De ha megkérdeztél volna, mea culpa, azt mondtam volna már rég meghalt.
Valószinűleg azért, mert a régi szocialista tv-k fekete-fehér noiros meg politikai krimijeivel azonosítom. Pedig nem olyan rég néztem meg, mert éppen valamelyik párizsi temető síremlékeit nézegettem (talán a Pere Lachaise-ét) és ott tűnt fel Marie Trintignan neve (nyilván hallottam róla csak az is kiesett) akit olyan tragikus módon ölt meg az alkesz férje. Biztos hogy akkor checkoltam az öreget is.
Amióta átigazolt, vagy ajnározza vagy fikázza a filmeket...
Amúgy ez a film inkább dráma...az ötlet nem új, mert a Tűzgyújtó és a Ragyogás is érinti a témát. Azonban a skandináv kivitelezés nagyot dob. VOltak bizonyos kegyetenkedések, ami azért odavert (macska).
Elég nyomasztó film, szép lassan építkezik, vannak ütős jelenetei és ügyesen egyensúlyozva adagolja a szürreális elemeket, végig "hiteles" tud maradni.
marha nagy sötétség ez a mű. semmit nem mond istenről, semmi ilyesmiről. isten helyett egy társadalmi-vallás van, amire ráfestették isten nevét. ez ugyanolyan sötétség mint az ateizmus, vagy talán még nagyobb. ez az orosz ortodox vallási sötétség... nem véletlen hogy az oroszok élen jártak a történelem során a saját népük irtásában (talán csak a kínaiak előzik meg őket ebben).
amúgy a film totál profi, jó lenne ma is látni ilyen filmeket.
Megnéztük csajokkal, szerintem nem volt vészes. Unalmasnak egyáltalán nem mondanám, az "öregeket" is jó volt látni. Nem volt rosszabb az előző részeknél.
Jót tett, hogy más környezetben játszódott, voltak végre tollas dínók, és marha jók voltak a hangok.
bocs, ha már idéztem volna koestlert arról, milyenek is a recenziók:
„Tegyük fel, hogy a héten megjelent könyvek közül az egyik címe: Rózsák egy dorset-i kertből, Edwardes kisaasszony írta. A másik címe Bűn és bűnhődés. Mindkét könyv kb húsz sort kapna, valahogy ilyesmiképpen:
...a pompás dorset-i tájképről. Szereplőit takarosan ábrázolja, és a történetet, habár néha sántít, elegánsan és ügyesen bonyolítja.
Mr. Dosztojevszkij, aki orosz, nem rendelkezik Miss Edwardes finom humorával. Egy ingerlékeny fiatal diák fejszével megöl egy uzsorást... kissé torz effektus. Ennek ellenére a szereplőket takarosan ábrázolja, a párbeszéd gördülékeny, egészében véve a történet ügyesen és gyakorlattal van megírva…”
