Abból kiindulva, hogy a Little Big Horn-i csata 50. évfordulóját a varjak és a sziúk közösen ünnepelték meg az előbbiek rezervátumában, én azt tippelem, hogy az utóbbi történne.
Hát a nebraskai emlékhelyek honlapján - ami feltehetően nem elfogult egyik oldalra sem - egy korabeli fehér felderítő visszaemlékezése van fenn.
Ő azt írja, hogy kb. 700 pawnee kelt át a Republican északi partjára, közülük 300 volt férfi. A vadászat éppen lezajlott, nyúzták az elejtett állatokat, amikor kb. 800-1000 lakota ütött rajtuk. A hozzátartozók a málháslovakon próbáltak menekülni, a pawnee férfiak védekeztek, de nem bírtak a túlerővel. Az egyik pawnee főnök állítólag párviadalban megölt egy lakotát, igaz, némi segítséggel, mert előtte a fehér felderítő rálőtt a sziúra. A beszámolók kb. 70-100-150 pawnee halottról írnak - ennek legfeljebb a fele lehetett harcos - és minimális - 10-15 - lakota halottról. A menekülők átkeltek a Republican déli partjára, ahová megérkezett a hadsereg egyik alakulata és védelmükbe vették őket. A támadók az északi oldalon maradtak, volt egy kis golyóváltás a folyón keresztül, majd a lakoták visszavonultak.
Szerintem sem szabad jó és rossz indiánokra, ill. tágabb összefüggésben jó és rossz népekre osztani az embereket, ill. az ezzel kapcsolatos előítéleteket kialakítani vagy táplálni.
A filmművészetnek és az irodalomnak nagyon nagy a felelőssége ebben a kérdésben.
Pl. valóban nem nagyon olvastam még olyan könyvet, ill. láttam olyan filmet, amiben a varjú indiánok pozitív hősökként lennének ábrázolva, de számomra mégis tiszteletre méltó az a bátorság, amivel vadászmezőiket védelmezték a nyugat felé húzódó lakota, csejenn és arapahó törzsekkel szemben.
"Gondolkodtam, hogy megmutassam-e a 3,5 éves lányomnak, hogy megkérdezzem a véleményét"
Nem szép dolog ám bort prédikálni és vizet inni :)
Kislánynál ezt valahogy úgy tudom elképzelni, hogy szülinapra kap aputól egy új férjet a Stefi baba. :)
De a tervezőt valaki figyelmeztethette, hogy a kultúrantropológiai vonatkozásokban műveletlenebb népek fiai esetleg azt hihetik, hogy egy gondtól hulló hajú parasztot ábrázol a baba, aki - miközben kézi ekével túrja a földet - a nap pusztító sugarai elől bekente a fejét gumibogyószörppel a konyhán, de a fekete szakácsnő észrevette és jól szájbavágta. Ezt megelőzendő ilyen használati utasítást is készített hozzá.
De azért hiányolok valamit. Kellő történelmi ismeretek híján az ifjú titánok - Toy Storys keretek közt értelmezve a szituációt természetesen a szomszéd átok kölkéről van szó, nem a mi jólelkű csemeténkről - esetleg zavarba jöhet, hogy a radiátorcsőhöz kötözött barbival mit is kell ahhoz csinálni, hogy az áldozat bemutatása autentikus legyen. Képregényes játék-ötletek esetleg segítenének. A szülők nyugalmának megőrzése érdekében minden babához lehetne lehetne mellékelni egy tubus folttisztítót, amivel kijön a kecsap a padlószőnyegből. ;-)
A csejenn kisfiú kisfiú - már ha lehet hinni a régieknek :)
A helyszín a Massacre Canyon volt, Nebraskában. De én úgy tudom, hogy csak lakoták (brulék és oglalák) voltak, cheyennek nem. És a pawnee férfiak is ott voltak, igaz a lakoták jelentős (három-négyszeres) túlerőben voltak.
Régen voltam fent utoljára, mert kifüstölt a gépem, és a javítás kicsit elhúzódott, de örömmel látom, hogy Annie és Galgadio is itt van.
Egy kis személyes szövegecske jó és rossz indiánok - témakörben: Amióta belemélyedtem az indiános témába (kb tíz éve, ötödikes koromban), nem igazán tudom az indián törzseket jókra és rosszakra felosztani, és megérteni se tudom, ha valaki - aki jártas a témában - mégis ezt teszi. A varjak és a paunik a fehérek megjelenése előtt is ellenségei voltak a sziúknak és a csejenneknek, tehét azt még el tudom fogadni, hogy a rossz oldalra álltak, azt viszont nem, hogy árulók voltak. A barátot, szövetségest el lehet árulni, az ellenséget nehezen.
Furcsa, de az én előítéleteim felszámolásában a filmeknek és regényeknek is volt szerepe. Pl: Cooper olyanoknak mutatja be a huronokat, mint akiknek a vérükben van az ölés, és akiket nem is lehet megváltoztatni, mert ugye kutyából nem lesz szalonna. Ellenben a Fekete Köpeny című film teljesen lerombolt bennem minden előítéletet a huronokkal szemben, ellenben itt az ellenséges irokézek voltak a mumusok. Az ilyen ellentétek - az én esetemben - azt érték el, hogy az előítéletek kioltották egymást.
"Egy edzett "rockertől" talán nem is várható el, hogy annak lássa :) Egy keresztény "hippitől" pedig nem várható el, hogy ne lássa annak :))"
Hát, lehet, hogy ez az ok... Gondolkodtam, hogy megmutassam-e a 3,5 éves lányomnak, hogy megkérdezzem a véleményét, de inkább nem, mert embereken nem illik kísérletezni. :-)
"Van egy nagyon korrekt gyerekpszichológus ismerősöm, majd megkérdezem, mit gondol róla, és akkor lesz egy független vélemény is, ami egyikünknek sem ad igazat:)"
OFF Drukkolok nektek. Úgy tapasztaltam, hogy mindig meglepő megismerni valakit, akinek csak az írásait olvasta az ember. Mint mikor egy költő tart felolvasóestet :)
"Nem mondom én sem, hogy jó, de annyira nem is látom tragikusnak a helyzetet."
Egy edzett "rockertől" talán nem is várható el, hogy annak lássa :) Egy keresztény "hippitől" pedig nem várható el, hogy ne lássa annak :))
Van egy nagyon korrekt gyerekpszichológus ismerősöm, majd megkérdezem, mit gondol róla, és akkor lesz egy független vélemény is, ami egyikünknek sem ad igazat:)
Nem válaszoltam meg a kérdésedet, de most megkértem a kisfiam, hogy jelölje meg kb. ötven kép közül, melyik tetszik neki a legjobban.
Ez a fenti persze nincs köztük, ez a "német" Naiche. A kiválasztott képek egyikén szintén ő van, ezen mulattam egy kicsit, mert nem ismerte fel. De mivel róla elég sok képem van ebben a mappában, statisztikailag sem meglepő, hogy beleesett a szórásba. De azért jól beleillik a mondanivalómba :)
Ezek a nem fúj indiánok, az "Unkaszok" :)
A kiválasztott képek mindegyike egyértelműen "harcos", férfias, és fegyver is van mindegyiken. A klasszikus indián harcos képe hosszú hajjal, íjjal, puskával vagy tomahawkkal. Nem tartom aggasztónak az ő korában :)
Naiche "nem fúj" verziója. Érdekes egyébként, hogy az arca teljesen aszimmetrikus volt, ez a sérült, mégis "szelídebb" profilja.
Kedves annie 99.Ha van teleportálás,mi ennek iskolapéldái vagyunk.A hsz-om végén gondolkodtam,hogy odairom az "akiért a harang szól"-ból az elhiresült mondatot:mindegy,kiért szól a harang,értem szól.Erre ezt irod:Quanah Parker ennél továbbment: valahol minden ember egyforma. Naiche pedig még ennél is tovább: egymás fivérei és nővérei vagyunk. Hát,nem semmi. Egy kicsit személyes gondolat a végére:egy másik topicon kb 4 hónapja elkezdődött egy folyamat,az addig halott témakör kapcsán csatlakoztunk néhányan,egy idő után vágy alakult ki spontán a társulatban személyesebb nexus kialakitására.Lett egy iwiwes oldalunk,most lesz tavasszal az első személyes "klubb" találkozónk,tiszta lázban vagyunk,pedig alapesetben teljesen más figurák vagyunk,anyagi és társadalmi sikon egyaránt,egyedül a közös szenvedély köt minket össze,de remekül müködik,itt csatolnék vissza Naiche gondolatára:egymás fivérei és nővérei vagyunk.Segitünk egymásnak,ahol lehet,kisebb,1-2 fős találkozók már voltak,remek a légkör,pedig nem értünk egyet mindenben,de ezzel együtt kerek.Elnézést a személyes dologért,de ez pl.igen jó példa,szerintem.
"Miközben tudott dolog, filmek ezreit gyártották a hős orosz, amerikai, angol, francia kontra gaz német, japán témában és a mai napig nem rossz se a német, se a japán megítélése pl. az oroszéhoz képest."
Nálunk, Magyarországon igen. Mert itt volt egy fél éves német megszállás és egy 40 éves orosz. Japánt meg nem is láttunk soha.
De ha megkérdezted volna pl. egy holland, francia, lengyel, szerb, görög véleményét a '60-as évek elején - azaz kb. annyi idővel később, mint amióta tőlünk kivonultak az oroszok -, hogy az oroszok vagy a németek zavarják-e jobban, vagy hogy pl. Koreában szeretik-e a japánokat, akkor azért kicsit már lett volna a kép. Sőt, még most is vannak negatív érzések, bő 60 évvel a haború után.
"Sajnálom, ha úgy tűnik számodra, hogy rálegyintettem a rendőrös ügyre. Nem legyintek rá, sőt készséggel elismerem, hogy az iskolai lövöldözésekhez nagyobb részben járul hozzá az általad leírt mentalitás, mint amit én kifogásoltam. De szerintem arra sem jó rálegyinteni, amit felvetettem."
Nem mondom én sem, hogy jó, de annyira nem is látom tragikusnak a helyzetet.
"Azt is sajnálom, ha a "szegény lakotákat" gúnynak értetted, mert nem annak szántam."
??? Nem vettem annak!
"Nem sajnálom tőlük az pozitív ábrázolást. Csak furcsának találom, hogy amíg évtizedes dogmákat próbál ledönteni egy alkotás, addig más embercsoportok irányában megerősíti azokat."
Erről már megírtam a véleményemet az előző levelemben, többet nem tudok hozzátenni. Egy kicsit valóban szerencsétlen a dolog, de van rá magyarázat.
"De lehet, hogy eddig a paunikról olyan pozitív kép élt a filmművészetben, ami elbírja ezt, csak én nem tudok erről."
Nem tudom, hogy a filmművészetben milyen kép él róluk, de a fehér amerikaiak szemében ők a "jó fiúk" és azért az sem teljesen korrekt.
Az, amit mondott, meglepett engem is. Szülőként felül tudom írni ezt a képet, és meg is teszem. Az általad említett filmekkel nálam éppen ez volt a helyzet, amíg néztük otthon, az édesapám olyanokat kiabált, amiket nem írok ide le. Így ellenkező módon hatottak. Gondolom, nem nálunk volt csak így :)
Érdekes ez a kialakult gyerek-elmélet. Sötét egyenruha, kemény pofa és fúj, német. Akkor ki az, aki neki nem fúj? Unkasz? Egy Tamás bátya indián? Miközben tudott dolog, filmek ezreit gyártották a hős orosz, amerikai, angol, francia kontra gaz német, japán témában és a mai napig nem rossz se a német, se a japán megítélése pl. az oroszéhoz képest. A másfél évezrede halott Attila a mai napig a vérnősző barbár szinonímája nyugaton,noha fogalmuk nincs, a valóságban milyen volt. Valahogy így lehet máig a amerikai őslakossággal is a helyzet.
Elgondolkodtam a náci hasonlaton, és hát igen. A 2722-ben írtam le egy párbeszédet a kisfiammal, abban nagyon jól látható, hogyan kategorizál egy gyerek. Kemény arcú férfi sötét egyenruhában, az számára egy német és fúj. Nem sok ilyen témájú filmet láthatott, azt is megkockáztatom, hogy csak egyet, vagy csak részleteket. Nagy a filmek hatalma, mert erős érzelmi hatást tudnak kiváltani. Képzelem, mekkora felháborodás lenne, ha egy áruház játékai közt feltűnne pár tucat SS-ruhához erősen hasonló öltözetű baba "német tiszt" címszó alatt. (Ebben a témában ezen a topikon nem szeretnék messzebb merészkedni.)
Egyszerű megállapítás az, amit egyszer Sher írt, de nagyon kevesen gondolják igazán végig: minden népben vannak mindenféle emberek. Quanah Parker ennél továbbment: valahol minden ember egyforma. Naiche pedig még ennél is tovább: egymás fivérei és nővérei vagyunk.
Vagy ahogy József Attila írta: "aki él, mind-mind gyermek és anyaölbe vágy. Ölnek, ha nem ölelnek - a harctér nászi ágy. "
Ami a változásokat illeti, valaki egy nagy hordóhoz hasonlította, amibe csepeg a víz. Hiábavalóságnak látszik, aztán egyszer lesz egy csepp, ami már túlcsordul. Kis dolgokban? Nagy dolgokban? Nem tudom. De hiszem, hogy végül az Isten letörli a könnyeket és "mint utolsó ellenség, töröltetik el a halál."
Sajnálom, ha úgy tűnik számodra, hogy rálegyintettem a rendőrös ügyre. Nem legyintek rá, sőt készséggel elismerem, hogy az iskolai lövöldözésekhez nagyobb részben járul hozzá az általad leírt mentalitás, mint amit én kifogásoltam. De szerintem arra sem jó rálegyinteni, amit felvetettem.
Azt is sajnálom, ha a "szegény lakotákat" gúnynak értetted, mert nem annak szántam. Nem sajnálom tőlük az pozitív ábrázolást. Csak furcsának találom, hogy amíg évtizedes dogmákat próbál ledönteni egy alkotás, addig más embercsoportok irányában megerősíti azokat. De lehet, hogy eddig a paunikról olyan pozitív kép élt a filmművészetben, ami elbírja ezt, csak én nem tudok erről. Akkor javíts ki, és készséggel megváltoztatom a véleményem. A varjúkról annak idején beszélgettünk, akkor nem úgy tűnt.
Hát, a fene tudja, engem azért az is zavar, ha egy rendőrt ábrázolnak úgy, ahogyan azt Clint Eastwood játszotta. Az lehet, hogy nem annyira iszonyatos, viszont éppen azért sokkal veszélyesebb, mert nem viszolygást kelt, hanem úgy állítja be a dolgot, mintha teljesen magától értetődő dolog volna elvenni másnak az életét. Helyénvaló, hogy valaki önbíráskodjon stb.
Miközben az amerikai alkotmány, amire annyira büszkék, az elsők között mondta ki, hogy nem lehet valakit tárgyalás nélkül elítélni...
"De ez a film becsapja a nézőt, aki azt gondolhatja, hogy végre eljött az igazság napja szegény lakotákra, és nem veszi észre, hogy egyszerűen csak máshol hasítja ketté a világot jó és gonosz népekre."
Azért ez nem ilyen egyszerű. A lakoták, cheyennek évtizedeken keresztül kaptak hideget-meleget és jó, ha 6-8 olyan film készült, amiben ők a pozitív hősök. Ez sem teljesen objektív nyilván, de azt ne felejtsük el, hogy egy objektív filmmel nem nagyon lehet ellensúlyozni egy évtizedeken át súlykolt, dogmává merevedett tételt. Arról nem is beszélve, hogy ez amerikai film, amerikai közönségnek készült, tehát, hogy úgy mondjam kontrasztosabb, szájbarágósabb, mintha mondjuk egy európai rendező forgatta volna le. Ha ezt pl. Richard Attenborough rendezi (lásd: "A híd túl messze van" c. háborús eposz), akkor - gyanítom - jóval árnyaltabb jellemekkel találkoztunk volna.
Kedves annie 99!Először is egy személyes megjegyzés:erősen tulértékelsz.Jól esik,mert kicsit hiu vagyok,de mivel eleget tanultam az élettől,azt kell mondanom,hogy tulértékelsz.A lényeg viszont,hogy ismét sikerült belecsapni a lecsóba,ahogy olvasom a párbeszédeket.Picit közelebbi példa:Németország.Valószinüleg több generációnak kell ahoz felnőni,hogy teljesen eltünjön a fasiszta mult emléke.Pedig nem mindenki volt az,és ezzel együtt általánositják a németeket és a fasizmust.Valamiért az olasz,japán,román,magyar csatlós országokbeli történetek mintha feledésbe merültek volna.A paonikról is,ahogy olvastam,negativ a kép,és igazad van,a babákkal ez megy tovább,az uj nemzedék ezt a képet raktározza el.Tudunk-e tenni valamit ez ellen?Itt,szük körben adhatunk elégtételt mindkét oldal áldozatainak,foglalhatunk állást,de ez változtat valamin?A babagyáró cégnek van itt nagy felelőssége,a filmesek ügyében nem tudok állást foglalni.
Az "iszonyat" szóból kiindulva szeretném megmagyarázni, hogy mire gondolok. Rudolf Otto Das Heilige című könyvében fejtette ki talán először, hogy miben különbözik a félelemtől. Az iszonyatban van valami "kísérteties", valami rettenetes, amitől megnémul a lélek. Saját testi tünetei vannak, például a borzongás. (Ha érdekel, esetleg idézhetek tőle pontosan, de most nincs kéznél.)
Egy bűnözőt hátbalövő rendőr nem iszonyatos. (Hosszan lehetne írni arról, hogy valóban mennyire káros ez is, mint pozitív minta, teljesen igazad van ebben.) Egy ellenség, akinek úgy tűnik, vérrel van borítva az arca, mintegy "megfürdött a vérben", az iszonyatos. A rémület, amit okoz, valamiképp természetfeletti, mint a láncfűrészes gyilkosé. Az a mondat, amit megjegyeztetek a filmből, szintén ezt fejezi ki. "Vér kell nekik." Vagyis "vérszomjasak". Egyetlen embernek sem kell a másik vére, hacsak nem rituális okból. A vérben van az élet, a lélek. Aki a véredet, a lelkedet akarja, azt el kell pusztítani, azzal nem lehet tárgyalni, az maga a Pusztító, a transzcendens Gonosz.
Ha ezeket nem gondoljuk így végig, akkor is hatnak. Ez is volt a dolguk. De ha azt feltételezzük, hogy a gyerekek majd ki tudják vonni magukat a hatása alól, hogy majd csak egy műanyag izét látnak benne, mint mi, akkor szerintem elég nagyot tévedünk. A játék a személyiségfejlődés egyik legfontosabb terepe, és a vizuális ingerek egyébként is erőszakot tudnak tenni a gyermeki lelken. A film és a baba egymás hatását megerősítik. István elmondása alapján az ábrázolás módja még egy edzett kommandósra is hatással tudott lenni. A filmre gondolok persze. A baba az a gyerekeknek adagolja ugyanezt. Nyilvánvaló, hogy ebből a szempontból vannak még sokkal súlyosabb játékok is, de azok inkább a virtuális kategóriában. Ettől függetlenül nem írtam volna a babáról, ha valami kitalált csillagközi lények lennének így ábrázolva. De az indiánok évszázadokig hordták "ördögi" bélyegüket. Nem lehet az a célja egyetlen jóindulatú embernek sem, hogy újabb generációkon át éljen ez a kép. Még ha a vallási háttér némileg ki is kopott mögüle, a hatás nem sokban különbözik.
A másik kérdésedre: valóban nem örülnék a kifestett csejenn babának sem, ahogy annak sem, ha a filmben a lakotákat is úgy mutatták volna be, mint a paunikat. De ez a film becsapja a nézőt, aki azt gondolhatja, hogy végre eljött az igazság napja szegény lakotákra, és nem veszi észre, hogy egyszerűen csak máshol hasítja ketté a világot jó és gonosz népekre.
"Egy olyan társadalomban, ahol egyre gyakoribb eset, hogy a gyerekek halomra lövik az osztálytársaikat és a tanáraikat, nem tudom, hogy célszerű-e ilyen játékokon felnevelni őket. A piros a vér szimbóluma, a pirosra festett arc olyan mély - tudatos és tudattalan szinten ható - ősi szimbólum, amit a maga korában sem gyerekjáték céljaira használtak, hanem a harci stratégia részeként. Ez egy pszichikai bomba."
A Rambo-, a Bosszúvágy-, Piszkos Harry-, stb. sorozatok a '70-es-'80-as években készültek. Utóbbiban pl. a főhős rendőr egyetlen egyszer sem kísérli meg letartóztatni a gyanúsítottat, hogy egy esetleges vádemelés után a bíróság előtt feleljen vélt vagy valós bűneiért, hanem nemes egyszerűséggel hátbalövi a menekülőt. Nem hinném tehát, hogy pont ezek a babák az első erőszakos megnyilvánulások az amerikai nép történetében.
Annienak nem az a baja a babával, hogy nem élethű.
Biztosan az. Csak :
- Egy olyan társadalomban, ahol egyre gyakoribb eset, hogy a gyerekek halomra lövik az osztálytársaikat és a tanáraikat, nem tudom, hogy célszerű-e ilyen játékokon felnevelni őket. A piros a vér szimbóluma, a pirosra festett arc olyan mély - tudatos és tudattalan szinten ható - ősi szimbólum, amit a maga korában sem gyerekjáték céljaira használtak, hanem a harci stratégia részeként. Ez egy pszichikai bomba.
- Ha ez az ábrázolásmód egy etnikai csoporthoz kötődik a köztudatban, az a szabad identitásválasztás mindkét útját megtorpedózza. Az asszimilációt megnehezíti, mert a befogadó közegnek sokkal súlyosabb sztereotípiákat kell tudatosan és erőlködve leépíteni (ami korántsem jelenti azt, hogy a tudatalattiakkal is el tud bánni). A saját kultúra megőrzése és újraépítése is terhelt, mivel nem az etnikum tagjai által továbbra is értékesnek ítélt elemekből alakul ki annak megítélése. Reméljük, hogy a pauni nép ma nem a Farkasokkal táncolóban ábrázolt identitásra vágyik.
- Végtelenül igazságtalan dolog, hogy míg egy népet rehabilitál a film, addig egy másikba belerúg egy sokkal nagyobbat.
Ezt a pawnee-t Wes Studi-ról /Farkasokkal Táncoló/ mintázták, azért olyan! :-) A cheyenne-t meg nem Rod Rondeaux (Roman Nose-t játszotta az Into the West-ben/. :-)
De most komolyan: az a problémád, hogy a cheyenne-eket túl "szimpatikusnak" és a pawnee-kat túl ijesztőnek ábrázolták?
(Amúgy a fotók ellenére a taréjas hajviselet /is/ hiteles! Vagy legalábbis én úgy tudom... )
"Egyébként én úgy tudom, hogy a korai időkben (1851 előtt) ők is meg-megtámadták a telepesek karavánjait. "
Egyezik.
Sőt a síksági indiánok közül ez volt az egyetlen törzs, amelyik még a 19. sz. elején is gyakorolta az emberáldozatot.
Van is egy megható történet, hogy egy Petalosharo nevű főnökük megment egy fehér telepeslányt a feláldozástól, amiért az amerikai Kongresszustól kitüntetést kap.
Ne vedd magadra a dühöngésem, a babatervezőnek szólt. Kívánom, hogy szülessen vörös hajú pigmeusnak a következő életében... Csak viccelek. Azért azt én is tudom, hogy voltak indiánok, akiknek a szemük sem állt jól :)
Sőt, már kiskorukban is rettentő veszélyesek tudtak lenni. :)
Nem szép dolog ám bort prédikálni és vizet inni :)
Szia Zabfaló!
Ezek a nem fúj indiánok, az "Unkaszok" :)
A kiválasztott képek mindegyike egyértelműen "harcos", férfias, és fegyver is van mindegyiken. A klasszikus indián harcos képe hosszú hajjal, íjjal, puskával vagy tomahawkkal. Nem tartom aggasztónak az ő korában :)
Naiche "nem fúj" verziója. Érdekes egyébként, hogy az arca teljesen aszimmetrikus volt, ez a sérült, mégis "szelídebb" profilja.
Szia István!
Sőt, már kiskorukban is rettentő veszélyesek tudtak lenni. :)