Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Úgy rémlik Najahuhától kérted... De mindegy, megpróbálok valamit összehozni...
A korona és a korong egy tőről fakadnak. kor + on(g vagy a)
Viszont a képi megjelenésük különböző. A korona egy díszített abroncs, a korong viszont egy inkább sík kör alakú lap. (Ezzel csak a szótőre, mint kiindulási és származtatási pontra kívántam utalni)
Az -ona számomra alig mond valamit, egyetlen ötletem van: az -ona lehetséges olvasata EGY, ami a megkoronázott státuszára, avagy magára a fejékre, mint az elsőség szimbólumára utal.
"Az etnikai keveredés és az etnikán belül a különféle nyelvek egymásra hatása közeli élettérben VERTIKÁLIS (időben) és HORIZONTÁLIS (térben) szinten különféle erősséggel ODA-VISSZA alapon mozog, számtalan összetevő befolyásolása révén mindig máshogy."
Tökéletes megállapítás.
A magyarra vonatkoztatva azonban a tudomány részéről ez a tétel igencsak egyoldalú.
Egyetlen szóról sem derül ki, hogy azt mi adtuk volna át bárkinek, viszont minden második szavunk jövevényként van feltüntetve. (kis túlzással)
M.o.-on 400 évig volt török kapcsolat, s alig vannak ebből az időből átvett szavaink. 150 évig volt osztrák fennhatóság (a magyar elit szinte alig beszélt magyarul) mégsem hagyott ez a kapcsolat jelentős nyomokat nyelvünkben. Alapszavainkban szinte semmit. A kölcsönösség elvét nézve, kb ugyan ez mutatható ki a másik két nyelvben is.
Csak érintkezés még 400 év alatt is jelentéktelen változásokat eredményezett!
Hogyan kell elképzelni a tudomány által hirdetett arányú szláv átvételt ilyen körülmények ismeretében?
Csak úgy, ha létszámában közel azonos a szlávok aránya a magyarhoz képest, s ehhez összeolvadásnak kellett létrejönnie, nem pusztán kapcsolatnak! Erre viszont vajmi kevés bizonyíték található. Lád az említett doktori kb. 2%-os szláv arányt.
elvont gyök l. kova, 2. kovács, 3. kovad, kovaszt, 4. kovályog, 5. kovász szókban és származékaikban, melyeket láss az illető helyeken.
KOVÁSZ
(kov-ász, mintegy kav-ász, ami kavar vagy kavarva van; l. itt alább is); fn. tt. kovász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Savanyított tészta, mely által a kenyérnek való lisztet keverik, kavarják vagy mint mondani szokás, megkelesztik. Ez máskép: kenyérélesztő vagy sütnivaló. 2) Szélesb ért. vizzel kevert (kavart) és összegyúrt liszt, élesztőkovászszal vegyítve, innen kovászt tenni, am. a vízzel föleresztett lisztbe savanyító kovászt takarni. Mind hangra, mind értelemre nézve rokon a kotyva, kotyma, kotyvaszt, kotyfol szókkal is, melyek általán habarás (kavarás) általi sütést, főzést jelentenek; innen kovász annyi is lehet, mint kotyvasz, melylyel a sütésre készített lisztet keverik. A szláv kvasz ugyan egészen megegyezik vele, de rokon hangu és értelmü szókat aligha képes kimutatni.
Kedves megszólított és megszólaló fórumtársak, rövid kimerészkedésemet alternatív vizekre (egyelőre) befejezem, habitusomhoz jobban klappol, ha szilárd talajt érzek a lábam alatt.
Valamikor régen olvastam hogy az angol őslakosság a dravidák és a kelták voltak. De ez csak bemondás részemről, így csak az eddig talált forrásra hivatkozhatok:
"A dravida népek Közép-Ázsiából később Indiába, a Közel-Keletre (sumér, akkád, óperzsa stb.) és Európa nyugati végébe szorultak."
Lásd még a lap alján található dravida nyelvi örökséget bemutató térképet.
"De hát mást is írtál, nem csak ezt. Pontosabban: kutyultál."
Nevezheted ennek is, én inkább a kérdés megoldására adott lehetséges választ látok benne, ahol kimutattam, hogy egyik felsorolt nyelvben sem lehetett ősi eredetű a vitatott szó, csak átvétel, viszont a mi nyelvi szerkezetünkbe beleillik.
Azt esetleg elfogadom, hogy késői tizen-valahanyadik századból való kifejezés, de nem átvétel, hanem egy ősi gyök (tő) felhasználásával képzett szó. Tehát nem átvétel.
Azonban ez ellen szól a felsorolt nyelvekkel való azonosság, ami arra utal, hogy a szó keletkezése jóval korábbra tehető.
"Persze, csak ahhoz tudni kellene tájékozódnod a szakirodalomban."
Reméltem, tudsz forrást a tudományos magyarázatra...
Mert amit én találtam, az mindennek mondható, csak nem tudományosnak...
Mert az adott illető is HANGTÖRVÉNYEKBEN gondolkodik....
A nyelv nem áll meg, mindig beszélik, így durva hasonlattal olyan, mint egy busz, ami száguld az úton, és közben javítgatják, csereberélnek rajta ezt-azt stb.... ezzel azzal összeütközik, néha megáll egy kicsit, kiszállnak belőle, beszállnak stb...
Amit el lehet mondani, a nyelvi változások NEM ÖNCÉLÚAK.
Az etnikai keveredés és az etnikán belül a különféle nyelvek egymásra hatása közeli élettérben VERTIKÁLIS (időben) és HORIZONTÁLIS (térben) szinten különféle erősséggel ODA-VISSZA alapon mozog, számtalan összetevő befolyásolása révén mindig máshogy.
De ahogy GÓSY leírta, elsődlegesen a FIZIOLÓGIA, az ARTIKULÁCIÓ lehetőségei azok, amiket ki kell szolgálna, NEM TUDATOSAN. ( nem követjük tudatosan a nyelvünket, hogy jó hyelre tegyük és jól kerekítsük a szánkat egy hang kimondásakor. azt már elintézi az "automatika". )
Amiben tudatosodik a helyesség, az a "visszacsatolás" , a kimondott hangok megfelelnek-e annak az együttes hangtartománynak, ahol az "A" még mindig "A"-nak hallódik, de ha netán a GYŐZIKE mondaná ki ízes noúgrádiúl, akkor még van kellő mozgástér az értelmezés korrigálására: a szövegkörnyezet alapján kicseréli a percepcióban és már a javított egészet juttatja el a beszédértő/értelmező központba....
Viszont amikor elindították, TÖRVÉNY-nek írták le, és a nyelvészeti MIHEZTARTÁS "törvény" ismérveihez igazodott !!
Aztán idővel ez a törvény TENDENCIA-ává szelidült, ugyanakkor a nyelvészeti miheztartás ugyanúgy "törvényi" volt....
És akkor most ott tartunk, hogy nem is tendencia, csak EGYSZERI, ESETI ( valamilyen hatásra) VÁLTOZÁS, de a a nyelvészeti miheztartás ugyanúgy "törvényi" volt....
Nem vagyok nyelvész, így beidézni sem tudom. Amit mondani akartam, az az volt, hogy nem egy kaptafára húzható "nyelvtörvények" fungálnak a nyelvekben. Ha egy jelenség megvan x nyelvben, de hiányzik y nyelvből, akkor máris oda az univerzalitás. Így a finn-magyar relációban észlelt K --> H váltástól nem elvárás, hogy másik két (más nyelvcsaládba tartozó) nyelvben is megnyilvánuljon.
egyébként [o] (KoVAS) aztán [ou] (KouVAS) úgy jön csak hosszabb kitartással [a] KaVAS) a mássalhangzó csatlósa.
De miért is ??
Végül is mindegy, ki mit hall oda: mert NEM igaz, amit Zoltán írt. NEM "kavasz" lett a "kvas"-ból, mint ahogy szerinte lennie kellett volna, így a "kral"-ból is lehetett vígan "király" (nem pedig csak szigorúan "karály").
"-...Így a "tárgyas igeragozás törvényei" máshol nem működnek...."
Ha mint "TÖRVÉNY" néven futóként bárhonnan ide tudod citálni szakmai berkekből, elfogadom.
Maximum SZABÁLYOSként könyvelhetjük el, de !NEM TÖRVÉNY.
Minden igének – az intranzitívek kivételével – lehet általános (alanyi), tehát szubjektív, vagy határozott (tárgyas), azaz objektív ragozása.
A BASZK nyelvben is van, aztán tárgyas ragozás több finnugornak jelölt nyelvben van, a manysiban és a hantiban, továbbá a mordvin nyelvekben is. Sőt, valami hasonlót az északi szamojéd nyelvekben is találunk. Az viszont igaz, hogy a tárgyas ragozás ezekben a nyelvekben különböző. (folyt.köv.)
"A mintegy a szemünk előtt születő, egy-két generáció alatt kialakuló, az emberi nyelv genetikailag meghatározott jegyeit legtisztábban felmutató pidgin és kreol nyelvek fontos információkkal szolgálhatnak egyes nyelvi jelenségek keletkezésével kapcsolatban. Érdekes módon a pidgin és kreol nyelvekben az igéhez nagyon gyakran topikismétlő névmás tapad...:"
A magánhangzók leírásának problémáját úgy igyekeztek megoldani, hogy létrehozták a kardinális magánhangzók rendszerét, amelyben meghatározott észlelési referenciapontok szolgálnak az egyes magánhangzók képzésének elméleti meghatározására. Eredetileg nyolc magánhangzó volt ebben a rendszerben, ami további 22 típussal egészült ki (vö. Gósy, 2004). A semlegesnek nevezett magánhangzó, a svá középponti helyet foglal el ebben, ejtésekor a nyelv a szájüregben – mindkét irányban – lényegében középen van. Hangzásában a magyar ömagánhangzóhoz áll a legközelebb.
A [a] csak akkor hallik ki, ha hosszabban ejted a kelleténél.
egyébként [o] (KoVAS) aztán [ou] (KouVAS) úgy jön csak hosszabb kitartással [a] KaVAS) a mássalhangzó csatlósa.
De miért is ??
Mert az "á" mély hangrendű, HÁTUL KÉPZETT. És a harmónia ( nem a harmónia okán, ez csak annak leírása) lényege, jobb ha egy szó csak magas vagy csak mély hangrendű: mert a hang előállítása ugyanott történik...
Tudniillik a GYORS beszédben már nehéz az elől- és a hátulképzés váltogatása, így nem az [ö] kerül oda.
Az "Á" egyébként egyedi eset, mert félúton képzett (nem az "a" hosszú párja, hanem önálló hang), de inkább mély hangrendűnek és hátul képzettnek tartják.
A képzés helye szerint a magánhangzók lehetnek magas (elöl képzett) vagy mély (hátul képzett) hangrendűek:
Magas hangrendűek: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű ( elöl képzett)
Mély hangrendűek: a, á, o, ó, u, ú ( hátul képzett)
"Hát ha a "dravidá"-t a "druidá"-ból származtatod .... de még akkor sem ..."
A dravidák kifejezés több helyütt ősi ázsiai népre vonatkozik, míg máshol dravida nyelvet beszélő népeket jelöl.
A druidák kelta papok voltak.
"Egyikünk sem talált Zaicz szerint:
lakáj [1560] ’libériás urasági inas, belső szolga’ Német jövevényszó, vö. német Lakai ’hercegi vagy királyi szolga, talpnyaló’, mely a francia laquais ’szolga’ átvétele."
A német eredetet fogadta el a hivatkozott forrás is, amint írtam.
Kikerestem az előbbi szavak német megfelelőit:
lak= Haus, Bahausung
lakás= Wohnung
lakott= Bewohnt,
lakozik= Wohnen,
lakik=Wonen
lakáj =. Berdiente, Lakai
Nem lepődtem meg!A Lakai szó etimológiája nem vezethető le a felsoroltakból, s mint látható a Wohn szó köré egy kisebb szóbokor épül, de a Lakai sehogyan sem része.
Következésképp a németben is jövevényszóként kell elkönyvelni.
Eleddig csak a magyar szórendszerbe illeszthető, semelyik másik említettbe sem!
Ez miért nem tűnik föl egy nyelvésznek? Nem is egy nyelvésznek, hanem soknak! Pedig olyan világosan látszik mindhárom nyelvben az idegenszerűsége, hogy csak nem kiabál...
Most már csak az a kérdés, mi alapján gondolják, hogy a németből ered?
"A többi "szómágia" kategória."
No, persze, mert van legalább egy kis logika benne, amit minden eddig olvasott forrás nélkülöz, s helyette légbőlkapott, minden tudományos módszert és igényt mellőző állításokkal áll elő.
E semmitmondó ex katedra kijelentések helyett lehetne-e egy kicsit alaposabb - legalább az enyémet meghaladó - bizonyítást valahol találni?
Bár egyáltalán nem biztos, hogy a lakáj a lackey közvetlen átvétele, miután a lak, lakás a ház szinonimája, s ez egy áj képzővel együtt a lackey-vel azonos jelentésű szót alkot.
Egyikünk sem talált Zaicz szerint:
lakáj [1560] ’libériás urasági inas, belső szolga’ Német jövevényszó, vö. német Lakai ’hercegi vagy királyi szolga, talpnyaló’, mely a francia laquais ’szolga’ átvétele.
Megjegyzem Anglia másik ősi népe a dravidák mellett a kelta...
Hát ha a "dravidá"-t a "druidá"-ból származtatod .... de még akkor sem ...
A többi "szómágia" kategória. Mint Karinthy a "pénz" etimológiájával ...
"Értsed. De akkor itt az angolból jött "lackey" = lak-áj. Ejtése amúy: "leki" volna, csak a magyar fül a magyar képzőt "hallja" oda. És, ugye, késői átvétel megint, nem lehet már -ly-nal írni."
Igen, ez a magyarázat valóban nagyon izzadságszagú...
Bár egyáltalán nem biztos, hogy a lakáj a lackey közvetlen átvétele, miután a lak, lakás a ház szinonimája, s ez egy áj képzővel együtt a lackey-vel azonos jelentésű szót alkot. Az meg a véletlenen múlt, hogy a hangzásuk is hasonló.
A lack hiány jelentéssel bír az angolban, így ez nem lehet az átvétel alapja se oda, se vissza. A lacky hitvány, szolgaembert jelent, ami lehet az előző képzett alakja. Igaz ez csak feltevés részemről...
Vagy mégsem? Közben találtam egy forrást ahol a következő olvasható:
Minő véletlen! A dravidák ősi ázsiai nép, akikkel évezredekkel ezelőtt álltunk kapcsolatban.
Lehetséges, hogy a lak - lackey mégiscsak közös gyökerű szó?
Kíváncsiságból megnéztem mit mond a lakáj szóról a már korábban is linkelt "tudomány":
Ott német eredetre voksol, (tisztán tudományos alapon) megjegyezve a spanyol, francia lehetőséget is.
Nos kicsit utánanéztem ennek a spanyol (lacayo=lakáj) szó eredetének is, s a következőkre jutottam:
lak= casa hous (ház)
lakás= apartamento apartment
lakott= poblado inhabited
lakozik= conectado connected
lakik= vivir (tele a hasa) live (él)
lakáj= lacayo lackey dravida lakkei
Vö. a fentebb említett lack= hiány jelentéssel!
Míg a magyar nyelvben gyönyörűn kirajzolódik a szavak egymásra épülő rendszere, a spanyolban, angolban ennek nyoma sincs.
Ott biztosra vehető, hogy jövevényszó. De honnan?
Tudjuk, hogy egyrészt ibérek, másrészt kelták alkották a spanyol őslakosságot.
Megint a véletlen! A kelták szintén kapcsolatban áll(hattak) a magyarokkal, így a korai átvételre minden eshetőség adott volt. Megjegyzem Anglia másik ősi népe a dravidák mellett a kelta...
Itt az is kiderül, hogy az ály egy mindenkor használható képző alkalmassá téve a gyököt (tövet) új szavak létrehozására. Így alakulnak ki a már jól ismert - bár körömszakadtáig tagadott - szóbokrok.
Ami a KIRÁLYt illetve a KRÁLt illeti, itt is megfigyelhető a KRÁL-ban a KöRÁL hangkiejtés.
Európa nyelveiben gyakorlatilag nincs olyan, ami ne használna a hangkészletében "ö" hangot, különállóan mégsem jegyzik, az ábécében nemlétező.
( Az angol is kiejti , jóval több szavában, mint ahogy gondolnánk.)
Hogy miért pont "ö", lehet, ebben a Hollós István-féle tanulmányokhoz kell visszamenni, ahol ezt a hangot a pregenitális szakasz labiális-orális csoportjába sorolja ("Ö" egyébként kerekítéses ajakhang, a csecsemők legelső hangjainak egyike az "M" orrhang mellett...)
