ebben nem lett nagyobb, mert az odaút (képkombinálásból eredő dinamikanövekedés) és a visszaút (tonemapping, lokálisan adaptív alacsony dinamika) egybe lett fogalmazva. A folyamat közepén van nagyobb dinamika, amikor még nem interpolálunk, csak összevetjük, hogy melyik kép melyik területen tartalmaz olyan részletet, ami a másik kép tartományából kiesett.
a dinamika a legkisebb lehetséges ábrázolt eltérés és a legnagyob lehetséges ábrázolt eltérés arányát jelenti. Képen ez kb a sötét részletek láthatósága és a világos részletek láthatóságának a korlátja.
Itt valami nagyon nagy félreértés van. Benned a bitszámok nyilvánulnak meg a HDR-ben. Igen ez a reklám, hogy 32 bites. De ez hogy jön ki ha a képérzékelőkről leadott információ csak 12 bites??? . Itt azért alapvetően arról van szó, hogy szükségünk van két olyan képre, amely között legább van 3 FÉ, mivel ekkor a dinamika karakterisztika két szélén is mozgunk. Ezt ábrázoljuk és a kvantalási lépcsők eredő zajt ( amely a széleken jelentkezik, interpoláljuk ). Kapunk egy számszakilag nagyobb képet, amely nem tartalmaz több információt mint az eredeti kép, azonban az interpolációs eljárásból adódóan a nagyon sötét és nagyon világos részeket kisimitjuk és természetesen kell hozzá egy zajszűrés. Mivel a szélső értékek közöt mozgunk így ezt úgy ábrázoljuk, hogy kiemeljük a legsötétebb és legvilágosabb árnyalatokat ( de ezt természetesen csak valaminek a rovására tehetjük meg, ez pedig a középső tónusok ) és így jelenítjük meg. . Itt mitől lett nagyobb a dinamika???
utánaszámolva egyébként ez aránylag természetes, ugyanis ha tényleg 7FE terjedelem van (tehát a legkisebb még ábrázolandó fénykülönbségmennyiség 7FE-vel kisebb, mint a legmagasabb - magyarul a sötét és a világos részek összes részlete (árnyalata) is fontos és a sötét és a világos között kb 7 FE a távolság), akkor mivel a FE ugyanolyan kettes alapú logaritmikus mennyiség, mint a bit, kb 7 bit elegendő.
hogyne lenne. A hangoknál a dinamika a leghalkabb, de még ábrázolható dolog és a leghangosabb még ábrázolható dolog közötti arány. Mármost a hangnál ez úgy van, hogy a hanghullámnak van egy maximuma és egy minimuma, de ennek a kettőnek a távolsága (esetünkben a legvilágosabb és legsötétebb színek) csak az aktuális hangfal aktuális erősítőjének aktuális hangerőbeállításától lesz értelmezhető. A dinamika a leghalkabb, tehát a lehető legkisebb különbségeket használó hang és a leghangosabb, tehát a lehető legnagyobbat használónak az aránya. Természetesen a "leghalkabb" úgy értendő, hogy tetszőleges háttér mellett, tehát nem a csendben kicsi hang, hanem akár a nagy hang mellett a kis másik. Pont mint az árnyalatok.
A CD minőség azért 48/96 dB, mert a leghalkabb ábrázolható hang a 16 bites hanghullámban 65536-oda a maximálisnak, és log10(65536)=4.8, és ugye a dB-ben a d az deci, tehát 48. Ugyanez duplázva is előfordulhat, ez csak attól függ, hogy amplitúdóról vagy energiáról van éppen szó. Tulajdonképpen mindegy is most nekünk.
vagy te még mindig HDR nevet használsz a tonemapping eredményére? Ebből egy kicsit ez jön le.
Egyébként a 16 millió szín természetesen nem HDR, az a kutyaközönséges 8 bit / színcsatorna. (tudniillik 256 féle árnyalat csatornánként, tehát 256*256*256 szín) A HDR 16 bit felett kezdődik, de főleg ha az is kevés.
ez egy elvi kérdés. Én azt gondolom, hogy amíg nem csak egyetlen leképezési mód van a valóságról a digitális adatállományba, addig nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani a reprezentált adatoknak. Másképpen fogalmazva nem csak a lineáris leképezés létezik, nem véletlen az a rengeteg curve, amivel delejezik a DSLR-ek képeit. A digitális formában tárolt képről lényegében egyetlen dolog biztos, és ez az értékkészlet.
Javaslom, hogy különítsük el a dinamika fogalmát a lehetséges és az aktuális értelemben. Egy-egy kép az adott beállítások mellett egy valóságos helyzet leképezése, ahol értelmezhető egy dinamika az analóg fotótechnikával (ahol lényegében rögzítve volt a kapcsolat a valóság és a kép között, adott film mellett), és a lehetséges dinamikát, ami a fotó elkészítésének körülményeitől függetlenül tárgyalható.
Pont erre akarok rávilágítani, hogy semmi köze sincs a megjeleníthető árnyalatokhoz! Régebben az analóg hangfrekvenciás dolgoknál legalább volt egy olyan fogalom -3dB, és közte volt valami, de itt semmi ilyesmi nincs!
A valóság (egy részhalmazást) egy átviteli függvény segítségével leképezzük egy értékkészletre. Ami feketétől fehérig tejed.
Bajban leszünk a dinamika fogalmunkal, ha megfogalmazásakor csak az értékkészlet tulajdonságait gondoljuk létezőnek, az értelmezési tartományról meg úgy teszünk, mintha nem is létezne.
Ez log egy kicsit megfogott. Ha egy hangyfasznyival jobban megvilágítanád ennek lényegét, akkor biztos érteném is! ( Ezt csak azért kérdezem, mivel nem tudom, hogy mi köze van a dinamikához!?)
log2(100) illetve log2(10) bitnyi. Nem a minimum és a maximum aránya számít, hanem a legkisebb lehetséges különbség és a legnagyobb lehetséges különbség aránya. Az első esetben a legkisebb különbség 1, a másikban 10. 100/1=100 vs 100/10=10.
Egy HDR-kivonatban semmivel sincs több árnyalat, mint egy közönséges 8 bites képen. Mégsem kevené össze őket senki.
Ha egy 7 FÉ megvilágítás-terjedelmű jelenetet 16 színnel, 256 színnel, vagy 16 millió színnel jelenítek meg, senki nem mondja az utóbbira, hogy az egy micsoda HDR.
Csak egy közönséges fotó.
Egy 16-bites képen is sokkal több árnyalat van, mint amit a hardver meg tud mutatni. Mégsem HDR.
Látom, hogy hülyeséget írtam, azonban a hozzászólás második felében.
.
Ha neked van egy számhalmazod, amely 1-100-ig változik. Ezekre az értékekre minden egész számot meg tudsz jeleníteni, majd pedig veszel egy olyan szerkezetet, amely csak minden tizediket, azonban szintén 1-100-ig. Akkor mekkora az a tartomány, amely mindkét esetben átfogunk?
a dinamika nem a szélsőértékek különbsége. Tessék arra gondolni, hogy vesz az ember egy egybites fekete-fehér képet, tehát a pixel vagy fekete, vagy fehér. Óriási a különbség a szélső értékek között (fekete vs fehér), a dinamika viszont csak egybites. A dinamika pont azért az árnyalatok száma, mert ez mutatja az ábrázolás (reprezentáció) lehetőségeit.
A HDR-ben tehát nem sötétebb vagy világosabb színek vannak, mint a hagyományosban, hanem sokkal több árnyalat, amik között nem tud különbséget tenni a hardver.
Nem! A dinamika mindig a két szélső érték közötti különbség, amit még meg tudunk jelniteni. Ennek semmi köze sincs az árnyalatok számához. Az árnyalatknak legfeljebb az érzékenységhez, vagy felbontáshoz. . A HDR pedig azért HDR, mivel ennek segítségével nagyobb dinamika tartomány vagyunk képesek megjeleníteni, mint amekkorát a hardverünk ( a fényképezőnk ) képes lenne.
a 7FE egy a képet a valósággal összekötő fogalom, amit én figyelmen kívűl hagyok, bármilyen FE különbség lehet bárhány biten. A megkülönböztethető (nem csak szemre, hanem bárhogy) árnyalatok száma adja a dinamikát. A 12 bites kép 16 biten ábrázolva is csak 12 bitnyi információt fog tárolni. Más a kérdés persze, ha effektezni kezd az ember, akkor a mellékhatás-változások a kerekítéseknél jobb minőséget adhatnak, de most nem erről van szó.
Viszont akit érdekel a RAW-konverziók lelkivilága, illetve szeret RAW-ban fotózgatni, annak ajánlom ezt az oldalt, ahol rengeteg képkezelő program /free, shareware és egyéb ( NEM WAREZ!!)/ programot találhat és tölthet le kipróbálásra, segítségül, hogy megtalálja a számára megfelelőt:
