Némber mondja ? sértés Tetőled, Tsókos kisértés, Hónajszagú, mirigy ííírigy, IQja .................... kukiig , De mi nem kuglizunk vele, egye meg a fészkes fene. Én huncfut vagyok nem szép, Tsókolozni akarsz-e még :):)
Ki lakik idebent ? Amivé magad teszed, azzá leszek én is, nem muszáj, de oda taszít a muszáj is ezért ölel tsókol, minden mi asszonyra lel kettős teher, s kettős kincs, hogy szeretni és tsókolni kell. *kisidőre visszament alázatosba* bármár a némber is megmondta, hogy tündökölök :):):):)
Na megájjjjj tsókkirály KÉTVÁLLRA TSÓKOLLAK koronádtól ezennel megfosztlak, Vadat,halat s mi jó falat, Betsókolom előled, Azéése qkulva Tetőled, Afrikába megy a tsókacsip szaladok utána Téged meg a tsóka csíp. *nyelvet ölt*
Ajajaj szó ami szó tsókodból való, felveszek egy inget kérek egy linket, bora-bora, egyiptom ? ezt a kérdést tsókolózva megnyitom, holmimennyi tsókosoknak ára ? egyiptom már mára világos, de csigázós ez a bora, hátha jó a zamata, ellenemre az se nincsen ha emilen linkel tudást nem itten Februári nyárra, vágyva, szállva el tsókolom a szádat el.
Nemgyőzőm tsóközön, Minek ez sok tsókos szó mindent elárasztó, tárom testem rejtett zugait, szirmaim közt harmat csepp csak Te legyél tsókjaidat holtig őrző kut csak én legyek. na megyek GYŐŐŐZTÉL Te vagy a tsók király :)
Vas fogakkal harapd az ajkam, Lágy, nyíló rózsát tsókolj rajtam, adj, gyönyört a nagy vágyaknak. Zúgva, bőgve törd át a gátot, Tsók özönnel, áraszd a világot!
"A szerelembe -- mondják -- belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér."
Nász az avaron, vas vágy, akarod /?/, lágy kar váznélküli reszkető indulat kristájfényű, csillagéjű, sűrű forró akarat, világ-tűz, vízözön, dédelgetett tsóközön, szívem - lelkem remeg a gáttól a megóvott kimondástól.
Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél, Kristájfény, csillagéj avarán léphetnél. Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani, világokat tudnánk emelni s rontani. Ha vas-karod átfonna, ha tej-karom átfonna, Napnak, Holdnak járása más volna. Ha tsókolnád ajkamat, ha szolgálnám ajkadat, nem volna virradat, nem volna alkonyat. Ha szeretni úgy is lehet, hogy nincsen ott veled, szíved lelked beleremeg, könnyed pereg, Ha tsókolni úgy is lehet, hogy küldesz verseket, vállalt nyugalmam őrzöm, meglehet. Azt dédelgetem ami gátol, ami megóv a kimondástól.
Nyárra vágyva, repülve, szállva szárnyat kér, a nap, a hold is útra kél, Kristályfény, csillagéj, egy szirén ezt regél Énekek éneke "Tsókoljon meg engem az ő szájának tsókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál."
Izgalommal telve, félve,vágyva, úgy várok tsókodra, mint egykor a halálra Ha jösz, Te leszel nekem, a nagy feketeségben, egy tiszta tüzü kristály, mely vissza veri fényem, körűl lengi énem, S a fény és a kiristály, csillagá lesznek, együtt ragyognak, együtt fényesednek,
Vártam valamit, valamit, tán hogy a végtelen, hozzámhajol és egyesít velem, ez történt, és ha fényes ég felragyog, tsókomtól fénnyé válsz én meg csak anyag maradok.
Holnap? holnap már nem leszek, már gond se leszek, Mi volt mi hozzád elvezetett? Lábunk alatt, meggyötört tsókok vétke ropog, a tűzben elégve, minden tsókok vétke.
Tétlen napok, meghurcolt éjszakák, vesztőhelyein véreznek el az évek, Mosolyogj, elköszönünk, Tsókunk a mába zuhan, de ma elmult, és holnap éjszaka van.
A bambaság fészkében ül a vigyorgás, Tsókol és néha szendereg, Vigyázz, a kezed tűzbe ne tedd ! Valahol halkan, felsír egy gyerek, Abszurd történetek fogocskáznak, és néha a nonszensz is fogó, de a pék ma nem sütött kenyeret, és én lassan felébredek.
