Különösen az ókorral-középkorral foglalkozók számára elengedhetetlen fontosságú az egykori földrajzi viszonyok, a vizsgált történelmi eseményekkel egykorú természeti adottságok ismerete, de a közelmúlt történései szempontjából sem közömbös olykor, gondoljunk csak a Tisza szabályozását megelőző helyzetre...
Érdekes a XIV. század első felében élt perzsa Mosztavfi adata is, mely szerint 1221-ben Ala ad-Din Mohamed a mongol hódítók elől egy Abaszkun közelében levő szigetre menekült. Abaszkun romjait még nem sikerült azonosítani, de a mohamedán tudósításokból kiderül, hogy 1--3 napi járóföldre feküdt Gurgantól, attól a várostól, amely a hellén forrásokban Hürkánaként, az óperzsa emlékekben pedig Varkána néven (= farkasok földje) szerepel. Mosztavfi Abaszkunról azt írja, hogy partközeli sziget volt, amely elsüllyedt a Kaszpi-tó vízszintjének emelkedésével, miután az Amu-darja medret váltott, és abban az időben az Aral-tó helyett a Kaszpi-tengerbe szállította a vizét.
A híresen bővizű folyó torkolatvidékének szigeteiről kapta a nevét maga az Aral-tó is. (Ezen szigetek egyikén székelt állítólag a besenyő kagán.) Az Aral-tó újbóli gyarapodását követően ugyanis, a XVII. században Khíva kánja, Abu al-Gházi használta először a türk aral ’sziget’ kifejezést az Amu-darja torkolatvidékének leírására, ennek következtében a XVIII. századi európai térképeken már Aral néven szerepel az említett tó.
Egyik késői tanulmányában Harmatta logikusan levezette és kereken ki is mondta, hogy nem volt semmiféle besenyő kiűzetés (mármint hogy Árpádékat nemigen űzhették). Többször idéztük már a különféle topikokban.
Persze, ilyen van. Egyet viszont ne feledjünk: e besnye fenyegettetések a hivatalos történetírásban nemzetkataklizmai mérvűek, miközben a korabellől szóló térképek pld.-nem "magyarkodók"által rajzoltan- esélyt sem adnak ilyen verziónak. Nem is beszélve a hivatalos "rendszerek"életszerűségéről.
Most csak a besenyők egyik csoportjának az Amu-darja mellől történő elköltözéséről.
Kitab-Tahdid Alamakin c.munkájában al-Bírúní említi, hogy nagy szárazság miatt Khorezm területéről ezek a besenyők nyugatabbra, Kazáriába vándoroltak, mivel a deszikkáció következtében az Oxus (Amu-darja) megváltoztatta a medrét, és ezzel az állatállományuk elpusztult volna. Sajnos az évet nem mondja meg, hogy ez mikor történt, de azóta az említett besenyő törzseket "kazár besenyő" néven illeti minden forrás. Hogy a Kaszpi-tengerbe ömlő Emba és Ural folyók közt élőkről vagy pedig a Don túlpartján lakókról van-e szó, megint csak nem dönthető száz százalékos bizonyossággal, mindenesetre az egyik besenyő vándorlásra ez egy szavahihető történeti forrás.
Vagy a másik ilyen a turk kérdés, a harmadik az ún. szavárd magyaroknak "tudósított" szabír-szavír helyzet, mely népet már Ptolemaiosz is feltüntet térképén Kr.u.100-ban."
Egészen más a helyzet értékelése, ha Ptoli térképe 15 századi...
A deltatorkolatnál szétválnak, ám az esetek döntő többségében egyetlen állóvízben érnek véget. Ebben az esetben viszont némelyek azt feltételezik, hogy az egyik ág az Aralba, a másik pedig a Kaszpi-tóba ömlött.
Egy biztos: legtöbbször -ez látszik - fogalmuk sincs némelyeknek, sem az idősíkról, sem a földrajzi helyzetről. Így azután kacskábbnál kacskább helyzetek nyernek teret, Kiváló példa erre az ún. besnye beűzetés a KM-be. Vagy a másik ilyen a turk kérdés, a harmadik az ún. szavárd magyaroknak "tudósított" szabír-szavír helyzet, mely népet már Ptolemaiosz is feltüntet térképén Kr.u.100-ban.
Az Amu-darjáról például feltételezik (a parthus topikban volt róla szó), hogy bizonyos időszakokban nem az Aral-, hanem a Kaszpi-tóba öntötte a vizét. Sőt, egyesek szerint vízbősége még azt is lehetővé tette, hogy egyszerre mindkettőbe beletorkolljék...
Bendefy írja, hogy a XVIII. század első felében a Maros és a Temes között még kiválóan hajózható folyószakaszok voltak, s Kötegyán határában – a helybéli parókián őrzött adománylevél szerint – akkoriban még hatalmas tutajok jártak (A magyarság kaukázusi őshazája – Gyeretyán országa; Cserépfalvi, Bp., 1942, 24.).
