Remelem, nem leszunk sokan!! Ez a topic arrol szolna, hogy mik azok a nehezsegek, amikkel az egyedulallo anyaknak meginkabb nehez megkuzdeniuk es mik azok a csapdak, amik csak menet kozben derulnek ki. Arrol nem is szolva, hogy miert lettunk egyedulallo anyak?
Egyszoval, aki hasonlo cipoben jar, az ne habozzon csatlakozni sorstarsaihoz.
miért ne lehetnél néha gyenge? Ezt is meg kell tanulniuk...
Én most már simán elmondom Csibének, ha nehéz napom volt/felbosszantottak/rosszul vagyok és nincs kedvem/erőm valamihez. Általában megérti, ha meg nem, akkor buktam, olyankor gyorsan visszaváltozom ;-)
az én anyukám is bevállalja egyszerre az öt unokáját (2-6,5 évesig vegyesen) :-)))
egyébként tényleg nem árt kreatívnak lenni, és egy csipet humorérzék is jól jön időnként. amúgy amióta ilyen házimindenes lettem, kikerültem a sárkányanya kategóriából és viccesanya is vagyok, akivel mókázni lehet.
amúgy néha tényleg jó lenne, ha nem kellene folyton erősnek lenni, hanem néha gyenge és törékeny is lehetnék.
Keresztlányom is totál odáig van érte, 9 éves. szintén a cd-t kérte a Mikulástól:)
Cöge, ez jóóóó:)
Nem, nem baj, ha ugyanott dolgoztok, de persze nehezített terep, de így, hogy látjátok a végét (mármint a közös mh végét)ez teljesen rendben.
Enyém nagyszerelem is a munkahelyen volt, 4 évig dolgoztunk együtt.
Aztán most meg rengeteget segít nekem. Jók ezek a kapcsolatok:)
Niume, nyugi, nem baj, ha messze vannak az ismerőseid (persze kérdés, milyen messze), nem lesz szükség rá, hogy havonta ugorjanak. Ez nyilván ritka kivétel lesz. Azt meg sztem szívesen vállalják.
Szittertől én is tartottam, de mivel kedd este 6kor közölte anyósom, hogy holnaptól nem viszi haza a bölcsiből Petit, azonnal kellett kerítenem vkit. Aki végül a szomszéd lett, és immáron 1,5 éve a szitterünk, imádjuk:)
Szóval nyugi, csak szépen, lassan, sorban...
Gépi autómosásnál nem tudtok kiszállni a kocsiból? Míg pici volt Peti, mi kiszálltunk és kintről néztük. Most már naná, hogy bentről kell szemügyre venni:)
Hehe, amíg nem volt autóm, simán húztam magam után a fenyőt. Kicsit elkopott a törzse alja, na és?:)
Ha be tudod tenni a babakocsi aljába, miért ne.
Még fogalmam sincs, hogy én most hogy hozom haza. MErt innen, ahol most lakunk, nem tudok sétálni. Valszeg megkérek vkit, ohgy segítsen.
Balázsnak ez volt az első "felnőttes" film, amit megnézett moziban (én akkor láttam harmadszor, én sem bírok leállni vele...), 1 hete jött ki DVD-n, azonnal megvettük, azóta csüng rajta. Ezen sosem hisztizik be (amúgy nem egy tévébarát, hamar felpörög tőle, de ettől eddig még nem), az összes számot fújja a maga kis halandzsa-hunglish nyelvén, odavan érte teljesen.
A lányom nézi a Mamma Mia-t...idejön, aszongya: jajjaj, anya majdnem sírtam, annyira jó volt, hogy a Donna meg a Sam újra összejöttek és összeházasodtak ;-)
És közölte, hogy majd én vezetem az oltárhoz, ha ő férjhez megy...ööö, mondom, azért én simán tudom, hogy ki a te apukád :-)))
Amúg teljesen rá van kattanva erre a filmre, nem tudom, hogy 6,5 évesen veszi az összefüggést...vagy simáncsak a zene jön be neki...de rongyosra nézte a DVD-t/hallgatta a CD-t már...
Én is egy évben 1x dőlök csak ki, úgy 48 órára, de olyankor rettenetesen szenvedek, mire megjön a segítség...vagyis már nem, mert Csibe 6,5 éves, nem csinál hülyeséget, sőt, hoz inni is az ágyba ;-), de mondjuk amikor 3 éves volt, akkor azért szét aggódtam magam olyankor...
csak nagyon halkan: édesaranyos, ennyi elég? ;-)))
Igazi, kemény harc volt sok-sok hónapon át (mert ugye én imádom a kihívásokat) de lassan helyérere kerülnek a dolgok...a 2db frissen vásárolt lakásunk ezúttal megakadályoz abban, hogy bármi hülyeséget elkövessek, szóval az élet helyettem is elrendez mostanában sokmindent :-)
De tökjó team-et alkotunk, ezt minden nap megállapítjuk, kettőnk közül valamelyikünk ért hozzá/ismer valakit, aki ért hozzá/el tudja intézni/meg tudja csinálni/stb.... Az egyetlen megoldatlan probléma, hogy 1 helyen dolgozunk, de az is változni fog hamarosan...
És egy rövid emlékez a kutyusomért :( Az előbb halt meg. Gyönyörű tibeti shih-tzu volt, szegényke öregecske volt már és kb 1 hónapja derült ki, hogy szívbeteg is volt :(
Ó, basszus, ez gáz :( Jobbulást!!! (én erőset szoktam enni, ma dupla adag csilivel ettem a levesemet, minden vacsorára napok óta hagymát eszem az ízek miatt, még jó, hogy annyira be van dugulva az orrom, hogy nem érzem a saját szagomat :))
Húú, köszi, ez jó ötletnek tűnik... már kimerítettem a napi stepsilsadagomat, vettem pullmoll extraerős cukorkát, azzal is elvagyok olyan 10 percig, a bioparoxtól már kivagyok, de ez a sós víz, tuti kipróbálom. Megyek is...
Hát nemtom, de a pemetefű cukorka meg a hársfatea (rengeteg) nem árthat... Én most kezdem a második kör antibiót, mert _megint_ tüdő+arcüreggyulladásom van, 3 olyan boldog nap után, amikor már ízeket is véltem érezni :). Borzalmas, amikor a decemberi nagy traktában kizárólag a fokhagymár érzi az ember, semmi másnak sincs se íze, íze szaga. Ezúttal nem vagyok annyira KO, de már végtelenül unom...
Van valami tippetek, mit érdemes csinálnom holnapig a torkommal? Házi praktika, bármi? Holnap eljutok dokihoz, de addig is kéne valami, mert óránként kéne szopogatnom strepsilst ahhoz, hogy ne öklendezzek a torokfájásomtól, de ebből asszem napi 5 a max és mikor már elmúlik a hatása, onnan kezdve öklendeznem kell, annyira irritál valami, vagy folyik a könnyem, mert kaparja a torkomat és köhögök is éppen ezért. Mondjuk ez a köhögés és torokirritáció már egy ideje fennállt, kb 2 hónappal ezelőtt voltam gégészeten is, de a doki nem látott semmit, de istenbizony, fogom magam és kivetetem a mandulámat, mert kezd elegem lenni :(
Hát, most arra, hogy kell-e valaki, akit bármikor ugrasztani lehet, akkor azt elmondanám, hogy az utolsó 2 napban iszonyatosan rosszul voltam. Nálam a láz olyan, hogy ha lever, akkor csak feküdni tudok és aludni. Szerencsére ilyen nem sokszor van. Ha nagyon muszáj lett volna, akkor nyilván lábon is kihordom (biztosan nem egészséges) de összetehetem a két kezem, hogy nem kellett.
Segítségnyújtó-mátrix :D Tényleg kell, mert mindenre nem lehet felkészülni, de megpróbálni nem árt... És ha már előbújtam a sötétből: én mindig szimpatizáltam a gyerekes családokkal, nem gondoltam, h könnyű stb., de benne lenni több kisgyerekkel a mindennapokban, nos, az teljesen más - ahogy teljesen más Nektek, egyedül-anyáknak egy klasszikus apa-anya együtt él felállással szemben, ahol legalább a felelősség oszlik és (még a leghagyományosabb családmodell esetében is) a gyerekek körüli teendők/pénzkeresés/házimunka. Szóval aki nem volt hasonló helyzetben, jó esetben próbálja elképzelni, mennyire más és nehéz és ennek függvényében segíteni. De kérni kell és muszáj, mert pont ez véleményt is változtat és máshogy csak megzakkanni lehet...
De persze azóta általában van fagyasztott kenyér a mélyhűtőben. Az ebédrendelésben profi vagyok:) De ettől független azt gondolom, hogy létezhet, adódhat olyan helyzet, ha jó, ha tudom, hogy vki azonnal ugrik.
Pl. pont ilyen estekben is, mikor sikerült elkapnom a hányós-hasmenős vírust nekem is, derült égből érkezett, és Peti még jóval kisebb volt, nem játszott egyedül stb.
Bármi lehet.
Szomszédok nálunk aranyat érnek. Pont ezért is húzom annyira, hogy beköltözzünk-e a városközpontba (mert jó lenne, gyalog járhatnánk oviba, dolgozni, nem kéne autóba ülni naponta) vagy maradjunk.
Az egyik szomszéd lett a szitter is, a fiai, férje bármikor jön azonnal szerelni (villany, víz és fűtésszerelők:), falat fúrni stb.
Itt teljes falu-feeling van:) A süteményből mindig kapnak a szomszédok, vasárnap pl. a másik szomszédnál vacsorázunk, mert ugye "annyira édes és vagyány ez a Petike, ide is jön neki a Mikulás" és még a fél utcába, hiába mondom, hogy nem kell:), a gyerekek az utcán játszanak, plédeken piknikeznek stb.
(persze, városszéle, zsákutca stb.)
Szóval a szomszédokkal, utcával, akkora szerencsém van, hogy el sem hiszem.
De mindezek mellett megnyugtat, hogy igenis van, akik bármikor azonnal ugranak, ha vészhelyzet van.
(pont mindkét szomszéd, plusz a barátnőm férje - aztán anyuék is ideérnek, de ugye ők 30km-re laknak)
Szerintem is jó és megnyugtató a segítségnyújtó-mátrix, nálunk a szomszéddal nagy az összedolgozás (mondjuk mi barátok is vagyunk), plusz a rögtön riasztható nagyszülők vagy ovis csoporttársak is jó, ha vannak és bevethetők. Nálunk az ovi is tök állat, mindenki szívesen segít mindenkinek, van vagy 6-7 szülő, aki beugrik, ha kell (elhozni időben a gyereket, ha megakadok, nyáron a szünet alatt felügyelet stb.)). Mondjuk ehhez meg kell tanulni kérni, amitől sok mindenki ódzkodik, nem tudom, miért. Nem szégyen az.
Ilyenkor, ha jobb nincs, bevethető taxis is, hoznak kaját, gyógyszert. Vagy szomszéd, elég kevés olyannyira antiszoc szomszéd van, aki hasonló esetben elküld a búsba segítés helyett. De ettől még jó az ilyen ismerős, akár arra, h a mama se zakkanjon meg és ki tudjon mozdulni gyerek nélkül ;)
(Én is azért vagyok ilyen okos, mert nagyszülők messze/használhatatlanok, férj azért szokott dolgozni is és mikor 3 gyerekkel vagyok itthon, vannak érdekes helyzetek. Élelmiszert én már jó ideje házhozszállítóst rendelek, pár tartalék kaja lefagyasztva a hűtőben, hétköznap kérhető ebédszállítás.)
