...de mi volt a mindennapos használatban az előnye?
Talán most meg fogsz lepődni, ha leírom: SEMMI.
Ugyanis az ilyen nehezen megközelíthető, főként hegyi várakat a földesúri tulajdonosa csak veszély esetén használta, oda menekülve, amiről kapta a nevét a MENEDÉKVÁR. Szóval ő nem használta, lakta mindennap, csak alkalomszerűen, ha nagyon muszáj volt.
Úgy kell elképzelni, hogy békés időszakban a földesúr lent élt valamelyik jobbágyfalujában felhúzott, a korabeli oklevelekben "curis" vagy "castellum" néven emlegetett rezidenciájában. Ez is erődített olt valamelyest, mert azért nem akarta, hogy az elnyomott jobbágyai egy éjszaka kést szegezzenek az oldalához, amikor alszik. De ez az erődítés nem volt olyan jelentős, mintha vár lett volna. A szakemberek sem egységesek a castrum {vár} és a castellum {kastély} közötti választóvonal meghúzásában. Most a "kastély" szón a középkori kastélyokat értem és nem például a barokk kastélyokat, amelyek már abszolút, de nem voltak erődítve.
Ellenséges támadás esetén viszont a földesúr fogta magát és családját, vagyontárgyait és uccu neki a hegynek fel, bemenekült a menedéket nyújtó menedékvárába. Ott védekezett fegyveres embereivel, várva a jobb időket.
Feld István régész a "Salgótarjáni új almanach II." című könyvében az általa feltárt Salgó váráról írta:
Békeidőben lent a jobbágyfaluban, háborús időkben fent a menedékvárban:
