Az utóbbi időben mintha elmélyült volna a bevándorlással, bevándorlókkal kapcsolatos problémakör hazánkban és Európában.
De miért is probléma ez, ha az európai országoknak ott van az elöregedés és a népességfogyás is problémaként?
Mégis megtelt a vén kontinens? Nem tudjuk magunkbaolvasztani, asszimilálni, befogadni a menekülteket? Miért van ez és kiken múlik ez?
Magyarországon ugyanaz a helyzet kicsiben, mint Európában? Most nem tudnánk olyan telepesfalvakat létrehozni, mint pl. annakidején a görög menekülteknek Beloianniszt?
Ez a szoros összefüggés tanulmány kb. arra magvas tudományos megfigyelésre hasonlít, miszerint, ha az ember valagából kihúznak egy szőrszálak, könnybe lábad a szeme,,,de ha kiszúrják a szemét akkor beszarik! :-))
Nagy dolog a tudomány, nemrég kiderítették, hogy a disznóhús éppoly rákkeltő, mint a cigaretta. A rákról viszont sehol nem írják, hogy disznókeltő. Ám a rák és a disznó szorosan összefügg. Lehet, hogy a rendszeresen disznóhúst fogyasztó szegényebbek között több a rákos, de az biztos, hogy a rendszeresen rákot zabáló réteg disznó, mert becsületes embernek nem telik napirenden tengeri ínyencségekre.
"Ma már választójogot ad minden felnőtt állampolgárnak nemre, rasszra, nemzetiségre, vallásra, gazdasági státusra való tekintet nélkül."
Ez az egyik legnagyobb baromsága, mivel feltételezi, hogy mindeni minden vonalon egyenlő mindenkivel, de nem feltételezi ennek azt az alapvető kockázatát, ami a különböző rassz, vallási, kulturális, gazdasági különbségek rendszerre gyakorolt és visszafordíthatatlan hatásaiból következnek.
Lehet öröklött trauma. A tudomány egyik újabb vívmánya szerint pl. holokauszt túlélőnek számítanak a leszármazottak is, így nekik is jár kárpótlás. Lehet hogy ez nem csak a pénzről szó, hanem tényleg igaz?
(Néha elgondolkodom tomi kapcsán, mi kellhet ahhoz, hogy egy ember olyan savanyú kérlelhetetlenséggel gyűlölje az országot, ahol megszületett, hogy a legkisebb megértést, érzelmi közelséget megtagadja tőle. Sokféle válasz lehet erre - amelyek közül a leghiteltelenebb lenne a sajátja.)
Európa politikai, gazdasági, vallási vezetői és médialakájaik évek óta azt szajkózzák népeiknek, hogy a migráció és a vele együtt járó lakosságcserés gyarmatosítást egyfajta fatalitás, és el kell viselnünk, mert „először is emberek vagyunk”. Naponta azzal bombáznak bennünket, hogy mindenképpen be kell fogadnunk a „másikat”, a „menekültet”, az „üldözöttet” az emberség és együttérzés kötelességének nevében, amely nyilvánvalóan csak az európaiakat terheli. Vagy talán hallottuk valaha is, hogy a szaúdi és öböl menti despoták megnyitották saját országaik határait szíriai, iraki, líbiai hitsorsosaik előtt? Hallottuk viszont Angela Merkelt arcátlan cinizmussal kijelenteni, hogy Németország számára kimondottan kedvező, ha alig egy év alatt 1 százalékkal növelheti a lakosságát, kizárólag a bevándorlás révén, egyúttal lenácizva azokat, akik ellenzik, hogy idegeneket telepítsenek azokba a szociális lakásokba, amelyekbe nem engednek őshonos hajléktalanokat. Hallottuk a keresztény egyházak és a Vatikán deliráns nyilatkozatait, arra biztatva híveiket, hogy fogadják be a bevándorlókat, akár a saját otthonaikba is. „A zárt házaspár, a zárt család, a zárt csoport, a zárt parókia, a zárt haza tőlünk ered, semmi köze Istenhez”, prédikálta a pápa szeptember 6-án, vasárnap, a római Szent Péter téren. Nyilvánvalóan még most sem fogta fel, hogy miért ürülnek ki a templomok, amelyek közül Nyugat-Európában egyre többet „újrahasznosítanak” muzulmán imaházként. Hallottuk a harmadik világbeli megszállók európai kollaboránsaiként ügyködő balliberális és „környezetvédő” provokatőröket azzal kampányolni, hogy jöjjön csak hozzánk mindenki, és hogy kosztot, kvártélyt meg jogokat kell adni mindenkinek.
A civilizációk csak nagy migrációs rohamok hatására halnak meg, mert ezek megváltoztatják a civilizációt alkotó és hordozó népek etnikai-genetikai jellegét. Jelenleg az európai civilizációt egyszerre három – rá nézve egyenként is végzetes – toxikus ágens fenyegeti: az afrikanizáció, az iszlamizáció és a dekulturalizáció.
Mivel a történelmet a győztesek írják, és csak a vesztesek bűneit büntetik, az Egyesült Államok az utóbbi hetven évben a legyőzött Európára erőltette saját „alapértékeit”: a merkantilizmust, az individualizmust és a multikulturalizmust. Ez a dekulturalizáció és a nyomában létrejött piactársadalom termelő-fogyasztó státuszra degradálja az embert, akit az eltűnésre ítélt állam és nemzet már nem képes megvédeni, a szórakoztatóipar viszont kellőképpen szervilissé tesz, ideális „alapanyaggá” az európai identitás megváltoztatásához az afrikanizáció és az iszlamizáció által – amerikai recept alapján. Nem csoda, hogy az amerikaiak valósággal ujjonganak annak láttán, hogy Európát elözönlik a színes bőrű milliók, hiszen ha Amerika nyomán Európa is elszínesedik, még nagyobb lesz a hasonlóság társadalmaink között, és egy lépéssel ismét közelebb kerülünk a nemzetek és népek, határok és hazák eltüntetésére hivatott McWorld (Benjamin Barber) etnikai tohuvabohujához. Wesley Clark amerikai tábornok, a NATO volt főparancsnoka már 1999-ben kinyilatkoztatta, hogy „a modern Európában nincs hely etnikailag tiszta államok számára”.
