Nos az előbb írtam, hogy ez vidéki magyar gyakorlat volt.
De volt kivételt is az ilyen típusú építkezéseknél.
Előfordult ilyen Bp.-en is. Nem is akárhol. Budán a Naphegytéren.
Volt egy híres minisztérium, ami egyesek még most is siratnak. A Kossuth téren volt a jelenlegi kancellária minisztérium előtti időkben. Nos itt dolgozott sok sok szép reményű diplomás fiatalember is. Építő mérnök , gépész, jogász és villanyos mérnök úgy súrolták alulról a harmincat.
A kegyes munkaadójuk 'adott' nekik egy telket jelképes összegért a Naphegy téren.. Elhatározták, hogy építkeznek. Egy 4 lakásos társasház lett betervezve. Áron, az építő mérnök vállalta tervezést, sőt az építkezés levezénylését is. Felhúzott két sátrat a telken, az egyik lett a főhadiszállás és az ő lakhelye, a másik a vidéki munkások szállása, és indult a projekt. Ment is mint a karikacsapás... hála a vazulus építőiparivállalatok 'önkéntes' felajánlásainak.
Aztán amikor az emeleti födém is elkészült, szegény Áront megpucsolta a két felső tulaj. Hogy szar a terv, rossz volt a koncepció, szar a kivitelezés stb.
A lényeg Áron kezéből kivették az irányítást és a felsők egy tetőteres beépítésben folytatták, dupla alapterület ugyan azon az áron.
Szegény Áron meg csak nézett, először csak a szakmai önérzete miatt dohogott... hogy a tervét az engedélye nélkül megváltoztatták, de később már a felhozott szakmai hibák miatt kellett védekeznie.
Végül sok sok bírósági procedúra lett az eredmény, szak szerületlenség meg jogosulatlan terv módosítás meg egyéb miatt. Nos amikor Áron mesélte a 72 -74 -es történetét, ő mondta hogy együtt hétdiplomás pancserek voltak.
Végül 10 év alatt csak elkészült az a Naphegy téri társasház.
Bocs, de látszólag nálatok senki nem ért ahhoz, amit csinál. Te nem akartál kertes házat, de mégis felhúztatok egyet, ráadásul elég toldozott foldozott lett. A "párod" csóró és a rokonságtól kapott bontott téglából putrit épít, ami beázik, a szüleid meg nálatok laknak, nem irigyellek. Az egész ott lett elcseszve, amikor a tesóval elkezdték kiásni az alapot. Ja nem, amikor megvettétek a telket.
Mindenki rosszul jár, de legfőképpen szerintem a szomszédok. Főleg amikor elkezdtek fűteni festett, bontott fával és a jó kis mérgező füstöt eregetitek. A jószágok trágyaszagát nem említeném.
Mindezek ellenére szívesen olvasom a történetet, mert igazi szocitótanulmánynak ígérkezik. "Közben megomlott a kapcsolat.." hát ki hitte volna. Remélem nem a police.hu-n folytatódik a dolog.
Sajnos a viszony megromlott mert a párom jobban hallgatott a tesójára, mint az apósára, pedig ők lettek volna a lakók.
Lényeg hogy az alap elkészítése után a folyamat megakadt, és a fijúk egy kisház építésébe fogtak bontott téglából, amit vmi rokony adományozott.
Egy 10x11 es méretű főépületet kell elképzelni ami mellé kb 2 méternyire felhúztak egy 6x4 es kisház falát. Tetejére valami kiszuperált 4 beton akármit emelt rá egy daru. Ezzel megvolt a födém.
Garantáltan soha nem ázik be, de gyakorlatilag mozdíthatatlan.
Mikor elkészült a ház, a 2 épület közé lett betervezve a kazánház amibe gáz van, és villany a szivattyú miatt. Felfordított cseréplécre van alól farostlemez, a tetején műpala. Na ez ázik be egyrészt.
Az együttérzés a legfőbb tulajdonságom. Így adódott hogy nagyon rövid szerelem után összeházasodtam egy nagyon ügyes fiúval, aki kénytelen volt huszonévesen még egy ágyban aludni a testvérével annyira szegények voltak.
Hozzánk költözött és anyám meg ő beleélték magukat a magánház építésbe, aminek az alapja az lett volna hogy a lakást amiben élünk a szüleim eladják.
Vettünk egy telket részletre ami azért volt lehetséges mert nekem volt annyi spórolt pénzem ami kifutotta a beugrót, a fene azt a nagy takarékos tulajdonságomat. Többi részlet.
3 hónapos házasként már egy telek tulajdonosa voltam, és egy kész terv füzetből választottunk egy olyat ami tetőteres alul -fölül ugyanolyan beosztású 2 szobás lakással.
Újabb 3 hónap múlva megvolt az engedély és az én buzgó párom már ásta is a tesójával az alapot.