Gyönyörű ez a Black Bakkara is. Nagyon sajnálom, hogy az őszi szőregi ültetésűm nem maradt meg; vennék egyet. Nem láttatok mostanában konténerest? /Bp-en/
Gyönyörűek a rózsáitok! Nálam még csak ők virítanak:
No name sárga tear. , No name sötét vörös futórózsa (amelyeknek nem tudom a nevét, azokat nagyapám rendelte sok évvel ezelőtt)
No name nagyon régi rózsaszín futó (Őt még dédim rendelte nagyon régen, nem tudjátok megmondani, hogy Ő kicsoda? Nekem nagyon hasonlít a Nahémára, de nem teljesen olyan, ha a neten rákeresek.)
Olyan cuki ez a kis nuits de young! Pont az imént vettem én is egyet a madarasban. Bár megfogadtam, hogy nem veszek több rózsát csak úgy hirtelen felindulásból, mégis el kellett hoznom az utolsó elárvult példányt. Azt mondjátok meg nekem, miért van az, hogy az ember tudván tudja, hogy nincs már több hely a kertjében egyszer virágzó rózsák számára, mégsem tud elmenni mellette,vagy ha el is megy visszakanyarodik és mégis beteszi a kosarába. Ti értitek ezt?
Nekem is van egy tő- tavaszi ültetésű- Mme Pierre Oger-em. A Te fotódon még annál is szebb, mint amiket láttam róla korábban :-) Sőt! A Yolanda d'Aragon is kérdéses volt nálam, nem mertem megrendelni de ezen a fotón csodaszép, visszakerül a listára :-)
Tegnap én is kiöntöztem a második adagot. Melegben bő egy hét alatt csak a szárak maradnak. Hát, büdösnek büdös volt (meg én is az lettem), de hát ez van.
Nadálytövem sajnos nincs, a tied ennyivel jobb lesz.
Mindenkinél gyönyörű virágözön van. Köszi a képeket. Ametisztre meg PP-re majd kitalálunk valami galaktikus léptékű jelzőt is (és Rózsaromatikára:)
OFF:
Robida, hatásodra erjed négy napja egy fazékban a csalán-nadálytő turmix, de nem várhatom meg hogy teljesen összeérjen, mert ívesen dobnának ki a lakók a szag miatt. Szó szerint turmix, kézi botmixerrel segítettem a folyamat elejét :P Ma már egészen érezhető a szaga, este ki is locsolom. Sőt, mivel a környéken egyetlen helyen találtam nadálytövet, (még jó hogy kertvárosi rész), három tövet elültettem ide a kiskertbe. Aranyos lila virága van.
Jobb ez így. Egyrészt túl sok munkát adtak tavasszal és ősszel hétvégeken (nekünk nyaralótelkünk van, nem családi házas), és nem lehet mindig minden energiát csak a rózsákra fordítani, ez így egy idő után már inkább egyfajta rabság, mint élvezet volt. Másrészt belefáradtam a küzdelembe, hogy jó állapotban tartsam őket a rossz minőségű homoktalajunkon, s anyagilag sem győztük a tápokat, permetezőszereket stb. Irreálisan sokba került a fenntartásuk. A legerősebb, legellenállóbb töveket hagytam csak meg. Most már csak kb. húsz fajta van, szemben a korábbi 100+-szal. Ez sokkal könnyebben kezelhető mennyiség. És gyönyörködöm a tieitekben: :-)
Példaképpen említem: a minap a férjem hozott egy csokor rózsát a munkahelyéről. Ő ültette el ott pár éve a tövet az udvaron, egy Sympathie rózsa volt, amelyet én kidobtam volna, mert évek alatt semmire nem ment. Ott kisvártatva megtáltosodott, és álomszép mindenfajta táp és egyéb törődés nélkül (azóta a férjem már helyileg máshol van a cégen belül, és senki nem törődik a rózsával), csak úgy ontja a virágokat. Ennyit jelent a jó talaj... én meg hiába dédelgettem. Szóval megharagudtam a rózsákra. :-D De a szívem visszahúz azért. :-)
Ilyen nincs is! :-DD Álomszép! Az én Pierre-eim mióta pár éve földig fagytak, nem hajlandóak normálisan fejlődni. Alighanem a gyökérzet is súlyosan károsodott.
Engedjétek meg, hogy gratuláljak mindenkinek a szépségekhez! :-) Én már főként itt gyönyörködöm a rózsákban, mert az enyémek java részét kihajigáltam. :-) :-(
