"A mai Ausztria területén nagyjából az onogurok voltak az urak a X. században, nem pedig a bajorok vagy a Plaga Orientalis tisztán német telepesei."
Hogyne, mivel Árpádék 900-ban az Enns folyóig hódították meg a Medencét. A Hétmagyar törzsei közt jóformán biztosan voltak egykori onogur törzsek; az avarokkal együtt szintúgy éltek ilyenek, a nyugati névhasználat kisebbrészt az ő 'feléledésükre' utalhat, sokkal inkább viszont az előbbiekre.
"Akkor viszont nem volt tisztában azzal, hogy Attila a hun nép élén állt - volt annyira tájékozott a nyugati irodalomban, hogy ez elég valószínűtlennek hangzzon."
Az írott forrásokon kívül volt még valami (akkor is, ha egy esetleges ősgesta létezésétől például eltekintünk), és ez a valami a szájhagyomány, amire maga a Névtelen jegyző is több ízben céloz.
"Kontráztam azzal, hogy a magyarországi gestaírók nem ismerték a kínai-szogd forrásokat, amiben szerepel a heftaliták neve. A 'var-chunni' összetételt tartalmazó bizánci forrásokat szintén nem."
Miért erőlteted azt a vonalat? Hazai írott forrásaink nem lehettek? (Kézai hogyan is adja elő a vízözönmítoszt, ujjat húzva a Bibliával, a középkor delelőjén...? Olvasd már el Kohn Sámuelt!) Kénytelen vagyok még egyszer utalni arra, hogy Anonymus maga inti az olvasót a nép ajkán terjedő történetek és a ioculatorok által előadottak óvatos kezelésére, vagyis ő maga árulja el, hogy létezett egy, a nyugati latin nyelvű irodalomban elterjedttől eltérő, nyilvánvalóan annál bővebb változata a hun történetnek.
"Nem mondtam, hogy Attila népét, csak azt, hogy hunokat."
Akkor viszont nem volt tisztában azzal, hogy Attila a hun nép élén állt - volt annyira tájékozott a nyugati irodalomban, hogy ez elég valószínűtlennek hangzzon.
"Ebben a topikban is végig arról volt szó, hogy a közép-európai hun-avarok korábban a Heftalita-hun Birodalom uralkodó népe voltak."
Kontráztam azzal, hogy a magyarországi gestaírók nem ismerték a kínai-szogd forrásokat, amiben szerepel a heftaliták neve. A 'var-chunni' összetételt tartalmazó bizánci forrásokat szintén nem.
"egy birodalomszervező, nem csekély lélekszámú nép, amelyről nehezen hihető el, hogy varázsütésre "kihalt" vagy akár csak feloldódott volna"
Egyrészt nem értem, bár nem is érthetek hozzá, hogyan lesz az ultrazöngétlen 'k' hangból 'h', ami a magyarban inkább semmilyen, mint zöngés. De ettől függetlenül: ha az a nép valóban "nem csekély számú" lett volna, valamiért nem volt képes birodalmat alapítani a zsuan-zsuanok, a türkök, ujgurok, kirgizek, oguzok, besenyők, kipcsakok regnálása időszakában. Az archaizáló Nyugat nagy kedvvel nevezte a steppei népeket hunoknak; azok a források, melyek Keleten beszámolnak az említettekről, egyszer sem tesznek ilyet.
"A franciák népnevéről ráadásul ugyanolyan alattomos módon szokás sugalmazni, hogy semmi köze a frankok nevéhez.."
Ez csak némi frusztráció; szorosan kapcsolódik ahhoz a vicchez, hogymiszerint Párizsban azért nem rendeznek tűzijátékot, mert Franciaország azonnal megadná magát...Nem mondom, kinek..:)
Egyáltalán nem perdöntő (egyébként már korábban is idézted). Németh Gyula megfigyelése legalább olyan fontos, mely szerint a szabírok akkoriban tűnnek el a forrásokban, amikor 558 körül ugyanott, a Kaukázusban, ill. annak északi előterében feltűnnek a kazárok. Németh kiemeli, hogy Maszúdi nem tévedett, amikor azt állította, hogy a szabírokat csak a perzsák nyomán hívták kazároknak, ugyanis perzsául a kazár ugyanannyit tesz, mint a szabír törökül, mindegyik szó jelentése egyaránt: ’eltévedt, bolyongó’ (A honfoglaló magyarság kialakulása; MTA, Bp., 1930).
Iustinus (XLI, 1) írja a parthusokról:
Parthi, penes quos velut divisione orbis cum Romanis facta nunc Orientis imperium est, Scytharum exules fuere. Hoc etiam ipsorum vocabulo manifestatur, nam Scythico sermone exules "parthi" dicuntur.
„A parthusok, akik kezében most – miután szinte megosztoztak a földkerekségen a rómaiakkal – a Kelet fölötti uralom van, a szkíták száműzöttei voltak. Ezt a nevük is nyilvánvalóvá teszi, mert scytha nyelven a száműzötteket »parthus«-oknak mondják.” (Horváth János ford.)
Itt is vándorlásról, költözködésről, kivándorlásról van szó...
Emlékeztetőül:
"...a zsidók a héber nevet összefüggésbe hozták az abar ‘átvonulni, átköltözni’ tővel, és ‘túlról való’-nak értelmezték; erre vall a Ter 14,13 gör. fordítása is: paratész, ‘a másik oldalról való’."
A Liptó megyei Leuente helynevet tartalmazó, eddig kiadatlan oklevelet a közelmúltban Szovák Kornél tette közzé (Kormányzat és hiteleshely. Néhány megjegyzés a kormányzati adminisztráció korai történetéhez; in: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerkesztette Csukovits Enikő. Magyar Országos Levéltár, 1998, 223–31. o.).
Györffy szerint pl. a Liptó megyei Leuente helynév (1279–90) névadója Árpád fia, Levente volt (Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV, Bp., 1998, 43–44., 69. o.)
"ami - ugye - perdöntő is lehetne, ha egy forrásban, egyszerre, egymástól jól elkülönülhetően jelennének meg"
Ha tényleg ez a perdöntő, akkor a vita megoldódott.
Priszkosz rétor, 470 körül:
"Ebben az időben a keleti rómaiakhoz követséget küldtek a szaragurok, az urogok és az onogurok, amely népek elvándoroltak saját lakóhelyükről, minthogy harcba bocsátkoztak velük a szabirok, akiket az avarok űztek el..." (F.: Moravcsik Gyula)
"Miután Valentinosz (bizánci követ) megérkezett oda, átnyújtotta az ajándékokat s elmondotta mindazt, amit a császár utasításában jelzett; (az avarok) előbb az onogurokkal bocsátkoztak háborúba, aztán a zalokkal, ezzel a hun törzzsel. A sabirokat is lebírták."
A szójegyzékből kiderül például, hogy a levent hőst jelent bolgárul (óbolgár nyelben). Ők már csak tudják: Árpádnak a fia a IX. század végén tönkreverte őket...
Hun kütleleri ile karışan bu Türklerin asıl adı "Ogur"du ve Tuna ağzından Volga'ya kadar Karadeniz kuzeyi bozkırlarında, daha sonraki Peçenekler ve Kumanlar gibi ayrı boy birlikleri halinde oturuyorlardı: Saragur (Sa-rı/Ak/Ogur), Bittigur (Beş-Ogur), Ultingur~Altziagir (Altı-Ogur), Kutri-gur-Kuturgur ("Tukurgur" = Dokuz-Ogur) Ungur ~ Hunugur ~ Onugur (On-Ogur), Utigur ~ Uturgur (Otuz-Ogur) Bizans tarihçisi Priskos (5. asır)'un, Sabarlar tarafından Ural dağlannın doğusundaki yurtlanndan uzaklaştırılarak Karadeniz düzlüklerine geldiklerini (461 - 465'lerde) bildirdiği Ogur Türkleri, aynı tarihçiye göre o zaman üç grup teşkil etmekte idiler: Saragur, Urog (Ogur) ve On-Ogur. Bunlar Avarların önünden batıya çekilen Sabarlann karşısında tutunabilmek için Bizans'a elçi göndermişlerdi. Son araştırmalara göre, Ogurlar büyük göçten önceki yurtlannda da üç zümre halinde idiler: Dogu zümresi (Seyhun-Çu nehirleri ve Çalkar Gölü havalisinde: On-Ogurlar) ; orta zümre (bugünkü Kazak-Kırgız bozkırı ve Emba nehri boyunda -ihtimal- Otuz-Ogurlar) ve batı zümresi (Yayık nehri havalisinde -herhalde- Dokuz-Ogur'lar). Bu sıralarda Saragur (Ak-Ogur) kütlesine karşılık ötekilerin "Kara Ogur" ' kanadını teşkil etmiş olmaları muhtemeldir.
… Saragur (Sa-rı/Ak/Ogur), Biştigur (Beş-Ogur), Ultingur~Altziagir (Altı-Ogur), Kutri-gur-Kuturgur ("Tukurgur" = Dokuz-Ogur) Ungur ~ Hunugur ~ Onugur (On-Ogur), Utigur ~ Uturgur (Otuz-Ogur). Bizans tarihçisi Priskos (5. asır)'un, Sabarlar tarafından Ural dağlarının doğusundaki yurtlarından uzaklaştırılarak Karadeniz düzlüklerine geldiklerini (461 - 465'lerde) bildirdiği Ogur Türkleri, aynı tarihçiye göre o zaman üç grup teşkil etmekte idiler.
Saragur, Urog (Ogur) ve On-Ogur. Bunlar Avarların önünden batıya çekilen Sabarların karşısında tutunabilmek için Bizans'a elçi göndermişlerdi. Son araştırmalara göre, Ogurlar büyük göçten önceki yurtlarında da üç zümre halinde idiler: Dogu zümresi (Seyhun-Çu nehirleri ve Çalkar Gölü havalisinde: On-Ogurlar) ; orta zümre (bugünkü Kazak-Kırgız bozkırı ve Emba nehri boyunda -ihtimal- Otuz-Ogurlar) ve batı zümresi (Yayık nehri havalisinde -herhalde- Dokuz-Ogur'lar). Bu sıralarda Saragur (Ak-Ogur) kütlesine karşılık ötekilerin "Kara Ogur" kanadını teşkil etmiş olmaları muhtemeldir.
Úgy látszik, hogy ennek a hun Kubratnak az öt fia a birodalom különféle népeinek az élére volt kinevezve, és a birodalom felbomlásakor ezeknek a népeknek az élén távoztak (például a közép-európai hun-avarokhoz)
Alcek (Bulgar: Altsikurs) was the leader of the horde of Bulgar horsemen who in the 7th century settled with their families in the Matese mountains of Central Italy in the villages of Gallo, Sepino, Boiano, Isernia and others.
Alcek, fifth of the many sons of Kubrat, was a leader of a horde of Bulgars who were part of the Avar khaganate. In 631, a war for the throne broke out between an Avar leader and Alcek. Eventually, the Bulgars were defeated and fled to Bavaria where they asked the Frankish king Dagobert I for a piece of land to settle in. The king first let them settle but one night he ordered his army to slaughter the Bulgars. Only 700 out of 9 000 survived the slaughter and fled to Italy, where they gained permission from Gromualt to settle in the area of Ravenna. Alcek is thought by many historians to be the fifth son of the founder of Old Great Bulgaria Kubrat, but this theory is not proven.
Kuber or Kuver (Bulgarian: Кубер) was a Bulgar leader from the 7th century who belonged to the same clan as the Danubian Bulgarian khan Asparukh - they both were sons of khan Kubrat. When Great Bulgaria collapsed under the attacks of the Khazars, Kuber lead one of the fractions of the Bulgar people out of their former settlements in present-day Ukraine. The Bulgars led by Kuber travelled first to Pannonia and settled in the region of Syrmia, which was part of the Avar Khaganate.
According to the Byzantine source "Miracles of Saint Demetrius of Thessaloniki" Kuber was nominated by the Avars to rule over Syrmia as Avar vassal, but he started a rebellion against Avars, and, together with his people, moved from Syrmia around 680 AD and settled in the Balkans, in the Keramisian plane in western Macedonia. There is not enough information about Khan Kouber and his people following the settlement in the western Balkans but Asparukh's son, Tervel, in the beginning of the 8th century, is said to have cooperated with "his uncles" from Macedonia. The text of one of the inscriptions around Madara Rider after Professor Veselin Beshevliev [1] informs:
[...] of Bulgars [...] and came to Tervel. My uncles in Thessaloniki region didn't credit to the slit-nosed Emperor and returned to Kisinas [...] his one [...] through treaty the ruler Tervel gave to the Emperor [...] 5 thousand [...] the Emperor together with me won well.
The prominent archaeologist from Republic of Macedonia Ivan Mikulchik revealed the presence not only of the Kuber group, but the whole Bulgar archaeological culture throughout Macedonia and eastern Albania [2]. He describes the traces of Bulgars in this region, which consist of typical fortresses, burials, various products of metallurgy and pottery (including treasure with supposed Bulgar origin or ownership), lead seals, minted from Kuber, amulets, etc. By the early 9th century the lands that Kouber settled had been incorporated into the First Bulgarian Empire.
Irodalom:
1. Веселин Бешевлиев, "Първобългарски надписи", Издателство на Българската академия на науките, София, 1979, стр. 94 / "Protobulgarian inscriptions", Publishing house of the Bulgarian Academy of Sciences, Sofia, 1979, p. 94
2. Иван Микулчиќ, "Средновековни градови и тврдини во Македониjа", Скопjе, "Македонска цивилизациjа", 1996, стр. 29-33 / "Medieval towns and strongholds in Macedonia", Skopje, Publishing house "Macedonian civilization", 1996, p. 29-33
3. Vesselin Beschevliev, "Les inscriptions du relief de Madara", Bsl, 16, 1955, p. 212–254
4. Vesselin Beschevliev, "Die protobulgarischen Inschriften", Berlin, 1963
"Acta Sancti Demetrii", V 195-207, Гръцки извори за българската история, 3, стр. 159-166
5. "История на България", Том втори Първа българска държава, Издателство на Българската академия на науките, София, 1981, стр. 106-108, 110
6. J. Werner, "Der Schatzfund von Vrap in Albanien", OeAW Bd. 184, Wien 1986, p. 1-71
7. Иван Микулчиќ, "Средновековни градови и тврдини во Македониjа", Скопjе, "Македонска цивилизациjа", 1996
Kotrag kán és a kotragok (kotzagerek, kutrigurok, kazárok):
Khan Kotrag was the founder of Idil Bolgar. He was the son of Kubrat who left Great Bulgaria after the death of his father. His successors reached the lands of modern Tatarstan and established a state during 7-9 centuries and recognised Islam as the official religion in 922 AD during the visit of Baghdad khalifat ambassador Ibn Fazlan and remained independent up until the 14th century, when it was conquered by the Batu-khan hordes of Mongolic and Turkic people widely known as Mongol-Tatars. The country's capital was called "Bulgar" or "Great Bulgar".
The Kutrigurs (Kotrags/Kotzagerek/Kazarig) were a horde of equestrian nomads better known as the Bulgars that wandered the Eurasian plains during the dark ages. They came into existence when the Eurasian Avars conquered half of the Hunno-Bulgars. Those remaining free under Sandilch in the west retained the name Utigur, while those conquered by the Avars in the east became known as Kutrigurs. The conquest of the Kotzagereks by new arrivals led by three brothers from the Imaon Mountains in the 6th century is mentioned by Bar Hebraeus, as well as in the Chronicle of the late 12th century Jacobite patriarch of Antioch Michael the Syrian[1]. At this time they came to be dominated by clans related to the Göktürks.
They were united with the Utigur tribe under Kubrat's Great Bulgaria.
When their Khazar faction grew powerful, and won tribute from Batbayan, in the mid 7th century, a dissenting faction of Kutrigurs seems to have traveled to the upper Volga founding the Volga Bulgaria, while another part of the tribe seems to have moved to Sirmium (Pannonia) and from there south to the Pelagonian plain. Thereafter they disappear from history.
Lásd:
Васил Златарски: Известието на Михаил Сирийски за преселението на българите; 5. köt.,Избрани произведения, София, 1972, 52. o.
Batbayan (d. 690) (also known as Bezmer, Bezmes Bayan, Bayan, Boyan, Bat-Boyan, Batbai, Batpai, Batboyan or Batvian) was the eldest son of khan Kubrat.
After his father's death, he ruled the land north of the Black and the Azov Seas. Three years later, he engaged into wars with his relatives and was temporarily driven into Crimea. Meanwhile, the Khazars attacked and eventually took the steppes between Don and the Urals, according to the treaty of 668 between Batbayan and the Khazar Kaban Khagan.
Batbayan's Bulgars are a part of the ethnogenesis of the contemporary Crimean Tatars.
Kuber leghíresebb diplomatájának, Maurusnak a pecsétje 684/685-ből