Nekem megér 3-4 ezrest, hogy ne jöjjön vissza az eladó 2 nap múlva, hogy keveset fizettem, meg nem is fizettem, stb. Persze ilyet el se tudok képzelni honfitársainkról.
(a teraszon úgy módosítanánk valamelyik nyílászáró-falrész egységet, hogy nagyobb egybefüggő falsíkot kapjunk, a kemence vagy az első osztáshoz vagy az utolsó sarokhoz kerülne - inkább az első, hogy közelebb legyen a konyhához -, így a maradék területen is még bőséges terasz maradna)
hülye kérdés-hülye válasz.... jogos, ott a 2 pont.
a kemencét a terasz valamelyik pontjára szeretném tenni, hogy azon túl, hogy finomakat süssek benne, ne legyen túl messze a konyhától, és meleget is szolgálatasson a hideg őszi estéken. A terasz mérete korlátozott.
a kérdés az lenne, hogy ha kitalálom, hogy mekkora tepsit szeretnék bele tenni (szögletes kemencére gondolok elsősorban), akkor ahhoz képest mennyivel szélesebb a kemence, vagyis milyen vastag egy kemence fala?
(bár akkor első körben még azt ellene megnéznem, hogy mekkora ajtók vannak, mert nálam nagyjából az ajtó adná a szélességhez az irányvonalat, mivel a mélységgel sem tudok nagyon játszani, hogy el is férjünk még mellette)
remélem, most sikerült pontosabban leírnom, hogy mi a kérdésem. :)
Ez majd csak olyan kérdés, mintha azt kérdezném mekkora lakást építsek, hogy normálisan betudjam lakni, beférjen a saroküllő is és a szekrénysor is. Ne haragudj nem cikizni akarlak, csak eléggé tág fogalmú a kérdésed. Függ attól is, hogy milyen típusú kemencéről van szó, számodra mekkora a normális adag stb... Egyébként minden ételnek a méretét lekorlátozza a az ajtó szélessége. Én momentán a búbos kemencéről tudok nyilatkozni, aminek általában 45cm széles az ajtaja. Az enyémnek a belső átmérője 90cm a tepsim mérete 80×44cm. Ha kerek pizzát akarok sütni abból 4 "normális" befér. Ha kenyeret sütnék akkor 5 cipó és két vakaró férne be. Kb. 8 literes agyagedényből pedig 7 db kényelmesen befér. Mire vagy még kíváncsi?
sziasztok, tudnátok nekem abban segíteni, hogy mi az a minimális szélesség, amekkorának egy kemencének lennie kell ahhoz, hogy abban már normális méretű adagokat lehessen készíteni? (tehát amibe belefér egy nagyobb pizza, szép kenyerek... stb.)
Hát, igen! Jól jól beszélsz. Pont ezen az állásponton vagyok én is. Bár a boltívet mi is habarcsba raktuk, hogy stabilan álljon, de be van tapasztva, a sütőtérben nem érintkezik az étel semilyen mesterséges anyaggal.
A sütőtér ,nálam is ki van kenve agyaggal,tehát az étel közvetlenül nem érintkezik mással.Csak a boltív téglái lettek habarcsba rakva ,és az sem azért mert lázadni akartam a hagyományok ellen ,hanem mert amikor csináltuk a kemencét nem ismertem az agyagos megoldást.Viszont így utólag már nem bánom,hogy kimaradt az agyag,mert kültéri a kemence, ezért bőven áztatja az esővíz , és így semmi gondom vele, az agyagot meg kimosná az eső.
Remélem nem esztek meg érte, de bemásolok ide egy klasszikus írást a pizza készítéséről. Ez a része a könyvnek igazi élvezetes olvasmány, csak ezért teszem. Aki teheti készítse el otthon ÍGY a kemencéjében. A teljes könyv (Lénard Sándor: A Római konyha) szintén elérhető itt , aki akarja böngészhet belőle. Nekem ez lesz az első étel amit elkészítek majd benne, vagy két éve nézegetem ezt a receptet otthon. :-)
"LA PIZZA NAPOLETANA A nápolyi pizza "Andiamo a mangiar' una pizza"... Menjünk, együnk meg egy pizzát... Ezekkel a szavakkal kezdődik sok család esti programja. Meg némely szerelmespáré, és számtalan turistáé. Mindig van jó ok a pizzaevésre: télen a hidegben az, hogy a tűz ott lobog mellette, s a látványa is öröm és melegség! Nyáron? A legtöbb pizzeria, a szabadban álló székekkel-asztalokkal, kellemes, hűs esti levegőt ígér. Mehet az ember azért pizzázni, mert ez igen olcsó vacsora, vagy azért, mert vacsorázott már, és épp ennyi hely van még a gyomrában. Vagy mert valami finomat akarunk enni. Vagy mert ürügy kell az iváshoz - causa bibendi! A pizza nem készétel, mindenkinek frissen csinálják. Akinek nincs türelme várni rá, menjen, keressen valami mást. A várakozás ideje azzal is telhet, hogy megtudjunk egyet-mást erről a különös ételről. Miért éppen pizza napoletana a neve? Szülőhelye csakugyan Nápoly? Akadnak rómaiak, akik ezt elvitatják. "A konyha mesterei furcsa neveket aggatnak a találmányaikra. Hiszen a zuppa inglese sem Angliából jött!" Vagy: "Ezt a pizzát azért nevezik napoletanának, hogy megkülönböztessék a közönséges változattól." A közönséges változat pedig a kemencéből forrón kivett kenyértésztalángos, mely egészen kevéske olajjal megkenve a rómaiak kedvenc reggelije, főleg ha friss zöld füge kíséri. Aki evett már pizzát Rómában is és Nápolyban is, már-már hajlik rá, hogy a rómaiaknak adjon igazat. A nápolyiak széles, száraz peremet hagynak, többnyire túl sok majoránnát szórnak pizzájukra, és az egyetlen vigaszos mozzanat evés közben a Nápolyi-öböl látványa, a Vomeróról elénk táruló pompás panoráma. Egy nápolyi ínyesmester, akit ott a helyszínen faggattam ki, nem vitatta, hogy a római pizza jobb. "De miért az?", folytatta nyomban. "Azt hiszi, hogy a rómaiak találták fel? Már a pizzát is el akarják venni tőlünk? Elcsábítják tőlünk a legjobb specialistákat. Ezért ehet Rómában jobb pizzát... Már ha nem mindjárt New Yorkba mennek a mestereink", tette hozzá sóhajtva. Kerek, lapos kenyereket már Pompeji freskón láthatunk. A fekete bivaly, melynek tejéből a mozzarellasajt készül, Nápoly környékén honos. Jobb tehát, ha óvatosan tartózkodunk e kényes téma megvitatásától, hiszen a véleménycsere - akár Capri borát, akár a kastélyokét igyuk hozzá - jócskán el is fajulhat. Efféle esetekben célirányos olyasmit mondani, ami biztosan nem számíthat ellenvetésre. Például: "Boldog az, aki a pizza feltalálása után, de a robogók feltalálása előtt élhetett Rómában... !" Előkelő éttermei e világnak drágán fizettetik meg a vendéggel, hogy végignézheti, mint készül a palacsinta vagy a (számmal és születési bizonyítvánnyal ellátott) kacsa. A pizzeriában ezek az örömök olcsóbban megszerezhetők. A mester munka közben háttal áll a kemencének, előtte sorakoznak az étel hozzávalói. Nincsenek titkai. Ahogy a zongoristánál, nála így ugyanúgy látható, hová nyúl az ujjaival, ki-ki utánacsinálhatja. Ott van hát, balra tőle, a kész kenyértésztával tele tál. Jól összedolgozták azt már kézzel, és most a sodrófával - ha nem is minden fáradság nélkül - megfelelően nyújtható, lapítható. Ki kell csak szakítani belőle egy darabot, megfelelő nagyságút, golyóvá gyúrni, hogy kisodrás-kinyújtás után szép köralakot kapjunk. Hogy milyen a "megfelelő nagyság", elsősorban attól függ: egy-, két- vagy négyszemélyes pizza készül-e. A tésztástál mellett ott a mozzarella. Ez a nyirkos sajt héjastul-göngyölegestül sajtsavóban tartandó. Sosem szabad kiszáradnia. Nyersen enni a mozzarellát bűn lenne: szívós, kemény, mintha ízetlen volna... Csak a hő olvasztja meg üdvösen, akkor sárgás színű lesz, és hihetetlen minőségekkel örvendeztet meg. Következik - egészben - a nyers, kimagozott, meghámozott paradicsom, mellé bazsalikomlevelek kerülnek. Lehet paradicsomkonzervet is használni; mert bárki bármit mondjon is a nápolyiakra, egész paradicsomok bazsalikommal való eltevése olyan művészet, amelyhez csak ők értenek. Mondani sem kell viszont, hogy só és frissen őrölt bors korlátlanul rendelkezésünkre áll; álljon bizony, de a sóval azért nagyon vigyázzunk, mert kéznél vannak a kiszálkázott, szétnyitott, olajba tett szardellák is, melyek eleme azonban egykor azért csak a sós víz volt. Különleges pizzákhoz friss - vagy szárított, majd vízben felpuhított - gomba is alkalmas, és az is természetes, hogy az olajoskorsónak ott kell állnia kéznél. Mielőtt pizzáink elindulnának a sütőbe (kemencébe), még finoman meg kell őket kenni olajjal. Kerüljük ebben is a szélsőségeket, árthat a túl sok is, a túl kevés is... In mediis tutissimus ibis, legjobb közepütt tovamenned. {Tkp. medio tutissimus ibis, Ovidius: Metamorphoses II. 137. Ford. Devecseri Gábor.} Amikor a pincér - kormányosának parancsot osztó hajóskapitány komolyságával és nyomatékával - elkiáltja magát: "una pizza!", kezdődik a virtuóz produkció: a mester kör alakúra nyújtja a tésztát, a kört egészen a pereméig mindenütt megszórja mozzarella-kockákkal, dekoratívan elhelyezi a paradicsomokat (négyet-ötöt), az alici (szardellák) is odakerülnek-terülnek (kellő mozdulat kíséretében!), az egészet meghinti borssal, megkeni olajjal, s ekkor lép a színre a következő szakember, a tűzijáték-rendező. A kemence forró, nyitott ajtajából meleg levegő áramlik, ám a lassan ható hő sosem eredményezhet igazi remekmívű pizzát! Alig hogy belekerült a kemencébe, a fűtőnek egy darab izzó parazsat kell a pizza közelébe kotornia, majd "épp a kellő" mennyiségű forgácsot a parázsra dobnia: ez az "épp kellő mennyiség" az, amelyik egyszer hevesen föllángol, és "annyi kalóriát sugároz", hogy a sajt, a paradicsom, az olaj és a szardellák egyenletes, puha, illatozó masszává folyjanak össze (vagy szét), s közben a pizza szegélye sehol ne száradjon ki, végképp meg ne égjen. És "épp a kellő pillanatban" kell a pizzát kivenni, s akkor a pincér kötelessége, hogy fürge legyen, mint a gyors lábú Akhilleusz, úgy tegye a vendég elé, hogy a sajt és az olaj hullámzása még "elevenen" látszódjék! Igazán sajnálhatja a német irodalom, hogy amikor Goethe esténként Faustinájával sétált, nem létezett még pizza. Csak egy ilyen rangú lírikus lehetett volna képes az ábrázolt események végtermékét rímekbe foglalni. A próza az igazi (akár gombás, akár gombátlan) pizza érzékletes leírására eleve alkalmatlan. Nagy a kísértés, hogy ezt a művészetet odahaza, egyszerűbb eszközökkel mi is utánozzuk. Kenyértészta helyett vehetjük valamilyen süteménytészta maradékát; a mozzarella helyett bármi más sajtot, amely kockára vágható; szardella helyett szardíniát; friss helyett sűrített paradicsomot - és az olívaolajat gyapotcserjék magvaival, netán földimogyoróéval helyettesíthetjük! S ezt a "pizzát" egyszerűen belökhetjük a kemencénkbe, sütőnkbe - süljön... De hogy ebből mi sül ki? Esedezve kérjük a kedves olvasót, aki netán ily jámbor szándékot dajkál, olvassa el még egyszer, ezúttal kissé figyelmesen a kastélybeli parasztasszony históriáját. IL CALZONE "Nadrág" Ígéretesebb vállalkozás, ha azt a sonkával és sajttal töltött sült tésztaféleséget próbáljuk meg előállítani, amelyet a pizzeriák calzone (nadrág) néven kínálnak. Ez is úgy a legízletesebb persze, ha melegen kerül ki a kemencéből (sütőből), és több személy is jóllakhat belőle. Hozzávalók: 2 dl tej, 1 kanál olaj, 2 1/2 dkg élesztő, 30 dkg liszt, 5 dkg vaj, 20 dkg mozzarellasajt, 10 dkg főtt sonka, só, bors. Megmelegítjük a tejet, s amikor langyos, belekeverjük az olajat és az élesztőt. Finoman összekeverjük, s amikor egyenletesen oszlik el minden, hozzáöntjük a lisztet, és az egészet gyorsan lágy tésztává dolgozzuk össze. Ezt a tésztát az asztal lapján még pár percig tovább gyúrjuk, és lisztet szórunk rá, majd kendővel borítjuk le. Félóra múlva a tészta állaga olyan, hogy belenyomott ujjunk nyoma azonnal eltűnik; most kinyújthatjuk. Ezután a vajat (vagy fele-fele arányban vajat és zsírt) a tésztára tesszük, a tésztát ráhajtjuk a vajra, és erőteljesen összedolgozzuk a kettőt.
Amikor a vaj egyenletesen eloszlott a tésztában, a tésztát ismét kinyújtjuk, az egyik felét megrakjuk a kockára vagdalt mozzarellasajttal és az apróra darabolt főtt sonkával; só és bors kerül rá, befejezésül pedig a tészta második felét a megrakottra borítjuk. Meleg kemencében (sütőben) a calzone 25 perc alatt kész; kendőn szokás tálalni."
Ahogy olvasgattam a topikot láttam, hogy valaki a kovász receptjét kérte.
Aki nem ismerné van itt egy 1892-ben Zilahy Ágnes által írt Valódi Magyar szakácskönyv elektronikus formában. A belinkelt oldalon lejjebb írja a készítését és az ezzel való kenyér sütését kemencében. Nagyon jó hangvétele van, érdemes elolvasni mindenkinek aki szereti a gasztronómiai kilengéseket. Emellett érdekes és biztos, hogy eredeti receptek vannak még.
Én csak azért raknám (és fogom is) a sütőtérrel érintkező téglákat agyagba, mert természetes anyag. Ha begyújtassz, ott sül legalább fél órát a kajád, és ne érintkezzen már közvetve vagy közvetlenül semmilyen IDEGEN anyaggal. Így is annyi szart letömnek a torkunkon. Szerintem. :-)
Kenyeret még nem sütöttem benn ,de nem is igazán ezért épült.Majd ha valameik hétvégén késztetést érzek egy kis kenyérsütésre akkor megpróbálom,bár ahogy olvastam a kenyérsütés azért nem szokott elsőre senkinek sem tökéletesen sikerülni.
Pizzát , bőrös malacot, lekváros buktát , és cserépedényben készült finomságokat készítettünk eddig.A kenyértől félek kicsit mert nem értek hozzá.
Nem tudom érdemes e erőltetni ezt az agyag dolgot ennyire ,az én kemencém habarcsal lett csinálva ,no agyag és minden péntek-szombat dolgozik , még repedés sehol. A városunkban van egy pizzéria ,nagyon frankó fatüzelésü kemencével ,és már kb 6 -éve non-stopp sütik benn a pizzát ,és az is cement alapu habarcsal van összerakva.Persze biztos jobb az agyag ,meg a tüzálló cuccosok , csak én azt látom ,hogy az ijesztegetések ellenére is működnek a nem agyagos kemencék is.
Alakul a kemence helye. Elbontottam a két helyiséget. Sajnos nincs sok km téglám ami normális. Kb. 350-400 db csengőbongó békebeli jól kiégetett nehéz, és ugyanennyi újabbfajta jobbállapotú de tompakoppanású hármatrácsapszoszteltörik típusú. Az utóbbit biztos, hogy nem fogom beépíteni, jó lesz a sütögető tetőszerkezete alá pillérnek.
