Don Frankó (benn ül a tornyosban, fütyörészik. Kopognak): Bújj be!
Don Giorgio da Silva: Kézcső, Frankó! Akkor megint átvehetem a szürke egerenciás szerepkört? Csak ne jutna olyan gyakran az eszembe Don Elemerio sorsa...
Don Frankó: Ne rezelj be, Gyuri, az 1 év tutkó, azalatt meg... Először is készíttess 1 listát a még állami ingatlanokról.
Van még olyan szocilista nagykutya, akinek nincs legalább 3 állami állása? Ha van, kinevezünk még 1 pár álomtitkárt...
D. G. S.: Ezek fenik a davajgitárt, Frankó, porolják a vattakabátot... A fejükbe vették, hogy a te kapkodásod veszélyezteti a Mi Cosánk jól kivajazott "választási" győzelmét. Hogy a sunyi szopák begörcsöl a lendületedtől, és nem megy el eladni a voksát...
D. F.: Hagyd már abba a huhogást, Gyuri! Ha pihenésre van szükséged, menj le Öszödre, ott van 1 villa, amit a miniszterelnökség jutányos áron bérel...
Inkább beszéljünk a 100 apró lépésről: tudod, hogy vasárnap jelentem be az első 3-at! Mert az, hogy 2 néhai Dont leváltottam, még nem volt lépés, inkább rugás...
D. G. S.: Ezekkel a kiszámíthatatlan húzásokkal folyamatosan sokkolhatod legalábbis az értelmesebb szopákokat... Szóljon mindig rólunk a nóta! A médiáink elemezzék nagyívű döntéseid! Éljen a Mi Cosánk! Éljünk mi (minél jobban)!
D. F.: Helyes a bőgés, Don Giorgio! Na, akkor menj, szedd össze a listát!
D. G. S.: Kézcsók, Don Frankó!
D. F.: Arrivederci!
