Keresés

Részletes keresés

bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.20 0 0 20662


javitás:


“ Magányos hegyormok ugyan mit érnek?
Rajtuk mondhatatlan kin s üdv honol
s a földön, hol csak egyetlen szív ébred
érzésre: egyesül Menny és Pokol.”

Előzmény: bajkálifóka (20661)
bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.20 0 0 20661


Charlotte Brontë 

Stancák

Bár megtagadva, mindig visszatérek
az érzéshez, mely velem-született;
tudás-, vagyonszerzés hiú kísérlet,
maradjon annak, ami: képzelet;

ma nem kutatom az árnyékvilágot,
birodalma bírhatatlan sivár,
s ha csapatostul kelnek látomások,
túl közel jön a földöntúli táj.

Megyek, de nem hősök nyomába járva,
s nem erény taposta ösvényeken,
nem fél-arcok között, kiket homályba
burkolt a régfakult történelem.

Saját természetem vezérel engem,
másnak az útját nem fogadom el,
hol vad szélvihar süvölt a hegyekben,
hol páfrányos völgyekben nyáj legel.

Magányos liegyormok ugyan mit érnek?
Rajtuk mondhatatlan kin s üdv honol
s a földön, hol csak egyetlen szív ébred
érzésre: egyesül Menny és Pokol.

Ferencz Győző fordítása
  

bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.19 0 0 20660

 

Heltai Jenö Vallomás

 

Mi ketten egymást meg nem értjük
nagyon sajnálom, Asszonyom
de ha nem kellek szeretőnek
egyébre nem vállalkozom.

 

Például arra, mit gyakorta
szónoki hévvel mond Kegyed,
hogy meggyötört szegény szívének
legjobb barátja én legyek.

 

Legjobb barát! Szavamra mondom
megtisztelő egy hivatal
de nem vagyok hozzá elég vén
s ön aggasztóan fiatal.

 

Ön csupa élet, csupa illat
lángol, vakít, hevít, ragyog
hát hogyne szomjaznám a csókját
én, aki angyal nem vagyok?

 

Olyan kevés amit kívánok…
Ha osztozkodni restel is
legyen a tisztelt lelke másé
nekem elég a teste is.

 

Legyen lelkének egy barátja
kivel csevegni élvezet
de ez az őrült, ez a mamlasz
ez a barát nem én leszek.

 

Legyen övé minden poézis
és az enyém csak ami tény
ő oldja meg a problémákat
a ruháját viszont csak én.

 

Hogy ez a hang szokatlan Önnek
kétségbe kérem nem vonom
de annak, hogy megértsük egymást
csak egy a módja Asszonyom:

 

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
rosszat is, jót is osztogat
rosszabb erkölcsöket Kegyednek
vagy nekem adjon jobbakat!

bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.19 0 0 20659

 

Varga Margit

A lelki béke 

A lelki béke szilárd nyugalom, 
de nem kérést elutasító unalom; 
fegyelem, mely enged, s elfogad, 
sosem fél, nem remél, csak ad. 

A lelki béke tevékeny erő, 
nem eltipró, hanem felemelő; 
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést, 
maga alá gyűri a szenvedélyt. 

A lelki béke féltő hatalom, 
nem másokat lebíró akarom; 
szelíd, finom, végtelenül kegyes, 
meghajolva előtte, legyőzheted. 

A leki béke feltörő tudás, 
befogadás, semmit nem tagadás; 
mélység és magasság között feszül, 
általa minden összhangba kerül. 

A lelki béke értő szeretet, 
hatása békíti ki az ellentéteket; 
pont, mely körül belső világod forog, 
melyet elérve önvalód láthatod 

 

Előzmény: jahorka (6138)
Lutra Creative Commons License 2023.10.18 0 0 20658

Linda Ruud

Tűznélküli emberek

Mikor a keresztúthoz értem,
      ezt mondták: „Lépj előre!" S léptem,
      de útjelzőt seholse láttam.
      S még sürgettek: „Siess!" Siettem,
      pedig csak úgy mentem, vaktában.
      
Mikor szél kerekedett,
      ezt mondták: „Mászni kell!" S én másztam.
      „Nem ér így szél" — oktatgattak.
      S rámszóltak: „Nevess!" És nevettem
      s nem maradt hely a gondolatnak.
      
Mikor boldog voltam,
      mondták: „Gondold meg!" Meggondoltam
      s a boldogság madara elszállt.
      Rámszóltak: „Felejts!" Felejtettem,
      bár minden üresen kongott már.
      
Mikor megöregedtem,
      ezt mondták: „Halj meg!"
                              De nem haltam meg,
      mert hiszen soha nem is éltem.
      
Felkeltem és ezt mondtam:

      Ti az élet aratóünnepén vigadtok,
      de körülöttetek elaludt az idő.
      Minden reggel ugyanolyan napra virradtok
      és nektek egyre megy: múlt vagy jövő.
      
      Napfényre alkudoztok ti a piacon
      s éjszaka új erőt ad puha fészketek.
      Nektek a munka ugyanaz mint a haszon
      s tűz, víz csak arra jó, hogy ételt főzzetek.

      Nektek az a bölcs, ki lapul, ha jön az orkán
      s aki mindent kerül, mi túlmutat a normán.
      Álmotok forrását elzárta az iszap.
      Szerelem: egy ágyba feküdni, ennyi csak.
      
      A becsületesség: nem lopni s nem gyilkolni.
      A boldogság: ha otthon gyűl a drága holmi,
      s mindennapi kenyér nektek nem elég, nem!
      
      S én még csak meg se kérdem:
      miért nem
      süllyed a mélybe előttetek az út,
      mely a holnapba fut —
      Csak ennyit kérdezek:
      Nem fáztok-e,
      ti, tűznélküli emberek?

/Képes Géza ford./

AnnKa Creative Commons License 2023.10.18 0 0 20657

 

Pilinszky János

A távozó sereg


Hiába kutatsz, nem látsz zászlót
kezemben. Hűs ezüst sisak
se nyomja fürtöm: nem fogadta
a készülő sereg fiad.

Te hittél bennem és én benned,
s most nem felejtem már soha,
hogy fegyverkeztem és hiába,
fülembe tép a mostoha,

a drága kürtszó, mit nem ért meg,
csak az, kinek a harc tilos!
Kibomlok, gyenge ág a szélben,
haszontalan láz villanyoz,

a két kezem még kardot fogna,
elkapja egy-egy lendület...
A többiek már készülődnek.
Kiáltanék, de oly süket

a lusta hajnal. - Nézz szemembe:
ha senki más, te kell, hogy érts,
te nem lehetsz, te nem vagy rosszabb
a késnél. Jobb vagy, mint a kés!

Ha megszültél, most nézz szemembe,
ha szeretsz, most meghallanád,
mit én már mindörökre hallok:
a távozó sereg zaját.

 

 

Forrás: Vigilia 1996/9     -694-

"eredeti változat, a Vigilia 1942. júliusi számában megjelent"

AnnKa Creative Commons License 2023.10.18 0 0 20656

Szervusztok, jó egészséget kívánok!

&

 

Tandori Dezső

Az a bizonyos árnyalati különbség

 


– Nem mindegy? – mondják –,
melyik? 
            (Megnevezés:    

                                  stb., folytatható, megvan.)

Aki csak ezt látja,
nem érzi
azt az árnyalatnyi különbséget,
mely az egyik (a találomra történő, a valódi)
megnevezést
a másik (a találomra történő, a valódi)
megnevezéstől
                        (Megnevezés:

                                             stb., folytatható, megvan.)

elválasztja.
Ha a kettő egymás mellé kerül,
már megállapítják: óriási a különbség.
Én azonban akkor is azt mondom:
csak egy árnyalatnyi
                                  (stb., folytatható, megvan.)

 

forrás: Tandori Dezső
Egy talált tárgy megtisztítása

 

                                   „…s mint talált tárgyat visszaadja…”
                                                                     (József Attila)


                                                 József Attila: Eszmélet 10.

*
József Attila: Eszmélet /Vers mindegy, kinek - Lutter Imre versfilmje
https://www.youtube.com/watch?v=-qvW1-H1Grk

bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.17 0 0 20655

Kosztolányi Dezsö

Halotti beszéd


„Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt… „
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”

bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.17 0 0 20654

Juhász Gyula

Consolatio


Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, 
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. 
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, 
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. 
 

Emlékük, mint a lámpafény az estben, 
Kitündököl és ragyog egyre szebben 
És melegít, mint kandalló a télben, 
Derűs szelíden és örök fehéren. 
 

Szemünkben tükrözik tekintetük még 
S a boldog órák drága, tiszta üdvét 
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt 
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.17 0 0 20653

William Shakespeare -Troilus és Cressida 

 

„Olyan a gyász álderűbe rejtve,
Mint az öröm, ha sírni volna kedve.”

Lutra Creative Commons License 2023.10.17 0 0 20652

Fodor Ákos

Benső beszéd
egy alexandriai kávéház teraszán

Kiáltsd utána, vagy súgd a fülébe
annak, ki távozik (vagy csupán távolodik,
útra készül, vagy haldoklik) — mindenképpen
kiáltsd ki, vagy suttogd el csak egyetlen jó tettét.
Egyetlen jó tette ugyan kinek ne volna?

Helyénvaló, mindenek felett helyénvaló így tenni
s nem, mintha kikre tartozik, vagy kiket érint,
nem tudnák: ám ö, éppen ő, az Ismeretlentől
nyűgözve és remegve, boldogan ocsúdhat, hallván
és beléfogódzhat az elszakadás pillanatának
szédítő szakadéka fölé kilépve; beleburkolódzhat
az elszakadás pillanatának dermesztő fagyától ütve
— a többi úgyis: csönd.
                                    Kiáltsd, vagy suttogd:

egyetlen jó tettét ajándékozd a Nincstelennek,
a Rémült Indulónak.
Erre persze készülni kell, meg kell keresni s elől tartani
kiről-kiről — legalább egy — ilyen történetet.
S ez még időtöltésnek sem érdektelen.

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.15 0 1 20651

Szép napot kivánok Mindannyitoknak!

****

 

Csele Beatrix

 

Képlet…

 

Már rég nem az egyoldalú
barátságok felszínén élek.
Maradtam magamban csupán
a megnemértett lélek.
S társaság hiányában egyedül
magamat keresve...
kávézni hívom lelkemet
úgy őszintén szeretve.
Majd én megkérdezem tőle,
hogy is van önnön világa?
Nem viselte meg túlságosan
a névtelen barátok hiánya?
S mivel kettőnknek elég
is az egy adag fekete,
"kik soha nem keresnek"
- iszom majd rátok nevetve.
Elbeszélgetünk egymással,
miként léptünk tovább.
Milyen volt mások miatt
nem elhagyni a szobát?
Megtanulni, hogy csak
magadnak számítasz igazán.
S mindenki elkopik
mellőled az élet folyamán.
Azt hiszem, belefáradtam,
hogy jobb barát legyek.
Ti jobbra indultok,
míg én kanyarban balra megyek.
S nem akarva megismerni
igaz énemet.
Úgy tűnik, átírtam
a jól ismert képletet

 

forrás:Poet.hu

AnnKa Creative Commons License 2023.10.14 0 0 20650

 

Arany-Tóth Katalin

DERES SZÁNTÓFÖLDEK MELLETT

 


Deres szántóföldek mellett
sebesen fut a vonat velem,
traktorjárások barázdáin
még néhány fűcsomó terem.

Gyümölcsfák görcsös ágait
nem takarja már cakkos levél,
az őszi széllel parolázva,
törzsük is új tavaszt remél.

Fehér felhők között az ég
fakó kékje pillant a tájra,
a felkelő Nap tompa fénye
a hideg reggelt vigyázza.

Békesség takarója száll
suttogva a töretlen csendre,
hogy a természet édes álmát
ölelésével befedje.

 

Arany-Tóth Katalin  Kitárt karokkal (2007)

aranykati.blogspot com

AnnKa Creative Commons License 2023.10.14 0 0 20649

 

Tandori Dezső

A mutatványok búcsúja


Most ott, hol a múlt ujdonságai partraverődnek,
aztán majd ez a hullámzás te magad leszel.
Valami van miért idegen.
Valami nincs.

E visszaáramló üresség:
túl hamar mindegy, mi helyett,
túl hamar nincs későn, hamar,
nincs mikor mindegy mi helyett.

Magadig érsz már. Semmi nem idéz föl
üresre tárt kezed cilinderéből.
Agyat-gyomrot növeszt szived,
éhenhal egy felismeréstől.

– – – – – – – – – – – – – –

Csak ők fordultak benned át, csak
egyszerre olyan tájba álltak,
mely körül elfogynak a tájak:

mindazt, ami lehetsz nekik,
tőled hirtelen elveszik.

 

bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.13 0 0 20648

Baranyi Ferenc

Elmondhatatlan Vallomás

 

Van szerelem bevallhatatlan, 
vállalt nyugalmad őrzöd abban, 
te döntöttél ekként magadban: 
titok legyen. Bevallhatatlan. 
Azt dédelgeted ami gátol, 
ami megóv a kimondástól, 
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát, 
hogy tested pucérnak ne mondják. 
Észrevétlenebb a fedettség, 
a megtagadott meztelenség, 
a félbenyelt döbbentő - mondat, 
ára behódolt nyugalomnak. 
elhessegetsz sok sas szerelmet 
ha kotlós biztonság melenget, 
moccanna vágyad bár: cseréld el 
a meleget a repüléssel. . . 
A szárny alatt a szárnyalás-vágy: 
gyutacsát vesztett bamba gránát, 
sorsától fél, robbanni reszket, 
magát alázza játékszernek. 
Élve maradt szomorú bomba, 
egykedvű csirke, puha tollban, 
szélárnyékban delelő koldus, 
vigyázatodban egyszer fölbuksz! 
Félelmed rongyod - óva koldul- 
szabályos koldus. Sose fordul 
senki feléd. Nincs szava, élce, 
nincs tetteden meghökkenése. 
Örülsz, ha rád se pillant senki, 
ha nem kényszerül észrevenni, 
tekintetek pergőtüzének 
körében kényelmetlen élned. 
Magaddal is hitetve vallod, 
hogy bőröddel egy már a rongyod, 
kínok nélkül letéphetetlen, 
benne szíved elérhetetlen. 
Miről titkon vallod: bolondság - 
őrzöd, akár koldus a rongyát, 
talpig beléje öltözötten 
lapulsz ártalmatlan közönyben. 
Van szerelem bevallhatatlan, 
vágyol rá - s benned van, magadban, 
ragyogását rongy alá loptad, 
magad előtt is letagadtad.

 

AnnKa Creative Commons License 2023.10.13 0 1 20647

 

Baranyi Ferenc: Utószó egy szerelemhez


Nincs mit mondanom,
nincs mit mondanod,
ami régen megszakadt, azt
nem folytathatod,
szemed jégvirág borítja –
már beléd nem láthatok.

Nincs mit mondanod,
nincs mit mondanom,
párosan viselt magánynak
dupla súlya nyom,
szíved hangtalan parancsát
többé meg nem hallhatom.

Én már többé nem kereslek:
rád találnom nem öröm.
Te is engem csak – kerestél.
De én azt is köszönöm.
Mért, hogy a szerelmet mindig
megalázza a közöny?

Válni kell.
Kolonc koloncot nem visel,
önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.
Válni kell.
Én nem hiszek – te nem hiszel,
a szív nem nézi mit cipel,
csak éppen már nem bírja el.

Előzmény: szuszmok (7132)
Lutra Creative Commons License 2023.10.13 0 0 20646

:)

Előzmény: AnnKa (20645)
AnnKa Creative Commons License 2023.10.13 0 0 20645

Szervusz tisztelt Lutra kedves, értékes meglepetésed, szívvel köszönöm!:)

*

Régen volt, amikor az alábbi verset megszerkesztettem, kimaradt eddig.

 

 

Wass Albert

ELKÉSETT SZERELMESLEVÉL

Bocsásd meg, hogy csak ma írom
hozzád e rég várt levelet,
mikor az elfutott időt
már visszahozni nem lehet,
mikor lassan hajlott lett vállunk,
hajunk deres, kedvünk nehéz...
Bocsásd meg, hogy ily nagyot késett
Szinbád, a vidám tengerész.

Hajómat hullámok dobálják,
ringattak színes tengerek,
tündérek, sellők, boszorkányok
bűvöltek a vizek felett,
vihar tülkölt olykor, s vérszínű
tornádó csalta ki merész
birokra kedvem... s ment, dalolt
Szinbád, a vidám tengerész.

Nem gondolt Rád? Ki tudhatja,
mire gondol a csönd a mélyben,
míg fönt orkánok orgonálnak
és bőg a szél, s a gyilkos szélben
árboc ropog, vitorla reccsen,
az élet olcsó, úr a vész...
Így élte életét bolondul
Szinbád, a vidám tengerész.

De olykor, ha leszállt az éj,
hullám pihent s a szelek álltak,
csönd volt s a csillagok feredni
korallos szűz mélységbe szálltak:
mint kit tikos varázslat vert meg,
szíve üres lett és nehéz,
s korlátnak dőlve messze nézett
Szinbád, a vidám tengerész.

S tenger fölött, idő fölött
mint halvány, messzi csillagot,
a csillagpárás éjszaka
egy álomarcot ringatott.
Az arcodat. S felzajgott távol
egy emlék, édes, mint a méz...
Rád gondolt és nagyot sóhajtott
Szinbád, az árva tengerész.

S ma vén hajómon elborongva
ím látod: Rád emlékezem.
Tépett vitorlám rongyait
búcsúkendőként lengetem.
Oly rengeteg sok, amit érzek,
s amit mondhatok, oly kevés:
Csak téged hordott szíve mélyén
Szinbád, a hűtlen tengerész.

Te voltál én, és én Te voltam.
Menekültem, s jöttél velem.
Te voltál, kedves, legelső
s a legutolsó szerelem.
S mint koldussá lett vén kalóz,
prédált kincsére visszanéz:
úgy gondol ma Rád búcsúzóul
Szinbád, az öreg tengerész.

Mondják: talán még élünk egyszer,
– Ki tudhatja az igazat?
De ha így lesz, új életében
örökre melletted marad.
Vitorlát bont majd, színeset,
illatos víg szelet idéz,
s dalolva száll tengerre Véled
Szinbád, az örök tengerész.

 

 

Wass Albert Minden verse  -223,224,225-

Előzmény: AnnKa (14093)
AnnKa Creative Commons License 2023.10.13 0 0 20644

 

Wass Albert: A Másik


Én nem tudom, mi van velem, de néha
magam elől menekülni vágyom,
hogy az a másik, titkos Énem
meg ne találjon.

Mert jaj, az egy fekete szellem,
s gonosz kínokkal rég hat át.
Ahányszor jött: rengett a lelkem,
s csatát kezdettünk: rém-csatát.

Ha félve, bújva, bajt előzve
olyankor elfutok előle,
s szívemre fény-zápor szakad,
kísérnek újra régi tervek,
és álmaim,
a száműzöttek hazatérni mernek:
elég egy csöndes pillanat,
hogy az a gyűlölt Másik Énem,
tépő vad gondolat-hadakkal
izzó agyamba visszatérjen.

És jaj nekem, ha rám talál:
minden madárdal csendre válik,
s a csend, a csend: ez a Halál…

 

Most is közelg a szörnyű Másik:
döbbent szemekkel jönni látom;
jaj rejtsetek el, rejtsetek el,
hogy meg ne találjon!

 

Előzmény: AnnKa (19001)
AnnKa Creative Commons License 2023.10.13 0 0 20643

Szervusztok! Mindenkinek jó egészséget, mivel ma:

bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.12 0 0 20642

Bornai Tibor

Én nagyon szeretnék

 

Én nagyon szeretnék egy rendes hazát,

egy kedveset, egy szerethetőt és lazát.

Ahol nem lophatják el senki álmait,

és ne nevessetek, nem vagyok ál-naiv,

de itt hevítik a rosszat és jegelik a jót,

soha nem késsük le a süllyedő hajót.

És semmibe veszik a gyengék igazát.

De ki akarja folyton szégyellni magát?

 

Én szeretnék végre egy rendes hazát.

bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.11 0 0 20641


Jókai Anna 

A Halál Angyala szól

 


–Ember

    nem váll a vállam, hogy kaszát tartson.
    A fejem nem fej, nincs rajta csuklya.
    Legkevésbé csontból van a testem,
    s nem kéz az, ami az ajtót nyitja-csukja.

Ember –
    az a kép, az a közzétett: hamis;
    nem valódi, csak karneváli giccs,
    a leleplezésben, kérlek, megsegíts!

                      Én az vagyok, aki elvágom a szálat
                      hogy te az légy, aki szabadon szállhat.
 
 

Lutra Creative Commons License 2023.10.11 0 0 20640

Jókai Anna

Hetvenöt

Ideje van az élésnek
ideje halásnak
Ideje nyitásnak
ideje takarásnak

Tere van fakadásnak
tere hervadásnak
Tere nedveknek
tere szikkadásnak

A test már tudja ezt
a lélek még tanulja
Amikor a test feladja
a lélek izzik fel újra

Most, amikor lassan átmegyek
most volna kedvem élni
A törvényszerű szilenciumban
locskán fecserészni

Amíg egy csepp nedű kering
a megkopott éter-szerkezetben
Pótolni mindent, ész nélkül
tobzódva, fékeveszetten

Teljesítvén a teljesítendőt
ismét kacérra kötni a kendőt
Lötyögni, táncolni, nevetni
s amit szerteszórtam: mohón,
két kézzel visszavenni

…Kísértés ez.
A legbanálisabb. És az utolsó.
Konzervált hulla.
Plasztikból koporsó.

Mert ezidő már ajándék.
A kiszabott tér nyúlik
s bár színesebb a levél
mielőtt lehullik

a hosszabbítás: kegyelem
nem a tobzódásra
nem a tékozlásra
hanem készülődés
a megérlelt halálra.

Amit írtál: ennyi tellett
amit tettél: így tetted
ami bűn volt, elkövetted
akit értél, megkövetted.

Ne kacarássz, s ne légy
mártír

       Szellemtested homlokára
       Istenbíró
       mást ír.

Lutra Creative Commons License 2023.10.11 0 0 20639

Márai Sándor

A gyertyák csonkig égnek

/részlet/

.......................................

  Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen. Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség. Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszontlátni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ezt a várakozás évtizedeiben hitted. Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.

 

........................................

AnnKa Creative Commons License 2023.10.11 0 0 20638

 

 Wass Albert

Mi lesz veled?

 Mi lesz Veled, ha jön az ősz,
s nem nyílik több virág:
ha ködbe borul körülötted
a világ?

Mi lesz Veled, ha elfogy majd a napfény,
s a parti fűzfa sárgán integet,
s a gúnyos szél,a novemberi szél
kinevet?

Mi lesz Veled, ha egy fekete árnyék
egyszer a homlokodra települ,
s kikerget a decemberi ködbe
Egyedül?

Ha majd az ősz a sápadó szívekből
könnyel törli ki felvésett neved:
Nyárasszonyom, Nyárasszonyom
mi lesz Veled ?

 

edesszomorufuzike.blogspot

Előzmény: AnnKa (17276)
AnnKa Creative Commons License 2023.10.11 0 0 20637

 

Wass Albert  
                 
AZ ELSŐ LEVÉL

Ahol most dermedt dombokat határol
A fellegekkel küzdő alkonyat,
Szivárvány-fátylat lengetett a távol,
S szellő suhant a szőke fák alatt.

A karcsú nyírnek reszketett az ága,
Úgy hívott minden búcsúzó madárt,
Patak partján az erdő vadvirága
Nagyon búsan, nagyon remegve állt.

Erdők között a város csendje dermedt,
Meggörnyedt minden tölcs-titán-alak,
Azúr szemükben kérdezés merengett:
A boldog álmok mind lehullanak?

Ki tudja, hol, véget-nem-érő messze,
Sóhajtva indult egy bús, gyönge szél,
S aranyra rémült fák között remegve
Avarra hullt az első holt levél.

Dermedten néztek a halott levélre,
Csönd volt, csupán a lelkem reszketett,
És sírt a szél: mindennek vége, vége,
Az ősz... az ősz... az ősz megérkezett.

(Vadász újság, 1926. október 1.)

 

Wass Albert  Minden verse    – 153–

Előzmény: AnnKa (17276)
AnnKa Creative Commons License 2023.10.11 0 0 20636

Szervusztok, most jutottam géphez, el kell mondanom:

 

-Kedves Teresa, én is őszintén köszönöm a jóságod, a szép verset is, amit hoztál!:)

Sokáig tartott a verseket kiválasztanom, megszerkesztenem, amikor elküldtem akkor láttam,

hogy kis idővel előtte voltál, nem akarattal tettem!

 

*

 

Bajkálifóka kedves, én is a versek kiválasztása után, a szerkesztés előtt,

alaposan tájékozódtam, mélyen belemerülve, több oldalt felkerestem:

Pannonhalmi Főapátság    A częstochowai Fekete Madonna kegykép,

 

Külön köszönöm, amit kiválasztottál csodás történetet a képpel és ide hoztad felmásolni.

Kiteljesedtek az ismereteim. Meghatva olvastam és közben hallgattam, néztem a videót!

*

 

bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.09 0 0 20635
Előzmény: bajkálifóka (20634)
bajkálifóka Creative Commons License 2023.10.09 0 0 20634


 

A Barcelonától alig 60 kilométerre fekvő sziklába vájt bencés kolostor és az imádkozó szerzetesek körvonalára emlékeztető, lekopott hegycsúcsok között gyakran felhőbe burkolózó szentély, a Santa Maria de Montserrat köré épült városka Katalónia legnépszerűbb zarándokhelye.

Az apró bencés kolostort évente több mint nyolcszázezer turista keresi fel. Többségük azért jön, hogy megérinthessék a Fekete Madonna (Mare de Déu del Montserrat) kezét, sokan csak a mesebeli táj élvezetéért látogatnak el a Santa Maria de Montserrat kolostorba.

A legenda szerint maga Lukács apostol faragta a Szűz Máriát és ölében a koronát viselő kis Jézust ábrázoló kegyszobrot, amit Szent Péter hozott el a pompás sziklák közé, 1000 méterrel a tengerszint fölé, Krisztus halála után fél évszázaddal. A 8. században a mórok támadása elől a katalánok által csak kis feketének hívott (La Moreneta – valószínűleg valamikor egy tűzvészt vészelt át, és kissé megégett) faszobrot egy barlangba menekítették.

Előzmény: AnnKa (20633)
AnnKa Creative Commons License 2023.10.09 0 0 20633

 

Október 8.,  SZŰZ MÁRIA, MAGYAROK NAGYASSZONYA

 

 

Juhász Gyula

A fekete Mária
              

Ősi templom árnyas szögletében
Századoknak füstje és pora
Lassan lepte be s ő mély sötéten
Néz jövőbe hét tőrrel szivében:
Magyarok Asszonya.

Háború és béke váltakoztak
És jött és ment nemzetek sora,
Nyarak búzát, telek havat hoztak,
Ő csak nézett, a Fiát karolva:
Magyarok Asszonya.

Hű zarándok messze, messze tájról,
A lábain országút pora,
Vigaszt várva hozzájött s a távol
Múltakból gyászt s jó reményt világol
Magyarok Asszonya.

S jöttem én is, e szomorú öltő
Bús magyarja, hű zarándoka,
Mit adhatnék, csüggedt, árva költő:
E dalt hozom, mint könnyét a felhő,
Te feketén is vigaszt derengő
Magyarok Asszonya!

Előzmény: AnnKa (20626)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!