A Donaugasse, az akkori magyar nevén a Duna utca, a Thurmgasse pedig a Torony utca volt. A Torony utca a Belvárosi templom főbejáratától futott déli irányba, kb. az Ezsébet híd alatti parkoló helyén. A Duna utca a mai Curia utca folytatásának tekinthető a Duna felé. A Torony és a Duna utcák a Hal téren futottak össze. A Duna és a Torony utcák sarkáról, valószínűleg az említett épületről kitünő fénykép található Budapest Anno c. kötetben
"Budapest legrégibb háza elkerülhetetlen véget ért. A Donau és Thurmgasse sarkán álló közel 300-400 éves épületnél tegnap megjelentek a bontóbrigádok.
A bontást irányító Galkovics mérnök már egy régi templom-maradványt is talált"
Pester Lloyd, 1898 május 13. Hevenyészett fordítás :) Tudja valaki merre lehetett a fent említett két utca?
Ilyenkor mindig eltűnődőm mekkora sokk lehetett az 1890-es években és a századfordulón egy középkorú ember számára, hogy a földszintes, max. 1emeletes házak mellett hirtelen bérpaloták termettek a villámsebesen világvárossá növekvő Budapesten. Ágai Adolf (Porzó) korabeli írásai mesélnek erről is, de elképzelni milyen lehetett mondjuk az, amikor egyszercsak csárdák, meg vityillók mellett megjelent a Vígszínház épülete :)
"A retek finom és guszta / Étvágyát olcsón, jól megússza"
"Ha friss lencsét a tűzhelyre feltesz / Pompás ebédje percek alatt meglesz"
A bolt falán pedig egy képkeretben üveg mögött a legfontosabb telefonszámokvoltak olvashatók: a hitközségé, a VIII. kerületi tanácsé, a kerületi pártbizottságé, meg a nagybani piacé.
Derék ember volt. Ha a sors úgy hozta, hitelbe is lehetett nála vásárolni. És a mi házunkban elég gyakran hozta úgy.
Igazad van, de annak, aki a hiánygazdaság éveiben nőtt fel, ez a legkevésbé sem felzaklató. Az ötvenes években kölyökként a Bródy és a Szentkirályi találkozásánál igyekeztek embert faragni belőlem a szüleim. Emlékszem a sarki közértre (bocs: Közért), amit Bacsilla úr és a felesége vezetett. Szinte semmi nem volt benne. A zsírt kimérve adták, a cukrot és a lisztet szintén, a tejet 50 literes aluminium kannákból mérték - hitelesített eszközzel - a zomános tejekannákba. A vegyes gyűmölcsíz - tudjátok, azt a lilás, zselészerű, meghatározhatatlan összetételű, lekvár helyett használt valami - tömbben érkezett és szintén zsírpapírban végezte. Valamivel kellemesebb hely volt a környéken Szentkirályi 20. - igen, az a ház - alatt Schwartz bácsi zöldségboltja. Ő költő volt és fűszeres. Ilyen versikék lógtak kis zászlócskákra hímezve a boltjában: "Maszek szódavizet igyon, nem rúg be és nagyon finom!"
Hatvan éve, a főváros felszabadítása után többen abban reménykedtek, hogy valami egészen újat lehet kezdeni a romokon, ám a grandiózus városrendezési elképzelések köszönő viszonyban sem álltak a meglehetősen kiábrándító gazdasági és politikai realitásokkal.
Ez a mai napig annyira megmaradt a néplélekben, hogy egy mostani bejelentés után, hogy mondjuk szerdától emelik 4 ft-al a benzint, képesek hosszú-hosszú sorokat csinálni kedd este, félórákat állni sorba a tesco-driverek, hogy néhány száz forintot megspóroljanak azzal, hogy még előző este tankolnak. Aki meg éppen véletlenül pont akkor akar gyorsan megtankolni, az meg nem talál olyan kutat, ahol ne kéne min. 20 percet sorban állni. Szánalmas. Mintha nem költenének el milliókat a kocsira, meg további tízezreket, százezreket a fenttartására... Na mindegy ez itt tényleg off.
Alapelvem, hogy a piacgazdaságban, én ugyan nem állok sorba semmiért 5 percnél tovább. Amiért annál többet kell sorbaállni az nem is kell! Vagy nem akkor:) No de ez itt off.
"...amikor egyszer kiszivárgott egy közelgő "árrendezés" híre..."
No de ledves Emma! Az nem kiszivárgott, hanem egy-két nappal a szomorú esemény előtt bejelentették - legalábbis a párttagságnak. Soha nem volt annyira egységes, annyira egyszerre lépő az MSZMP, mint az ilyen tájékoztatók után, amelyeknek a célja az volt, hogy a párttagság agitáljon a párton kívüliek körében, és magyarázza el az áremelések okait. (Azok a mocskos imprlisták...) A tájékoztatók után pedig szinte egyszerre mozdult meg az egész párt: marmonkannáért, demizsonért, csatos üvegért, aztán irány a benzinkút. Másnap aztán a párton kívüliek következtek. Volt rá példa, hogy addigra maximálták - pl. 15 literben - az egy kocsi számára kiadható üzemanyag mennyiségét. :)
Eszembe jutott mégegy nemrég megszűnt benzinkút: a XVI. Veres Péter úton kifelé haladva a jobb oldalon volt kb. a Dömsödi és a Sárgarózsa u. táján. Most krumplit, karácsonyfát, mikor mit szoktak árulni a helyén egy pótkocsiról.
Az én papám is gyakran tankolt a műegyetemi kútnál. Eleinte keveréket, aztán 98-ast, ugye. Nekem az maradt meg, amikor egyszer kiszivárgott egy közelgő "árrendezés" híre, és százával álltak az autók a kút előtt. Apám meg megfordult, hogy ezt ő ugyan végig nem állja. Így mulat egy magyar úr!
Apám 1972-ben vette az első kocsiját. (Mondanom se kelljen: Lada 1200-as volt.) Gyakran járt a műegyetemi kúthoz, ahol akkoriban egy higanyoszlopos masina mérte a levegőt. Nagyon pontos volt. Az utolsó példány ebből a fajtából vagy tíz éve múlt ki, az Ajtósi Dürer sori benzinkúté volt. Azóta az ottani kútnak is annyi, nyilván az ok ugyanaz volt, mint a Köztársaság téren: szennyezte a Városliget talaját.
Na, várj! A Csalogány - Fő utca sarkán nincs kút. Van egy a Fő utcában, a bíróságnál/ügyészségnél, vagy mi van ott. Szóval, ahol a macis szobor van a téren. Meg van egy a Csalogány - Hattyú elágazásában, egész fent a Széna térnél..
Viszont a Csalogány/Fő utca sarkinál egy nagyon helyes bácsi volt nem sokkal ezelőttig, egy hasonló öregúr pedig az Ajtósin. Mindkettőt imádtam, mert egy kis szőke nős műsorért cserébe boldogan megkíméltek attól, hogy bénázzak a pumpával.
Az Örökség című folyóíratban nyilatkozta egy illetékes hölgy a várbéli renoválásokkal kapcsolatban, hogy nem egy-két éves fejlesztésekben gondolkodnak, a kulcsszó a türelem. Ez talán diszkréten egyenlő azzal, hogy nem történik semmi.
Azt írod a Műegyetem elötti benzinkútról, hogy "a déli végén lehetett levegőt méretni/fújatni a gumikba" és jól emlékszel. Az volt ugyan kiírva, hogy ingyen nyomásmérés és fújás, de ott ült egy erőszakos ember, aki nem hagyta, hogy magam csináljam, így neki kellet ezért fizetnem. Legalább rendesen csinálta volna, de ... ne tudd meg, hogy milyen pocsékul dolgozott, biztos voltam, hogy valakinek a valakije.
Mért lenne legenda, hogy túl közel volt, hisz tényleg közel volt:) Amúgy pl. a Kálvária téri Shell még annál is közelebb van a lakóházhoz, mint a Közt. téri volt
amikor a Köztársaság téren lebontották,akkor azt rebesgették,hogy eleve nem lett volna szabad megépíteni,mert túl közel volt a lakóházakhoz....hogy ez igaz-e???
Lehet,hogy éppen olyan legenda mint az,hogy a tavalyi nagy vihar a volt benzinkút körüli óriás fákat csavarta ki,mert azok gyökereit a tartályokból szivárgó olaj megmérgezte.
A XV. ker Karatna téren is van még egy "régi feelinges" benzinkút. Illetve emlékszem még egyre hasonlóra a Váci út és egy kis utca sarkánál, rögtön jobbra, kifelé az első utca a Róbert K. körút után, talán Gömb? Az megvan még? arrafele nem jártam mostanában.
Ezzel mos tmegfogtatok. Pedig nagyon nem emlékszem a kútra, holott az első félévben még mindenki a Duna-part felől jár be a K épületbe, és csak utána lesz egyetemista. :-) De cserébe két "kisvárosi": Csalogány utca, Shell, ahol csak japán és angol autók tankolhatnak, mert a kocsi bal oldalára esik az összes töltőfej. És a Fő utca, volt Total kút. Most vajon az is Shell lett?
