Nem tudom, a legmélyebb tisztelettel, ha valaki vesz egy hiperben egy 6 éves alsó-közép kategóriás fehéret, szerintem minimum kétesélyes, hogy mit talál a palackban. Én legalábbis nem lennék meglepve, ha a világ legjobb száraz fehérbora se mutatna semmit 6 évesen , pár éves hiperes tárolás után . Ezért legkevésbé se a borászat a felelős.
Így van, a 04-es a széthullott bor mintapéldánya volt már egy éve is, de hogy ihatatlan lett volna induláskor... A Villa Tolnay-t ismerve ezt nem tudom elképzelni. Kiváló borászat.
Nagyon rossz ízű a házasítás. Mintha egy nagyon elrontott chardonnay-t akartak volna mindenfélével feljavítani. Tegnap beszéltem a haverokkal, ők se bírták meginni, ők is kiöntötték. Tegnap kiöntöttem a poharamban lévőt, ma kap egy visszakóstolásnyi esélyt - de szerintem elég reménytelem.
Bocs, a kóstoló nagyrésze lemaradt. Ősszességében elég komoly borokat kóstoltunk.
Quinta de la Quietud 2001
Intenzív, mély illat jókora adag animalitással. Vastag , húsos test, áradó mélység, sok és érett tannin, bársonyos textúra, kissé talán erőteljes savak. Díszítései feketebogyós gyümölcsök, avar, föld, bőr. Igazi nagyágyú érzetű vörösbor, lehengerlő, komplex, buja, de nem eleganciával hódít. 7p
Pintia 2004
Előzőtől első nekifutásra kevésbé intenzív, de sokkal kifinomultabb illatvilág, érett, de nem lekváros fekete bogyós gyümölcsök, dohánylevél, finom erdei gombák. Szájban nagyon telt, de mégse robosztus, bársonyos érett tanninok által formált textúra, nagyon jól felépített szerkezet, az illat alapján várható komplex ornamentika, savai nagyon kultúráltak, kifinomult állagúak, több lépcsőben jelentkeznek, hosszú búcsújában a tanninoké a főszerep, feltételezhetőleg idővel még kerekebb lehet. Előző borhoz hasonló beltartalom mellett , itt inkább találunk eleganciát is(bár múltkor a Villeneuve CdP megmutatta, hogy ezen a téren is lehet még feljebb) 8p
Néhány kóstolás után azonban némi csömörérzet uralkodott el, érződött, hogy nem nagyon fog több elfogyni ezen vörösekből, „honvágyam” támadt valami határozottan könnyebb, és elegánsabb, könnyebben fogyasztható fehérborra.
Georg Breuer Berg Rottland Riesling trocken 2003
Múltkor jól bevált. Most nem. A dugó gyakorlatilag bele volt rohadva, kívülről már láthatóan lepte a penész, forgácsonkénti eltávolítás meglehetősen lélekölő volt. A bor szerkezetileg nem tűnt sérültnek, de az átható penészíz értékelhetetlenné tette. (triviális kérdés: ez a dugósság egyik alfaja? Már amikor a dugót láthatólag szétmállasztja a nedvesség, amit aztán penészgombák árasztanak el. Ennek mi az oka?
Alzinger Steinertal riesling smaragd 2007
Első benyomásként rendkívül könnyed hatású, karcsúnak tűnő bor, ami mégis szinte szétszálazhatatlanul összetett. Ha csak a struktúrát nézem a közepes test mellé a szó szoros értelmében vett vibráló savgerinc társul, nem ír le magas, könnyen követhető görbét, nem hagyja , hogy felüljünk a hátára, és magával ragadjon, hanem folyamatosan cikázik, oszcillál, mindig jelen van, ott ahol kell, a bor egészének rendkívül élénk, életteli, izgalmas miliőt biztosít, úgy hogy a komplexitás mellett mégis háttérben marad. Aromavilága meglehetősen összetett. Érdekes jelenség, amikor hűvősebb (citrusok)ill.. melegebb tónusú gyümölcsös jegyek(barack, kiwi, trópusi gy.) váltakoznak egymással, és karonöltve az elmaradhatatlan szárazan köves csípős ásványos karakterrel a fent vázolt tipusú savérzethez hasonlóan vibráló koreográfia szerint jelentkeznek, újabb és újabb kombinációkban, gyakorlatilag folyamatosan változik.(szénsavassága csökkentével is más-és más arcát mutatja) A bor részletei rendkívül össszecsiszolódtak, magasabb szinten megvalósuló egyensúlyt, harmóniát nehéz lenne elképzelni. Az is érdekes, hogy bár aromagazdagsága kétségtelen, mégse tűnik annyira „direkt” bornak, nem kellőképpen figyelemre hangolt fogyasztó esetleg több koncentrációt igényelne, valamint egyértelműbb magávalragadást, a figyelem közvetlenebb vezetését.
Ha sikerül ráhangolódni, akkor gyakorlatilag hiba nélküli tökéletes száraz fehérbor. 9p
Alzinger Steinertal riesling smaragd 2007
Első benyomásként rendkívül könnyed hatású, karcsúnak tűnő bor, ami mégis szinte szétszálazhatatlanul összetett. Ha csak a struktúrát nézem a közepes test mellé a szó szoros értelmében vett vibráló savgerinc társul, nem ír le magas, könnyen követhető görbét, nem hagyja , hogy felüljünk a hátára, és magával ragadjon, hanem folyamatosan cikázik, oszcillál, mindig jelen van, ott ahol kell, a bor egészének rendkívül élénk, életteli, izgalmas miliőt biztosít, úgy hogy a komplexitás mellett mégis háttérben marad. Aromavilága meglehetősen összetett. Érdekes jelenség, amikor hűvősebb (citrusok)ill.. melegebb tónusú gyümölcsös jegyek(barack, kiwi, trópusi gy.) váltakoznak egymással, és karonöltve az elmaradhatatlan szárazan köves csípős ásványos karakterrel a fent vázolt tipusú savérzethez hasonlóan vibráló koreográfia szerint jelentkeznek, újabb és újabb kombinációkban, gyakorlatilag folyamatosan változik.(szénsavassága csökkentével is más-és más arcát mutatja) A bor részletei rendkívül össszecsiszolódtak, magasabb szinten megvalósuló egyensúlyt, harmóniát nehéz lenne elképzelni. Az is érdekes, hogy bár aromagazdagsága kétségtelen, mégse tűnik annyira „direkt” bornak, nem kellőképpen figyelemre hangolt fogyasztó esetleg több koncentrációt igényelne, valamint egyértelműbb magávalragadást, a figyelem közvetlenebb vezetését. Ha sikerül ráhangolódni, akkor gyakorlatilag hiba nélküli tökéletes száraz fehérbor. 9p
Van arra racionális magyarázat, hogy a VillaTolnay 2004-es "Bandérium" fantázianevű itala miként kerülte el a minőségellenőrzést, és hogy miért nem indult a borászat ellen kártérítési perek sokasága?
Csak, hogy valami pozitív is legyen. A lengyel Wino magazin 2009. évi "legjobbjai": http://www.magazynwino.pl/pl/119_grand_prix/521_wina_roku_2009.html
Rozé kategóriában: első/arany St. Andrea, második/ezüst Frittmann. Ja, a szöveg lengyel
Biztosan így lehet, a nyugati piacokat ennyire sem ismerem. Ugyanakkor találkoztam olyan magyar borásszal, akit a lengyel partnerek nem fizettek ki. Bár ez lehet régió független is.
Alapvetően egyetértek a Lengyelországról írottakkal. A magyar borok "jó híre" inkább a 40 év feletti korosztályban van benne. A fiatalobbak már "újvilági befolyás alatt állnak". Ha visszaemlékszem az elmúlt évekre, akkor kb. 5 évvel vagyunk lemaradva a lengyel piacon a chilei, spanyol, argentin, stb. boroktól. Most kereskedelmileg értve. Úgy 2003-2006. között volt, hogy sikeresen a vörösborok felé terelték a fogyasztókat. Nem egy lengyel ismerősöm, barátom nem iszik mást már, csak vöröset. Az árazás: sok az alsópolcos magyar bor és ezek nem jók. A normális kategória a helyi viszonylatban drága (~40 PLN és felette), vagy legalábbis erős nemzetközi versenyben van (25 PLN-től jó chilei, olasz, spanyol borokat lehet kapni). Sokan az olcsó bort (10PLN alatt) keresik (bolgár, román és magyar) és megfelel nekik. Aki többet ad érte, az a fentebb említett választékból meríthet.
Ízlés: Az én tapasztalatom az, hogy az újviláginak mondott ízvilágot kedveli a többség. A könnyebb vörösek és fehérek kevésbé kedveltek. Érzékenyek a savakra (ízben és függetlenül a tényleges analitikai értéktől). Pl. a Heimann Baranya-völgyi kékfrankost megitták, de nem kérték, hogy küldjek még. Inkább Günzer cabernet-ből. Szóval a sűrűbb, nehezebb vörösek és fehérek lehetnek ma jobban kedveltek.
Szeretik a jó bort, de inkább még divat a fogyasztása, mint a hétköznapok része. Mindez saját tapasztalat, ismerősökön, barátokon és egy-két varsói borboltoson keresztül.
az igaz, hogy ha rést kell keresni a falon akkor azt a prémium fehéreknél lesz. Ennek talán az is az oka, hogy a prémium fehérborok a nemzetközi piacon nem éppen olcsók
nem akarok ma mindenben ellentmondani Neked hidd el :)) de a magyar prémium fehérek versenyképesek a világban. (már amelyik megüti a prémium szintet nemcsak minőségben hanem árban is)
én nagyon más tapasztalatokkal rendelkezem. nyugati és skandináv országokban VAN kereslet koomoly borok iránt, de pl Lenegyelo-ban negatív élémnyeim voltak tavaly. egyszerűen nem felkészült még a piac a jó magyar borokra. érdekes módon az érdeklődő borkedvelők, újságírók még jobban is mint a kereskedők, importőrök.
