A Kettős Elemű Univerzum hipotézise (Dual Element Universe) egységes rendbe foglalja az összes alapkölcsönhatást és folyamatot. Alapja az éter létezése és a fizikai jelenségeket egy alap részecske két megjelenési formájának a kölcsönhatása hozza létre. A folyamatok a Newtoni fizika szabályai szerint írhatóak le.
'Anno', serdülő koromban nagy kedvenceim voltak a Rejtő Jenő kalandregények, és főleg a 'Füles újság'-ban megjelent 'ugyanezen művek' képregény változatai, Korcsmáros Pál rajzaival. ('zseni'-ális rajzoló volt... ! ;)
Aztán később olvastam Rejtő Jenő-vel kapcsolatban, hogy 'anno', a '30-as években nagy 'divatja' volt az ilyen 'Rejtő-stílusú' regényeknek. (állítólag annyira értékes volt egy-egy ilyen 'jobb'! regény a 'korabeli' napilapoknak amelyek folytatásokban jelentették meg ezeket a regényeket, hogy
Rejtő Jenő is nem ritkán úgy fizetett a kávéházban, hogy ott helyben megírta a következő néhány oldalt az aktuális 'folytatásos-regényéből', és azt adta át fizetségül a 'főúr'-nak, aki 'menten' elszalajtotta a 'kifutófiút' a szerkesztőségbe, és az már hozta is vissza a regény-oldalakért járó fix! gázsit... ;)
Naszóval, ebben az időben nem csak Rejtő Jenő 'foglalkozott' ilyesféle regények írásával, hanem naggyon sokan megpróbálkoztak vele -- több-kevesebb sikerrel... Inkább 'kevesebb'-el, mert így utólag 'láthatjuk', hogy a legtöbb 'Rejtő-stílusú' regény' "klón", 'kihullott az idő rostáján'... pedig pl. volt olyan 'tehetős' apa, aki sokat fizetett Rejtő Jenő-nek azért, hogy tanítsa meg a fiát, hogyan kell írni ilyen izgalmas, kalandos 'Rejtő-stílusú' regény'-eket. Rejtő Jenő korrekten, alaposan, részletesen!, elmagyarázta regényeinek 'alapozását', történet vezetési módszerét, nyelvi 'fűszerezéseit', de ennek ellenére nem tudunk olyan 'Rejtő-stílusú' regény' "klón"-ról, amely 'akárcsak' megközelítette volna is, egy 'igazi' 'Rejtő-regényt'...! Mert az 'egyediség', az 'unikum*' nem csak 'technika' 'kérdése' -sosem!-, hanem -mindig!- egyéni adottság! 'kérdése' is... ! ;) /az 'originalitás', nem csak 'mennyiségi', hanem 'minőségi' 'dolog' is... ;) / ;-)
Ugyanígy az "Egy lehetséges egyesítő elmélet" 'kidolgozásának' is sokan 'nekifutottak' már, és bár mindannyian ugyanazokból a 'tapasztalásokból', mért adatokból 'indultak ki', de 'használható', konzisztensen logikus végeredményt, eddig csak a Kettős Elemes Univerzum hipotézisében olvastam... (vajh' miért... ?! ;) ;-)
"minden produktumnak két oldala van: a szolgáltató és a fogyasztó. a fogyasztónak nem kell értenie a szolgáltatáshoz, neki annyi a feladata, hogy élvezze és minősítse. a szolgáltatónak kell értenie a szolgáltatáshoz viszont soha nem szabad minősítenie a fogyasztót. ez az örök érvényű, íratlan törvény, a fogyasztó az úr."
Igen, így van, vagy ahogy a 'klásszikus' mondás 'mondja': "a vevőnek mindig igaza van...", ami 'eredetileg' nem így 'rövidítve' volt, hanem úgy, hogy: "a vevőnek mindig igaza van- ízlésben ! " ... ;-)
ha tudná, vagy én tudnám, hogy kell jó prózát írni, akkor mi is írnánk. de mivel nem tudjuk, így 'csak' olvassuk. és ennek ellenére el tudjuk dönteni, hogy az érdekes számunkra vagy sem. és elég könyvet olvastunk ahhoz is, hogy azt is meg tudjuk állapítani, hogy egy iromány jó és értékes avagy sem, fuggetlenul, hogy tetszik nekunk vagy sem.
anno próbáltam finoman érzésedre hozni, hogy ez az iromány nem jó.
- sztori minimális
- váratlan fordulat nincs, abszolut kiszámítható
- nincs benne érzelem, motiváció, szereplők gondolatai
- nincs katarzis vagy konkluzió
- közhelyes
- száraz, nem szórakoztató
- nincs egyensuly a párbeszéd és a leírás között
- szereplők beazonosítása személytelen
- párbeszédek laposak és életszerutlenek
- rengeteg szóismétlés
- tulmagyarázó leírások
és sajnos igenis meg vagy sértődve. helytelen. ha kritikát kérsz, akkor azt fogadni is tudni kell.
és azt ne várd, hogy ha valakinek nem tetszik, akkor az utolsó betuig bővégigolvassa. én addig bírtam, amíg főhős fennmarad a hegyen és utánamegy a lány. onnantól csak bele bele olvastam a végéig.
minden produktumnak két oldala van: a szolgáltató és a fogyasztó. a fogyasztónak nem kell értenie a szolgáltatáshoz, neki annyi a feladata, hogy élvezze és minősítse. a szolgáltatónak kell értenie a szolgáltatáshoz viszont soha nem szabad minősítenie a fogyasztót. ez az örök érvényu, iratlan törvény, a fogyasztó az ur.
"Mondok egy sport-hasonlatot. Ha például bírálod az úszókat, hogy nem érnek el jó helyezést a VB-n, és azután téged bedobnak a mélyvízbe,
hogy mutasd meg hogyan kell gyorsabban úszni, és te úszás helyett segítségért kiabálsz, az nagy blama."
Ahhoz, hogy "bíráljam az úszókat, hogy nem érnek el jó helyezést a VB-n", nem kell tudnom "gyorsabban úszni" az "úszók"-nál, elég ha 'van egy stopperórám'... ! ;-)
Ahhoz, hogy eltudd dönteni, hogy egy omlett jó-e, nem kell tudnod tojást tojni. De jó omlettet tudnod kellene készíteni.
Ahhoz, hogy egy könyvet elbíráljál, nem kell tudnod papírt készíteni, vagy könyvet kötni.
De tudnod kellene jobbat írni.
Mondok egy sport-hasonlatot.
Ha például bírálod az úszókat, hogy nem érnek el jó helyezést a VB-n, és azután téged bedobnak a mélyvízbe, hogy mutasd meg hogyan kell gyorsabban úszni, és te úszás helyett segítségért kiabálsz, az nagy blama.
"Nyilván te írtál már ettől sokkal jobb novellát, vagy ha nem akkor azt hiszed magadról, hogy tudnál. Ha ilyen jó a kritikai érzéked, akkor miért is nem írsz élvezhető/érdekfeszítő műveket? "
"Nem kell ahhoz tudnom tojást tojni, hogy el tudjam dönteni, hogy egy omlett, jó-e ?! "
Látod megsértődsz. Miért kértél véleményt vagy kritikát. Miért nem lehet csak egy egyszerű mit szólsz hozzá? Szerintem élből negatívan állnak hozzá. Nekem az írónőm odaadta a könyve első példányát. Próbáltam volna megkritizálni. A lábam nem érte volna a földet. Egy írónak kell ,hogy legyen tekintélye.
"Ha valaki elolvassa, és azt mondja, hogy nem tetszett, mert nem elég érdekes a téma, nem jó a stílusa az írásnak, nem érthető a történet, vagy akármi más kifogás elfogadható lenne számomra. De ezzel a "nem olvastam el, de nem tudsz írni" véleménnyel csak magadról állítottál ki szegénységi bizonyítványt."
(nah, akkor lássuk kinek is járna 'jogosan', az a "szegénységi bizonyítvány"... ?! ) ;-/
A "téma" tetszik, a "történet érthető", és nem a "stílusával" van a 'baj', hanem az (élvezhető/érdekfeszítő!) stílus /totális!/ hiányával... ? ;-(
Itt van pl. már 'a kezdetek kezdetén' ez a pérbeszéd:
Ez ugye csak egy szimpladestrukt-féle 'történet-elmesélős-leírás': nem 'látunk bele' "Nagyhegyi professzor" 'gondolataiba', 'motívációiba', amelyek érzelmileg színezhetnék, feszültség telibbé tehetnék a konfliktust, amely ezek nélkül csak egy 'élettelen', 'bürokratikus' 'számlalevél'-re hasonlít... ;-/
A "folyosón várakozó többi diák" reakciója is ilyen 'egysíkú', pedig a 'való világban' nem vagyunk egyformák: egy ilyen helyzetben 'ahányan vagyunk annyi féle' kérdést/értetlenkedő reakciót, a döntés okát 'megfejteni' próbáló véleményt mondanánk.
Ezek az 'emberszabású' reakciók/helyzetek hiánya teszi a 'naagy műűvedet' unalmas, stílus-talan 'kórtörténeti' leírássá... ;-/
(és 'ha bele húzunk a történetbe', akkor azt láthatjuk -az egész elolvasása nélkül-, hogy ilyen végig... nem! 'magával ragadó' stílusú, hanem unalmas... és mivel a 'vég-poént' már úgyis tudjuk, azt hiszem érthető, hogy miért nincs 'motíváció' a könyved elolvasására... kis segítség: egy jó könyv ÚGY van megírva, hogy ha 'eléggé' járatos is vagy az adott 'témában'/'területen', mégis 'magába szippant', 'magával ragad' az események leírása, a történet-szálak 'bonyolítása', minek 'nyomán' 'úgy érzed', hogy 'ott vagy' a könyvben leírt 'helyen és időben'... szakma + tehetség ... mint 'mindig'... ;) ;-)
Ha valaki elolvassa, és azt mondja, hogy nem tetszett, mert nem elég érdekes a téma, nem jó a stílusa az írásnak, nem érthető a történet, vagy akármi más kifogás elfogadható lenne számomra.
De ezzel a "nem olvastam el, de nem tudsz írni" véleménnyel csak magadról állítottál ki szegénységi bizonyítványt.
"Lehet, hogy ő el is olvassa, veled ellentétben. Persze te anélkül is tudtál vélemény formálni, hogy elolvastad volna. Ez ám az isteni adottság!"
Amennyit elolvastam belőle, abból (és az 'előre-ugrásokból'...) elegendő tapasztalatot szerezhettem a 'nagy mű' "kvalitásáról"... És ehhez nem kellett "isteni adottság", csak olvasottság... (tudod!: 'az évek, meg a rutin'... ! ;) ;-)
