"Megint a pongyolaság. Az álló vezetékben az emf-et az örvényes E mező hozza létre."
És ezt hogyan képzeled?
Ki mondja meg már, hogy melyik megfigyelő mozog és melyik áll?
Kapjál már a fejedhez!
Az egyik esetben örvényes az elektromos mező, a másik esetben pedig konzervatív.
És mindez csak a megfigyelő sebességétől függ.
Ez egy óriási topológiai baki.
Sajnálom, de a Lorentz-transzformáció a topológiát nem tudja átgyurmázni.
Elvileg.
Az viszont egy érdekes kérdés, hogy a mozgó elektronoktól származó elektromos mező képes örvényes mezőt produkálni. Persze a mágneses mező eleve örvényes. Pedig a mágneses monopólust és a konzervatív mágneses mezőt sokan keresik.
Teljesen érdektelen bármiféle szórt B jelenléte, meg, hogy egyik-másik pálya így-úgy bekanyarodik-e olyan térrészekre is, ahol jelentős B van, ha maga a fázisváltozás nem ezektől függ, hanem az A pályamenti integráljától.
"Feynman csak egy pályát számol egy résre. És mi van a nagy pályaintegrálos többi pályáival? Azok egy jó része a kétrés árnyékterületére is bekanyarognak, ahol az a mikroszolenoid van. Ráadásul a szolenoidon kívül közvetlen mellette jócskán kell lennie szórt B térnek."
Azok nem adnak lényeges járulékot az egyenesen haladó nyalábhoz.
Az egész pályaintegrálos elgondolás lényege, hogy végül mindig csak azok a hullámfüggvények adnak lényeges járulékot az eredőhöz, amelyek közel egyforma fázistolást mutatva erősítik egymást. Így aztán azok, amelyek a lyukak után nagyon elkóricálnak az egyenestől (mondjuk a mágnes felé), azok már mindenféle összevissza változó, sokkal nagyobb fázistolásokat mutatva egymás oltják ki, így elvesznek.
Azzal egyetértek, hogy Mind B mind Acsak a fizikai modell kellékei, nem közvetlenül a kint lévő valóság. Hol egyik, hol a másik látszik közelebb állni a nyers valósághoz, de bármelyiket veszed is alapul, mindkettővel jól lehet számolni, és ugyanaz az eredmény jön ki.
akkor vissza kell térjek az eredeti elképzelésemhez
Ha elveted Maxwellt, milyen modellben fogsz számolni? Vissza Faradayhez? Nem teljes. Lehet, hogy erre a feladatra pont jó, de egy csomó másikra meg nem. Az meg nem elegáns, hogy különböző feladatknál hol ez, hol az a modell kell. Weber-é gondolom sokkal többet lefed, de csak azt tudom róla, hogy létezik, meg hogy a világ nem azt választotta.
Egy esetleges forgó erővonalas képnél eszembe jutott még valami. Mi lesz a távoli erővonalakkal? Esetleg c feletti sebességgel is foroghatnak? Vagy lemaradnak, felcsavarodnak? :-)
Ne károgjál folyton, mint egy fekete varjú! Ott Feynman csak egy pályát számol egy résre. És mi van a nagy pályaintegrálos többi pályáival? Azok egy jó része a kétrés árnyékterületére is bekanyarognak, ahol az a mikroszolenoid van. Ráadásul a szolenoidon kívül közvetlen mellette jócskán kell lennie szórt B térnek. Túl ideálisra vette azt az elgondolását, csak hogy teljesen kilökje a B-t, és felmagasztalhassa a kedvenc A vektorpotenciál jelentőségét. Csakhogy az sem valódibb az EM-térerősségeknél. Ezek mind csak matematikai eszközök, nincs semmi fizikai testvalójuk. Alkalmatos fkciók csupán, amikkel jól lehet matematikailag kalkulálni klasszikus fizikai elméletben.
construct felhozta ezt a 'sok kis mozgó mágnesrész kiegyenlíti mozgási indukciós hatását', amin napokkal ezelőtt is meghajlottam, meg pár órája is (meló közben (ezért akadozok meg lassúskodok, mert sajnos melózgatnom is kell) ), és az jutott eszembe, ahogy fejben modellezgetek, hogy ha a mozgó mágnes mozgó részeinek indukciós összhatásai kiejtenék egymást (nincs E), akkor nem-e esne már ki a B is mozgás nélkül.
Úgy gondolom igen. És akkor vissza kell térjek az eredeti elképzelésemhez. Hogy csak egy olyan rendszer van, ahol nincs E, miközben B nem nulla. És ezt a forgatás nem tudja megváltoztatni (legalább is fejben úgy tűnik, ha utána gondolok).
"Igen, azt elbaltázta. Ezt már, a könyvét olvasva . . . láttam rögtön."
Így reagált a világ esze, a mi másik nagy megmondóemberünk mai napra esedékes leleplezésére:
"És szerintem itt letagadja a szórt mezőt, vagyés az egyik pólustól a másikig visszakanyarodó erővonalakat. Márpedig a rúdmágnes által keltett mező örvényes és forrástalan. Nincs forrása az erővonalaknak. Ami befolyik, az mind kifolyik."
Mármint Feynman "elbaltázta, letagadja" egy ismert kvantumfizikai ténynek és közvetlen kísérleti igazolásának tankönyvi ismertetését.
Konkrétan azt, hogy az elektronok hullámfüggvényeinek fázisváltozásai valamilyen pályára számítva megnövekednek mágneses mező jelenlétében, a mező nélküli változáshoz képest.
És különös módon ez egyáltalán nem a pályán mérhető B értékektől függ, hanem az A vektorpotenciál pálya menti integráljával arányos. Függetlenül attól, hogy magán a pálya vonalán a B értékek esetleg mindenhol nullák, vagy elhanyagolhatóan kicsik.
Nem is tudom, mivé lenne a világ, ha nélkülöznie kellene ezt a két lángészt.
Pl. olyanokon érdemes tűnődnöd, hogy ha csak a rotáció értékeket ismered, hogy lehet abból a mező konkrét értékeit felépíteni.
Pl. egy elektromágnes esetén H rotációját tudod, amit valahol egy drótban folyó áram határoz meg. Aztán valahol egész máshol valami légrésben érdekes módon ebből egy sajátos B fluxus lesz. Nem csak a drót közvetlen közelében lett más a B, hanem messze is. És még csak nem is nagyon gyenge ott messze.
Nem mindig egyszerűek a dolgok. Függőlegesen húzod a vészféket, aztán vízszintesen áll meg a vonat.
Kivéve, ha mesterségesen tartják életben. A pénz és a média nagyhatalom.
Az megvan, hogy a villamosmérnökök dolgoznak ezzel a szerinted tök rossz, gonosz összeesküvők által erőltetett téveszmével? Az is megvan, hogy működnek a szerkentyűik? Mobiltelefonok a félvezetőikkel meg az antennáikkal. GPS. Lézer. Szabadelektron lézer. MRI. Részecskegyorsító. Hogy csak néhányat említsek.
Vagy azt hiszed, titokban (mikor senki más nincs a szobában) előveszünk valami igazi elméletet, mert csak azzal lehet működő holmikat tervezni, aztán ha zajt hallunk, gyorsan letakarjuk egy Maxwell meg egy Eistein könyvvel? :-)))
KE ilyen hozzászólásaiból arra a következtetésre jutottam, hogy a mondatokból csak a szavakat érti, a mondatokban levő állítások logikáját nem. Aztán hozzákapcsolja a saját elképzelését, aminek 90%-ban köze nincs az eredeti gondolathoz.
Kb így: Einstein valamit a mágnesekről magyaráz, akkor ott a mágnesességgel kell legyen valami. Teljesen és tökéletesen elveszett nála az eredeti példa értelme. Lett helyette egy tévedés, és az is eltűnt belőle, hogy egy töltésre ható erőről lett volna szó. Meg úgy minden értelem.
A te nézeted, hogy csak a B változása indukál, hibás.
Pongyola fogalmazás. B változása határozza meg E rotációját. Ez Maxwell egyenlete. Ha ezt vitatod, Maxwellt nem fogadod el.
Ugye te azt tartod, hogy a ∂B/∂t indukál
Megint a pongyolaság. Az álló vezetékben az emf-et az örvényes E mező hozza létre. Hogy aztán az az E mező pontosan milyen, azt nem triviális csak úgy fejben elképzelni egy-egy konkrét esetben.
Akkor triviális, ha B változása mindenütt nulla, mert akkor E sehol se lehet örvényes.
nem közvetlen a kölcsös mozgás
A kölcsönös mozgás egy jelenség leírva szavakkal. Ezt a jelenséget Maxwell modellezte. A modellje történetesen olyan, hogy más egyenletei vonatkoznak az álló mágnes & mozgó drótra mint fordítva. Ha mindkettő mozog, akkor is működik.
Maxwell bevált. Szíved joga, ha nem tetszik, de jelenleg azért bírálod, mert nem érted rendesen. Ahogy azt se, hogy Einstein cikke nem valamiféle alternatíva, ami kivezet Maxwell modelljéből, hanem egyrészt transzformációt ad meg a Maxwellel leírható vonatkoztatási rendszerek között, másrészt mélyebb összefüggést tár fel arra nézve, miért is éppen ilyenek Maxwell egyenletei.
Ezt kellene jobban megértened. Ebben füleg az akadályoz, hogy el se tudod képzelni, hogy nálad jobban, mélyebben bárki is képes lehet érteni valamit.
>Nem kizárt, hogy a mozgási indukciót nem a homogén rész "mozgása" okozza, hanem az, hogy a homogén szakasznak valahol vége van.
#Az előbb pont azt magyaráztam, hogy nem. Nem a végek okozzák. Legfeljebb a sok sok (vagy végtelenül sok) távoli rész kis idehatásai ellensúlyozzák, és nullára kiejtik. Valószínűleg akkor ez lesz a vitatott esetekben. Ezzel nem számoltam korábban. És így a darabokra szépen igazam volt. :-)
>Feynman azt írja, hogy elektron interferenciát végeztek. A két rés közé hosszú vékony dendrit kristályt helyeztek.
És a szerző azt mondja, hogy ahol az elektron átment a réseken, ott nincs is mágneses mező.
Csak körbejártuk két oldalról. (És szerintem itt letagadja a szórt mezőt
#Igen, azt elbaltázta. Ezt már, a könyvét olvasva régen, akkor láttam rögtön.
A te nézeted, hogy csak a B változása indukál, hibás. Ezzel nem tudod jól megmagyarázni a mozgási, inverz mozgási indukciót. A mágnes szélére kell hivatkoznod (ott lesz változó B), meg ilyenek. A végtelen hosszú egyenes és arra mozgó mágnes esetét sem tudod vele magyarázni ( B nem változik).
Na nézzük akkor:
Legyen egy lapos és négyzet vagy téglalap alakú homogén HK mágnes, amely síkjában egyik oldalával párhuzamosan mozog egy keresztirányú vezeték alatt (felett, mindegy). Tekintsük a vezeték egy szakaszát, aminél épp a mágnes közepe halad el. Indukció ugye, van. Mozgási indukció, és inverz, mert a mágnes mozog, a vezeték áll. Szerinted ezt az indukciót túlnyomó részt a mágnes melyik része hozza létre? A közepe és környezete, vagy a széle és környezete? :-)
Ugye te azt tartod, hogy a ∂B/∂t indukál, nem közvetlen a kölcsös mozgás. ∂B/∂t ott lesz, ahol ∂B/∂x van, tehát a mágnes széle felé egyre inkább, középen pedig egyre kevésbé.
Rossz fundamentális elméletek a fizikában manapság nem élnek meg évtizedeket, sőt egy egész évszázadot, mint a relativitáselmélet meg a kvantummechanika, amelyeket te alapjaikban tévesnek képzelsz.
