A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Valóban, Arkhimédész is hitt abban, hogy létezik olyan pont, amely fixnek tekinthető. És igaza is volt. De nem nem találta meg, mert csak egyetlen egy pontot keresett, amely az egész univerzumra érvényes. Ilyen azonban nincs.
Az univerzum minden részén található ilyen fix pont, de az egyes részeken nem ugyanaz.
Vagyis több ilyen pont van, nem csak egy. De a pontokat összeköti valami, amely nem látható, mégis ott van mindenütt a világegyetemben. Ezek a lokálisan fix pontok. Ezek képezik az abszolút viszonyítási alapot, de mindegyik csak a saját környezetében. Ezért lokálisak.
Elég homályos voltam?
Erre egyébként már más magyar "fizikus" is rájött, nem csak én.
De már sajnos meghalt. Dobó Andornak hívták.
Nagy koponya volt, és ő sem hitt a relativitáselméletben.
„De mennyi a valóságos sebessége a vonaton ülő embernek?
Ez már csak egyetlen érték lehet. Ezt akkor kapod meg, ha a természet által kijelölt lokális viszonyítási bázist használod.”
Arkhimédész is azt mondta: „Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot.”
Azonban a természetben nem létezik egy abszolút fix pont, vagyis olyan viszonyítási rendszer, amihez abszolút sebességgel halad akármi. Ha viszont önkéntesen választasz magadnak „abszolút” viszonyítási rendszert a végtelen sok közül, akkor olyan, mintha megtaláltad volna az univerzum fix pontját. Erre csak TE szuperfizikus és Chuck Norris képes.;-)
„Ez egy különleges viszonyítási bázis, amely csak helyi érvényességű, mégis megtalálható mindenütt az univerzumban. Elődeink azért nem találták meg, mert mindig az egész univerzumra érvényes bázist kerestek”
Ez a „különleges viszonyítási bázis”, ami csak helyi érvényű, és szerinted abszolút, mégis megtalálható mindenütt az univerzumban. Ezzel nem csináltál mást, mint feldaraboltad az univerzálist. Ezzel pedig már egymáshoz is viszonyíthatóvá, vagyis relatívvá tetted.(nesze semmi, fogd meg jól!) ;-)
Mindig is hittek az emberek egy olyan viszonyítási bázis létezésében, amelyet a a természet jelölt ki a mozgás számára. És igazuk is volt. Keresték is folyamatosan, de mind a mai napig nem találták meg az igazit. Mi volt ennek az oka? Egy kis történelmi visszatekintéssel ezt fogjuk kideríteni.
Az első viszonyítási alap természetesen a Föld volt. Amikor az ember még a földfelszínnek csak egy kis darabját ismerte (azt a szűk környezetet, amely az élettere volt), természetesnek vette, hogy a földfelszín és minden ami a felszínhez kötődik, az egyhelyben áll. Ez egy összefüggő rendszert képezett, hiszen a síkságok, a hegyek, a tavak, a fák, nem mozogtak egymáshoz képest. Ez az összefüggő mozdulatlan környezet vette körül az embert, és ezt tekintette abszolút nyugvónak.
Mozgónak pedig azt tartották, ami ehhez a környezethez képest mozgott. A folyók áramló vize, a szaladgáló állatok, az égen röpködő madarak, a rohanó felhők, a felkelő és lenyugvó Nap voltak a mozgó testek. Sőt, saját magát is akkor tekintette mozgónak az ember, ha gyalogolt, vagy futott. Ezt az is megerősítette, hogy ha gyalogolt vagy futott, akkor elfáradt, ha viszont ült, vagy heverészett, akkor nem.
Mindezek miatt az emberben kialakult az abszolút mozgás érzete, és ennek a természetes viszonyítási alapját a földfelszíni összefüggő környezet képezte. Vagyis a természet által kijelölt első viszonyítási bázis maga a földfelszíni környezet volt.
Ez egy különleges viszonyítási bázis, amely csak helyi érvényességű, mégis megtalálható mindenütt az univerzumban.
Elődeink azért nem találták meg, mert mindig az egész univerzumra érvényes bázist kerestek. Ilyet azonban nem találtak (mert nincs is), ezért tanítják ma tévesen, hogy a mozgás csakis relatív lehet. Ebből a tévedésből született a relativitáselmélet. Ez Galilei és Einstein hibája. Bár Einstein később belátta tévedését, és próbálta helyrehozni, de nem sikerült neki.
A mai modern fizika alapjaiban hibás, ezért nem tud továbblépni, fejlődni.
A fejlődést csak egy antirelativista elmélet tudja elhozni.
„A Szuperfizikában a mozgás, a sebesség, a mozgó test által leírt pályagörbe alapvetően valóságos (lokálisan abszolút) lesz. Ekkor a természet által kijelölt lokális bázishoz kell viszonyítani.”
A természet hogyan jelöli ki a lokális bázist? Körberajzolja a lokalitást, bekeríti egy szivárvánnyal? ;-)
A Szuperfizikában a mozgás, a sebesség, a mozgó test által leírt pályagörbe alapvetően valóságos (lokálisan abszolút) lesz. Ekkor a természet által kijelölt lokális bázishoz kell viszonyítani. De természetesen nem tilos bármi máshoz is viszonyítani, csak akkor nem a valós értékeket, hanem látszólagos (relatív) értékeket kapunk. Ez vonatkozik a fényterjedésre és a fénysebességre is, vagyis a Szuperfizikában már nincs kivétel a szabály alól.
Ezért a Szuperfizika egy kompaktabb, logikusabb, konzisztensebb, vagyis szuperebb elmélet, mint a ma divatos relativitáselmélet.
Kiadhatsz te akármilyen könyvet, ha abban ilyen butaságok lesznek, azok az első pillanatban elárulják a tudatlanságodat, s nevetségessé tesznek.
Ugyanis:
A mezők térbeli változásainak erősségét és e változások irányfüggéseit a mezők első deriváltjai mutatják meg.
Jelesül a mező pontbeli gradiense, rotációja és divergenciája.
A görbület pedig nem első, hanem második derivált, ami nem a térbeli változások erősségével van kapcsolatban, hanem e térbeli változások térbeli változásainak erősségével és irányfüggésével.
„Leegyszerűsített, köznapi fogalmakat, közelítő hasonlatokat felhasználva - a konkrét, valódi tudományos, matematikával leírt modellt nem ismerve - nem lehet sem újabb tudományos modelleket felépíteni, sem a régebbieket cáfolni.”
Téridő a valóságban fizikailag nem létezik. Erre már Einstein is rájött idős korában.
Tehát teljesen értelmetlen görbe téridőtől beszélni, mert a semmi nem tud görbülni.
Ezzel szemben a gravitációs mező nagyon is létezik. A gravitációs mező szerkezetét a 3D-s Riemann geometriával tudjuk leírni. Ebben a geometriában a "görbeség"-nek nevezett mennyiség értelmezhető, amely a mező változási erősségét jellemzi. Ezt már Gauss is használta 2D-ben.
