Január elsején hivatalosan felállt a Magyarságkutató Intézet, az új, Emmi alá tartozó intézmény, amit Kásler Miklós miniszter leginkább az őstörténet megújításával összefüggésben szorgalmazott....
Óseink legkorábbi írásos hagyatéka a latin és ezek lassan 2 000 évesek. Ez a minimum amit meg kell becsülni és vérüket omntva ragaszkodtak hozzá 1836-ig.
Őseink átvették a latint már a 2. században és nem telepitettek a nyakukra papokat, mert hagyták saját vallásukat gyakorolni. A Római Birodalom nemcsak vallási türelméről volt híres, hanem arrol is, hogy valamennyi nép mitosziból is átvett.
Őseink (mint pannonok, eraviscusok etc.) nyelve a neveikben maradt meg, ilyen formán: Asztalosban asztal és asztalos szó, Patkósban patkó, Lovászban ló, lovász etc.
Gorsiumban számos példát láthatsz ahogy az ősök identitásukhoz ragaszkodtak.
Az ősmagyarnál kezdődik a gond, kb annyi nyelv használta a ruanirást, ahány a latin ABC-t ezért van, hogy ha ugyan azt az adott szöveget különböző ország tudosai "forditják" mindegyik más nyelvnek véli és mindegyik más "megfejtést" ad.
De különösebben nem érdekes, mert a kb 50 nép amely a magyarság őse, talán 100 nyelvet is használt, amiből a latin volt a legtovább élő nyelve őseinknek, egész 1836-ig.
Az alap: a nyelvtörténetet elválasztjuk az őstörténettől.
Itt, ezen a tájékon, a nyelvünket ugy váltogattuk mint más az alsógatyáját.
Legyünk már egy kicsit józanok. Gondolkodjunk józan paraszti ésszel. A fától nem engedték látni az erdőt a magyaroknak, a minket uraló idegen érdeket kiszolgáló uralkodók. A Kárpát medencére mindig fájt a foguk. Ezért mindig, a magyarok eredetét kutatni, elküldték a vazallusaikat jó messzire.
Az senkinek sem tűnt fel még hogy a nyugat európai országok az eredetüket nem a világ másik végén keresgélik?
Na, akkor a régészek tovább vakarhatják a fejüket a helyes megfejtésen, legfeljebb nekik nem egyiptomi hieroglifákat, hanem ősmagyar rovásokat kell megfejteniük. Mindkét írás megfejtéséhez évtizedek kellenek. Esetleg még ide tartozhat a rúnaírás is, bár arról nem tudom, eredetileg melyik nép írása lehetett... .. .
((Ezeknél rejtelmesebb talán csak az inka csomóírás (madzag-"gubancok", melyek telis-tele vannak csomózva egyfajta rejtélyes rendszer szerinti csomókkal!!), amit a régészek a mai napig sem tudtak megfejteni.))
Egy magyar leletet mutassanak. Többi le van szarva.
A magyar őstörténetet meg magad is láthatod a Nemzeti Muzeum, a Budapesti Történeti Muzeum és a megyei muzeumok kiállitásán a Szeleta kulturátol kezdve az államalapitásig.
Az egyik ismert elmélet szerint a Magyar Őshaza egyenlő a mai Ujgurisztán ősével, Ujgurfölddel (ami -"isztán" csak később lett, az iszlám felvételekor...), mert az ős-ujgur és az ősmagyar nyelvek között van a legnagyobb nyelvtani egyezés, ezt maga Julianus Barát hozta híról az őt támogató királyának. Erről film is készült, és ott a keleti sztyeppén túli területekre érkezett el jóval az Urál-hegységen és még Kazahsztánon is túl, ami a mai Ujgurisztán területe. Az elmélettel nagyon sok tudós történész és régész egyetért.
Szerinted hány nyelv létezik a világon amit ezer év után is értesz? A magyar nyelv ez. Igaz latin átiratos ferdítéssel, de érthető a halotti beszéd máig is.
A rovásirásokat velóban megfejtették, csak egyelőre ott tartunk, hogy ahány kutató annyi megfejtés, ezek között a legismertebb és egyben legrejtéjesebb a "Bula Zopán tesi digetoigé. Butául Zopán tágrogé étzig .." kezdetű szöveg, ami mind között a leghiresebb és nyilván magad is ismered.
A honfoglalás előtt ha magyarokat elmlítünk beszélhetünk
1. A kárpát-medenci ősökről (ahova az alább említett ószlávok is beletartoztak) számos kb. 20 más néppl együtt.
2. A honfoglaló csoportról (ami egy katonai, arisztokrata kisebbség volt) amelyik sok más bejövő néppel együtt rátelepedett az őseinkre. (ehhez hasonló de jobban dokumentált folyamatok voltak a normannok bejövetele Nagy Britanniába Hastings és szintén a normannok bejövetele Sziciliába).
Most melyik is volt a rabszolgatartó és rabszolgakereskedő: MINDKETTŐ! és persze közülük rabszolgák is kikerültek: tehát RABSZOLGÁK IS VOLTAK egyben.
"Azt pedig ki nem szarja le, hogy Honfoglaló János milyen nyelven káromkodott amikor elkurvult a felesége?"
Hát az valami ősi szittya nyelv lehetett, és ezen a téren a rovásírás és a rovásírásos ősmagyar nyelv kutatása vinne előrébb minket. (Hál' Istennek, az ősi rovásírást megfejtették, és legalább a településeink mai nevét le tudjuk már írni rovásírással. Persze ettől mélyebben kellene kutatni ezt, egészen a rovásírásos nyelvi kultúra gyökereiig. És akkor az őseink régi életmódjáról is színesebb, teljesebb képet kaphatnánk a mainál. Ebben pedig a régészetet kell támogatni (költséges munka lehet ui.)!
Történelmileg alulképzett vagy, a magyarok a kor közismert rabszolgakereskedői voltak, szláv rabszolgákat adtak el az araboknak és Bizáncnak már a honfoglalás előtt.
Amennyire tudom, nem. Őseink sztyeppei nomád népek voltak, aminek része volt az is, hogy nomád táborokban éltek, és ezeknek mindig meg volt szervezve a védelme, tehát ha a csoport egy része el is ment vadászni, a másik része mindig otthon maradt őrségnek. A szabadságukra a drága kincseknél is jobban vigyáztak, és a rabszolgatartást gyűlölték és ellenezték. A táboraikat mindig fegyelem és éberség jellemezte, mert ez volt a saját védelmük egyik legfőbb alappillére. A védelem másik fontos alappillére az állandó harci gyakorlatozás volt, melynek része volt, hogy már a gyermekeket is elkezdték -- nagyobb gyermekkorban, úgy kb. 10-12 évestől felfelé -- megtanítani a fegyveres önvédelmi harc alapjaira. A tábori élet alappillére pedig a nomád-vadászó élelemszerzés volt, amihez úgyszintén a fegyverek használata jelentette a kulcsot. Olyan népet kell tehát elképzelnünk, melynek tagjai szinte sohasem mentek sehová sem fegyvereik nélkül. (Végül a Római Birodalmat is a hozzájuk hasonló nomád (a más, tőlük "jóval magasabban fejlett kultúrnépek" által csak "barbár"-nak titulált) népek igázták le.)
Az ellenségeik része pedig sohasem a rabszolgaság volt, hanem nyílzápor és halál. (Lásd: "A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!")
Ósökról beszélünk és nem a magyar nyelvről, ez a vonulata ősinknek sosem hallott a magyar nyelvről. Rengeteg szavukat ismerjük, főleg a sirkövekrül, de hamarosan váltottak latinra a római hóditással ami egészen 1836-ig hivatalos nyelv volt nálunk magyaroknál. A latin nyelvünket hatalmas áldozatok árán tudtuk megvédeni a németesítési törekvésekkel szemben.
A tudományos, művészeti muinkák szine java ezen a nyelven született. Azt pedig ki nem szarja le, hogy Honfoglaló János milyen nyelven káromkodott amikor elkurvult a felesége?
És ha már e topik témája a magyarságkutatás, akkor rögtön megjegyzendő: a magyar nemzet és nép volt az egyik olyan ritka nép, amelynek legalább az ókori rabszolgaságot soha nem kellett történelme folyamán elszenvednie. (A feudalizmuskori jobbágyságot viszont sajnos igen, de ebben minden korabeli európai nemzetnek része volt.)
"[...] A rabszolgának minden megaláztatást el kellett tűrnie, még gazdája természetellenes nemi vágyainak kielégítésére is rendelkezésre kellett állnia. Sok rabszolga nyakára fémnyakörvet forrasztottak, amely gazdája nevét és lakhelyére vonatkozó adatait tüntette fel, hogy a szökött rabszolgát visszahozhassák, akinek az arcára ilyenkor bélyeget sütöttek.
A rabszolga nem nősülhetett, társnőjével való együttélése nem számított házasságnak, az ilyen viszonyból született gyermekre kiterjedt az anya jogi helyzete, és a gazda rabszolgája lett. A háznál született és nevelt rabszolgát (verna) ura azért kedvelte, mert feltételezte, hogy hűséges lesz iránta.
A rabszolgatartók ugyanis sohasem bíztak meg a kényükre-kedvükre kiszolgáltatott rabszolgákban, mindig éltek a gyanúperrel, hogy fellázadnak sorsuk ellen. A büntetések is szörnyűek voltak. Megtörtént, hogy egy rabszolgát ura élve ízekre szaggatott, halálra korbácsoltatott vagy keresztre feszíttetett. Az ítéletet maga a haragvó rabszolgatartó mondta ki, és ez ellen fellebbezésnek nem volt helye.
Enyhébb büntetésnek számított, ha gazdája eladta, gondja volt azonban, hogy ezáltal kedvezőtlenebb helyzetbe kerüljön, például eladta egy gladiatorokat kiképző vállalkozónak (lanista), vagy a rabnőt bordélyház-tulajdonosnak (leno). Ha a rabszolgatartónak úgy tetszett, a fiatal rabszolgát megférfiatlanította, hogy házi eunuchja legyen. Akadtak vállalkozók, akik ügyes, csinos rabnőket vásároltak és őket táncosnőkké, énekesnőkké képezték ki, hogy azután tánc- és énekkarukat mulatságokra bérbe adják. [...]"
"[...] A rabszolgatartás rendszerét az ókori gondolkodás meg is indokolta. Aristotelés, a nagy görög filozófus a rabszolgaságot a természetjogból fakadó állapotnak tartotta, és kifejtette, hogy a születés pillanatától az egyik ember a le-igáztatásra, a rabságra, a másik pedig uralomra született, sőt a tökéletes háztartás csak az, amely szabadokból és rabszolgákból áll, tehát ezen változtatni nem lehet. Cicero egyik bölcseleti művében továbbfejlesztette Aristotelés ama nézetét, miszerint a polgárok szabadságának előfeltétele a rabszolgaság, mert bizonyos munkák elvégzése szabad ember számára méltatlan lenne, más helyen meg arról elmélkedik, vajon nagy drágaság idején szükséges-e a rabszolgát táplálni, avagy vészes tengeri viharban a hajón szállított nemes paripát, vagy az olcsó rabszolgát kell-e megmenteni.
A szigoráról nevezetes Cato Censorius a mezőgazdaságról írt szakmunkájában a római rabszolgatartók legszélsőségesebb álláspontját képviseli, midőn -- többek között - azt javasolja, hogy az elaggott vagy munkaképtelenné vált rabszolgát még idejében el kell adni, hogy az ne essék a gazda terhére, a bánásmód tekintetében pedig kérlelhetetlen szigort ajánl. [...]"
