"Utino megjegyzését ... Gericsék úgy fejlesztik tovább, hogy a gesták, krónikák tatun-jának kezdőhangját elírásnak tudják be (ugyanez a c/t felcserélődés figyelhető meg pl. az Ecitburg/Etilburg helynévnél)"
De az imént említett bihari Marouth 'morva' község imént említett, 1336. évi Marouch névformájánál is.
A megoldás a DAI-ban van. Bíborka írja, hogy a kazár kagán magához hívta Levedit, és közölte vele, hogy a "türköket" (kvázi magyarokat) törzsszövetségbe akarja szervezni. Csakhogy. A kagán ilyet nem mondhatott, hisz Dzsajháni szerint régen a magyarok és más népek a kazárok ellen hadakoztak, akik emiatt sáncokat (erődöket) építettek a kazárok. Ezek az erődök megvannak a Don mentén, és hogy mikor is volt az a "régen", azt az erődök korából pontosan tudjuk, hogy a 9. szd első felében. Miután konszenzus van a tudományban abban a kérdésben, hogy a magyar törzsszövetséget a 9. század közepén kötötték meg, így egyértelmű, hogy azt nem a kazár kagán szervezte maga ellen. Felmerül a kérdés, hogy akkor ki? Én sokáig egy kagán2-nek keresztelt személyt tételeztem fel, de aztán kiderült, hogy neve is van Ibn Fadlánnak a kazárokról szóló leírásában. Ő a kündükagán, a harmadik kazár méltóság a kagán és a kazár bég után.
Ez a kündükagán volt a lázadó kazárok (kavarok) vezére. Nnna, a lázadó kazárok épp a kazárok ellen lázadtak, nekik tehát potenciális szövetslgesük megndenki, aki a kazárok ellensége, így a (kvázi) magyarok is. Ebben a helyzetben tehát nagyon is érthető, hogy a kündükagán magához hívta Levedit, majd segített neki a magyar törzsszövetslg megszervezésében - nem, nem önzetlenül, hanem - a kazár polgárháborúban való részvételért cserébe. Természetesen a kündükagán, egyben a kazár lázadók oldalán.
Megalakult a magyar törzsszövetség, aztán három évig tartott a kazár lázadás, végül elbukott, és? És a lázadók (a kavarok) a magyarokkal együtt Etelközbe (is) vonultak. Etelközben Ibn Ruszta két fejedelemről tudósít. A kündüről, és a gyuláról. A kündü volt a tekintélyesebb, de a gyula volt a tényleges uralkodó. Mit is jelent ez? Egyszerűen arról van szó, hogy a kavarok és a magyarok nem olcadtak össze, hanem csak együtt éltek. A kazárok fejedelme a kündü(kagán) volt, ő volt tehát a tekintélyesebb, aki egységbe szervezte az eddig csak szövetséges (proto)magyar törzseket, akik viszont jóval erősebbek voltak, mint a velük élő (egy törzsnyi erőt képviselő) kavarok. Így tehát szó sincs kettős fejedelemségről, hanem csak két független fejedelem együttéléséről lehetett beszélni.
Ennek fényében már érthető, hogy miért is tárgyaltak 895-ben két fejedelemmel a görög követek. Kikkel is? Árpáddal és Kurszánnal. Árpádról tudjuk, hogy a magyarok vezére volt, így kizárásos alapon 895-ben már Kurszán volt a kavarok fejedelme, tehát a kende időközben meghalt. Ebbe a képbe illik a salzburgi évkönyv 881-as bejegyzése is, amikor ungrikról (magyarokról) és külön cowarikról beszél.
Ez a megoldás több korabeli írásos forrás és régészeti eredmény összhangba hozását egymást erősítő megállapítását hozza össze. Vagyis minden más megoldás erősen a fantasy műfajába húz.
Sajátos módon próbálja áthidalni: szerinte a néphagyomány Sarolt miatt helyezte arra a keleti tájegységre, merthogy a fejedelmi rangú kérők valaha arrafelé versengtek a gyula szépséges lányának kezéért...
Sebestyén Gyula nem érti, hogy kerülhettek volna a Nyírségbe Koppányék: "A Nyir körüli várépítést és a somogyvári vezérség közti űrt áthidalni nem lehet." (A magyar honfoglalás mondái; Franklin, Bp., 1905, 193)
Vályinál: "NYIRAD. Magyar falu Szala Várm. földes Ura a’ Veszprémi Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Sümeghez másfél mértföldnyire, határja termékeny, fuvarozással is keresnek pénzt, fája, legelője elég, vagyonnyaiknak el adásokra is van módgyok."
Nyirád nevének eredetére kétféle magyarázatot ismerünk. A hivatalos szerint: a magyar nyír, nyírfa származéka. A köztudatban is ez a magyarázat él. Más véleményen van Zala megye legjobb ismerője, a megye történetének megírója, dr. Holub József, aki azt írja, hogy a falu nevében egyik honfoglaló magyar törzs, a Nyír törzs neve él, akiknek ősi szálláshelye lehetett a mai róluk elnevezett Nyirád falu és vidéke. A helység neve 1272-ben Nerrad, 1531-ben Nyrrad, 1557-ben Nyrad, formában említődik.
A tolnai Koppány és Tormás helynevek szomszédsága, továbbá a két Szörényé Tormás-telke és Koppány mellett az ormánsági Fekete-víz felső szakaszánál s torkolatánál arra is utalhat, hogy Termatzunak valamiféle érdekeltsége volt ezeken a délnyugati területeken. Talán nem véletlenül utazott Bulcsú oldalán Bizáncba... Az Árpádok ekkoriban már erőteljesen kacsingathattak a déli és nyugati varkhonita területek felé... Vö. még a Bács melletti Szerénd és aFekete-Körös átkelőjénél fekvő Zerind helynevekkel.
Még egy érdekes részlet világlik ki a Képes Krónikából a toposzok sűrűjéből. A Mózest és a zsidókat idéző bibliai hasonlatok közé ágyazva jelenik meg Cund fia Cusid (Kwsyd, Kysid) mint az új Duna menti földeket kikémlelő követ alakja. Ez a követ a morva Szvatopluktól -- az ungár ajándékok fejében -- földet, füvet, vizet kér. A későbbiekben megtudjuk, hogy fivérével, Cupannal (Cupiannal) együtt "Nyír mellett" telepedtek meg, és ott monostort alapítottak (qui prope Nyr fixere sua castra, ibique post baptismum, monasterium fundavere". A krónika közvetlenül Bulcsú zalai, valamint a messianusokat (elnevezésükben eredetileg: moesiai morvákat!), illetve cseheket elűző Lél/Lehel szálláskörzete mellett helyezi el őket.
Ivanics Mária: "a trónöröklés rendje a Mongol Birodalomban nem volt szabályozva. Két egymással szemben álló elv harcolt egymással, a senioratus és a fiági leszármazás elve. A legújabb összehasonlító kutatások azt mutatják, hogy a nomád társadalmakban kezdetben mindig ez utóbbi érvényesült, tehát a birodalomalapító egyenesági leszármazottjai (fia, majd annak fia) vették át a hatalmat. Az utód kijelölésében azonban ekkor sem az elsőszülöttség, hanem az uralkodói akarat volt a meghatározó".
Ugrott tehát a seniorátusszal kapcsolatos spekuláció. De még a primogenitúra elvének az érvényesülése is csak nagyon feltételes volt ezek szerint.
Mivel az eredetileg a déli Morava folyókról elnevezett morvák Theotmar tanúsága szerint fejüket ungár módra kopaszra beretválták, és az ungárokkal karöltve dúlták 900 táján Pannóniát, vagyis a Dunántúlt, nem meglepő Koppány apjának Tar előneve.
A Zerind elnevezésre persze adódhat más magyarázat:
1923-ban Vasmer hozta fel egy szkíta etimológiával kapcsolatban a perzsa zer szó 'arany' jelentését (Die Iranier in Südrußland, 39.), ami a szuren tisztségnév ismeretében érdekes lehet. Nem véletlen talán, hogy gestáinkban perzsiai kijövetelről esik szó, és hogy Szerémi két ízben is "Perzsiá"-nak írja a Szörényi Bánságot. Eszerint Szapolyai vajdát, Dózsa legyőzőjét, a későbbi királyt főúri ellenfelei kizárták az uralkodói tanácsból, arra hivatkozva, hogy 1521-ben nem sietett a nándorfehérvári védők segítségére. Mint a káplán megjegyzi, a vajda ezzel kapcsolatos bujkálása közismert volt: "in Persia, iuxta flui Ister arcem Zereny sub deffensione erat", vagyis "Perzsiában", a Duna partján, Szörény várában húzta meg magát... Nem sokkal odébb ismét csak megemlíti Szerémi, hogy a vajda utasítására Czibak Imre parancsot adott a fosztogató, magát cárrá kiáltó és nemrég Ferdinándhoz pártoló Černi Jován (a Fekete ember) ellen "a perzsák tartományába is a karánsebesi vajdának, a lugosi vajdának s a körösbánya vidékén lakó valachok előkelőinek". ("Et ad prouinciam jussit Persarum vaiuode de Karansebos et vaiuode de Lugas, et Valacorum proceribus de parte Keresbanya.")
Mindenesetre Tar Zerindnek és Koppánynak az Árpádokkal való rokonságára továbbra sem utal semmi.
"Piligrim szerint ők kezdték építeni az első kápolnákat, ezekkel lehetnek kapcsolatban a Szentgál helynevek, amelyek csak 10. századi fejedelmi szálláshelyek körül fordulnak elő. Ezek közül kettő Baranyában Koppányhoz kapcsolódik – ami arra utal, hogy Koppány is megkeresztelkedett"
Bár a dunántúli megkeresztelkedés abban a korban nem feltétlenül párosult valós hitélettel. Már Bárdos Edith utal erre a 7. század elejéről való kékkúti, káptalantóti és zamárdi koporsókeresztek kapcsán.
Theotmar érsek – maga, püspöktársai és a teljes bajor klérus nevében 900 nyarán megfogalmazott – levele szintén több ponton megemlékezik a Dunántúlt felforgató morvák színleges vallásgyakorlatáról, arról, hogy "számukra értéktelenné kezdett válni a kereszténység".
Meg aztán jól ismerjük, Géza kereszténységhez való hozzáállását hogyan mutatja be Thietmar.
(Nótári teljes fordítása a neten, jó pár vonatkozó könyve a polcomon, részben dedikálva – ahogy a Somogyi Múzeumok Közleményeiből is több jókora kötet.)
Akár tetszik, akár nem, a 9-10. századra a Dunántúl egy erősen elszlávosodott terület, szláv nevű helytartókkal, amit a régészeti anyag mellett az írott forrásbázis is messzemenően erősít. Határozott karoling kulturális máz, az ortodoxia felé is tájékozódó avaroszláv tartományurakkal. Ily módon nem értem az értetlenkedést az én 'Kopasz Zorán' értelmezésemmel kapcsolatban.
Karoling és morva főpapok mocskolják egymást a Szentatya előtt 900 nyarán, már ott fölvetül az ungárokkal szövetkező morva álkeresztények kopaszsága. A Зоран jelentése 'pirkadat, hajnal' (a szerb nyelvben a hímnemű Зоран elkülönül anőiЗора-tól).
"a 10 századi településterület és régészeti adatok sem igazolják a szláv-avar-(karoling?) kultúra olyan szintű továbbélését, hogy az olyan szinten fennmaradhatott volna, hogy Koppány erre támaszkodva pályázzon Sarolt kezére és a fejedelmi címre"
Egy avar (és más politikai alakulatoknál is előforduló) tisztségről beszélünk. Attól, hogy a skandináv ruszok, majd a kijevi ruszok (akik ugye etnikailag-nyelvileg már tömegeiben szlávok: lám-lám, nemcsak a tér tágul... és tartalmában is hogy meg tud változni egy ilyen fogalom) használták a 12-13. századig a kagáni címet, vajon kazárrá, türkké, ujgurrá váltak?
"továbbra is csak a tudomány mai álláspontja alapján képzelhető el: azaz a fejedelmi dinasztia legidősebb tagja volt és a régi öröklési rend szerint őt illette volna a főhatalom"
Az legfeljebb kényelmi alapú konszenzus, "a hagyomány elve" alapján, míg valaki a kérdést meg nem bogarássza. Ugyanis dokumentált alapja nincsen, s létezik más, legalább annyira kézenfekvő és életszerű magyarázat.
"elyen nagyságú és erejű avar-szlávtovábbélést valószínűsíteni régészeti adatok hiányában"
Hát nem a marslakók éltek tovább a Dunántúlon. Ha már a nyelvet behozod, azt csakis írott forrással tudod igazolni, azok meg szláv tömegekről (pl. morvák) írnak, akik elnyomták az egyre marginálisabb avar önszerveződéseket, és a 9-10. század fordulójára bizonyos ungárokkal szövetkeztek. Meg vannak a helynevek, meg a szláv vezérnevek (Braszlávtól Pribináig elég tetemes mennyiségű). Források hiányában a pontos etnikai, politikai hátteret kinyomozni lehetetlen. A régészeti adatok kifejezetten keverék (karoling-szláv-avar eredetű) kulturális gócokat mutatnak. A legelismertebb régészektől származó legújabb összefoglalókat olvasom.
A Balaton déli partjáról előkerült honfoglalás kori magányos lovas temetkezések embertani elemzése
(Két világ határán. Szerk.: Varga Máté–Szentpéteri József; Kaposvár, 2018, 23-7)
"... A klasszikus honfoglalás kori (a középréteg sírjait rejtő) temetkezések Somogy megyében főleg a Balaton partján, illetve attól nem messze kerültek elő (Vörs, Fonyód, Balatonlelle, Balatonszemes, Balatonújlak). Ezek részben még a „kalandozásokban” részt vevő harcosok nyughelyei lehettek, amit a sírjaikban talált nyugati pénzek (Berengár itáliai király, majd császár, Lothar és Provence-i Hugo ezüst denárjai) jeleznek. A lakosság temetőitől eltérnek a magányos, lovas sírok, amelyek történeti-régészeti megítélése nem egyértelmű ...
A Balatonszemes, Landler Jenő utcában, Balatonlelle, Arany János utca 4. szám alatt, illetve Fonyód, Magyar Bálint Általános Iskolában talált honfoglaló lovas sírok jól illeszkednek a Kárpát-medence más részein feltárt magányos, részleges lovas temetkezések sorába, amelyek feltehetően nem köthetők szállásterülethez. Közös jellemzőjük, hogy az elhunytak fiatal férfiak voltak, gazdag mellékletekkel eltemetve, sírjaikból lócsontok és lószerszám is előkerült. Az éremleletek és egyéb mellékleteik alapján a temetkezések a 10. század második felére, második harmadára tehetők. A balatonlellei és a fonyódi elhunyt koponyája töredékes állapotban volt, a balatonszemesi koponya hiányzott. Klasszikus taxonómiai vizsgálatra töredékességük miatt nem voltak alkalmasak, azonban mindkét töredékes koponyánál meg tudtunk figyelni olyan morfológiai jelleget, amely europid népességeknél ritka, a közép- és kelet-ázsiai népességeknél fordul elő gyakrabban. A balatonszemesi férfi a magas, a balatonlellei és fonyódi halottak a nagyközepes termetkategóriába tartoztak."
Révész László: "A Tengőd-Hékútpusztán feltárt kis honfoglalás kori temet a sírok csekély száma ellenére Somogy megye, ill. a Dél-Dunántúl egyik legfontosabb 10. századi lelőhelye. Noha a leletanyag a 10. századon belüli pontosabb keltezést nem teszi lehetővé - hiszen azt többnyire hosszabb ideig, egy-másfél évszázadon át folyamatosan használt tárgyak alkotják - bizonyos jelek (arany hajkarika, ezüstlemezkék) arra utalnak, hogy e közösség részesedett a kalandozó hadjáratok során szerzett hadizsákmányból. A lovas, fegyveres sírok e tájegységen belül példátlanul magas aránya azt sejteti, hogy a Tengődön elhantolt férfiak valamely törzsi előkel katonai kíséretének harcosai, esetleg csak alkalomszerűen katonáskodó tagjai lehettek. Az újabban előkerült vörsi, balatonszemesi, fonyódi leletekkel együtt pedig mind határozottabb vonalakkal kirajzolják egy törzs- vagy nemzetségfőnek a Balaton déli partvidékén létesített uralmi központját. Ahhoz azonban, hogy e régió 10. századi településtörténetét pontosabban megismerjük, még több hasonló leletre, s az eddig előkerült sírok, temetők közzétételére lenne szükség."
(A teljes tanulmányt, pár másikkal együtt, becsülettel elolvastam, lehetőségeimhez képest előemésztettem.)
"elyen nagyságú és erejű avar-szlávtovábbélést valószínűsíteni régészeti adatok hiányában"
Mivel avar és szláv alapokon nyugodott a karoling kori peremkultúra (a Szávától Mikulčicéig), elméletben kénytelenek vagyunk ebből kiindulni, ha Bulcsúék sok őslakost terelhettek is a nyugati hadszínterekre. Kb. másfél évtizede figyeltem fel ugyanis arra, hogy az Augsburg ostromához korbáccsal terelt seregrészek soraiban, de például a Sankt Gallen-i, templomtoronyra ürítéskor történt balesetnél is – utóbbinál a régi hamvasztásos rítust őrző – avaroszlávok lehettek a főszereplők.
Miért lenne meglepő, ha a 955 után – akárcsak Nagy Károly avarok elleni hadi sikereit követően – az addigi dunántúli elnyomók ellen bontakozott volna ki valamiféle szláv identitást előtérbe helyező öntudatra ébredés? Bulcsú hatalmi központját, erődítményeit egyébként hol tudod kimutatni?
Bruno – egyes forrásokban Prun, Prunward – Sankt Gallen-i szerzetes volt, akit Géza fejedelem kérésére I. Ottó német-római császár küldött Magyarországra mint térítőpüspököt, hogy Gézát és családját megkeresztelje, valamint terjessze a nyugati rítusú kereszténységet. A régi források gyakran keverik a néhány évtizeddel később működött Querfurti Brúnóval, ill. Bruno augsburgi püspökkel.
Géza fejedelem 972-ben üzenetet küldött Ottó császárnak, hogy egész családjával meg kíván keresztelkedni. A Rómából hazatérő I. Ottó császár és II. Ottó társcsászár nyáron kelt át az Alpokon Paviából Sankt Gallenba és itt kaphatták meg az üzenetet valószínűleg augusztusban. I. Ottó rögtön kijelölte Brunót a magyarországi térítés feladatára mint térítőpüspököt, aki ebben a minőségében független volt a német egyházszervezettől, csak a császári kápolnától, a császár főkáplánjától, Rudbert mainzi érsektől függött, ahogy a kiváltságolt Sankt Gallen-i kolostor is egyenesen a császári kápolna alá tartozott. Brunót valószínűleg már szeptemberben püspökké szentelte a mainzi érsek, majd Passauban átadta a császár ajánlólevelét Piligrim passaui püspöknek, és az ott kapott kísérettel októberben érkezhetett Magyarországra.
Piligrim passaui püspök leírása szerint Bruno térítői ünnepélyesen felvonulva, imádkozva, énekelve, keresztet és Krisztus képét hordozva maguk előtt jöttek a magyarokhoz, mondandójukat tolmács közvetítette. A magyarok ekkor már másfél évszázada éltek szlávok mellett, ez lehetett az a közvetítőnyelv, amelyen keresztül el lehetett érni őket. A németek, azaz bajorok nyilván a karantánok szlovén nyelvét használták e célból. Ezért származik a keresztény vallással kapcsolatos szavaink jelentős része a szlovénből.
Bruno megkeresztelte Gézát és öccsét, Mihályt is. Az ezt követő két-három évben sikerült a vezető rétegből megkeresztelni további mintegy ötezer embert és a magyarok által fogolyként elhurcoltak is tömegével kereszteltették meg a missziónál gyermekeiket. Ezek főleg a fejedelmi udvarház körül letelepített szolgálónépek voltak. Piligrim szerint ők kezdték építeni az első kápolnákat, ezekkel lehetnek kapcsolatban a Szentgál helynevek, amelyek csak 10. századi fejedelmi szálláshelyek körül fordulnak elő. Ezek közül kettő Baranyában Koppányhoz kapcsolódik – ami arra utal, hogy Koppány is megkeresztelkedett –, egy-egy pedig a somogyi Orcihoz és a nógrádi Veselény pusztához – a Wesselényi család névadójához –, azaz a Géza alatt beköltözött Orci és Vecelin sváb lovagokhoz. Ez utóbbiak lehetnek azonban később elkobzott fejedelmi szálláshelyek is – mondjuk, Orci Koppánytól.
Bruno hazatérte után Sankt Gallenben összefoglalták a magyarok 926. évi ottani hadjáratát, a Sankt Gallen-i kaland-ot, amelyben reális képet nyújtottak a kalandozó magyar vitézekről. Bruno missziója után Sankt Gallennek kapcsolata Magyarországgal a középkorban nem volt.
A többnejűségnek a legfelsőbb körökben az ezredforduló utáni megtűrt voltával még bővebben szeretnék foglalkozni, részben Gerics és Györffy nyomán (s így nem utolsó sorban a rendkívül izgalmas Vazul-témával), egyelőre Györffytől egy megállapítás: "Vazul a pogány korban született, és 1000-ben, kb. 24 éves korában már bizonyára nős vagy éppen többnejű volt. Az időbeli egyezés alapján új keresztény feleségével kapcsolatba hozható megkeresztelkedése és névválasztása. Ez a nomád erkölcs szerinti feleség azonban a keresztény erkölcs szerint ágyas volt. Fiait, mint IV. Lasa György grúz király az ágyasától született Dávidot, hercegeknek tekintette, és országából is részeltette volna. Így tartotta ezt az íratlan nomád jog is, a legkeresztényibb István azonban a 》nem igazi házasságból《 születetteket törvénytelennek tekintette, és kizárta az utódlásból."
Györffy előzőleg hivatkozott Plano Carpini követjelentésére, ahol a mongol gyakorlatból kiderült, hogy ők az ágyastól született gyerekeket egyenrangúnak tekintették a feleségtől születettekkel, és a hatalomgyakorlásban, öröklésben egyformán kezelték őket. Erre céloz a grúz király említésén keresztül Györffy.
Ezt a fajta ágyasságot és a pogány házasságot a keresztényivé váló magyarország felső köreiben tehát jó ideig még megtűrtét, de tisztátalannak, erkölcstelennek tartották.
Utino megjegyzését egyébként Gericsék úgy fejlesztik tovább, hogy a gesták, krónikák tatun-jának kezdőhangját elírásnak tudják be (ugyanez a c/t felcserélődés figyelhető meg pl. az Ecitburg/Etilburg helynévnél), tehát egy emendációval élnek, és ebből indul ki a bolgár fejedelemasszonnyal (Jireček magyar fordításában: cárnővel!), Mária katunnal kapcsolatos elméletük, aki tehát a megvakított, megsüketített, uralkodásra alkalmatlanná tett Vazul felesége családjának képviselője lett volna. Kettejük jóvoltából menekült volna Bolgárölő Baszileiosz hadjáratai elől temérdek bolgár Magyarországra, köztük a katun családjából is, mert a de genere kitételt rájuk mint uralkodói sarjakra már a 12. század vége előtt használták idehaza.
Mindenesetre attól, hogy nem ismerte saját királya felmenőinek és a csatlakozott honfoglaló kompániának az ellenfeleit, s ezért menetrendszerűen történeti alakokat, földbe döngölendő őslakos vezéreket kellett költenie a 9. század végi betelepülők számára, pont itt tetten érhető fél-informáltsága, azaz hogy a morvák elleni harcokról hallott vagy olvasott valamit - s talán az itt talált avaroszláv előkelők körében elterjedt poligámiáról is.
Kristó Gyulával egyet kell érteni, ennek a regényhősnek a nevét is valószínűleg helynévből alkotta meg, hallván-olvasván valamit az ádáz morvaellenes küzdelmekről, tehát azért nem teljesen találomra bökött rá a térképre. A déli morvák törökös jelzőjét meg 'csődör'-nek értette, s ilyen értelemben is próbálta magyarázni - innen jönne tehát a népnév > helynévből kreált elnevezésű gesztahős, Mén-Marót többnejűségéről írott megjegyzése.
"Menumorout Anonymus szerint bihari (ma Biharea Romániában) fejedelem volt, balkáni kapcsolatait a gestaíró azzal érzékeltette, hogy a honfoglaló magyarok sikerei láttán a fejedelem Görögország felé akart távozni, illetve „bolgár szívvel kevélyen" viselkedett. Ugyanakkor Anonymus Menumorout alattvalóit kazároknak tette meg. Szerinte a magyarok azért hívták Menumoroutnak, „mert számos ágyasa volt". Menumorout nagyapját a gestaíró Moroutnak nevezte. A rendkívül vegyes, önmagának is ellentmondó minősítésekkel Anonymus világos tanúbizonyságát adta annak, hogy Menumoroutban sem kereshetünk valóságos történeti személyt. Bihar megyében két olyan középkori települést is ismerünk (Marouch, Marouthlaka), amelyek nevéből Anonymus életre kelthette Morout alakját. Mivel azonban a magyar nyelvben a morva népet a középkorban marót (morout) néven nevezték, nem szabad elzárkózni attól a lehetőségtől, hogy Morout nevében a morva népnév nyert megörökítést.
Ha ez tekinthető a valóságnak, a zavar még tovább növekszik, hiszen a balkáni kapcsolatokkal rendelkező fejedelem neve morvát jelent, népei pedig kazárok. A Menumorout név második tagja (-morout) vagy bihari helynevet őriz, vagy a morva népnevet. Bár előtagjáról (Menu-) felmerült, hogy egy 'nagy' jelentésű török szó lenne, s így Menumorout neve nagymorvát jelentene, ebben a vonatkozásban Anonymusnak kell hinnünk, hiszen a nevet ő alkotta. Nos, a gestaíró szerint Menumorout neve azzal van kapcsolatban, hogy számos ágyast tartott. Mivel a magyar nyelvben a mén szó hím lovat, azaz csődört jelent, a Menu- előtag a név viselőjének férfiasságával van kapcsolatban. Ezzel Anonymus maga vallott arról, hogy mily sokféle módon, mennyi leleménnyel alkotta meg a honfoglaló magyarok ellenfeleit. Erre pedig azért kényszerült, mert sem az írott forrásokban, sem a szóhagyományban nem talált semmit, amit gestájában hasznosíthatott volna. Mivel a Gesta Hungarorum regényes alkotás, amely nem elégedett meg rövid eseménymenettel, hanem részletező tárgyalásmódot követett, rengeteg epizóddal, ezekhez a szerzőnek szereplőkre volt szüksége, akiket teremtő fantáziája segítségével alkotott meg. Nem csupán a magyarok ellenfeleit keltette ekként életre, hanem a honfoglaló magyar vezérek legtöbbjét is. Mindebből pedig az következik: a magyar történetírás éppen úgy nem építhet a gestára a honfoglalás eseményeinek rekonstruálásában, miként a román vagy a bolgár történetírás nem vonhat le Anonymus tudósításából semmiféle következtetést a románok vagy a bolgárok 9. század végi históriájára nézve." (Anonymus a 9. századi Kárpát-medence bolgár fejedelmeiről; in: Acta Historica 113, 2001, 17-8)
Való igaz, Váczy Péter és Vékony Gábor a Menumorout előtagjaként a török 'nagy' kifejezést ismerte föl (idéztem őket többször évekkel ezelőtt). Sőt, Váczy szerint Bizáncban ebből a félreértésből adódott a Megalé Morávia országnév.
"A morvák (marótok) többnejűségéről szólnak P. mester sorai"
A francokat. P. mester feltételezte, hogy a név első szótagját magyarul kell érteni, vagyis népi etimologizált. A megjegyzés semmiféle komolyan vehető információt nem tartalmaz a morvákról.
Egyébként a többnejűség egy intézmény, amelyet a kereszténység tiltott. Az nem többnejűség, hogy nagyurak ágyasokat tartottak és úgy általában is kufircoltak kreuz und bunt.
