Akit érdekel a galambtartás, sportgalambászás az itt felteheti kérdéseit! Lehet csevegni, érdeklődni, csereberélni és kérdezni! És megkérek minden kedves idelátogatót, hogy konkrét termék neveket ne írjon le! pl: gyógyszer neve helyett csak a hatóanyagot... stb
Az állattenyésztés eredményeit nem lehet mellőzni. A nemesített fajták és törzsek háziasulnak, közelebb kerülnek az emberhez. Az elhanyagolt, laikusok által szaporított állatok a vad állapot felé is tartanak bizonyos vonatkozásokaban, például a viselkedésük elvadul. Mindig írom, hogy olyan lesz a tartott állományod, amilyenre válogattad az ősöket. Te kizárólag ötletekre építve gyűjtöttél galambokat, pl. legyen piros vagy citromsárga, és eltekintettél a praktikus dolgoktól, pl. legyen szelíd, életerős, fiatal, stb.
Ez az etológiai szempont.
A cirkuszi szempont a szelidítés kérdése. Öregeket nehéz kezessé tenni, de a gyakori megfogás és testi érintkezés segít. Vagy hozzászokik, vagy szívrohamban kifingik, mindkettő jó opció.
Fiatalokat pedig úgy neveld, hogy kiskoruktól fogadják el a közelségedet. Ehhez az idegroncs öregektől el kell őket választani, nincs kibúvó. Jó módszer erre az agyrokkantak borsólevesbe tevése.
Ha nem vagy képes kissé következetesebben elvárásokat támasztani a galambjaiddal szemben, sose lépsz tovább.
Akkor úgy tűnik, hogy vadak fognak maradni. Az égvilágon semmi sem változott, mióta nem ketrecben vannak, hanem röpdében. Mindig ha megyek viszek nekik kaját, vagy vizet. Bár az is igaz, hogy van, hogy csak nézem őket, vagy fotózok. Nem tom mi a pánik oka. Igen, megfogtam őket párszor megnézni, de ki nem fogdossa a madarait? Van aki naponta is. A ketrecben nem nagyon fogdostam őket, hát ideje hozzászokniuk. 8 nap alatt 2 alkalommal fogtam meg egyiket másikat, azért ez nem a zaklatás fogalma.
1 nap kaja kimaradt, tegnap estefelé vettem ki a kaját tőlük. Nem egész 1 napi koplalás után ma délután se a magokat keresték, hanem tőlem féltek. Annó azt írtátok, hogy majd a nagyobb tér megnyugtatja őket, meg, hogy kajával lehet őket motiválni a barátkozásra. Hát, egyik sem jött be.
Ha kopik a nyakon a a toll azt nem az etető okozza. Hanem bizony külső élősködő.(vörös madatetű atka) Ha az etető mélysége nem nagy(max4cm akkor semmi gond. Galambnyak nyulik mint a ...
Nem gondoltam semmit, azért kérdeztem! Kopik a nyak toll, nem szeretik, hogy a nyak tolluk között lesz a pálca evés közben, ilyesmire. Én is a fej átfér, tehát próba mellett döntöttem, csak ha van valami ellenjavallat, akkor inkább most alakítok rajta, mint amikor teljesen kész van. Régebben 5 cm körüli távolságot olvastam és eddig olyat is csináltam, csak most elbambultam.
Hát, ha már régóta meglenne a galambházam, akkor hozzászokhattak volna. De ez már így alakult.
Már van elvileg valaki, aki galambházastul befogadja őket. Lehet, hogy majd ideirányítom a fórumra. Ők kb annyit tud a galambokról, mint én tavaly ilyenkor, azaz semmit. :) Csak annyit, hogy szépek. :)
Ma elkapkodtam néhány galambomat, a picik nem gyűlölnek annyira, de az öreg 3 éves tojóm annyira parázott, hogy tisztára lihegett szegény és folyamatosan feszegette magát ki a kezemből. De azért tartottam kicsit, hogy szokja a gondolatot. :)
Belefúrtam az orrom a tollaik közé, és finom tollszaguk van! :D Nagyon szeretem őket! :)
Csakis a gyűjtés napjáról van szó akkor meg otthon vagyunk. Ilyen melegben az a galamb amelyik kosarazás előtt nem iszik az nem jön helyezésre. És látni is kell azt. Ezért veszem ki. 22-es csapdája. A csirkéknél ott a víz a rigóknak.
Én pl. nem vagyok otthon reggel-délben-este, hogy itatgassam őket, számomra egyszerűbb az önitató. Amúgy meg jön vissza a 37 fok, de nem kívánom... ilyenkor még a kerti rigóknak, stb-nek is ajánlják, hogy tegyünk ki itatókat. Nekem van egy kis kerti tavam, abból ihatnak. :) Elég minimál kerti tó, mert egy földbe süllyesztett malteros dézsa !:D
A tudományt elfogadom , de a gyakorlatot megalapozottan ajánlom. Ugyanis kap az a galamb vizet rggel, délben, este. A köztes időben (kb 4 óra) meg úgy sem iszik, ha nincs miért. Ha a T. kerületi kocsiban belföldön és a fiatalok versenyén nincs itatás...
pyro: okés, én a "hobbi storclis" jeklzőben véltem némi negatív allélt felfedezni. Ha nem volt benne, akkor szent a béke! :)
Postagalambok: dehogy ítélem el... ha nem költöznénk el 1.5 hónap múlva, akkor már itt ücsörögne nálam néhány gyönyörűség, akiket Fricitől kaptam volna. :( Voltak terveim. :( De egy postagalamb életét egy költözés lenullázza...szóval akkor meg minek? :(
Nekem eddig mindig visszajöttek a galambjaim, pedig kaptak tudománytalanul sok enni és innivalót. Aki nem jött vissza az egyik azért, mert csak 2 órát töltött nálam, és megszökött, a másikat pedig valószínű megölte valami, mert a tojó is csak másnapra jött vissza, a kis fiókákat a szobában altattam aznap.
Az kétségtelen, hogy kezelés előtt jó, ha ki vannak szomjaztatva, ezzel egyet értek, bár eddig még nem alkalmaztam. A ketreces tartásban a lencsefőzelékes konzervdoboz poharukból csak azt itták, amit találtak benne. :)
Most már, hogy 5. napja kifutólakók lettek van egy közös önitató, vélhetően mindegyik megismerte, onnan isznak. Van 2 kajás edény, némi belvillongás miatt szükség volt, hogy mindenki hozzáférhessen a kajához, de csak a főnök úr. :)
Tudományosan igazolt tény, hogy a vízszűke elősegíti a szervezetben az adeno-koli támadását. Jobb, ha kánikulában a galamb korlátlanul hozzáfér a vízhez. Máskor sincs indok az itató kivételére.
Azt tanácsolom, hagyd el ezt a vízadagolási módszert, semmi különös hasznot nem várhatsz attól, kárt viszont bizonyosan.
Ez nem így van, ne írj ilyeneket az "iskola" tananyagába. :)
Egyáltalán nem szükséges éheztetni és szomjaztatni a szoktatás alatt a fiatalokat. Nem attól szoknak be, hogy enni vagy inni akarnak. Sőt, tulajdonképpen ellenkezőleg áll az igazság, minél több szükséglete van a fiatalnak, annál könnyebben megtalálja azt más dúcában.
Galambot szoktatni csakis kizárólag éheztetéssel és szomjaztatással lehet sikeresen.
De pl. leitatni egy készitménnyel minden galambot is úgy a legcélszerűbb, ha jól ki vannak szomjaztatva.
Régen én az első keringőimet úgy szoktattam be a galambházba hogy 2 hétig bezártam őket, aztán előző este már nem kaptak enni és kiengedtem őket reggel. Ahogy csörgettem a takarmányt délután már le is jöttek.
A galambok napokig kibirják táplálék és viz nélkül.
Idén voltam a Tiszánál horgászni és pont mellém szállt le két verseny posta, ittak és mentek tovább:)
Feltalálják magukat, de pl. volt már nálam verseny posta evett ivott és tovább állt.
Na hála Istennek, akkor nekem nem kell szomjaztatnom a madaraimat, akkor adhatok nekik inni amikor csak akarok! Lájtos dolog "hobbi storclisnak" lenni, még akkor is, ha lenéztek emiatt, hát ez van. Amúgy is még 1.5 hónapig lesznek meg a galambjaim, addig meg annyit ihatnak amennyit csak akarnak, és akinek odaajándékozom őket, megnyugodhattok, hogy az sem fogja hobbiból szomjaztatni meg éheztetni őket.
Egész pontosan az úgy van, hogy ha leszál enni és inni akkor az nem szál helyezést és kutyakajaként végzi. Ergo szelektálódik. Üres emésztőrendszer esetén nem iszik csak ami kell.Pl: Pakolás versenyre szombat du 17.00. Enni kap péntek reggel diétás féadagot majd evés után ki a víz és este vissz a víz. Majd megint ki a víz és szombat délben vissza najd ki és indulás előtt megint. Enni nem fog ha nincs mit etetni, tehát nincs gyerek. Pépes gyerekkkel nem pakolunk melegben és 300km fölé ami még max 5 óra alatt lerepüli. 6 órát simán repülivás nélkül. A fiatal galambot még bölcsödés korban megtanítják, hogy a szállítókocsiban hogyan is kell vízhez jutni. A galambok megtanulják majd ha a hét közben kellő kondíciót szerzett akkor elsőként ront a szállítő autóban az ivóvíhez reggel és iszik egy nagyot. A rutinos madarak meg nem esznek csak pár szemet. A tenyésztő szelektálja szemre, hogy mely tubi a zabáló és mely amelyik csak immel-ámmal...
