Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2010.02.22 0 0 541

INNOKENTYIJ ANNYENSZKIJ: MÁJUS

 

Virágzó-halovány a menny,
De hervad a májusi nappal,
S csak a homályos üvegen
Égnek tüzek az alkonyatban.

Árnyak közül elénkbe tûnt,
Egy percre bár, aranyba mártva,
Az, ami voltunk... vagy leszünk:
Az örök változás világa?

 

S nem fordíthatod el szemed
Aranya vibráló porától,
Ez tán a skála-estelek
Legbúsabb hangja a világról,

Amely, bearanyozva még,
Elpusztul mindjárt, meg sem értve,
Hogy az öröm, mi benne ég,
Csupán a május cselvetése,

Hogy visszahozhatatlan és
Fakult, ami bearanyozta...
Hogy csak az alkony lop kevés
Pírt még a rózsás ablakokra.

Előzmény: miafranc (540)
miafranc Creative Commons License 2010.02.21 0 0 540
Dömötör Ilona

HÓVIRÁG


Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.

Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.

Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten. Lesz tavasz.

 

miafranc Creative Commons License 2010.02.21 0 0 539
Baka István

MIÉRT HALLGATSZ, TAVASZI ERDŐ

 

 

Miért hallgatsz, tavaszi erdő?

Én együtt suttognék veled.

Imádkozom vagy átkozódom,

mindegy nekem. Mindegy neked?

 

Lázadj föl, rengeteg! Reménnyé

gyötrött zöldedre kérlek én.

Zizegsz csak - s megadás-fehéren

virágzik szilva és kökény.

 

Mindegy - benned leltem hazát, itt

legalább megtűr a közöny.

A fák közt szél vesszőfutása:

beléálmodhatom dühöm.

 

Hogy hittem én tebenned, erdő!

Hallgass csak! Ím, letérdelek.

Imádkozom vagy átkozódom,

mindegy nekem. Mindegy neked.

 

miafranc Creative Commons License 2010.02.21 0 0 538
Ady Endre

A TAVASZI SZÍV

 

 

 Kalimpál és kalimpál és

Kalimpál kicsit bután

Esős, áprilisi hajnalt,

De még jobban délután,

De még jobban későn, éjjel:

Ilyen a tavaszi szív.

 Nem bíznék rá egy garasnyit,

Nem bíznék rá egy garast,

Mert az áprilisi hajnal,

Rég kipróbáltam, ravasz

S szívünk viszi ravaszságba:

Ilyen a tavaszi szív.

 Amit írok, az se hűség,

Április van, szív oson,

Minden háborúnál vénebb,

Hadakozik okoson,

Szerelem jön holt-testekre:

Ilyen a tavaszi szív.

 

miafranc Creative Commons License 2010.02.21 0 0 537

Kamarás Klára
Nyárfa tövén


Szép ez a táj. Ápoltak a kertek:
sort szaporázik a friss vetemény.
Nyárfa tövében írom a verset,
dúdolom halkan: nyárfa tövén…

Nyárfa tövében álmodom álmom…
pisztrángos patakot,
kék tengert,
tarka reményt.
Hervad már virágkoszorúnk,
nem táncol rajta a fény.
Dúdolom mégis: Táncol a fény!
- dúdolom itt a nyárfa tövén.

Nyárfa tövére hullik a könny is,
messziről int egy szürke karó,
kalapján síró verebek ülnek,
hófehér ingét tépi a szél.
Nyárfa tövén, dúdolom én:
Tépje! Csak tépje a szél!

miafranc Creative Commons License 2010.02.21 0 0 536

Kamarás Klára
Dalolj rigó!


Ha úgy érzed, nehéz az életed,
mert senki nem hallgatja éneked,
meghalt a vágy, kihűlt a szerelem,
akkor gondolj rám és dalolj nekem!
Füledbe súgom halkan: élni jó…
Dalolj rigó… dalolj nekem rigó…!

Előzmény: kméti (534)
miafranc Creative Commons License 2010.02.21 0 0 535

Nemes Nagy Ágnes
Tavaszi felhõk


Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

 

Előzmény: Mnemoszüné (533)
kméti Creative Commons License 2010.02.14 0 0 534
Kosztolányi Dezső: Szerenád

A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst porát.
Dideregve járok ablakodnál
a hófehér nagy úton át.
S amint megyek itt éji órán,
lépésem mégse hallható,
mert zsongva, súgva és zenélve
halkan szitál alá a hó.

S körülvesz engem zordon árnyat
egy hófehér szelíd világ:
angyalpárnáknak tollpihéje,
zengő, szelíd melódiák,
habpárna selymén szunnyadó arc,
mint angyalok fényszárnya ó,
minek szelíded altatóul
halkan zenél a tiszta hó.

Oly mély a csend, a város alszik,
mind járjatok lábujjhegyen!
Pihék, zenéljetek ti néki,
hogy álma rózsásabb legyen.
Egy hófehér hálószobává
változz át csöndes utca, ó!
Fehér rózsákként hullj az éjben
reá, te szálló, tiszta hó!
Mnemoszüné Creative Commons License 2010.02.12 0 0 533
Kosztolányi Dezső

Mily messze van éntőlem már az ég


Mily messze van éntőlem már az ég.
Mily messze vannak már a csillagok,
az Üllői-út is mily végtelen.

Az elhagyott vasárnap-éjszakán
izzó kohóként ég a klinika.
Zúgnak sötéten a kórházi fák.

A hosszú úton könny van és szemét.
Vér és szemét, csak bánat és szemét.
Emlékeinknek lombja is szemét.

Cél nélkül itt egy ember mendegél.
Olyan az arca, mint az a tükör,
amelybe egyszer éjjel néztem én.

Próbál fütyülni, szája megvacog.
Előre néz, megáll, most visszanéz.
Egy vaskorlátra ráborulva sír.


Előzmény: miafranc (532)
miafranc Creative Commons License 2010.02.06 0 0 532
Beney Zsuzsa   

LÁBUJJHEGYEN 

 

 

      Csöndesen, lábujjhegyen menni el.   

 És előtte hallgatni. Nem utolszor,   

 hanem most látni először a földet,   

 a borszínű tenger hullámait.   

   

 A hajókürtre meg sem rezzenni. Beállni   

 a sor végére, mint abba a sorba.   

 Lassan araszolni át az idő   

 maradékán, már súlytalan teherrel.   

   

 Tudni: ez az egyetlen feladat,   

 amely még vár, ez az egyetlenegy,   

 amit teljesítened kell, hogy majd szabad légy.   

 Egyetlen, amit nem te teljesítsz.  

 

miafranc Creative Commons License 2010.02.05 0 0 531

 

Csodaszép verseket hoztál,

Kedves Aramara,

nagyon szépen köszönöm :)

 

***********************

ARANY JÁNOS

ENYHÜLÉS

 

Kél és száll a szív viharja

Mint a tenger vésze;

Fájdalom a boldogságnak

Egyik alkatrésze;

Az örömnek levegőjét

Megtisztítja bánat,

A kizajlott búfelhőkön

Szép szivárvány támad.

 

Tegnap a remény is eltört,

Az utolsó árboc,

Csupán a kétség kötött egy

Gyarló deszka-szálhoz:

Ma fölöttem és alattam

Ég és tenger sima;

Zöld ligetnek lombja bókol

Felém, mintegy híva. -

 

Nem törik a szenvedő szív

Oly könnyen darabbá,

Csak ellágyul, s az örömre

Lesz fogékonyabbá;

Mint egy lankadt földművesnek

Pihenő tanyája:

Kész boldogság lesz neki a

Szenvedés hiánya.

 

Nincsen olyan puszta ínség

Hogy magának benne

A halandó egy tenyérnyi

Zöld virányt ne lelne;

És ha ezt a szél behordta

Sivatag fövénnyel:

Megsiratja... de tovább megy

Örökös reménnyel. -

 

Sivatagja életemnek!

Van pihenő rajtad;

Vészes hullám! szív-hajómat

Nem szünetlen hajtod;

Ha nehéz bú és nehéz gond

Rossz napokat szerze:

Kárpótolja a nyugalom

Enyhületes perce.

 

Előzmény: Törölt nick (522)
miafranc Creative Commons License 2010.02.05 0 0 530
Eötvös Loránd
Anyámnak


Midőn feljött a hold s a csend beálla,
Terjedt fának tövében ültem én,
És képzetemben messze elrepültem . . .
Áldott anyám rólad emlékezém.

S a lantot is már-már kezembe vettem,
Hogy zengjek, ég áldását kérve rád,
Midőn a fa zúgni kezdett felettem,
S én elbámulva hallgatám szavát.

S a fa beszélt: "midőn ifjú koromban
Lesújta engem a bősz fergeteg,
Anyád volt az, ki újra fölsegített;
Az ég hatalma áldja érte meg."

És zengni kezdett a kicsiny madárka:
"Midőn megfogtak pajzán gyermekek,
Anyád volt az ki újra elbocsátott;
Az ég hatalma áldja érte meg."

S a lepke, a virág, minden mi érez,
Fejedre oh anyám! áldást rebeg;
De egy, ki mindenét nyeré tetőled,
Nem tud szólni, csak hallgat gyermeked.
Előzmény: miafranc (528)
miafranc Creative Commons License 2010.02.05 0 0 529
[image1=right]Eötvös Loránd
Anyámnak


Midőn feljött a hold s a csend beálla,
Terjedt fának tövében ültem én,
És képzetemben messze elrepültem . . .
Áldott anyám rólad emlékezém.

S a lantot is már-már kezembe vettem,
Hogy zengjek, ég áldását kérve rád,
Midőn a fa zúgni kezdett felettem,
S én elbámulva hallgatám szavát.

S a fa beszélt: "midőn ifjú koromban
Lesújta engem a bősz fergeteg,
Anyád volt az, ki újra fölsegített;
Az ég hatalma áldja érte meg."

És zengni kezdett a kicsiny madárka:
"Midőn megfogtak pajzán gyermekek,
Anyád volt az ki újra elbocsátott;
Az ég hatalma áldja érte meg."

S a lepke, a virág, minden mi érez,
Fejedre oh anyám! áldást rebeg;
De egy, ki mindenét nyeré tetőled,
Nem tud szólni, csak hallgat gyermeked.
Előzmény: Törölt nick (499)
miafranc Creative Commons License 2010.02.05 0 0 528

Juhász Gyula
Enyém az alkony


Enyém az alkony. Kihunyó sugára,
Téveteg, halovány árnya enyém.
A rózsaszínű pirkadás világát
Szegény elfáradt, meg nem értem én.

Enyém az alkony. Reám veti leplét
S nagy bánatommal egymagamra hagy.
...Úgy bánt a hajnalhasadás az égen,
A bíboros, a királyi arany!

Enyém az alkony! Hadd vesse világát
A támadó nap arra, aki kél,
Én álmodozzam csak elaluvóban
A lehunyó nap gyér tüzeinél!

Előzmény: Törölt nick (498)
miafranc Creative Commons License 2010.02.05 0 0 527

 

Szervusz,

köszönöm a szép verseket :)

 

*******************************

 

Ady

Az utolsó hajók

 

 

Szabad, hű tenger volt a lelkem,

Nem érdemeltem,

Hogy most legyen fáradt, hullámtalan, holt,

Mert igazam volt, igazam volt.

Szabad volt minden lobogónak

S a mentő csónak

Tengeremen mindig meglelte partját.

Gaz fátumok másként akarják.

 

De két hajó szeli még küzdve,

Lesve és űzve

Egymást tépett lobogókkal: a fáradt

Félelem s a hetyke Utálat.

 

De mit utáljak, mitől féljek

És miért éljek?

Elsülyesztem még ezt a két hajómat,

Lelkem adom a Titkolónak.

 

A Titkoló, a Sors, az Isten,

Ez a sok Nincsen

Ne bántsanak: meghalt ez a hű tenger

S ásít sós, hideg, unott szemmel.

 

Előzmény: Törölt nick (495)
miafranc Creative Commons License 2010.02.05 0 0 526

 

Köszönöm szépen,

örülök, hogy itt vagy :)

 

******************

Ady Endre

ATENGER ÁKOMBÁKOMA

 

 

Fázó pálmák alatt olvasok

Egy levelet, egy nagy levelet:

Kék lapra írták éles tollal

Gonosz szelek, böjti szelek.

 

Fehér habok, betű-milliók,

Idegesek és nyugtalanok,

Tengerre írva írják most meg.

Hogy ki vagyok, hogy mi vagyok.

 

Valami búsongó dac fog el,

Valami hívatlan hit fon át

S olvasom csukló kacagással

A Tenger ákombákomát.

 

Hát most a sorsom ezt üzeni?

Hát most már akarnom is tilos?

Így levelez velem a Tenger,

Ez a nagy ócska papiros?

 

Ím, itt a válasz: élek, vagyok,

Fáradtan, fájón, ahogy lehet,

De élek s úr fogok maradni

Tenger, sors s mindenek felett.

 

San-Remo

 

Előzmény: Törölt nick (493)
miafranc Creative Commons License 2010.02.05 0 0 525

 

Megtisztelsz:)

Köszönöm a szép verseket :)

 

*************************

 

 

Ady Endre

A KÉK TENGER PARTJÁN

 

 

Ahol mások élnek, szeretnek,

Én eljöttem ide betegnek,

Csókot temetni, álmot dobni,

Nyugodt partokon nem nyugodni.

 

Mindig a holnapra mosolygok,

Elvágyom onnan, ahol bolygok,

Úgy vágytam ide s most már szállnék.

Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Előzmény: Törölt nick (490)
miafranc Creative Commons License 2010.02.05 0 0 524

 

Nagyon szívesen, én köszönöm a szép verset :)

 

**************************************

ADY ENDRE

IFJÚ SIRÁLYI KEDVEK

 

 

Kísértnek az ifjú sirályi kedvek,

Mióta hallom: tenger ver riadót

Nyár nyugtalan, boldog alkonyatain

Szomjas, szenderek-ülte szívednek.

 

Tenger ha megmarad vajon-e jónak?

Nagyon szerette néhány nyár idején

Szívemet, aki nagy fényben, pazaron

Libegett, mint bíboros doge-csónak.

 

Szereted-e, a csillagok ha hullnak?

Járj ott a partokon múltakra-lesőn:

Nagyon elevenek voltak valaha

A csillagok ott, a csókok és a múltak.

 

S kódor, követő lelkemet majd intsd be,

Mikor Tengert nézel az ablakodon,

A szerelmetes, a csillag-hullató,

Régi, áldott tömlöcbe és bilincsbe.

 

Ifjú sirályi kedvek babonáznak,

Óh, Tenger, óh, múltak, óh, Kedves, te ott,

Óh, drága s örökös Venézia, én,

Óh, veszthetetlen vér-hona a násznak.

 

Előzmény: Törölt nick (489)
Törölt nick Creative Commons License 2010.01.24 0 0 498

Szia, szép verseket hoztál, Mia biztos örül majd :O)
 
G. Apollinaire: ALKONYAT
 
Romok a vén Rajna felett
Árnyatokban szeretni oly szép
Meglát lentről és rengeteg
Csókot int felénk a hajósnép
 
Mint szerelem a romokon
Az éj oly hirtelen beáll ott
Kilesnek a vízből mohón
A nibelungok és najádok
 
Sebaj ha a szőlőhegyet
Szőrös törpéi telesírják
Hogy nem ittak még eleget
Sellő szól azt figyeljük inkább
 
(Rónay György fordítása)
Előzmény: Törölt nick (495)
Törölt nick Creative Commons License 2010.01.24 0 0 497

 

Guillaume Apollinaire: VIRÁGSZÜRET

 

Kedves, virágokat szedni jöttünk a kertbe.
Tudod, mennyi virág, hány tearózsa, mely
Hajad díszíti, hány szerelmes rózsa kelyhe
         Pusztul nyaranta el?

Szél támad, szárukat vadul tépi-cibálja.
A rózsák szirma az utak sarába hull.
Ó kedves, szedd le mind, hisz álmaink virága
         Holnapra megfakul.

És tedd vázába mind; az ajtókat bezárjuk,
S gyászolva holt napunk, bágyadt-kegyetlenül
Nézzük majd kínjukat, míg szerelmi haláluk
         Lassan beteljesül.

Szép önzőm, lám, a kert kopár, díszét leszedték.
Elszállt a pilleraj, más virágok után,
S eztán a szomorú kertbe éjjeli lepkék
         Látogatnak csupán.

S profán szobánk ölén a sok virág kiszenved.
Rózsáink szirmukat elejtik csendesen.
Ó sírj!... Minden virág, amely elhervad, egy-egy
         Elhaló szerelem!

(Rónay György fordítása)

Előzmény: Törölt nick (496)
Törölt nick Creative Commons License 2010.01.23 0 0 496

Juhász Gyula: Ősz

 

Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tûzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.

 

Hûs szele húz át az õsznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az õsz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.

 

Törölt nick Creative Commons License 2010.01.23 0 0 495

Szervusztok!

 

 

Ady Endre: Párisban járt az ősz

 

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.


Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

 

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

 

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

 

Törölt nick Creative Commons License 2010.01.19 0 0 493

 

 

Petőfi Sándor: Az utólsó virágok
(Koltó, 1847. október)


Őszi idő a javából,

A természet homlokáról

minden szépet leragad.

Nincsen a mezőkön semmi,

Még a kertben is keresni

Kell már a virágokat.


Kis Juliskám összeszedte

És bokrétává kötötte

A maradék szálakat.

Jól tevéd, kis feleségem,

Kedvet szerzesz evvel nékem

S tán velök sem tész roszat.


Már ha úgyis halniok kell,

Haljanak hát legalább el

Itt, hol látják szemeink;

Könnyebb lesz talán halálok,

Hogyha azok néznek rájok,

Akik őket szeretik.

Előzmény: Törölt nick (492)
Törölt nick Creative Commons License 2010.01.15 0 0 489

Köszönöm, Mia :O)

Dzsida Jenő: A rózsa panasza
 
Hiába táncol már
Napsugár a kertben:
Elmult a sok vig nap,
Ezer szines ábránd,
Elmult a szerelmem,
Tavaszi szerelmem.

Elmult minden, minden,
Mint egy édes álom,
S itt kell egy pohárban
Komor falak között
Hullatni virágom,
Fiatal virágom.

Hervadozva élek
Hervadt álmaimnak...
Ki tudja, - talán már
Ez a sóhajtásom
Az utolsó illat,
A búcsuzó illat.

  


Előzmény: miafranc (479)
miafranc Creative Commons License 2010.01.15 0 0 488

 

Köszönöm szépen, Kedves Aramara :)

 

Előzmény: Törölt nick (466)
miafranc Creative Commons License 2010.01.15 0 0 487

Juhász Gyula

Ne bántsátok a lombokat

 

 

Ne bántsátok a lombokat:
Susogta George Sand a halál előtt.
Nem értették meg, én megértem őt.
Ne bántsátok a lombokat,

 

Hadd nőjenek, viruljanak az égre,
Hadd mosolyogjanak napban, esőben,
Hadd ringassák a békés fészkeket,
Küldjék magasba a rigók dalát.

 

Hadd boruljanak össze boldogan,
Ha alattuk a szerelem tanyázik
És hadd terítsenek álompalástot
Az élettől elfáradt vándorokra.

 

Ne bántsátok a lombokat,
Hadd játsszanak alattuk gyermekek,
Akik az első lépést most teszik,
Tipegve ismeretlen cél felé.

 

És hadd pihenjenek meg a halottak
Zöld sátraik alatt a rögök ágyán,
Ne bántsátok a lombokat, ti élők!

 

Előzmény: Törölt nick (475)
miafranc Creative Commons License 2010.01.15 0 0 486

Juhász Gyula
Japán módra

 


A sóhaj és a felhő összeérnek
 Valahol szűz magasban csöndesen ?
 S a felhő szól: én szomorú fivérem,
 Ölelkezzünk a tündöklő egen!

 *

 A rózsák és a vágyak haldokolnak,
 Ha jő a két kertész, a tél s halál ?
 S a rózsák szólnak: ott leszünk maholnap
 Az égi kertben, hol örök a nyár!

 *

 A tengeren eltűnnek a vitorlák
 S a fellegek eltűnnek az egen.
 Van valahol egy tenger és egy ország,
 Mely vitorlátlan és felhőtelen.

 

Előzmény: Törölt nick (474)
miafranc Creative Commons License 2010.01.15 0 0 485

Nagyon örülök Neked, és a szép verseknek,

köszönöm szépen :)

 

**********************************

 

Berzsenyi Dániel

A KÖZELÍTŐ TÉL

 


Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
 Közt nem lengedez a Zephyr.

 

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
 S tükrét durva csalét fedi.

 

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
 S most minden szomorú s kiholt.

 

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
 Mint a kis nefelejcs, enyész.

 

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
 Egy-két zsenge virágait.

 

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
 Lollim barna szemöldöke!

 

Előzmény: Törölt nick (473)
miafranc Creative Commons License 2010.01.14 0 0 484
Előzmény: zilah (472)
miafranc Creative Commons License 2010.01.14 0 0 483

 

Weöres Sándor

Barangolók

 

Gyöngy az idő, vándoroljunk,

nincs szekerünk, bandukoljunk,

lassú folyó ága mellett

járjuk a halk fűzfa-berket.

 

 Este a láb gyönge, fáradt,

lombok alatt nézünk ágyat.

Szöcske-bokán jő az álom,

száll a világ lepke-szárnyon.

Előzmény: zilah (470)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!