Ne pontosíts, ebben végkép nincs logika! Hogy lehetett előbb a „köröszt-öző”, és abból a köröszt? Fordítva ülsz a lovon! Milyen logikai következtetésről beszélsz? Gondold már végig még egyszer! Amíg nincs körosztó, addig nincs köröszt, amíg nincs köröszt, addig nincs körösztöző sem! Ez fordítva nem megy! Vezesd már le lépésenként írásban logikusan, ha mást állítasz!
Ne zavarjon senkit, hogy a Bowring-idézet ebben a videoban is még azon vàltozatban mondatik, mely nem szò szerint felel meg Bowring iràsànak. Azt hiszem, hogy vilàgosan tisztàztam ezt a problémàt "Az MTA egyoldalù nézetei..." c. témànak 8862. és 8868. sz. hsz-aimban. :)
Kösz azt is hogy vàlaszoltàl helyettem a màsik témàban. En inkàbb nem irok oda többet, mert nem akarom felhùzni magam. A bizonygatàst pedig màr meguntam, ùgyis csak falrahànyt borsò. Van egy pàr olvtàrs, akikkel lehetetlen zöld àgra vergôdni, mert kötik az ebet a karòhoz. "Debilevilek" :D
Szerintem legjobb lenne ha mindenki faképnél hagynà ôket. Nem tudom mit csinàlnànak egymàs közt ?
Azt hallottam, hogy az Origo forum megszünik; azt is az index veszi àt?
Neked is föl akarom hivni a figyelmed valamire (Kisharsànynak màr irtam), de milyen email cimed jò most ?
"AKI FÁZIK, FÁT KERES, mégpedig azért, hogy megszüntesse a hideg érzetet. A fázik szavunk azt is közli, hogy miként teszi ezt a magyarul beszélő ember már hosszú évezredek óta. Valóban, ha fázott, fa után járkált, azaz: fát keresett. Mégpedig megfelelő és vékony száraz ágakat. Majd úgy gyújtott tüzet, hogy pudvás fatörzsbe szúrt bele ugyancsak vékony száraz ágat, azt a két tenyere között megforgatta, ezáltal dörzsölési energiát hozott létre, az pedig hamarosan meggyújtotta belül a pudvás fát, illetve vékonyra tördelt-fa-ragott forgácsot. Húsz-harminc másodperc múlva száraz faforgáccsal és száraz levéllel éghetett a tűz. Tehát aki fázott, fát keresett és ezen a módon teremtett magának meleget. Így aztán már nem fázott, melegedett és főzött is, ha már „kifőzte”, hogy mi legyen az ebéd vagy a vacsora. Az volt a fő dolog, hogy a fázás nemcsak jelzés volt, hanem tevékenység is lett, amikor fázott, azaz fa után járt. Így a „fő” dolog, az életben maradás valóban a fej, a fő dolga lett. Főtt is feje olyan helyeken, ahol nem volt fa. Lám, valójában ott nem is „fázhatott”. De ha azt mondták, most aztán fő a feje, nem azt értették alatta, hogy fortyog, hanem abban a helyzetben a fő volt, a legfőbb, a legfontosabb a feje, azt kellett fejként használnia!Annyi e néhány sorból is érződik, hogy a magyar nyelvben nem véletlenül jelentik azt a szavaink, amit jelentenek. Oka van az okoskodásnak. Nyelvünk aztán az ősi, valós tapasztalatok sokaságát beépítette és beépíti a szókincsünkbe, amely tényleges szókinccsé vált az elmúlt tíz meg tíz vagy éppen százezer esztendőkben. S ahogy épült, egyre épebb lett! És teljesebb ez az épség.Ősi tudást rejt, amit mi már nem is veszünk észre, noha még használjuk. Ezeken az oldalakon – többek között – ilyen és hasonló példákkal mutatjuk be, ha csak lehet játékos komolysággal, hogy nyelvünk alapja a logika és a számtan. Valamint az is földereng bennünk, hogy bár sokat tanulunk és számot tevő a tudásunk, ősi, jelentős kérdéseket meg sem tudunk fogalmazni, magyarán szólva megmagyarázni, értelmezni a magyar nyelv segítsége nélkül. Nemcsak értékes és páratlan kincsünk a nyelvünk, hanem meghatározó képességünk! Ezért van az is, hogy a magyar nem értelmez, hanem amikor magyarán mond valamit, akkor magyaroz, azaz megmagyaráz. Ez nyelvünk titkainak egyik fontos és alapvető magyarázata. Magyarán mondom, hogy értsék, vagy ha nem értik, bizony megismerhetik a magyarok istenét! Azaz a Halotti Beszéd talán lassan ezeréves szövegéből az ott található „ig”, illetve „igg” szavunkat, amik „egyet” jelentenek. Ha azt mondja a magyar – valójában ragozva, képezve az ig-et – akkor nem más közöl az „egy” szóval, mint egyetértést. Ezt igenlésnek is nevezzük. Már itt láthatjuk, hogy a nyelv, a szavak jelentése, mennyire a számtanhoz tartozik!"
Ha jól értem, lényegében egyet értesz velem, végül is lehet pontosítani, finomítani izlés szerint. A lényeg a kör osztása két merőleges egyenessel, amik "körösztözik" egymást, az így kapott körosztóból lett a kereszt elnevezés!
A kereszt szavunk eredetét egyszerűbben is meg lehet magyarázni! A kör közepét áthúzott két egymásra merőleges egyenes négy részre osztja a kört, ennek neve a köroszt-ó, vagyis köröszt. A köröszt elfogadható, mint a kereszt nyelvjárási szava! Ezt tényleg nem lehet egyetlen más nyelvből sem megmagyarázni!
ennek neve a köroszt-ó, vagyis köröszt..... pontosíthatunk: köröszt-öző !!!
Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse, Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse, Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek, Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek. Hát te, rég csak Mokka táján termett kis bab, Menyit szenved érted nyúgoton is a rab, A bölcs iszonyodik, látván, egy csészéből Mint hörpöl ő is részt Anglusok bűnéből.
"Magyar elemzés szerént annyi volna mint körös, melynek részei egy központból indúlnak ki, mint a köréi, a t toldalékként járúlván hozzá, mint a tájdivatos választ, ereszt szókban, és az általános divatú esperest-ben a kölcsönzött esperes helyett."
Véleményem szerint, mivel lényegében a körkereszt Is(Ős)tent jelentette, a kereszt ennek a jelnek az önállósodott része.
A nevében megtartotta az eredeti Kör-ős formáját.
Ezért szerintem Czuczorék meghatározása tűnik helyesnek, és nem valószínű, hogy a kör felosztásáról van szó, bár első látásra
kézenfekvőnek látszik az is.
Sok nyelvben szintén a kör szó a meghatározó a kereszt elnevezésében.
Nem lehet a véletlennel megmagyarázni, hogy miért a körrel határoznak meg egy egymást metsző vonalakból álló
alakzatot, ha nem látjuk be azt, hogy a Köristen, a mindenek őse és ura áll a név mögött.
A kereszt szavunk eredetét egyszerűbben is meg lehet magyarázni! A kör közepét áthúzott két egymásra merőleges egyenes négy részre osztja a kört, ennek neve a köroszt-ó, vagyis köröszt. A köröszt elfogadható, mint a kereszt nyelvjárási szava! Ezt tényleg nem lehet egyetlen más nyelvből sem megmagyarázni!
A szél (=lélek) által forgatott körőszt, 8-9.000 évvel a "forgó", régi képi ábrázolásokon. Lásd a képet. A forgó végein a toll (a pihe) a lélek szimbóluma, de tárgyként e tollak valóban forgatták is, miáltal a jel - a kereszttel négy egyenlő részre osztott kör - jelentése teljes egészében kifejeződött. Krisztus emiatt forog, KÖRÖZ, akár a sisakforgó (CRISTa).És a KÖRÖZ a KERESZT szavunk eredeti jelentése!
KÖRÖZ szóban rejlik tehát a „KÖRÖSZTény" (christian) szó valódi értelme: A KÖRben lévő két átló metszéspontja a mag, a testesülés, innen tehát a „KORpus" szó, fogalom is. Mert a KORpus is forgó, hiszen mivel a latin us végződés elhagyható, csak a nemet jelöli, marad a korp = kerep, azaz forgó. (Egyébként is a „latin" CeREPo KEREPIő.)
Tehát e fogalomkörben mindenütt a forgásra akadunk. Így válik teljesen érthetővé, hogy a „kereszt" alapja a „köröz", vagy „körös" ige, és a -t végződés teszi főnévvé. Mint például tör-tört, kör-köret, visel-viselt (holmi) stb. Tehát a körőszt azért körőszt, mert forogó. De hát ez egyértelműen adódik a „kereszt" szóban lévő ker, kör szóból is, ami pedig igazán őseredeti magyar szó, jelentése nem is kérdéses. Mindebből adódik, hogy a körösztény egész egyszerűen Köristen tisztelője, s a keresztség, keresztelés pedig valódi értelmében Köristen hívei közé való beavatás.
(Az egyenlőszárú kereszt a suméroknál az ember és a szellemvilág közötti szövetség jele.)
Más nyelven mindez megmagyarázhatatlan. Tehát e fogalomkör, vallás és hitvilág magyarul fogalmazódott meg, mégpedig a leletek alapján legalább 10.000 évvel ezelőtt. Hogy sokfelé eltorzult ez a gondolatkör: a lényeget illetően mit sem számít. Még mindig megértjük.
Szia! A Magyaritò könyvecske koràbbi, mint a szòtàr. Pàr éve meg akartam venni, de sehol nem volt megtalàlhatò. Ezek szerint a Magyar Menedék könyvesboltban ez is megvan ?
