Több tippem is van: -embrionális korában beleesett a dróthúzógépbe, -a génbankban összekeverték a tárolókapszuláját egy kígyóéval, -a fényképezőgép lencséjének erős asztigmatikus hibája van, -deréktájban összenőtt ikresedés fejlődési rendellenességgel: az egyiknek csak a feji része, a másiknak csak a tatja fejlődött ki, -a "csőgörény" ötletéből kiindult "csőmacska"-tenyésztési kísérlet terméke, -egyszerű sportmacska, csak túl sokáig gyakorolta a saslengést felemáskorláton. -miközben a gazdája felemelte a fotózáshoz, nem vette észre, hogy a macska lábain áll,
Nahát, nem tudtam, hogy ilyen illusztris feltalálói múltad van...
Részeg macskához nem volt még szerencsém, sajnáltam a szeszt eléjük rakni, de kb. olyan lehet, mint amikor Gizi nevű kandúrom magához tért az altatásból. Jaj, szegény, alig tudott fókuszálni, csak bámult kifele a fejéből, kanyarkodva ment, s ha elé raktam a kezem, hogy megállítsam - mielőtt lezúg az ágyról - akkor csak ment volna tovább, tolta a kezem a fejével, s nyomakodott előre. Meg kellett fordítani, mint a felhúzós játékot, s ment tovább. Aztán egyszer csak eldőlt, s elaludt. Utána már normálisan ébredt fel újra.
Na de kérem! Ne tessék rólam olyat feltételezni, hogy efféle kitalációkhoz piálnom kell. Sohasem iszok alkoholtartalmú löttyöket!!! Színjózanul találtam ki pl. a görgőkoszorús kígyóhosszmérőt, a lengőpörölyös akváriumtörésállóságvizsgálót, a hangtompítós riasztópisztolyt, a légpárnás kazalrakógépet, a könnyen zsebben hordozhatóság céljából vékony gumiból készült, felfújható úthengert, meg az aeroszolos flakonba tölthető, illatosított vákuumot is, valamint az instant lőport, amihez csak vizet kell önteni ahhoz, hogy tűzveszélyes helyen nehogy meggyulladjon... Nyugodtan fújtam volna a legérzékenyebb szondába is, miközben kiötlöttem az olyan palacsintasütőt, aminek a nyelének vége alkalmas lenne cipőkanálnak, meg a fogazott élű baltát, hogy fűrésznek is használható legyen, továbbá a kétfejű baltát, amivel egyszerre két fát is ki tudunk vágni, ha a nyelén a két fej távolságát a fák távolságának megfelelően beállítjuk, majd egy csavarral rögzítjük. Satöbbi, satöbbi, némelyik találmányomat le is közölte a Kretén magazin másfél évtizede, az induló évfolyamában...
Na de hogy a topik témájánál maradjunk, ha már szóba jött az alkohol, vajon milyen lehet egy részeg macska??? Kérdés persze, hogy mitől rúghatna be? Pl. egy magas alkoholtartalmú egértől? Vagy a hosszú idejű szállítás közben erjedésnek indult Whistlkastl-től (Made in Tenochtitlan)? A macskák kedvenc italának, a tejnek ugyanis elhanyagolhatóan alacsony az alkoholtartalma. Vajon meginná-e egy macska a konyakmeggyes tejturmixot?
Mindjárt ott az a kép példának, amit küldtél... Milyen elegánsan lehet, félkézzel tartani... Aztán, amikor vesemelegítőre van szükség, akkor is úgy lehet magad köré kanyarítania a kicsiállatot, hogy elérjed a teljes lefedettség állapotát. Tapasztalatból beszélek. Egy macskának se vége, se hossza...
Azért egy gumimacska mégiscsak jobban nyúlna. Sőt: képzeld el, ha Micsurin keresztezte volna a macskát a gilisztával! Vagy a rágógumival! Esetleg a rágógumit a gilisztával! Vagy a gilisztát az expanderrel. Esetleg az expandert a macskával.
Bocs' az offtopikért (ezen a késői órán talán nem olyan nagy bűn), de a nyúlásról eszembe jutott egy régi találmányom, amit még nem szabadalmaztattam (nem is fogom, ahogy a többi extrém találmányomat se), mégpedig a gumi mérőszalag! Alaphelyzetben a szabócentiken is levő méretskála van rajta, de megfelelően, a két és félszeresére kihúzva, a coll-skálának felelne meg, ám igény esetén mindenféle folyamatos átmeneti mértéknek is megfelelővé lehet tenni, a kihúzás erejétől függően. Jó, mi?! Pl. egy mozgásban lévő giliszta mellett periodikusan kinyújtva-összeengedve, a giliszta mozgásával szinkronban, mindig pontos mérési eredményt adna!!! A mérnökszakmai-konstruktőri elismerő okleveleket az alábbi címre kérem: Galóczássy Lypóth, Felsőkékcsalánczibarkazápdagonyapuszta, Dylinkay köz 117/dzs. A röhögést meg kéretik abbahagyni, mások itt már aludnának!
A szőrtelen macskánál praktikusabb már csak a téglatest alakú, kiálló részek nélküli macska lehetne, hogy jobban illeszkedjék a szállítódobozhoz, és az autómosókhoz hasonló, csak megfelelően kisebb méretű macskamosókat is lehessen gyártani...
De, van, persze génkísérlet eredménye, szegény. S aligha adnák oda nekem megőrzésre. Szépen zöldellett a képen.
Amit azért meggondolnék, kétszer is, hogy megfogjam-e, az a szőrtelen macska. Még sosem láttam élőben, képen is elég bizarr. De el tudom képzelni, hogy kellemesen meleg tapintású. S meg lehet számolni az ereket a hasán.
Más haszna aligha. Ja, allergiásoknak biztos jó háziállat lehet.
Ami azt illeti, Hapsikám az élő patkánnyal bizony megküzdött, de fél perc alatt legyűrte. A kisfüzesi szomszédunknak, akinek az anyacicája átjárt hozzánk a mi macskáinkat végigpofozni (amíg Angelica a házhoz nem került), volt egy szelíd kandúrja is, "aki" egyszer egy menyéttel tért haza...
Végül is ragadozók, csak városi körülmények között elkényesednek a műtáptól.
Angelica egy kisebb lakótelep emeletén élt és nőtt jókorára, de amikor hozzánk került, a faluvégi-erdőszéli házba, néhány nap benntartás után kiengedtük. Az aggályunk, hogy majd zavarban lesz a hirtelen nagy szabadságtól, alaptalannak bizonyult. Ideje javát az erőben és a bozótosban töltötte, és amikor hazajött, minden alkalommal szinte rá volt írva, hogy ő végre egy boldog macska!
Én valamiért meg voltam róla győződve, hogy a macskák kerülik a patkányokat... mert úl nagyok hozzájuk képest... Vagy csak kellően harcias macskára van szükség? Egeret az enyémek is hoztak haza, de patkányt sosem. Persze, nem állítom, hogy nem volt a környéken.
Nyilván a macskák ízlése is eltérő. Nekem volt egérspecialista macskám, meg kifejezetten csirkekedvelő is, még Érden. A nagyra nőtt "Hapsikám" az egereket és a patkányokat imádta, és elfogadta a kiselejtezett törpenyulat is, de nem izgatta a többi rágcsáló-féle a terrárium-szobában. Bezzeg a mezei hörcsög, amikor valahogy kiszabadult, azonnal elfogyasztotta a Roborovszky-féle törpehörcsögöket, akik nagy nehezen végre épp szaporodni kezdtek. A görényre is vigyázni kellett, be ne szabaduljon a terráriumok közé, ezért amikor Dömösön laktunk, a fáskamrában tartottuk. Tőle viszont még Hapsikám is tartott valamelyest, pedig úgy látszott, hogy a görény szívesen játszana vele. (Aki tartott már, tudja, milyen játékos.) Régi szép idők, amikor a "Vivárium Stúdió" című vándorkiállítással foglalkoztunk! Mellesleg lehet, hogy ezen a néven fut még a kecskeméti kiállító kolléga vállalkozása, mert amikor mi abbahagytuk, és áttértünk egész más műfajra, megegyeztünk, hogy viheti tovább a nevet.
Nálunk Luca macskám selejtezte ki a tengerimalacokat. Alig kaptuk meg őket, kis csíkos, maroknyi jószágokat, öcsém nyitva hagyta a terrárium tetejét (mentségére, 5 éves volt), s mire észbe kaptunk, Luca már rohant a fűtőtest mögé a zsákmányával. Volt bőgés...
Ez milyen fajta macska? Plazmacska?
Hogy lehet így nyúúlni? Nem szörnyű?
Macskahúskonzerven hízlalt egér.