Az 1752-ben kitelepített lutheránusok zömében az egykori pürggi plébánia területéről érkeztek.
Pürgg plébániájához ekkor még vagy féltucat falu tartozott. Stainach, Espang, Irdning, Tauplitz, Birnberg falvakból jöttek főleg a vallásuk miatt kitelepített lutheránus parasztok.
Ezek a falvak egy bolyban vannak a Grimming nevű hatalmas mészkőszikla környékén, az Enns-völgye fölött magasodó ún. Totesgebirge nevű hegységben.
Nagyon gyönyörű, festői alpesi táj különben, érdemes kimenni csak megnézni is, de nem a síszezonban, mert akkor nagy a tolongás, hanem inkább a késő tavaszi - nyári - kora őszi időszakban, amikor a tszf. 1.600 méter magason lévő Tauplitzalmon sétálgatva lehet megtapasztalni az Alpesek fenséges szépségét és csöndjét...
Már megint a másik nickem használtam. Érdekes ez a stájer történelem, gyakorlatilag a 900-as évektől 1278-ig Habsburg Rudolf császárig egy különálló grófság volt. Aztán többször elvált a többi osztrák tartománytól, amikor a Habsburgok felosztották az ági osztásoknál Ausztriát és az egyik ág birtoka lett. Különben volt egy stájer ősöm is, 1693-ban ment Vörösvárra Johann Essl aki Mureck nevű faluból származott a mai szlovén határ mellől.
Az az igazság, hogy a stájer mint népnév, meglehetősen kései keletű.
Eredetileg annyit jelentett, hogy Styria városának és környékének lakója. Az ókori Styria ma Steyr, város Felső-Ausztriában, nem messze Steiermark határától.
Úgy tudom, hogy a német Steiermark kifejezés is annyit jelentett eredetileg, hogy a Steyr város környékén elterülő tartomány (mark).
A steirisch kifejezés tkp. eredetileg csak annyit jelentett, hogy Steiermark lakója, függetlenül attól, hogy az illető germán vagy szláv nyelvjárást beszélt.
Steiermark déli részén ugyanis a szláv (szlovén, karantán) nyelv nagyon sokáig tartotta magát a germán bajorral szemben.
Egyes alsó-stájerországi területeken még a XIV. században is szlovénül beszéltek a falvakban, a bajor leginkább a nemesség és a városok nyelve volt.
A stájerek etnogenezise lényegében a bajorok, alpesi szlávok (karantánok) és a későrómai provinciális népesség maradékainak keveredésén alapult.
Ebben az etnogenezis folyamatban nyelvileg és kulturálisan az északról, északnyugatról érkező bajor elem lett a meghatározó.
Hát igen, a tartósan egymás közelében, sőt egymással elkeveredve élő népek között óhatatlan a genetikai közeledés. Egyrészt a keveredés miatt, másrészt azért, mert hasonló környezeti hatások elvileg hasonló gének továbbélésének kedveznek. Csehország lakosságának 38%-a volt német a Monarchia széthullásakor. Bécsben is jelentős cseh kisebbség élt. Szóval ez nem meglepő.
A Semino-féle genetikai vizsgálatok sajnos osztrák mintát nem tartalmaznak, de látható, hogy a német és a cseh (+szlovák) populáció a vizsgált markerek tekinteteben közel áll egymáshoz. Annyira, hogy a német mintához a holland után a cseh áll a legközelebb!
A (die) Bajuwaren kukcsszó mellett érdemes rákeresni a Friedenhain-Prestovice (kultur) szavakra is.
A Friedenhain-Prestovice kultúrához tartozó kerámiák a régészek szerint Kr.u. 400 körül terjednek el a Duna mentén Neuburgtól Passauig, majd utóbb egészen Linzig.
A kutatók szerint ezek a leletanyagok jellegzetes elbai germán (elbgermanisch) leletek, azon belül pedig egyes helynevek alapján a thüring törzshöz köthető.
Maga a kultúra részben átterjedt a Cseh-Morva-medence délnyugati részére is.
Mivel a bajuvárok írásos forrásokban számított megjelenéséig (520-as évek legelőször) a térségben nagyobb népmozgás nem volt, a bajuvárok őseit áttételesen a Friedenhain-Prestovice kultúra népességével lehet azonosítani.
A mai Csehország területén mindezidáig csak kevés és kisszámú ószláv temetőt találtak: az itt feltárt leletek többnyire dolicokephál nordikusok és kelet-baltiak, de a mai cseh népesség embertani arculata nem az ő vonásaikat tükrözi.
Pár napja tévedtem a fórumotokra az osztrákok etnogenezisét tanulmányozván, s igen nagy élvezettel olvasgatom. Teljesen kész vagyok az egykori Örökös Tartományok történelmétől, s igencsak kíváncsi vagyok az egyes népek kialakulására, etnogenezisére, kiváltképp a bajor-osztrák-cseh vonalra!
A sör, a knödel (vagy knedlík?), a csülök, a párolt káposzta, a "dűlöngélős Karel Gott zene" aligha lehet a véletlen műve...
Komolyabbra fordítva a szót, meggyőződésem, hogy a kialakulásukat tekintve, s antropológiailag is némiképp alátámasztva, a mai csehek (nem a tótokról beszélek)igencsak "kompatibilisek" az osztrákokkal. A két nevezett nép (bocs de ezt az osztrákokra is értem) egyes "alkotóelemei" igencsak hasonlatosak:
osztrákok:
- ősi "kitudjamilyen" népesség
- kelta - vagy keltizált - népek
- mindez vulgárisan latinizálva
- a bojok földjéről való nép, a bajuvárok - vélhetően a germán markomannok
(nevezzük őket bajoroknak)
- mindezek mellett a szláv - vagy szlavizált - karantánok (ők a legújabb kutatások
szerint nem "délszláv" nép, hanem északról a cseh és fehér horvát törzsi területek
felől érkeztek, s egy szlovén jobban megérti a csehet mint a szerbhorvátot)
csehek:
- ősi "kitudjamilyen" népesség
- kelta bojok
- a germán markomannok (+ kvádok) kik majd ugye a bojok földjéről valók lesznek:-)
- nyugati szláv cseh és morva törzsek (kik talán rokonaik a karantánoknak)
csak a főbb "hozzávalókat" soroltam föl, a XIII-XIV. századtól bedurvult Drang nach Ostenről illetve a Habichtsburg uralom kohéziós erejéről még nem is beszéltem.
Tény ami tény, hogy a csehek az Alpok vidékének népeivel együtt Európa legrövidebb fejű népessége, általában 83-84-es fejjelző fölötti értékekkel.
Ők ugyanúgy nem lehetnek tiszta szlávok, mint az osztrákok-bajorok sem lehetnek tiszta germánok, hiszen mind a két nagy ősi népcsoport a hosszúfejűségéről ismert.
Mindemellett mind a csehek, mind az osztrákok-bajorok pigmentációja, színkomplexióinak aránya nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a sötét és a világos színek között, melyek szintén nem felelnek meg az ősi hamu és aranyszőke szláv-germán vonalnak.
Remélem nem vettek meg a fenti agymenésért, amit azért Prágában egy Sparta-Slavia meccs B-közepében nem mernék előadni...
Persze Kiszelyvel csínján kell bánni, mert különböző szerzők munkáiból ollózgatta össze nevezetes A Föld népei c. munkáját és bizony elő-előfordul, hogy állít valamit aztán 3-4 oldallal odébb meg annak a homlokegyenest ellenkezőjét....:-)
Kiszely István német antropológusok munkáira hivatkozva írta a Föld népei c. könyvének Európa-kötetében, hogy a népvándorláskori (Kr. u. 5-6. századi) németországi germán temetők leletanyagát elemezve megállapítható, hogy a korabeli germán férfiakra az erőteljes vázcsontozat és a hosszú (dolicokephál) vagy középhosszú (mesokephal) koponyaforma volt általában jellemző.
A vizsgált férfi egyedek átlagtermete 172 cm volt, rasszjellegeiket tekintve többségük az ún. dalo-nordikus és cro-magnoni típusokhoz vagy a kettő különböző kevert formáihoz tartozott.
Egyébként a 172 cm az abban az időben magasnak számított, ennél magasabbak a korabeli Európában csak az északi germánok voltak (173-176 cm közötti átlagtermettel).
A principátus korabeli római hadsereg katonáinak átlagtermete Staubach topiktársunk szerint pl. 167 cm volt, ez ma férfiben már alacsonynak vagy max. kisközepesnek számítana.
A mai bajorokról viszont azt állítja Kiszely - szintén német forrásokra hivatkozva - hogy zömében brachykephal (rövid) koponyaformájúak és arcformájuk is inkább a Nyugati -Alpok ősibb lakosságának vonásait tükrözik és nem a főleg nordikus változatokhoz tartozó germánokét.
Az osztrákokra visszatérve, szerintem az osztrákok (és a svájciak ) mindenképpen inkább germanizáltaknak tekinthetők és nem valódi germánoknak.
Bár ugyanez lényegében áll a bajorokra és a svábokra is.
Antropológusok szerint pl. Dél-Bajorország Közép-Európa brachykephál (antropológai szakkifejezés, tkp. rövidfejű vagy kerekfejű) központjának tekinthető.
Bajorország mai népessége - szintén az antropológusok szerint - elsősorban az arcé és fejformát tekintve inkább az alpi őslakók leszármazottjának tekinthető és nem a később bevándorló, de a jelek szerint beolvadó germánoknak.
A beolvadás itt antropológiai értelemben értendő, nyelvészetileg a bajorok természetesen echte germánnak tekinthetők.
Ugyanúgy felvethető, hogy az osztrákok mennyire germánok és mennyire germanizált szlávok, a magyarok mennyire magyarosított törökök, szlávok és germánok, az angolok mennyire germanizáit kelták, az írek meg mennyire keltásított őslakók... Minden európai nép ilyen keveredések szülötte. A genetika kicsit segít feltárni ezt a vonulatot, bár nem mindenható módon.
Időnként azon is elmeditálok, hogy a VII. században a Keleti-Alpok térségébe húzódó szlávok menyiben tekinthetők valódi szlávoknak és mennyiben szlavizált pannonoknak (a Dunántúl illír-kelta keveréknépe)?
