Keresés

2006. május 22., hétfő

Különös incidensbe keveredtek Pozsonyban magyar városnézők. Ilyesmi címekkel számoltak be a magyar rádiók szombaton arról, hogy tiltott idegenvezetésért bevitték néhány honfitársunkat a rendőrségre. Érdemes megnézni például a közszolgálati Kossuth hírét, de az MTI verzióját az Index is lehozta.

Ez utóbbi azt mondja például, hogy a gyanú szerint a magyarok megszegtek egy "helyi jogszabályt". Különös, furcsa országocska ez a tótoké. Azt persze nem kell a magyar közönség orrára kötni, egyáltalán utána se kell nézni, hogy Európa összes országában hasonló jogszabály van érvényben. Például Magyarországon is. Bizony, nálunk is csak az vezethet idegent, aki elvégezte a megfelelő tanfolyamot. Különben akár elvihetik a rendőrök. Ha idejön egy csoport Nyugat-Európából, a budapesti városnézéshez igénybe vesz egy helyi (pontosabban helyi vizsgával rendelkező) idegenvezetőt.

Mert nemcsak elvihetik, de ki is utasíthatják pár évre az országból.

A szabályozás persze nem mindenhol egyforma, de a munkavállalók érdekét mindenhol védik. Meg az országimázst. Ezzel indokolják legalábbis, hogy Törökországban még az sem lehet állítólag idegenvezető, akinek csak az egyik szülője török. Ennél azért általában könnyebb a helyzet, de ha például egy magyar Spanyolországban akar vezetni, főiskolát kell végeznie, nálunk ehhez elég egy tanfolyam. Van, ahol a buszban még beszélhet övéihez a külföldi, van ahol, már ott sem, van, ahol a múzeumban lefordíthatja a feliratokat, de semmit se tehet hozzá, van, ahol meg sem szólalhat. És az ellenőrzés sem egyformán szigorú. Egy magyar idegenvezető azt mondta nekem, őt még sosem ellenőrizték Pesten, de mondjuk Bécsben nem merne mikrofont a kezébe venni a Ringen, ha ebédelni viszi a csoportját. Mert nemcsak elvihetik, de ki is utasíthatják pár évre az országból.

Követelhetné tehát a szorgos sajtó, hogy nálunk is legyen szigorúbb az ellenőrzés, de miért kell úgy csinálni, mintha felháborító lenne, hogy a magyarokkal külföldön be akarják tartatni a törvényeket, rendeleteket?

Eszünkbe jutnak ugye a Horvátországban bontott magyar ingatlanok? Egy másodpercig se akarom azt állítani, hogy a szlovák vagy a horvát hatóságok eljárásában nem lehet kivetnivaló. Vagy ha akár minden szabályos is, akkor nem lehet vitatni őket. Lehet, hiszen Szlovákia, Horvátország jogállam, ahogy Magyarország is.

De miért kell azonnal elfelejteni a sajtó legalapvetőbb szabályait? Miért csak annyira volt képes a magyar sajtó 90 százaléka, hogy odatartsa a mikrofont annak a vállalkozónőnek a szája elé, aki az egyébként érdekesen megszerzett vagyonát arra fordította, hogy bevallottan illegálisan építse föl a most lebontásra ítélt épületek egy részét. A vállalkozó - aki alá a tévékben nem a beruházó szót inzertálták, hanem azt, hogy a viri ingatlantulajdonosok képviselője - nyilván annyira elfogulatlanul volt képes értékelni a bonyolult jogi helyzetet, hogy a horvát hatóságokat, vagy bárki mást megkérdezni teljesen fölösleges volt.

Mi a búbánatos fityfirittyért tart fenn helyi tudósítót a távirati iroda meg a közrádió, ha nem képesek megkérdezni egy szlovák illetékest?

És visszatérve az idegenvezetőkre, mi a búbánatos fityfirittyért tart fenn (részben) az én adóforintjaimból helyi tudósítót a távirati iroda meg a közrádió, ha nem képesek arra egy ilyen esetben, hogy megkérdezzen egy szlovák illetékest, rendőrt vagy idegenforgalmi szakembert? Mert nem képes. Ehelyett - nézzük most a Kossuth hírét - minden mondatából sugárzik az ítélet. Aszonygya: [a rendőrök] vakon megbízva a civil bejelentőben igazoltatás nélkül azokat a személyeket tuszkolták ki a pozsonyi Szent Márton-dómból, akikre a szlovák idegenvezető rámutatott. És még: angol-német keveréknyelven értekeztek, a rendőrkapitányságon azonban már volt olyan rendőr, aki tudott magyarul. Mert ugye minden magyar rendőr tud szlovákul? Sőt, én már örülnék, ha angol-német keveréknyelven tudnának.

Vagy hát nem ugyanaz? Egy magyar rendőrnek nem kell tudni szlovákul, de egy szlováknak kell magyarul? Vagy a kedvenc verzióm: tud az, csak nem akar megszólalni. Hiszen Pozsony a miénk volt? Meg Horvátország is? Én elhiszem, hogy nagyon fáj Trianon, elvégre a derék szekszárdi meg győri turisták csak a magyar történelem emlékeit akarták megnézni a dómból, de ettől még értsük már meg, hogy egykori fővárosunk most egy másik országhoz tartozik, sőt most az ő fővárosuk. És külföldön meg be kell tartani a külföldi törvényeket. Sőt az elcsatolt területeken meg még inkább. Mert a kérdés nemcsak nekünk érzékeny, hanem nekik is. És vannak magyargyűlölő szlovákok, horvátok. És vannak bunkó szlovákok, meg horvátok.

És vannak magyarellenes túlkapások. A magyar hatóságok ezekben az esetekben védjék meg polgárainkat, a sajtó meg számoljon be ezekről az esetekről. De nem olyan módszerekkel, mint az igen tisztelt közszolgálat teszi. Hanem mondjuk a tények iránti minimális kiváncsisággal. Mert az sem derült ki a tudósításokból, hogy az elszenvedői kicsodák. Illegálisan dolgozó idegenvezetők, az iskoláscsoportot kísérő tanárok, szülők? Pedig ez fontos kérdés, ha a családomnak magyarázok például, azért sehol sem jár büntetés.

Ha nem is durvák, de szokatlanul határozottak voltak.

(Azt ne higgyük, hogy csak a nemzeti sajtóval van baj ebben az ügyben, merthogy ugye a Magyar Rádió oda sorolható. A Klub rádió szakasztott ugyanígy számolt be a pozsonyi incidenről.)

És akkor bonuszként még mindig a közkossuthból az egyik sértett, aki úgy fogalmazott, hogy a szlovák rendőrök, ha nem is durvák, de szokatlanul határozottak voltak.

Ez aztán tényleg felháborító, magyar testvéreim! egy határozottan intézkedő tót rendőr.