Ha színes röpdeszkákat használsz (nem a fekvö lehajtható kis izéjét, hanem rendes deszkát), akkor a méhek a deszkához fognak tájolni annyira, hogy ha véletlen lecsúszik 5 cm-t, akkor a deszka tetejénél, azaz a röpnyílás alatt 5 cm-re próbálnak bemenni a kaptárba.
A te eseteben: 3 nap, és a méhek hozzászoknak a különbözö színü/alakú/hosszú röpdeszkákhoz, utána -ha tényleg csak fél méter a hézag a kaptárak között- estefelé, vagy korareggel mindet szépen a helyére rakod és minden probléma nélkül haza fognak találni, a lényeg, hogy ne a tömeges tájoláskor mozgasd, hanem akkor, amikor lehetöleg mindenki bent a kaptárban csücsül. (Ruff János nekünk azt tanította, hogy a méhek a kaptár 1 m-nél kisebb mozgatása esetén még minden gond nélkül megtalálják a helyüket.
(Jó, ez nem fekvö, de példa a különbözö röpdeszákra)
Tudtommal az odébbrakást meg lehet oldani ilyenkor is, csak nem egyszerre, drasztikusan, hanem több szakaszban és kis lépésekkel. Értem ezalatt az esetenkénti 10-20 centi közötti elmozdítást, pár nap eltéréssel.
A diófa metszését miért befolyásolja a kaptárak közelsége? A fűrészes ember fél a méhektől? :)
Az lenne a kérdésem, hogy jelenleg 3 fekvő kaptáram van egymástól max fél méterre és a sajat 3 fa lábán áll, szeretném őket átteni kocsi gumira és egymashoz szorosan rakni, mert szűk a helyem és a kettőnek még jó volt, de a haromnak így szétpakolva már nehezen férek hozzá.
Szóval az lenne a kérdésem, hogy ezt mikor tegyem? A beteleltetés előtt, hogy utánna már ne rázzam és zavarjam őket, vagy utánna mar ha hideg van és nem repkednek? A körülöttük lévő diófákat is meg kellene metszenem, de a vastag ágak már csak láncfűrésszel megy. Azok vágását mikorra ídőzítsem? Ősz, Tél vagy tavasz eleje a tisztulo repülés előtt?
Kora tavasszal kezdik a gyermekláncfű virággal és ősszel az első fagyokig tudnak virágport gyűjteni a vadvirágokról. De majd a méhészek megmondják a tutit, mert én nem vagyok méhész, csak régen "méhtartó" voltam...
Már bocsánat, ha úgy tűnik, hogy más kontójára nevetgélek, de nekem ez a válasz tetszett. Nem csupán szórakoztatóan szellemes hanem figyelemfelhívó is.
A méhek életciklusát érdemes egy kezdőnek alaposan tanulmányozni, mielőtt a "kihívások"-ba belemerülne.
Azon viszont elgondolkodtam, hogy hogy lehetett 2 méhcsaládot úgy eladni, átadni, hogy az anyák az úton elpusztulhatnak. Besöpörték a méheket egy szellőzés nélküli dobozba?...
Megadtuk neki a legjobb választ (sürgösen vegyen két petézö anyát, még az államilag elismert anyanevelök listája is be lett linkelve), de úgy válaszolt, ahogy... Nagyképünek (a.k.a.: "új anya vásárlása neki nem kihívás...") nem kötelezö lennie, szerénynek annál inkább...
Ha te augusztus felé két anyátlan és friss fiasítás nélküli családdal még a kihívást keresed, akkor szeptemberre lesz. Két üres kaptárat tárolni mondjuk tulajdonképpen nem is kihívás...
Figyi! Még annyit se tudsz a méhészkedésröl, hogy össz-vissz két kaptárnyi méhet hogyan tarts életben, de már anyát akarsz nevelni? Ez kb. olyan, mintha tegnap kezdtél volna angolt tanulni, de mindjárt Shakespeare-t akarsz fordítani.
Én pici gyerekkorom óta benne vagyok a méhészkedésben, apám a 80 évéböl az utóbbi 60-at, (az elsö huszat csak azért nem, mert ´56-ig a nagybátyám volt nagyapám méhészinasa), de még nekünk is komoly kihívás lenne megfelelö gyakorat nélkül belevágni az anyanevelésbe. És itt nem az anya leváltásáról, esetleg pároztatóba rakott bölcsös keretröl/kölyökcsaládról beszélek, az más dolog. Az anyaneveléshez jól felkészített min. 2 család (anyátlan és anyás dajka) kell, nem pedig olyan, mint ami neked van.
Az anyanevelés (mármint az, amikor álcázva van bölcsöalapba, majd beadva családnak) igen komoly téma, csak gyakorlott méhészeknek ajánlott, meg több család is kell hozzá, mert a frissen beálcázott bölcsöalapokat más családnak kell beadni, mint ami aztán felneveli öket...
A pete áthelyezés még Örösinek se nagyon akart összejönni, pedig próbálkozott vele elég sokat.
Itt találsz esetleg olyat a közeledben, akitöl tudsz venni petézö anyát:
Szia ! Vegyél Petézi anyát .Budapesten többen is árulnak. A neten megtudhatod a pontos elérhetőségüket. Ajánlom még méhész felkeresését, A szakirodalmak sűrű olvasását.
Nagyon kezdő vagyok a témában, és már kifogott rajtam mindjárt az elején 1 icipici probléma.
Vásároltam 2 kaptár méhet és valószínűleg a nagy melegben nem élték túl az utazást az anyukák. A kereteket nézegetve, nem látok fedetlen fiasítást és az anyát sem találom, sőt egyre kevesebb a fedett rész.
Nem tudom milyen az amikor a méhek sírnak, de szerintem olyan hangot hallatnak, mint amikor nincs anyukájuk. Mézük van, virágporuk is akad.
Hirtelen jobb híján belefognék anyanevelésbe (hátha sikerül és még beleférek abba az időbe amíg az utolsók is kikelnek), de mivel nincs egy szál 1 napos álca sem így kb. lehetetlennek tűnik a feladat..
Szóval icikepicike apróságokat szeretnék kérni segítőkész méhésztől valahol Budapest és környéke körül.
Vinnék 20-30 anyabölcsőt és halásznánk bele 1 napos petéket.
Pontosítom a hatásfokra vonatkozó adatot. Két kiló "viaszt" gyűjtöttem össze a lábasba, a kikerült korong viszont 1.78 kiló lett. Ezt arányosan visszaszorozva a megadott, 500 grammnyi betett viaszból 730 gramm kinyert mennyiség "csak" 650 grammra jön ki, de az is több, mint az eredeti, és szerintem ami legalább nullásra kihozza az egyenletet különösebb koszolás nélkül, az már jónak mondható.
Nem nekem szólt a kérdés, de én is írok rá, mert van némi saját tapasztalatom :)
Nekem nem NB-kaptáraim vannak, hanem (a cél és a részleges megvalósítás szerint) "klasszikus" 10 keretes Egységes-keretméretű rakodók. Ezek tavaly mind hidegépítményűek voltak. Télen volt veszteségem, de minden megmaradtat tavasszal melegépítményűre állítottam át.
Az eddigi tapasztalatom alapján annyit tudok mondani, hogy számomra sokkal kényelmesebb lett így a kezelés, illetve a méheket is kevésbé zavarja, mert nem kell átnyúlnom a keretsor felett. A kaptár belvilága 37.5 cm-s, így az első keret kiemelése is egyszerűbb, a leghátsó keret elmozdításához mindig van elég hely, és mivel valóban inkább mézes, így kevesebb is rajta a méh, nem annyira zúgolódnak. Két olyan család volt, ahol anyacsere történt, emiatt részlegesen kiesett 1-2 generáció, amikor elég volt nekik a fészekfiók, és az ekkor nyíló méhlegelőről minden esetben a hátsó 2-3 keretet küldték tele, tehát szerintem igen, még (már?) 10 keretnél is észlelhető a hátrahordás. A fiasítás mennyiségét nem tudom mihez mérni, de jelenleg szerintem jól állok ilyen szempontból is, sehol nincs 3-4 keretnél kevesebb.
A veszteség visszapótlása most hidegépítményű félkeretes fiókokban van, ebben is fog telelni, de az eddigiek alapján tavasszal ezek is mennek melegépítményű Egységesre. Nekem bevált.
Lényegében a viasz menyiségétől függ, ha van egy üstre való akkor haladósabbb, is mint apránként. De az ülepítés is sikeresebb lehet, a nagyobb tömeg miatt.
Vagyis szerinted jobban járok, ha az eddigi korongokat (mondjuk lehet valami 20 kiló) a végén berakom egy üstbe, üstházban összeolvasztom, és hagyom kihűlni, akkor még tisztább lesz a végeredmény? A jelenlegi lábasomból is könnyen kifordul a korong, az alja sem tűnik rossznak, mármint egyszerűen lekaparható az ülepedett miegyéb. A kezelésüket-tárolásukat is egyszerűbbnek érzem kétkilós egységekben. Tehát "kell" a nagy tömbbe olvasztás, vagy csak sokan így csinálják, és így egy kicsit (avagy sokkal) jobb a végeredmény?
Csak mert nekem mindenképpen kell időnként összemelegíteni a napi töltetekből származó "cseppköveket", könnyebb úgy hozzágyűjteni a 2., 3. napi adagot, meg már volt olyan, hogy az egyik gyűjtésből származó, kicsit mézes viaszt nem jól tároltam, és reggelre a kutya széthordta-megette :)
A viasz szűrűsére nincs szükség, a szennyezők elválasztása ülepítéssel könnyen elvégezhető. Tehát össze olvasztjuk a fedelezésből, zugolásból, vagy a napviaszolvasztóból kapott viaszt, miután teljesen megolvadt és már zubog, vegyük vissza alatta a hőt, lángot, és a tetejére felúszott könnyebb szennyezőket kell lefölözni. Ez nem szokott sok lenni, villával, vagy kisebb konyhai teaszűrővel leszedhető. Majd az ülepítés következik, ez a legfontosabb művelet, az ülepítő edény lefelé szűkülő legyen, ez nem csak a kész viaszkorong könnyebb kivételét szolgálja, hanem a korong alja így kisebb felületen tisztítandó az alul összegyűlt szennyezőktől. Így jó a műanyag veder, nekem a vékony narancsos jött be. De még jobb a kúpossága miatt, a csirkeitató. Az ülepedésnek idő kell, ígí a minél lassabb hűlés a cél, ezért szigetelni kell az edényt, egy méretezett nikicel doboz erre tökéletes, minimum 5 centi vastag lapokból állítsuk össze. Egy vedernyi mennyiség ülepítése akkor fog jó lenni, ha több mint 48 óra után még kicsit langyos a viasz. Lényegében az olvasztás után a harmadik napon van készen a viaszunk. Ekkor kivesszük az edényből és az aljáról eltévolítjuk a szennyeződést, lefaragjuk, ezért jó ha minél kúposabb az edény így kissebb ez a felület.
Szerintem ez a 10 liter körüli mennyiség a minimum ami eredményesen ülepíthető. Kevesebb mennyiség nagyon hamar hűl.
Fedelezés olvasztásakor, szokott előfordulni hogy sok mézet tartalmaz a viasztrörmelék. A méz akár a fele is lehet a viasznak. Ekkor az ülepítés nem szokott sikeres lenni, mert a méznek kisebb a fajhője, ezért hamarabb hűl ki a viaszunk. Ekkor rengeteg méz lesz alul az ülepítés után. A kapott viaszkorongokat, ekkor újra kell olvasztani és ülepíteni.
De megelőzhető a tisztázó második olvasztás, ülepítés, a fedelezés kimosásával, vagy speciális rostaszövetes keretben frissen kipergethető.
A nagy "malomkerék" korongok üstben "születnek", ekkor nem csak a főzés de az ülepítés is az üstben történik, amelyet szintén körbe szoktak szigetelni, a lassú hülés érdekében. A nagyobb mennyiség eleve lassabban fog kihűlni, és az üst is eléggé kúpos.
Nálam a lépekben csak kiszáradt virágpor volt. Teljesen üres, többségében sötét lépes kereteket szedtem ki. Az összegyűjtött keretekkel nem vártam meg a viaszmolyokat. Az első gyanús jelnél mindent beolvasztottam.
A tavaszi zugépítményeket külön olvasztottam ki, hogy lássam, abból milyen viasz lesz.
A kosaras/zöldséges láda megoldást semmiképpen sem választanám még szűrőruha betételével sem (2. kép a megadott linknél). Szerintem sem a felülete, sem a nap energiájának a felvétele nem olyan jó hatásfokú mint egy fémrácsé.
A trugyinak valóban semmi keresnivalója a viaszban. Bosszantó lenne a nagy felfordulás után ha csak félig kész viaszt kapnék ilyen kis mennyiségű lép kiolvasztásánál.
Bocsanat, hogy csak igy becsatlakozok, de engem is erdekelne, mit lehet ala tanni, hogy leszurjem a vizbe eses elott. Kulfoldi videokat neztem, de nem derult ki szamomra.
Ezzel a következö a gond: így nem csak a viasz, hanem minden egyéb trutyi is, ami a kosár rései közt átfér, le fog csurogni. A napviaszolvasztó lényege, hogy elválassza a tiszta viaszt a trutyitól. A trutyi aztán -normál esetben- ott marad a bádog hullámlemezen, amit (leginkább még meleg állapotában) spaknival le lehet tolni. Föleg az építtetökereteknél, ahol nem csak fedett here, hanem álca is van benne, fontos, hogy ne kerüljön a viaszba. Egy sima, frissen húzott -tehát nem fias- lép után is marad trutyi, aminek semmi keresnivalója a kiolvasztott viaszban. Az o.k., hogy koronggá olvasztva a trutyi a viaszkorong aljára gyülik, de ki tudja, mikor lesz összeolvasztva, es addig a trutyival mi történik a viaszban (moly, rothadás etc...)
Nagyon jó! Köszönöm, hogy fotót tettél fel a munkádról!
Nem kell szerénykedned, mert a célnak kiválóan megfelel és igényesen, szépen el van készítve. Bár csak én is tudnék valami hasonlót építeni.
5 keret kiolvasztására pedig szép teljesítményű. Nekem egyenlőre 2 hunorral vagy 2 NB felessel is elég lenne.
Napok óta nézegetem az interneten a különféle megoldásokat. Az idén biztos csak a kertészkedési szezon lezárulása után tudok majd komolyabban foglalkozni a megvalósítással, addig marad a fazék+szűrő+kis lavóros gyakorlat.
Ami az én tehetségemet illeti, az Josef Křapkaműanyagkosaras megoldásához áll közel :)
de a 3. kép helyett én inkább egy kis lavórba vezetném a viaszt.
