speciel ezek az "idegenszívű" gazemberek álltak oda a Magyarországot szétszedni akaró hatalmak útjába. Ezek a gazemberek vették fel a harcot oroszokkal, románokkal, miegymásokkal.Ezek a gazemberek nem átallottak fegyverrel őrködni az ország maradék integritásán.
És mit tett Horty? Pl. odadobta a teljes magyar tengeri flottát a horvátoknak. Igaz hazaffyként...
Egy szégyenfolt a Magyar történelemben!!
He a fentiek szégyenletesek, legyen neked igazad. Szégyenletesek max annak lehetnek, aki nem biztos önnön integritásában. A nagy többségnek pedig ez nem más, mint történelem. Voltak benne jó és dicsőséges, valamint rossz és szégyenletes események is. Valahogy Horty fehérterrorját ugyanakkor a kommunistázók mindig elfelejtik. Vajh, miért van ez?
Mi benne az érdekes? Hogy az egyik nagyszülője a dokumentumok szerint kikeresztelkedett zsidó volt? Ez inkább szenzáció-hajszolásnak tűnik, biztos valaki jól keres azon a kiállításon...
Itt a "DICSŐSÉGES" 133 nap újabb évfordulója. Bimbum 2005-ben nyitotta ezt a rovatot, 6 éve. 9200 hozzászólás nem semmi. A töröltekkel jóval 10 000 felett lenne.
Sokan próbálták fényezni dicsőségeséket. Az akkori események egyre ismertebbek.
.
Ideje kommentár nélkül, csak a korabeli DOKUMENTUMOKRA szorítkoza napról-napra sorbavenni a 133 nap eseményeit.
ÉS a legszebb, hogy ezt a forrást pvc-nek köszönhetjük :):). (persze ő jó szokása szerint nem adta meg a forrás helyét, csak megint szó szerint másolt be olyan részeket, amik azt hitte, hogy őt igazolják. Nem jött össze.)
"Sztem ezt Dobai Miklós nem gondolta át teljesen, ha szerinte 590 az vörösterror, de 625 semmi esetre sem fehérterror..."
Pedig nem sokat tévedett.
Az újabb kutatások szerint, a fehérterror bizonyítható áldozatainak száma lényegesen kevesebb az ötezres propagandaszámnál. Itt van egy linkből egy idevágó részlet, de érdemes az egészet áttanulmányozni...
"Romsics Ignác előadása Rendszerváltások és számonkérések 1918-1920
Úgyhogy az 1950-es években megjelent egyik-másik propagandakiadványban hatezres és tízezer számmal is találkozhatunk. Bár ez utóbbiak nem terjedtek el, az ötezres szám szakmai körökben és szakmán kívül egyaránt rögzült. Az 1970-es évek végén, amikor én ezzel a korszakkal foglalkozni kezdtem, ez bizonyításra nem szoruló axióma volt. Ellenforradalom és konszolidáció című könyvem (1982) kéziratának 1979-es vitájában egyebek mellett e szám szerepeltetésének hiánya is a kritika részét képezte. Mivel az általam akkor ismert források alapján az ötezres számot túlzottnak találtam, nem akartam ezt a nyilvánvalóan politikailag motivált becslést leírni. Így végül nem is került konkrét szám a kötetbe.
A források közül, melyek óvatosságra intettek, legfontosabb Fényes László fehérterrorral kapcsolatos anyaggyűjtése volt, amelyet az akkori Párttörténeti Intézet (ma Politikatörténeti Intézet) őrzött. Ezt az anyaggyűjtést Fényes a Szociáldemokrata Párt megbízásából végezte 1923-24-ben. Néhány év távlatából és abban a légkörben pontos képet természetesen sem az áldozatok számáról, sem kivégzőikről és pontos motívumaikról nem lehetett alkotni. Az emlékiratokban szereplő leírásoknál és számoknál azonban ennek ellenére jóval autentikusabb mérleg készült. Fényes László közel 300 oldalnyi anyagot –jegyzőkönyveket, leveleket, beszámolókat – gyűjtött össze az ország minden részéből. Ennek alapján 881 olyan kivégzést tárt fel, amely a Nemzeti Hadsereghez volt köthető. Egyes megállapításokat vagy jelentéseket azonban -- és ebben igaza volt – nem tartott meggyőzőnek. Például Orgoványról valakik azt jelentették neki, hogy egyedül Héjjasék mintegy 300 embert végeztek ki. Ma már tudjuk, hogy a valóságban ennek a számnak alig több mint tizedéről, egészen pontosan 36 főről volt szó. Mindezeket mérlegelve Fényes végül arra a konklúzióra jutott, hogy 626 főről állítható biztosan, hogy a fehérterror áldozata lett. És ugyanakkor azt feltételezte, hogy ténylegesen ennek a duplájával kell számolni. Ennek az adatbázisnak az alapján szoktam a későbbiekben azt írni, hogy a fehérterror áldozatainak a száma ezer és kétezer közé tehető.Lehetséges persze, hogy még ez is túlzás. Két szorgalmas szakdolgozóm – Smudla Katalin és Bödök Gergely – ugyanis az elmúlt hónapokban a Fényes-féle anyaggyűjtést szigorú forráskritikának vetette alá, és néhány új forráscsoportot is bevont a vizsgálatba. Konklúziójuk: alig több mint 300 főről lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a különítményesek végeztek velük. Lehetséges, sőt valószínű, hogy a másik 300 életét is ők oltották ki, ám ezt nem lehet egyértelműen bizonyítani."
Kádárék horthysta restaurációs kisérletnek igyekeztek beállítani a forradalmat, kézenfekvő volt tehát számukra a felkelőket ellenforradalmárnak titulálni.
1956 november 4-e előtt igen. Utána Kádárék - mint említettem - kisajátították ezt az elnevezést, nyilván a kevésbé tájékozottak félrevezetése szándékával is, hiszen a szovjet katonai jelenlét Budapesten ugyan biztosította a hatalmukat, de az elfogadottságuk akkor még a nullával volt egyenlő. A konszolidáció (a beletörődés) több évig tartott.
1956 után a Kádár-rendszer magát tekintette forradalminak, a neve is Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány lett. A forradalom résztvevőit őt kezdték el ellenforradalmárnak titulálni, '57 tavaszán még a '19-es plakátot is elővették.
Az elítéltek/elmarasztaltak a hatvanas években kis gúnyos felhanggal maguk is átvették ezt a definíciót és vagy felkelőnek vagy "ellenforradalmárnak" nevezték magukat, nagyon sokuktól hallottam így használni ... többek között Bali Sándortól, Darvas Ivántól, Göncz Árpádtól, Mécs Imrétől, Pongrácz Gergelytől, Rácz Sándortól.
Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat. A polgári világ teljes összeomlása, a koalíciós kormányzás csődje kényszeríti Magyarország munkásságát és parasztságát erre a döntő lépésre. A kapitalista termelés összeomlott, a munkásság nem hajlandó több a nagytőkések és nagybirtokosok igájába hajtani a fejét.
Az országot az összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, a kommunizmus megteremtése mentheti meg.
Ugyanakkor külpolitikailag is a teljes katasztrófa előtt áll a magyar forradalom. A párisi békekonferencia úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem a teljes területét katonailag megszállja, a megszállás vonalait végleges határnak tekinti és ezzel a forradalmi Magyarország élelmezését és szénellátását végképpen lehetetlenné teszi.
Ebben a helyzetben egyetlen eszköze maradt a magyar forradalomnak a maga megmentésére: a proletárság diktatúrája, a munkások és a földmíves-szegények uralma.
A proletárság diktatúrájának döntő alapföltétele a proletárság teljes egysége. Éppen ezért a történelmi szükség parancsára teljes egyesülését mondotta ki a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja. E két párt helyett egyetlen proletárpárt fogadja magába ezután az ország minden dolgozó férfiát és asszonyát: a Magyarországi Szocialista Párt.
A kormányhatalmat e párt megbízásából Forradalmi Kormányzótanács veszi át. E tanács kötelessége lesz a Munkás-, Paraszt- és Katonatanácsok országos kiépítése. A törvényhozói, végrehajtói és bíráskodó hatalmat a Munkás-, Paraszt- és Katonatanácsok diktatúrája gyakorolja.
Magyarország Tanácsköztársasággá alakul. A forradalmi kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát a szocializmus, a kommunizmus előkészítésére és megvalósítására.
Kimondja a nagybirtokok, bányák, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtokokat teremtő földosztással, hanem szocialista termelő szövetkezetekkel hajtja végre. Az árdrágítókat és élelmiszeruzsorásokat, a tömegek éhségének és rongyosságának spekulációs haszonélvezőit irgalmatlan kíméletlenséggel üldözi. Vasfegyelmet követel. Halállal sújt le az ellenforradalom banditáira csakúgy, mint a fosztogatás brigantijaira.
Hatalmas proletársereget szervez, amellyel a munkásság és parasztság diktatúráját érvényre juttatja a magyar kapitalistákkal és nagybirtokkal szemben csakúgy, mint a román bojárokkal és a cseh burzsoákkal szemben. Kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz szovjet-kormánnyal, fegyveres szövetséget ajánl Oroszország proletárjainak. Testvéri üdvözletét küldi Anglia, Franciaország, Olaszország és Amerika munkásságának, egyben felszólítja őket, hogy ne tűrjék egy pillanatig sem kapitalista kormányaik gaz rablóhadjáratát a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Fegyveres szövetségre hívja Csehország, Románia és Szerbia, meg Horvátország munkásait és földmíveseit a burzsoák, bojárok, nagybirtokosok és a dinasztiák ellen. Fölszólítja Német-Ausztria és Németország munkásait, hogy kövessék a magyar munkásság példáját, szakítsanak Párissal, szövetkezzenek Moszkvával, állítsák föl a Tanácsköztársaságot, s fegyverrel a kezükben szálljanak szembe a hódító imperialistákkal.
A Magyarországi Szocialista Párt és Forradalmi Kormányzótanács fölismeri, mennyi nehézséggel és áldozattal kell megküzdenie a magyar munkásságnak, ha elindul ezen a bátor és nagyszerű úton. Háborút kell viselnünk élelmünk és bányáink felszabadításáért, harcot kell vívnunk proletártestvéreink szabadságáért és a magunk jólétéért. Nélkülözések, nyomor, szenvedés várakozik ránk ezen az úton. És mégis rá kell lépnünk és mégis rá merünk lépni, mert bízunk a magyar proletárság hősiességében és áldozatkészségében. Rá kell lépnünk, mert csakis így vihetjük győzelemre a szocializmus világot megváltó ügyét.
Minden munkást és földmívest felszólítunk, hogy dolgozzon, termeljen vagy álljon be a proletárhadseregbe, verejtékével vagy vérével áldozzon az eszme diadaláért. Bármi várjon ránk a szocializmus ügyének győznie kell! Éljen a proletárdiktatúra!
Éljen a Magyar Tanácsköztársaság! A Magyarországi Szocialista Párt A Forradalmi Kormányzótanács
