Nézz oda, kik sipákolnak most itt a nemért, és máskor kik vádaskodnak leginkább az megszégyenítésért, elégtételért, akár két generációs spéttel is, kik használják ki az ilyen aljas sunyi lózungokat, és rögtön egy ismerős halmazban találod magad.
Biztos így van. Nekem azért egy alapvető különbség ötlik a szemembe: akkor egy ország kitoloncolta a polgárait, jogfosztottá tette , kirabolta, egybeterelte, majd átadta egy idegen hatalomnak, hogy öljék meg őket.
Ez tényleg borzasztóan, több szálon is hasonlít az itt vitatott helyzethez, kurvára hasonlít, de mennyire hogy több szálon is hasonlít.
"mert ahol 5-én tartózkodni fogok, ott erre nem lesz lehetöség, azt viszont már augusztusban tudtam, hogy mit akarok azon a napon csinálni és hol... és az nekem nagyon fontos"
Baszki Te vagy a MIKULÁS !!!! Figyu!! bármilyen mandulás édesség jöhet..:)))
A kórházprivatizációról én is azért nem szavazok, mert önmagában sem az igen, sem a nem nem jó válasz.
A szavazás kérdése meg azért bizonytalan, mert ahol 5-én tartózkodni fogok, ott erre nem lesz lehetöség, azt viszont már augusztusban tudtam, hogy mit akarok azon a napon csinálni és hol... és az nekem nagyon fontos.
Nagyon fontos adat, hogy a polidilis internetezők köréből az adott időben errefelé járt válaszadásra hajlandók hány százaléka szavaz ide vagy oda! :)))))
Ismerem a történetet Eörsi Istvántól, aki annak idején szamizdatban írta meg. De most 2004 van, és annál is szomorúbb amit Duray tesz. Nyilván úgy érzi, neki most a Fidesz fenekéből kell kikandikálnia, enélkül szerinte nem is lehet a felvidéki magyarságért egy lépést sem tenni. Szerintem meg lehet.
Neked is igazad van, meg elnyomottnaknak is, meg azoknak is (köztük én), akik elvesztek a 623. KÁP-os topikban, és minden mozgó célpontra lőnek. Én is bocs. Evvan, 6-án már a Mikulást fogjuk anyázni.
Elnyomott, nézd el, hogy nem vettem figyelembe a kérésed, de nem lehet nem megindokolni sem a nemet, sem a tartózkodást szerintem.
Talán az Igen az egyetlen, amit indoklás nélkül is értek, ez nekem is egyértelmű érzelmi alapon... Egészen addig, míg egy kicsit tovább nem gondoljuk. Mert akkor már érzelmi alapon sem az!
