volt rokonom aki tűzér (akkor úgy hívták nehéz tűzér) volt a 2. hadseregben.
Megúszta élve a szovjet áttörést.
A technikájuk 100%-a ott maradt a Donnál.
Hazaengedték.
Majd 1943 késő ősszel ismét elvitték megszállónak.
A mai lengyel-belorusz határ közelében szolgált.
Azt mondta, hogy szedett-vedett, francia, cseh és minden féle egyéni fegyvereik voltak.
századonként pár géppuskával, egy tucat géppisztollyal.
Kaptak golyószórókat amihez nem kaptak lőszert.
Annak örültek mikor a németek (német alárendeltségben voltak) objektum őrségbe osztották be a századot mert partizán vadászathoz nem fűlött a foguk.
Kétszer voltak partizán vadászaton, mindkétszer súlyos személyi veszteségeket szenvedtek.
Egy német katona kórház félig állandó őrségeként úsztak meg hónapokat.
velük "szakadtak el rugalmasan " hátra felé - többször - 40-60 km-ket.
Végül feloszlatták az alakulatukat és mindenkit aki még életben volt a saját fegyverneméhez vezényeltek.
Őt Csehországba ahol egy újonnan felállítandó magyar tűzér alakulat kiképzésé folyt.
Ki is képezték őket.***
Német/cseh fegyverekkel.
Már éppen várták az új tűzér fegyvereiket a gyárból amikkel majd hősi harcokat vívnak a szovjetek ellen, amikor véget ért a háború.
Így maradt életben.
Szakaszvezetőként esett fogságba.
Azon kevesek egyike volt akik már 1946-ban hazatérhetek.
------------------------------------------------------------------------------------
*** = Mesélte, hogy dúlt a háború, jöttek az oroszok keletről, az amerikaiak nyugatról de ott Csehországban, pontosabban a német Cseh protektorátusban igazi békebeli tűzér kiképzést kaptak.
Semmi kapkodás.
Tanterv szerinti kaszárnya élet folyt, gyakorlótéri kiképzéssel.
Délutánonként kimenő a kisvárosba.
Úgy érezték megfogták az Isten lábát.
Nem is voltak velük fegyelmi problémáik a tiszteknek.
