oké, persze, mindennek van létjogosultsága; itt én arra szerettem volna rávilágítani, hogy pont az volt a baj, hogy írható volt a fájl, és valami elrontotta a jpeg headert (?)..read-onlyban meg nincs meg. :(
egyébként elolvasva az utóbbi két oldal igen hasznos eszmecseréit szeretném kérdezni, hogy van-e olyan suli (papírt adó!), amit jó szívvel ajánlanátok? ahol tényleg lehet tanulni is valamit. nem a tantervre értem, mert az, ha jól tudom, államilag le van fektetve, hanem ahol olyanok tanítanak esetleg, akiktől érdemes tanulni, akik tudják a szakmát! elég nagy a választék - árban is...! -, ahol meg lehet szerezni a képesítést, de hogyan ítéljem meg, hogy melyiket érdemes választani? ha már kifizetek több százezer forintot a képzésre, utazásra (nem mindneki fővárosi), akkor hadd tanuljak már valamit azért...
illetve topichoz illően, esküvőfotózást kitől érdemes tanulni (hol)?
Nem kell RAID, simán át lehet másolni egyik disk tatalmát egy másikra. Egy otthon, egy a szüleimnél, egy az anyósomnál, amit ezekből legalább egy nem vészel át, azt én sem.
Plusz mindenki nagyon boldog, hogy az aktuális diszken lévő családi fotók ott vannak rajta JPEG-ben is.
Ezért érdemes egy RAID-es háttértárat venni, van benne 3 HDD és ha bármelyik meghal belőle, semmilyen info nem vész el, mert minden adat többszörösen van tárolva. Ráadásul hálózatra köthető, úgyhogy kényelmes is a használata.
Nekem nme látszott dátum...de megnyugtatlak: 4 éves dvd-n archivált anyagát nem tudtuk viiszahozni egy barátomnak. Fuji dvd, 4x-essel írt, és semmi tartalom...a jpeg és a fájl maga látszólag megvan, de nem értelmezhető semmi belőle. Kuka. Na, ezért van nekem 6 terányi adatom vinyókon. Állnak a polcon, és elvannak. 2004-es fotókat előveszem és megvannak...
Fotóriporter (és rendszer karbantartó) vagyok egy internetes lapnál, de nem végeztem államilag akreditált fotós képzést. Ez hivatalosnak számít? (Bejelentett alkalmazotti viszony.)
Az a kártya megvan, amire ezek a jpeg-ek íródtak? Mert lehet, hogy azt kellene tenni, hogy ( ha már úgyis mindegy ) leformázni egy fgépben a kártyát, és utána visszaállíttatni 3-4 féle file recoveryvel a jpegeket. A gyorsformázás ui nem töröl a kártyáról, csak a tartalomjegyzéket írja át.
Te hivatásos fényképész vagy? Szerintem senki nem ragaszkodik a megszólalók közül a papírhoz. Én a magam részéről marhaságnak tartom, még . Megtudja csinálni vagy sem, de hol a határ? Egy orvost azért mégsem alkalmazhatunk így, habár ki tudja, lehet, hogy jobban járnánk.
És ugye addig minek legyen bárkinek papírja, amíg bárkiből lehet politikus, polgármester, miniszter, sőt még miniszter elnök is.
Viszont itt a fotózásban tényleg az van, hogy még meg sem vette a gépét, jön kérdezni, hogy milyen gépet vegyen, mert ő holnaptól esküvőt fog fotózni.
Félő, hogy sehogy. Ugyanis a iterjesztése jpeg, a neve is valós, de én pl exif adatot nem láttam benne. A készült kép nem jpeg eredetije nincs meg? Az segítene max.. valószínűleg a kártya sérült vagy a gép áramtalanná vált a fájl írása közben.
A vesztes pozíciója az, amikor az ember a piacot szidja (amin nem tud változtatni).
A nyertes az lesz, aki ezt szintén látja, és aztán változtat, és megtalálja a módját, hogy éljen meg az új körülmények között.
A többiek sértődötten eltűnnek szép lassan.
Az élet pont ilyen kegyetlen sajnos.
És ebben az is benne van, hogy a szó mai értelmében vett esküvőfotós kihal, mert nem lesz olyan szakma, amiből meg lehet élni.
Ha így lesz, új utakat kell keresni.
És nem azért írom, mintha az én ezt látnám jó és üdvözítő jövőnek. De ha valamin nem tudsz változtatni, jobban jársz, ha megtanulsz együttélni vele. A hideget is utálom, de azért kerestem egy kabátot, és fűtés is lett a lakásban...
Nem bántottál meg. Legalábbis ha ez volt a szándékod nem sikerült :)
A fotózás tömegsport lett. Ha valakinek van egy akár középszintű gépe és 2 objektíve az már photography néven fut az tuti. Ha kap 100 lájkot, akkor az már esküvőfotózásra is feljogosítja. Aki beleöl pár százezret az már vissza akarja termelni.
Vissza kell olvasni itt a fórumban 2008-ig. Aki itt 4-5 éve még kérdezett, az azóta az év esküvőfotósa volt. (de nehéz lesz kitalálni kiről is beszélek :) ) Szóval ez a szakma ilyen. 1-2 év alatt fel lehet érni a "csúcsra". Ehez kel némi érzék, némi pénz és némi szerencse. Olyan lett az esküvőzés mint az USA. Anno az volt a szlogen, hogy az államok minden embert szívesen fogad és a lehetőségek hazája. Pár évtizede a mondás megváltozott : a kapuk zárva.
Túltelített a piac. A 60ezres fotósok szintjén a 150ezres fotósok között, a 300ezres és feletti tartományban is. Az évek elteltével akik jók voltak próbáltak talpon maradni. Árat emeltek hogy ezzel mutassák a pozíciójukat. Volt akinek bejött- és volt akinek nem. Bár már mindenki elmegy a világ végére is ha kérik- azért egy az ország szélén élő fotós mindig hátrányból indul. Ez nem barátság- ez üzlet. Ha Miskolcról kell a fővárosba utazni fotózni, akkor azt a km-t, autókopást ki kell fizettetni. És hiába adnának százezret egy kreatív fotózásért a jó fotósnak, a hozzá kapcsolt kötelező sallangok miatt már sokallják az árat.
Az iskolák pedig termelik a fotósokat. A sima szakképző iskolákból évente több száz végzett fotós kerül ki. Olyan tőlképzés van mint az ügyvédekből. Csak nekik többe került a diploma- és nem 2 év hanem 7 mire melőzhatnak is vele önállóan.
Szidhatjuk az iskolát? Lehet. De ahogy GIV írta (vagy a Marci) nem ott tanulunk fotózni. Ott a papírt adják hogy fotózhassak. Mint a jogsit a veztéshez.
Az élet meg úgyis megalkuvásra kényszerít. Pár éve TUX írt pár hosszabb szösszenetet arról hogy mennyit is kell elkérni egy munkáért hogy abból családot lehessen fenntartani. Az a szám akkor is hátbavágós volt (és reális) és ha beleszámolom az inflációt akkor a helyzet még rosszabb.
Azta pedig annyi változott, hogy azok akik haveri alapon elkezdtek fotózni a piacot még jobban megszórták- szétosztották. Először ingyen, majd pénzért. Igaz sokan így kezdték. De mára már a segítő szándék semolyan mint rég. Mert már "vérre megy". Aki felnő a családját tartja el. Azt pedig nem fogja veszélyeztetni ha nem muszáj.
Amíg a "fotóst keresünk" felhívások és hirdetések után szinte kivétel nélkül az a második mondat, hogy "fizetni sajnos nem tudunk DE..." ne várj mást. Ahol véletlenül hajlandóak fizetni, ott is csak nyomott(néha sértő) árat akarnak megadni a szolgáltatásért. Amíg a keresleti oldal szemében ez csak egy "elvan a gyerek amíg kattintgat" szintű történet és nem tekintenek rá munkaként, sajnos ez lesz. Sok esetben pedig nem is látja a különbséget fotó és fotó között a keresleti oldal képviselője.
Sajnos ez folyamat, nem sokat tudsz tenni ellene. Nézd meg a színházak weboldalán a fotókat, alig találsz olyan képet ami megütné a szakmai mimimumot. Pedig ott talán kellene lennie valamiféle értékrendnek.
A Nikon vagyok reklám nem szól másról, mint hogy elég egy gépet venned. Az Iphone-hoz csöves erősítős dokkolót árulnak. Beteg világ ez...
Elnézést, ha valamivel megbántottalak, nem volt szándékomban, és szerintem a téma komolyabb, semminthogy félbehagyjuk.
A gyengébb minőségű, olcsóbb konkurencia nekem is fáj, az egyetemi rendezvényfotó piacról például teljesen kiszorítottak. De jelenleg a szakmai akreditációs rendszer alkalmatlan arra, hogy ezt a problémát kezelje, mivel a végzettség semmiféle minőségi garanciát nem jelent. Ez a munkáltatóm álláspontja is. Egy jól működő kamararendszer (ahogy erre már utaltak), vagy a képzés átformálása kellene. Amíg viszont ez nincs, csak magunk alatt vágjuk a fát azzal, hogy ragaszkodunk a régi dolgokhoz. Zárás helyett szerintem inkább nyitni kéne, és terjeszteni a művészi igényességet a kliensek és az aspiránsok felé is. Ha egy két hetes friss fotós esküvőre kér tanácsot itt, azt el lehet küldeni a fenébe, vagy el lehet rendesen, aranyosan magyaránzi, miért kamikáze, amit csinálni akar. Jelenleg mindkettőből elég sokat kap, ami nem használ a hivatásosok amúgy is romló közmegítélésének. A pályázatokon is legyen neki hely, legalább találkozik az elvárt színvonallal.
Nem volt felesleges. A második helyezett nevét nem tudom :) Ha pedig átküldeném a nevét, akkor valaki megbundázná hogy ne Ő legyen. Azt pedig nem szeretném. :D De tudod mit... IRL-ban van egy közös ismerősük. Csinálok egy printscreent erről a a mostani írásról, PS-ben beleírom a nevet, kinyomtatom, beteszem egy borítékba, leragasztom és odaadom neki. Így Te nem tudod előre ki fog nyerni- és nem érhet vád.
Balázsnak már megvan a sulija - és bár lehet hogy nem kapott ott 2 év alatt az élményen kívül semmit a vége mégis az lett hogy legálisan tud és mer dolgozni. Ez hátországnak nem rossz manapság.
Az esküvőfotózás szerintem nem a kreativitáson és a látásmódon bukik, hanem ha valainek nincs okostelefonja amin átnézi a jobb fotósok anyagát egy-egy helyszínről :) És persze a pénzen... ha nincs pénz (mármint a párnál) akkor nincs felkérés. Egy étterem reklámja ugott be, ami valahogy így hangzott: "Gyere be, különben mindketten éhen halunk!"
A fotósoknál is a minőséget meg kell fizetni. (minőség = fotós által saját magának a besorolása valamely színvonalra) A gond az amikor a párok nem tudják (de szeretnék) megfizetni azt a kategóriát. És akkor a jó fotós vagy enged és dolgozik vagy nem enged és fogyókúrázó művésszé változik.
Akkor légyszi küldd át a nyertes nevét magánban. Igaz, így felesleges volt elvégeznünk az eddig befektetett több száz munkaórát, de legalább megkímélnél minket minimum ennyitől és rengeteg kiadástól...
