"....ám miután meghaltak a legjobb trójai hősök, s argosziak közül is ki megélt, ki pedig lehanyatlott, s tíz év ostrom után Priamosz nagy városa megdőlt, és szeretett honi föld fele szálltak az argoszi gályák:...."
Most azért nem olvasom el újra az Iliászt. De rémlik, hogy az események a várbeliek és az ostromlók között zajlottak. Párvidalok, kitörések, stb. Ebből logikailag következik a körülzárás.
Egyébként a trójai állam a mai Dardanellák menti terület volt, amely helyzete folytán erősen akadályozta a görögök Fekete-tengerre irányuló mozgását. A háború egy görög gazdasági és katonai terjeszkedés, Homérosz motívumai, Heléna elrablása és egy szimbolikus erősség elleni támadás csak a regényesség.
Vagyis egy állam elleni hosszabb háboruskodás önmagában cáfolja az egy város teóriáját.
Azt senki nem állította hogy a tell pontosan megegyezik Trójával. Azt állítják hogy Trója ott volt ahhol a tell. És annak kb a VII szintje a Illiász beli trója.
Például a nem túl méretes helyőrség tíz évig tartó körülzárása, a csetepatékban résztvevők létszámai, a halottak számának ellenére kifogyhatatlan létszámú helyőrség...
1.) A várost beazonosították a Hettita szövegekben. A neve Wilusa amelyből a görög Wilion ->Ilion származik. A név maga maga a ló hettiat nevéből származik és a Ilion állandó jelzője a lónevelő. Taruisa pedig azonosítható Trójával
2.) A terület földrajza figyelembevéve a partvonal változásait az elmúlt 3000 évben pontosan megegyezik az Illiászban leírtakkal. Ezt John C. Kraft és John V. Luce bizonyította 2001-ben.
3.) kb Kre 1320 ban a hettita király II.Mursili levelet írt az Ahhiyawa -ák (akhájok) királyának és elismerte uralmát Millawanda (Milétos) felett és utalt egy korábbi ellenségeskedésre közte és az akhájok között.
Nem tudok, mert távol áll tőlem a kérdés. Ám annyit csendesen megjegyzek, hogy az általad felvázolt kronológiai sorrend sem jelent semmi bizonyosságot, csak egy kronológiai sorrendet, semmi többet. Az első probléma emögött az, hogy fogalmunk sincs, hogy hívták azokat a népeket akkor, amikor a legenda rájuk mutatott, és mivé váltak mára. Úgy látom, Te szívesen felvállalod az ördög ügyvédje szerepét (ne vedd sértésnek!), de nem ismered a védencet. Remélem, érted. :-)
Trójára a bizonyíték tényleg pont ennyi. van egy város, amire rá lehet húzni a Homérosz által leírt környéket. A genetikának a népi legendákra vonatkozóan pedig semmilyen bizonyító ereje nincs. Tudsz mondani forrást a japán mondákra Perry előttről?
A szkítákról viszonylag keveset tudnak a történészek, hiszen kevés az írott forrás róluk. a régészek több leletet tártak fel e népről, amely Kelet-Európa és Észak-Ázsia nagy pusztaságain vándorolt. Eredetük nem teljesen tisztázott, ám valószínűleg indoeurópaiak, azon belül pedig irániak voltak, tehát a magyar-szkíta rokonság, amelyről oly sokszor lehet hallani, aligha állja meg a helyét.
Bonyolultabb formában, távoli kultúrák egymásra hatásaként, esetleg kisebb-nagyobb népelemek keveredéseként azonban nem zárható ki a magyar-szkíta kapcsolat, hiszen a magyar nyelvben is szép számmal vannak indoeurópai, pontosabban iráni elemek, és akár együtt is élhettek finn-ugor nyelvű elődeink a szkítákkal vagy azokhoz hasonló népekkel. Szkíták az Alföldön és Belső-Ázsiában
Iráni eredetű szavunk a vár, a kard, a tehén, tej. Valószínűleg úr szavunk az iráni ahurából (uhur-ur) származik. Egyes feltételezések szerint a magyarok elődei iráni uralom alá kerültek, így a hatalmi műszavaink egy része, tehát az úr és ebből fakadóan az uruszág-ország is iráni eredetű. (Az asszony szavunk a fejedelemasszony kifejezésből szintén iráni eredetű.) Az viszont egyáltalán nem bizonyos, hogy a szkíták voltak azok, akik az iráni szavakat a magyar nyelvnek kölcsönözték. Sokkal valószínűbb, hogy az iráni nyelvű alánoktól erednek ezek a kifejezések.
A szkíták nyomai az Alföldtől egészen Belső-Ázsiáig megtalálhatóak. Kemenczei Tibor számol be arról, hogy az Ujak folyó völgyében, az Oroszszághoz tartozó Tuvában, a mongol határ közelében fekvő Arzsan falunál kurgánokat vizsgáltak 2000-2001-ben. Ezek egyikében az ázsiai szkíta kultúra korai emlékeit derítették fel."
"KEMENCZEI TIBOR: Szkíták az Alföldtől Ázsiáig
Az alföldi szkíta művészetről
Az utóbbi években Oroszország sztyeppei övezetében a korai nomádok két olyan fejedelmi temetkezését is a napvilágra hozták az ásatások, amelyek a magyar Alföld egykorú népessége művészetének, kultúrájának keleti jellegére a korábbinál élesebb fényt vetnek. Az előkerült pompás ötvösremekek egy részét alkotóik abban az állatstílusban formálták meg, amelynek emlékei a Kárpát-medencéből is ismertek.
Az állatstílus megszületése, léte a sztyeppei állattartó népek világnézetéhez, hitvilágához kapcsolódik, akik isteneiket, mítoszaikat különböző állatalakokban személyesítették meg. Ennek az ábrázolásmódnak megteremtői azok a nomád törzsek voltak, amelyek a Kr. e. I. évezred elején Belső-Ázsiától egészen a Kárpátokig húzódó sztyeppei térségben éltek.
Az újabb leletek
A Belső-Ázsiában, az Ujak folyó völgyében, a mongol határ közelében fekvő Arzsan falunál (Tuva Köztársaság) emelkedő kurgánok egyikének 2000- 2001-ben történt ásatása az ázsiai szkíta kultúra korai emlékeit hozta a napvilágra. A 75 méter átmérőjű, 2 méter magas földhalom alatt facölöpökből épített, kőtömbökkel fedett sírkamrában nyugvó férfi és női csontváz mellett 5700, összesen mintegy 20 kg súlyú aranytárgy feküdt. Közöttük vannak az eltemetettek ruházatát ékesítő szarvas-, párduc-, vadkanalakú aranylemezek, két, plasztikus párducfigurákkal borított nyakék, szarvasszobrocskában végződő hajtű, sasfej végű tegezcsatok. Az ötvösremekek a Kr. e. 7. századból származnak, s a belső-ázsiai állatstílusú művészet korai szakaszának jellemző jegyeit viselik magukon.
Arzsan falunál már korábban, 1971-74 között is feltártak egy kurgánt. A 110 méter átmérőjű, terméskövekkel fedett halom alatt lévő, cölöpökből összeácsolt sírépítmény központi kamrájában a 160 lóval együtt eltemetett férfi és nő csontváza mellett többek között állatalakos bronz rúdvégeket, bronz- és agancszablákat, kantárszíj díszeket és egy összegömbölyödő párducot ábrázoló nagy bronzkorongot találtak. [...]
Az innen származó lószerszámzattal megegyező típusú agancs szíjelosztók, bronzzablák a Kárpát-medencében is előkerültek (Biharugra, Maroscsapó, Velem-Szentvid). Ezek nyilvánvalóan nem a több ezer kilométer távolságban fekvő Belső-Ázsiából kerültek lelőhelyükre. A lovasnomádok ebben a korban a Kárpátokig húzódó sztyeppei övezetben azonos típusú lószerszámzatot használtak. [...]
A sztyeppei és alföldi leletek hasonlóságának magyarázatára két elmélet született. Az egyik szerint a Kr. e. 9-8. század folyamán a Fekete-tenger mellékéről származó lovas népcsoport telepedett meg a Tisza vidéken, míg a másik vélemény szerint az alföldi keleti típusú tárgyak csak a két terület közti kereskedelmi kapcsolatok emlékei.
A szkítákról
Az állatstílusú művészetet megteremtő népek neveiről, életmódjáról a legfontosabb antik írott forrást Hérodotosz görög történetíró (Kr. e. 484-425) hagyta ránk. Hérodotosz az Isztrosz (Duna) torkolatvidékétől a Tanaisz (Don) folyóig húzódó sztyeppei térséget nevezte Szkítiának, a szkíták földjének, míg a Don és a Volga közti vidéket szerinte a szauromaták lakták. Az attól délre húzódó közép-ázsiai sztyeppéket a szakák, azaz az "ázsiai szkíták" uralták. Szkítia területén Hérodotosz több népet sorolt fel. Az Isztroszon (a Dunán) túlról megnevezett népek közül a keleti eredetű szigünnák és agathürszoszok azok, amelyeket több kutató az erdélyi és alföldi szkíta kori lakossággal azonosított.
A szkíták az iráni nyelvcsaládhoz tartozhattak. [...]
Ma már Hérodotosznál többet tudunk? Az iráni, belső- és közép-ázsiai elemek ötvöződéséből a klasszikus, jellegzetesen szkíta művészet Kr. e. 750 körül bontakozott ki. Ennek emlékei a Kubán folyó menti alföldön, az Azovi- tenger és a Dnyeper mellékén feltárt kurgánokból kerültek napvilágra. Az előkerült ötvösremekek egy részéről feltételezhető, hogy azokat a Kr. e. 6. században a Fekete-tenger északi partvidékén létesült görög gyarmatvárosok, mindenekelőtt Olbia műhelyei készítették a szkíta vezető réteg megrendelésére.
A szkíták a magyar történelmi hagyományban
A magyar régészeti kutatásnak a sztyeppei térség szkíta kultúrájú népei és a Kárpát-medence egykorú lakossága kapcsolatainak jellege, története a 19. század vége óta témája. [...]
De nem csak a tudomány művelőit foglalkoztatta ez a téma. A korai középkor óta élt és hatott a hagyomány, amely a magyarok elődei között tartja számon a szkítákat. A magyar krónikaírók közül elsőként Anonymus az 1210 táján írt művében származtatta a magyarokat a szkítáktól. A magyarság szkítiai őshazájának leírását Kézai Simon 1282-85 között írt krónikájában a hun származás mondájával egészítette ki. [...] A hun eredet hagyományát több középkori krónika (Bécsi Képes Krónika, Budai Krónika, Turóczy János, Bonfini krónikája), valamint Werbőczy István 1517-ben megjelent Hármaskönyve is átvette, elevenen tartva a szkítiai őshaza, a hun eredet hagyományát a magyar nemesség származástudatában. A 19. század végétől, ugyan vitákkal kísérve, de ez a tan máig széles körben ismert, vallott maradt.
A szarvas
A Szkítia régészeti emlékei iránti érdeklődést az 1920-as években két nagyszerű lelet előkerülése csak fokozta. 1928-ban Mezőkeresztes-Zöldhalompusztán, 1923-ban Tápiószentmárton határában bukkantak egy-egy arany-, illetve elektronlemezből megformált szarvasdomborműre. Mindkét ötvösmunka a korai szkíta-görög művészet jellemző jegyeit tükrözi. [...]
A zöldhalompusztai aranyszarvashoz hasonló, a küzdelemben leroskadó, fejét hátra fordító állatalak ábrázolása a szkíta művészet elő-ázsiai, iráni eredetű motívumai közé tartozik. [...] Jellemző e stílusra a határozott vonalakkal határolt nagy felületek alkalmazása, az ábrázolt állatalak lényegi vonásainak kiemelése. Ezek a stílusjegyek összességükben azt mutatják, hogy az ötvösremekek mintaképeit eredetileg fából, csontból faragták.
A tápiószentmártoni, elektronlemezből domborított ábrázolás a talajtól elrugaszkodó, lábait maga alá húzó, vágtató, szinte repülő szarvast örökít meg. Hasonlóan megmintázott szarvasfigurák nagy számban ismertek a sztyeppei övezet szkíta emlékei között. A végső soron belső-ázsiai eredetű motívumot a legkülönfélébb tárgyakon, váltakozó méretekben, így többek között díszfegyvereket, ruhákat ékesítő lemezeken, mellpáncélokon, ékszereken, edényeken alkalmazták a szkíta, görög mesterek. [...]
A sztyeppevidék népeinek hitvilágában gyökerező szarvasábrázolások nagyszerű képviselői a Dél-Ural vidékén, Filippovka falunál feltárt kurgánból kiásott leletek. A filippovkai kurgán a szarmaták (szauromaták) emléke, s a Kr. e. 4. századból származik, de leletei ugyanúgy a sebezhetetlen, égi eredetű szarvas alakjának megőrzői, mint az idősebb korú szkíta alkotások. Ebben a korban szintén a Dél-Ural térségében volt az ősmagyarság szállásterülete, ahol a csodaszarvas rege ősi változata a magyarság mondavilágába kerülhetett. [...]
Az ezután következő évszázadokban a szarvasmotívum új változatai születtek meg, amelyek megformálására az iráni, majd a görög művészet stílusa hatott. Változatlan maradhatott azonban az a szellemi tartalom, a misztikus szarvas totemősként való tisztelete, amely a sztyeppe népeinek hitvilágában azonos volt. A zöldhalompusztai és a tápiószentmártoni aranyszarvasok annak tanúi, hogy ezt a mítoszt, a totemisztikus eredetmondát az Alföld szkíta népessége is ismerte.
Szkíta anyagi kultúra
A szkíta anyagi kultúra fő elemei: az állatstílusú művészet, a fegyverzet és a lószerszámzat. A Kárpát-medence emlékanyagában a szkíta kultúra mindegyik alkotórésze jelen van. [...] Az alföldi szkíták temetkezési rítusának keleti vonásai így foglalhatók össze: sírhalmokat emelnek, faládákba, cölöpökből ácsolt sírkamrába temetik halottaikat, a harcosok felszerszámozott lovát is eltemetik a gazdájukkal, a kocsit is sírba helyezik.
Az elhunytakkal együtt eltemetett tárgyakból képet alkothatunk a szkíta harcosok fegyverzetéről, a nők viseletéről, a hitvilágról, művészetről, a kézművesség fejlettségéről.
A nyílvesszőket tartó bőr- és fategezek kereszt alakú bronz zárócsatjainak többségét állatmotívumokkal ékesítették. [...]
A jellegzetesen szkíta fegyverformák közé tartoznak a rövid vastőrök, kardok. Közöttük olyan darabok is vannak, amelyek agancsból faragott, vagy bronzból öntött markolatának végét szkíta állatstílusban ragadozó madár-, illetve sasfejalakúra alakították. (Ilyeneket találtak: Szentes-Vekerzug, Nyíregyháza-Manda-bokor, Penc.)
A hitvilágba engednek bepillantást az állatalakos díszű bronztükrök és rúdvégek, csörgők. Olbiai görög mintákat követve készültek azok a párduc-, fekvő szarvas-, kosfejalakokkal díszített nyelű bronztükrök, amelyeket a Kaukázustól a Kárpát-medencéig terjedő szkíta kultúrkör népei helyeztek a sírokba mint az örök élet, a Nap jelképét. Az Alföldön a Muhin, Tápiószelén feltárt temetőkből kerültek elő ilyen tükrök.
A sámán szertartás kellékei voltak a csörgők, a csengők. 1964-ben a Kárpát-medencei szkítaság kiemelkedői emlékei közé tartozó áldozati leletegyüttesre bukkantak Nagytarcsán. Ebben három bronzcsörgő, nyolc bronzkolomp és négy vaszabla van. [...]
A szkíták az Alföldön
A régészeti emlékek tanúsága szerint a Kr. e. 8-4. században az Alföldön élt lakosság a keleti, sztyeppevidéki kultúrkör része volt. Ennek az időszaknak az elején ez a nép a vasművesség, az akkor a legkorszerűbb lószerszámzat meghonosításával a Duna-Tisza vidékén új gazdasági, kereskedelmi fejlődést alapozott meg. Újabb keleti eredetű bevándorlókkal gyarapodva a Kr. e. 6-5. században az Alföld népe meghatározó politikai-gazdasági hatalommá vált a közép-európai térségben. A Kárpát-medence nyugati felében és az Észak-Balkánon előkerült nagyszámú, alföldi szkíta típusú lószerszám és fegyverlelet jelzi hatását a hallstatti, illír-venét kultúrkörre. Kézművessége, kultúrája nem tűnt el azután sem, hogy az Alföld kelta uralom alá (Kr. e. 4-Kr. u. 1. század) került. [...]
*
Szkítia és az Alföld népe elit rétegének rokonságát az állatstílusban megfogalmazott emlékek egyértelműen tanúsítják. Az ilyen alföldi emlékek nagy száma, változatossága arról vall, hogy nemcsak néhány szkíta importtárgy, kereskedelmi áru került erre a tájra, hanem az ott élt lakosság olyan világképpel rendelkezett, amelyből ez az ábrázolásmód eredt.
A Fekete-tenger északi partvidékén létrejött, virágzó szkíta birodalmat a Kr. e. 3. századtól a keletről előrenyomult szarmata törzsek fokozatosan felszámolták. Az Alföldet a szarmaták a Kr. u. 1. század második felében foglalták el. Hódításuk, a kelta uralom után, ismét a keleti kultúrkörhöz kapcsolta ezt a tájat."
Úgy tudom, semmi bizonyíték nincs Trójával kapcsolatban. Találtak egy óriási tellt, amelynek a VIIA-VIB rétegeiben vélik Tróját azonosítani. Jobb tényeket is találhatnál.
Tudniillik a Matsumoto gyerek például tényszerűen kimutat tényszerű immunglobulinokat a mai népekben. Ezek nem találgatások.
a tények döntik el. Trójánál voltak a tények, amelyeket az ásatások hozatk felszínre. a japán-kirgiz izénél hol vannak a tények? persze sehol, csak a legendák. ezek a legendák mikortól dokumentáltak? a japánok történetírásában-irodalmában mikortól datálható ez a magyarokkal való testvériség? mert ha Matthew Perry utántól, akkor bukta. mint ahogy a kirgizeknél is az orosz hódítások előttről kellene bizonyítani az ügyet.
a germán befolyásos megjegyzés pedig pontosan mutatja, mennyire vagy komolyan vehető bármilyen témában. tények és bizonyítások nélkül vagdalkozol csak, hozva a Hunsdorferező alpári banda szintjét. ez nem tudomány
Jégbe fagyott múmia Mongóliában 2006. augusztus 3. 14:27
Mongóliában egy 2500 éve jégben konzerválódott múmiára bukkantak kutatók
A ZDF német televízió csütörtökön közölte Mainzban, hogy a szkíta lovas nép egy harcosáról van szó. A televíziós csatorna felvevő csoportja elkísérte a Német Régészeti Intézet (DAI) kutatóit az Altáj hegységbe, ahol ásatások folynak a "Schliemann öröksége" című készülő sorozathoz. Az örökké jeges talajban a kamera "szeme láttára" tártak fel egy érintetlenül fennmaradt szkíta sírkamrát, egy úgynevezett jégkurgánt.
A beszámoló szerint a régészek Hermann Parzinger, a DAI elnökének vezetésével emelték ki a harcos múmiáját, amely mellett ott volt vastag szőrmebundája és gazdagon díszített, aranyozott fejdísze. A kutatók a leletet az 1991-ben megtalált legendás "jégember", Ötzi, valamint az 1933-ban meglelt tetovált szibériai jégherceg felleléséhez mérhető régészeti szenzációnak tartják.
Mihelyt behatóan megvizsgálták és restaurálták a múmiát, a ZDF külön műsorban részletesen beszámol majd a leletről.
igen, meglehet, bizonyos speciális esetekben (ld. Trója), de a japánok és kirgizek nem ide tartoznak.
1.) Ki dönti el ? 2.) Ha valaki eldöntötte, mi alapján ? 3.) Ami alapján eldöntötte, azok az információk mennyire korlátozottak, illetve mennyire megbízhatóak ?
4.) Vajon TRÓJA hogyan is vált a TÖRTÉNELEM részévé ? Egy AMATŐR régész úgy döntött, hogy VALÓSÁGként fogja föl a legendát......és talált bizonyítékot... Ha így nézzük szerencséje volt... Ha nem talált volna, minden maradt volna a régiben, holott a VALÓSÁG még akkor is lehetett úgy, ahogy a legenda írta. Ne feledjük, hogy a régészet és ebből a TÖRTÉNETTUDOMÁNY abból dolgozik , amit döntő többségében VÉLETLENSZERŰEN TALÁL !!! amióta egy --- megintcsak GERMÁN befolyásos kutató --- kijelentette, hogy a LEGENDÁKAT, MONDÁKAT és "KIZÁRÓLAG" a magyar krónikákat száműzni kell a "MÚLT" történéseinek rekonstruálásánál....
A magam részéről inkább ezt a GERMÁN kutatót kellett volna száműzni.....
it is possible to track the exact date of the political Hun formation starting from the IV. Century B.C. which expanded from the rivers Orhun-Selenga and the with the Otügen suburbs as center which was respected as the blessed country by the Turks, down to the Huang-ho river in the south. The first historical document about the Hun's was an agreement, that was dated in 318 B.C. Lateron the Hun's increased the pressure on the Chinese lands. After long defensive fights the local dynasties had started to surround their settlements and military concentrations with city walls in order to protect from the Hun cavalryman.
In order to close his north walls totally against the Hun attacks, Si-huang-ti from the Chinese dynasty (259-210 B.C.) tore down the inner parts of the city walls and with the materials they gained he filled the blanks formed the outer walls to the famous Chinese Wall (214 B.C.). As they thought to have set the most protective step against the Chinese and Turk attacks two important incidents happened: the foundation of the Han dynasty (202 B.C. - 220 A.D.) which raised intelligent emperors for a long term in China, the take over of the Hun Emperorship by Mete Han (209 - 174 B.C.).
"Although Attila's empire proved to be short lived, many Huns stayed on in Europe and researchers commonly consider the Hungarians to be the descendants on the Huns," said Wang Shiping from Shaanxi History Museum, an expert on the history of the Sui (581 - 618) and Tang (618 - 907) dynasties.
"Generally speaking, Hungarians don't look like other Europeans," said Wang, whose opinion was echoed by both Prof. Qi Sihe of Peking University and former Hungarian Ambassador to China Otto Juhasz. "And what's more, many popular Hungary folk songs are similar to those sung in northern Shaanxi and Inner Mongolia. There are also echoes of the past to be found in their religion. Although Hungarians generally profess allegiance to the Eastern Orthodox Church, they still retain many of the customs and habits of shamanism originating among the nomadic tribal peoples of Siberia on China's northern border."
"The Hungarian traditions of playing the suona horn (a woodwind instrument) and paper-cutting are reminiscent of those seen in northern Shaanxi. Even the way final syllables are pronounced in Hungarian is quite similar to the northern Shaanxi accent," said Gao Jianqun, a well-known Chinese writer and author of the novel The Last Hun. "Many Hungarian researchers hold the view that the establishment of Hungary is closely connected with the descendents of the Huns."
"de a japánok és kirgizek nem ide tartoznak." - és lesz nagy meglepetés... Lásd Matsumoto vizsgálatait -> a Bajkál tó északi részén való egymás mellet élés. (Egyébként a japán iskolákban azt tanítják állítólag, hogy a nyil japán, a hegye pedig magyar.)
én ezt tudom. azért hoztam fel, hogy látszódjék, a népek közötti baráti viszony vagy a köznapi legendák mennyire nem jelentenek bizonyítékot bármiféle komoly, tudományos alapú rokonítás igazolására.
vanank ezek a népi legendák. Varsóban is testvérnek tartanak, mint ahogy a konstantinápolyi bazárban is. akkor eszerint most törökök és lengyelek (szlávok) is vagyunk? ez így hogy?
1.) A lengyelek egy részével GENETIKAIlag vagyunk rokonok.... Az , hogy a genetikai rokonságunkból fakadó ősi egységes kultúránkra ( Közép-európai ) MÁS KULTÚRA és NYELV épült rá : SZLÁV , az az etnikum egyes összetevőiben nem gyengítette az ősi kötődést. Másodsorban a középkori közös uralkodóink, továbbá a PÁLOS szerzetesek ( lásd Lengyelország leghíresebb zarándokhelyét) , a MÁRIAkultusz kiemelkedő mivolta mindkét országban stb. nagyonis fönntartja ezt a köteléket...
2.) A törökökkel kapcsolatban egyrészt a 150 éves oszmán megszállás lehet az egyik alap, a másik pedig az ázsiai eredetünk, továbbá a magyarság TÜRK vezetői rétege, ( netán az AVARság), az altaji népekkel való kapcsolataink, nyelveink RAGOZÓ mivolta.....
vanank ezek a népi legendák. Varsóban is testvérnek tartanak, mint ahogy a konstantinápolyi bazárban is. akkor eszerint most törökök és lengyelek (szlávok) is vagyunk? ez így hogy?
(MR) A Magyarok VI. Világkongresszusán az Őstörténeti konferencia egyik ünnepelt előadója volt Gazda József, akinek „Emlékek Ázsiája- őseink földjén" című kötetét ajándékba is megkapták a találkozó résztvevői. Nem tudományos munkáról van szó, a kötetben első világháborús hadifoglyok emlékeznek arra, hogy az ázsiai hadifogolytáborokban milyen jó értelemben vett megkülönböztetésben részesítették a magyarokat. Hogy ennek mi lehet az oka, az kiderül a szerzővel készített interjúból.
-A hetvenes évek elejétől járom magnetofonnal Erdélyt és mondatom el az emberekkel a saját sorsukat. Sok olyan emberrel találkoztam, akik az első világháború alatt valamelyik távol-keleti hadifogolytáborba kerültek. Ezek az emberek, aki Szibériában voltak hadifoglyok, egybehangzóan azt mondták, hogy bennünket az ott élő népek rokonként kezeltek. Ahogy megtudták, hogy ők magyarok megkülönböztetett módon néztek rájuk, beszéltek velük. Senki iránt nem mutattak akkora érdeklődést, mint a magyarok iránt. - Kik voltak azok, akik figyelmességükkel elhalmozták a magyarokat? - Ebben az esetben meglehetősen hosszú a sor. Szerették a magyarokat a japánok, a mongolok, az ujgurok. Közép-Ázsiában a tatárok, a kirgizek, a kaukázusi népek. Az interjúk során a volt hadifoglyok különlegesen sokat meséltek a japánok és a kirgizek magyarokkal szembeni nagyfokú szimpátiájáról. A volt hadifoglyok is félig-meddig azzal az érzéssel érkeztek haza, hogy ők is visszatértek az őshazába. Még olyan nyilatkozó is volt, aki azt mondta, hogy mintha a táj is ismerős lett volna. Úgyhogy valamiképpen a génjeink is őrzik emlékeinket. - Mivel magyarázható Ön szerint ez a rokonszenv? -A messzire eltávozott testvéreiket köszöntötték bennük. Ezeket a testvéreket viszontlátva az általam faggatott foglyokban az a vélemény alakult ki, hogy ők jobban tudják, hogy mi kik vagyunk, mint mi magunk! Ebből azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a magyarok nem becsülik eléggé magukat. A másik, hogy nem vagyunk annyira hálásak a sorsunknak, hogy azokat, akik bennünket szeretnek és számon tartanak , mi magunk is számon tartanánk. A foglyok emiatt bizony szégyellték is magukat. - A Magyarok VI. Világkongresszusán számos előadás foglalkozott a magyar eredetkérdéssel. Miért okoz ez a téma akkora fejtörést a különböző előadóknak? -A magyar őstörténet kérdése valamilyen okból és helytelenül tabutéma. A magyar tudományosság csak a finn-ugor nyelvészek megállapításait veszi figyelembe. Ezek a nyelvészek valójában egy pontig mennek csak vissza. Hogy az előtt mi volt, azt már nem vizsgálják. Egy merész feltételezést fogalmazok meg, amikor azt mondom, hogy a finn-ugor népek összességében nincsenek annyian, mint a magyarok! Az is elképzelhető, hogy létezett egy ős finn-ugor nép, amelyik egy nép volt, de szétszakadt. A magyarság pedig valahonnan kb. négyezer évvel ezelőtt érkezett az Uralba. Ezek a kis népek valamiképpen az ő vonzáskörébe kerültek. A történelemtudomány is tisztában van azzal, hogy l5O-2OO év alatt megtörténik a nyelvcsere. Ez akár be is következhetett, s akkor a rokonság nem elkülönítő, hanem történelmi ténnyé válik. Nyilván ők is keveredtek velünk. A csángókban genetikailag is sok finn-ugor elem van, az Alföldön élő magyarokban állítólag nincs! Sok-sok rejtélye van a magyar múltnak. Nem szégyen egy népnek a saját múltja és nem kell ennek a területnek a kutatását dilettánsoknak átengedni! Komoly tudósoknak kellene ezeket a kérdéseket kutatniuk. Jelenleg egy csomó szakképzetlen, tudatlan ember délibábos módon foglalkozik a magyar múlttal, akik égbekiáltó ostobaságokat tudnak mondani. A sok különböző, kitalált elméletek dzsungelében csak úgy lehet rendet teremteni, ha a tudományosság „ rááll erre a pályára" és elindul a magyar múlt kutatása". A magyar néphagyományok egybe esnek a keleti népek hagyományaival. A konferencián a kazah előadó elmondta a hunor- magyar mondánknak a kazah változatát. Ezek érdekes dolgok, amelyeket össze kellene vetni. Pénzt ez érdemel! Érdemes lenne összegyűjteni az ázsiai népek legendáját. Át kellene kutatni az ázsiai és a kínai levéltárakat. Hatalmas tennivaló van a magyar tudományosság előtt és ettől nem elzárkózni, hanem effelé fordulni kell. A szerző Erdélyben született és ott is él mind a mai napig. Kőrösi Csoma Sándor szülőfalujától három kilométerre Kovásznán.
A TUVAI HALOMSÍROKRÓL
Egy igazi csemege. Nem olyan régen az egyik televízióban sugárzott filmben bemutatták a szibériában halomsírokban talált szkíta leleteket. Aztán mély hallgatás... Ezt a hallgatást próbáljuk most mi megszüntetni ezzel a letölthető anyaggal. Kivételesen jó minőségben... http://dobogommt.hu/letoltes/tuvai.WMV www.dobogo.ini.hu http://dobogommt.hu/main.php
Magyarok a hunok fővárosában... Dátum: March 20, Monday, 18:31:14 Téma: Székely Történelem
Magyarok a hunok fővárosában
-nationalgeographic- Néhány éve fedezték fel az egyetlen (rom)várost a világon, amelyet a hunok hagytak maguk után. Erről szóló cikkünk nyomán most magyar szakértők keresték fel a Kína területén található emlékeket.
A National Geographic Online másfél évvel ezelőtt megjelent cikkének olvasása adta az ötletet néhány magyar tudósnak, hogy felkeressék Kína északi részén Tongwanchenget, az egyetlen olyan romvárost, amelyet a hunok hagytak maguk után – legalábbis mai tudásunk szerint.
Dr. Obrusánszky Borbála, Dr. Balogh Ildikó és Vörös Tibor Balázs együtt vágtak neki a kelet-ázsiai túrának, amelynek több állomása volt, és közülük csak az egyik Tongwancheng, hiszen például részt vettek a mongóliai Szühebátorban az első nemzetközi konferencián is, amely a hunokkal foglalkozott. Minderről lapunknak Obrusánszky Borbála, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa számolt be, aki a pár hete visszatért csapat történész- orientalista tagja volt.
Az első hun sírok felfedezésének évfordulója Mongóliában
Manapság egyre több ország egyre több kutatója kezdi vizsgálni a hunok eredetét, így többek között orosz, kínai, mongol és magyar szakértők részvételével május 14-17. között zajlott le az első nemzetközi konferencia, amelyen a hunok történetével, eredetével foglalkoztak – magyarázta Obrusánszky.
A Szüh-Bátorban (magyar térképeken: Szühebátor) tartott tanácskozásra az adott okot, hogy a környéken, Noin-Ulában nyolcvan éve, 1925-ben tárta fel a szovjet-orosz utazó és felfedező Kozlov azokat a sírokat, amelyekről először derült ki, hogy a hunok maradványait tartalmazzák Mongólia területén.
A magyar kutatók ezután Belső-Mongólia felé vették útjukat. Ez a tájegység ma Kínához tartozik, itt először Höhhotban (Hohhot vagy Huhehaote, illetve Kukuhoto néven található meg a különböző térképeken) álltak meg, ahol Ucsiraltu professzor fogadta őket, az egyik legtekintélyesebb kínai-mongol szakértője a hun-kérdéskörnek. Ucsiraltu professzor számára a magyar utazók egy különleges szószedetet is hoztak, amely Bálint Gábor XIX. századi orientalista gyűjtésének eredménye. Bálint szerint 1200 magyar szó eredete hozható összefüggésbe mongol szavakkal. A hazai (magyar) szaktudomány mintegy 200 szót tart mongol vonatkozásúnak, de ezek döntő részét többségét a nyelvészek török átvételnek tartják.
Mongolul vagy törökül beszéltek-e a hunok?
A mongol vagy török eredet nem mindegy, hiszen ugyan mindkét nyelv az altáji nyelvcsaládhoz tartozik, de annak eltérő ágait képezi (az altaji nyelvek három nagy csoportja: török, mongol, mandzsu). A mongol vagy a török eredet nemcsak a magyar jövevényszavaknál fontos, hanem a hun nép története szempontjából is döntő jelentőségű. Az bizonyosnak tűnik, hogy a hunok valamilyen altáji nyelven beszéltek, de sokan inkább törökösnek (csuvas-töröknek, amilyen a bolgár-törökök nyelve is volt) vélik őket. Ezzel szemben Ucsiraltu professzor úgy véli, hogy a hunok mongolul beszéltek, a mai ojrátokhoz (nyugat-mongóliai nép) hasonló nyelven. Mindenesetre a Bálint Gábor által összegyűjtött magyar-mongol megfelelések ellenőrzésében a jövőben szerepet vállalhat a höhhoti kutató, aki elsősorban régi kínai dokumentumok alapján próbálja azonosítani a hun, illetve a mongol kifejezéseket, pontosabban azok eredetét. Ucsiraltu mindehhez a perzsiai és észak-indiai hunok szövegeit is felhasználja.
Obrusánszky Borbála, aki mongolisztikával foglalkozik elsősorban, s így került a hunok kutatásával is kapcsolatba, minderről úgy vélekedik, hogy egyelőre nem lehet egyértelműen állást foglalni a hunok nyelvét illetően. Mongol nyelvészek szerint az sem kizárt, hogy a mongol és a török nyelvek valamilyen közös ősét beszélte ez a népcsoport, ha egyáltalán a hunokat egységes népnek lehet tekinteni, és nem inkább egy nomád államalakulatnak, amely számos néptöredéket (akár törököt, akár mongolt) sodort magával az idők során.
A magyar trió ezután Hszianban talált újabb hozzáértőkre. Hszian (Xian) már a történelmi Kína része, alighanem ez volt az ázsiai ország első fővárosa, de akkor még Csangan néven. Ma a hsziani egyetem (angolul Shaanxi Normal University-ként emlegetik az intézményt) az egyik központja a hun kutatásnak. A milliós lélekszámú, legalább 3100 éves történetre visszatekintő Hszian a kínai Sanhszi (Shaanxi) tartomány legjelentősebb városa is egyben. Itt található a híres terrakotta harcosoknak, a legendás Csin Si Huang-ti császár agyagkatonáinak a múzeuma is. Obrusánszky Borbála beszámolt arról, amit korábbi cikkünkben is megemlítettünk, hogy a kínai „hunológusok" a magyarokat tartják a hunok egyik leszármazottjának. Hszianban. Legalábbis ezt a nézetet fejtette ki nekik Hou Yongjian, aki történeti földrajzzal foglalkozik a Hsziani Egyetemen. (Hou professzort is a National Geographic Online korábbi cikke nyomán keresték meg a magyar utazók.)
Kínai-hun közös ős?
A legújabb kínai elméletek szerint egyébként maguk a kínaiak is a Hszia-dinasztiától, illetve a Hszia-államból származnak, de ezt a dinasztiát tartják a kínai források is a hunok ősének. Így a kínaiak kezdik manapság tisztelni a hun örökséget, amit elsősorban a hozzájuk tartozó Belső-Mongóliában lehet felfedezni. Nem véletlen, hogy amikor a magyar kutatók elértek Tongwancheng környékére, ott a néhány éve épült modern autópályán külön tábla jelzi a letérőt a hunok egykori fővárosa felé.
Itt az ideje tehát, hogy foglalkozzunk magával Tongwanchenggel, illetve a vele kapcsolatos elméletekkel, történelmi adatokkal! Említettük, hogy a kínaiakat mostanában a Hszia-eredet foglalkoztatja. Ez nem véletlenül érdekli a magyar orientalistákat sem, ugyanis a déli hunok, azaz a hunok Ázsiában maradt képviselői a hsziungnuk, akik Dahszia vagy Da-Hszia (Daxia, illetve Da Xia) államot alapították meg. A Da-Hszia elnevezés voltaképpen a Nagy Hszia összetételt jelenti.
Tongwancheng múltja és jelene
De térjünk vissza Tongwanchengre! Ez az egyetlen város, mint már említettük, amelyet bizonyosan a hunok hagytak maguk után. Obrusánszky Borbála elmondta, hogy az utóbbi időben Mongólia déli részén, a Góbi sivatag részén is ásatások kezdődtek, és falmaradványokat fel is tártak már, de egyértelműen hun város csak a kínai Saanhszi tartományban maradt fenn. Ez a Da-hszia állam egykori fővárosa, Tongwancheng.
Káta és Bátor Höhhot, a „Kék Város" az el- nevezésének egy részében magyar településnevek alkotó- elemét fedezhetjük fel – hívta fel a figyelmet Obrusánszky Borbála. A mongol hot, azaz a város szónak a magyarban a -káta végződésű helynevek fe- lelnek meg. Ehhez hozzátehet- jük: különleges Lajtakáta mai neve is: az Ausztriához csatolt Árpád-kori határőr-települést most Gattendorfnak hívják, vagyis sajátos mongol-német keveréknyelven 'Városfalunak'. Szintén érdemes megemlíte- ni, hogy Nyírbátor és Nyírkáta mennyire közel esik egymás- hoz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyénkben, márpedig a - bátor végződés több mongol település nevében is szerepel (igaz, a bátor egyben személy- név is, számunkra ismertebb Szüh-Bátor, aki a modern Mongólia egyik fontos állam- férfija volt.) A várost százezer ember építette, és fénykorában 40 ezren laktak itt – magyarázta a történész-orientalista egy kínai forrásra, a Jin- shu kézirat 130. tekercsére és egy ma élő japán történész, Koichi Matsuda kutatásaira hivatkozva. Matsuda közléséből lehet tudni, hogy Tongwancheng építője, Chi-gan Ali kegyetlen ember volt: az egyes falszakaszokat építő csoportok vezetőit akár meg is ölte, ha nem találta elég szilárdnak az építményt. Sőt, a megölt építőmestert be is építették a falba – ezt a hagyományt, az emberáldozatot, nálunk magyaroknál a Kőműves Kelemenről (illetve a feleségéről) szóló ballada örökíti meg. A Tongwanchenget meglátogató kutatók mindenesetre konstatálhatták: időtálló munkát végzett Chi-gan Ali, hiszen a helyenként tízméteres vastagságú falak még ma is állnak… Tongwanchengben két-három helyiségből, szobából álló lakóházak épültek, ahol tűzhely is volt. Az eltávozó füstnek nyílást hagytak a tetőn.
Tongwancheng fénykora a Kr. u. V-VI. századra tehető, de a VII-VIII. századra már hanyatlásnak indult a város. Ekkor már csak tízezren éltek itt. 994-ben egy forrás szerint „belepte a homok" Tongwanchenget. Ám a forrás csak részben felel meg a valóságnak: a XII. században ismét lakott volt a település, s még a nesztoriánus kereszténység nyomai is megtalálhatók errefelé. Tongwanchengben ekkoriban a hamarosan Kína vezetőjévé váló, mongol eredetű, kínaiul Jüannak nevezett dinasztia elődei éltek. A Jüan-dinasztia a XIII- XIV. században irányította Kínát. Az ő megbízásukból indult útnak Zheng He (Cseng Ho, vagy Ceng Ho) admirális irányításával az egyik leggrandiózusabb kereskedelmi és hadiflotta a világon, amely eljutott Afrikáig, Arábiáig és Indiáig. Zheng He-ről bővebben olvashatnak a National Geographic Magazin legfrissebb magyar kiadásában.
Megoldandó feladatok
Obrusánszky Borbála útjukat összefoglalva a National Geographic Online-nak elmondta, hogy a hunok nemzetközi szintű kutatása még igencsak a kezdetén tart. Mostani útjuk legalább ahhoz hozzájárult, hogy a mongóliai, belső-mongóliai és a kínai kutatókkal felvették, illetve megerősítették egymással a kapcsolatokat. Az persze, hogy a hunok és a magyarok között van-e rokonság, vagy valamilyen összefüggés, még nem tisztázott egyértelműen. Azt mindenesetre elképzelhetőnek tartja Obrusánszky is, hogy a nyugati hunok, Attila vezérlete alatt esetleg olyan népelemek is sodródhattak nyugatra, Európába, amelyeknek egy része a mai magyarság alkotója. (Genetikai kutatások szerint állítólag a magyarság génállományának egy százaléka dél-kínai eredetű!)
Ugyanakkor a történész felhívta a figyelmet arra, hogy a Közép- Ázsiából, Belső-Ázsiából származó nomád népeket nem szabad összehasonlítani a mai, letelepedett nemzetekkel, egészen másképpen szervezett államokkal. Egyedül a régészeti leletek pedig nem tudják „megszólaltatni" a nomád népeket, így nem dönthető el sokszor egyértelműen, hogy altáji (mongol, török) vagy esetleg uráli népesség emlékeit találják meg Szibériától, Mongóliától kezdve az Aral-tó vidékén át a kelet-európai síkságokig vagy a Kárpát- medencéig. Ahhoz, hogy közelebb jussunk az egykori nomád történelem tisztázásához, nemzetközi komplex, nyelvi, néprajzi, történeti és régészeti kutatás lenne szükséges.
aqmola...mollah....MÚLATJA az időt,kitölti az esztendőt
After Kazakhstan gained its independence in 1991, the city and the region were renamed Aqmola ("White Tombstone"). In 1994 it was designated as the future capital of the newly-independent country and again renamed after the capital was moved from Almaty in 1997. There is also a range of symbolic meanings for the new capital, ranging from the Ankara-style symbol of Kazakhstan's new statehood to an Ataturk-like legacy of the nation's founder, President Nazarbayev.
aconite (ăk'ənīt) , monkshood, or wolfsbane, any of several species of the genus Aconitum of the family Ranunculaceae (buttercup family), hardy perennial plants of the north temperate zone, growing wild or cultivated for ornamental or medicinal purposes. They contain violent poisons that were recognized from early times and were mentioned by Shakespeare (2 King Henry IV, iv:4); more recently they have been used medicinally in a liniment, tincture, and drug, and in India on spears and arrows for hunting. The drug aconite, the active principle of which is the alkaloid aconitine, is used as a sedative, e.g., for neuralgia and rheumatism, and is obtained from A. napellus. Aconites are erect or trailing, with deeply cut leaves and, in late summer and fall, hooded showy flowers of blue, yellow, purple, or white. The name wolfsbane derives from an old superstition that the plant repelled werewolves. Winter aconite is a name for plants of the genus Eranthis, wild or garden perennials of the same family. Aconites are classified in the division Magnoliophyta, class Magnoliopsida, order Ranunculales, family Ranunculaceae.
The Alans were also known over the course of their history by another group of related names, first rendered by the Greeks as "Αορσι" (Aorsi), and shortened since the 9th century to "Asi", "As", or "Os" (Russ. Jasy, Georgian Ossi). It is this name which is the root of the modern "Ossetian".
.....ASHINA=ŐSZ ÜNŐ...osszián-chisineu-kisjenő a jani
...kmoskó arabjai szerint...a kazárok nyelve olyan,mint a bolgárok nyelve... kmoskó tud egyedül perzsa-turk keveréknyelvről...
-----mindenki besenyő.... Roppant érdekes és egyben bizonyító erejű is a besenyő és székely népek közti etnikai kapcsolatra a ma egyedül csak Székelyföldön ismeretes a "farkas eredetlegendák" Altájba és az Aral-vidékére utaló sorozata: ordas, farkas, csikasz farkas, toportyánféreg" valamennyi kifejezés törzsi totemjelként "kimondhatatlan" volt s a "farkast" használták helyette, akárcsak a medve helyett a "talpast", nyúl helyett a "fülest", róka helyett a "ravaszdit".
A Felcsúton megrendezendő Baranta Találkozón /Szúnyogpuszta- 06.25.07.02/híneves előadókkal találkozhatnak azok is, akik csak az esti előadásokra érkeztek:
-Hétfő délután: Pucskó Zsolt: A tánc és a rovás kapcsolata -Hétfő 19.00: Géczy Gábor: A harcos rendeltetése - Erkölcs, morál a szerves kultúrában -Kedd: 19.00 Tóth Ferenc: A mag tudása -Szerda: 19.00 Pap Gábor: A szkíta erkölcsiség és a harcos közössége -Csütörtök : 19.00 Szántai Lajos: Harcos elődök és örökségük -Péntek délután Dezső Tibor Attila:A magyar nép egészsége -Péntek:19.00 Hintalan László: A szerves társadalom felé- A működő hagyomány -Szombat délután Kelemen Zsolt: A ló és lovas harci felkészítése
ásztanya-esztena-kustanaj-küslak-téli lak-fejérvár...