Hogy Wass Albert hungarista volt-e, vagy sem, én nem tudom. Amit tudok, az az, hogy hungaristának lenni nem bűn. Háborús bűnöket elkövetni bűnnek minősül. Wass Albertet az a nacionálkommunista román állam vádolta meg háborús bűnökkel - hogy az USA-ból történő kiadatását elérje és kivégezhesse - amely 100 ezernyi erdélyi magyart irtott ki a világháború után és csak azért nem többet, mert az orosz vörös hadsereg ebben megakadályozta.
Wass Albert esetleges hungarista tevékenységével kapcsolatban emlékét gyalázandó különböző elméleteket gyártani lehet.
Ugyanakkor mindenféle spekulációk nélkül biztosan lehet tudni a következőket: 1943-44-ig a keleti fronton harcol zászlósi rangban. A háború után 1951-ig Németországban élt. 1952-ben kivándorolt Amerikába, ahol a University of Florida-n tanitott. Megalapitotta az Amerikai Magyar Szépmives Céhet. Vezető szerepet játszott az Erdélyi Szövetség munkájában. Szerkesztette az Erdélyi Magyarság folyóiratot. Kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott, számos könyvet irt. Némely könyveit, mint pl Adjátok vissza a hegyeimet, több nyelven is kiadták.
Szeku ügynökök többször is merényletet kiséreltek meg ellene.
"Köszönöm,hogy bizonyítottad az elméletem.A botránykönyvet Dr.Kende Péter írta,a cikket Kende Péter.Nem rokonok,puszta névazonosság,és van köztük jó 30 év,amúgy Kende '56-os emigráns.Csak azt akartam megmutatni,ne vonjunk addig párhuzamot,amíg bizonyítva nincs ugyanarról a személyről van szó"
Na, ennyit a tájékozottságodról:))))
És még egy adalék: a mai és a kendepéter/Tóth Ilona féle cikk egyaránt a Népszabadság levelezés rovatában jelent meg...Szerkesztő: Révész Sándor...
Őt nem jelölöm meg, melyik honlapon találod meg szerzőként, a google kidobja (ha nem tudtad volna és ha valóban érdekelne:))
Pedig ezek a tömeggyilkos amerikaiak. -mint tudjuk- ki szokták adni az ártatlan embereket a vérengző bolsiknak. Wass Albert nagyon ártatlan lehetett, ha mégsem adták ki.
Szerintem tiszteljük már meg Wass Albertet azzal,hogy a róla szóló topicban nem beszélünk dr.Kendéről. :))))
Mert hát ez a topic Wass Albert tiszteletére nyílt. Jó tiszteljük meg Kendét, hogy egy ilyen topikban nem vele foglalkozunk.
Az 1957-es népbírósági ítéletek, mint kizárólagos források?
Én nem akarok offolni, de!
A gyilkosság megtörtént. A gyilkosság elkövetését Tóth Ilona Gizella sem tagadta. A gyilkosság brutális volt. A gyógyításhoz, életmentéshez szükséges orvosi szaktudást likvidálásra használni, már engedtessék meg, de számomra mengelei mélység.
Ez, na meg pl. a Köztársaság téri vadállati lincselés az én szememben nem bátor forradalmi tett.
Tóth Ilona Gizella bírósági itéletét (hasonlóan WA-hez) nem semmisítették meg. Dávid Ibolya nem bíróság.
Azért az eredeti célom változatlan:mint a mellékelt ábra mutatja,én is követek el hibát,de azért jobb szeretem az alátámasztott dolgokat.Mint olvashattad,korábban a témával kapcsolatosan csak azt írtam le,ami egyértelműen bizonyított
Egyetértek,elnézést az offért.Csak azt akartam eredetileg mondani: egy puszta névazonosság,és esetemben témakör alátámasztás nélkül még nem alap arra,hogy kijelentsük egy és ugyanaz
Azt mindig elismerem,ha tévedek.Egy év elteltével mégis mindössze két olyan reakció van,ami elég zavaró.Nevezetesen a történész sehol nem cáfolja,hogy a cikket megírta volna.Ellenkező esetben merő ostobaság olyan cikket írni,amivel az ember nem rendelkezik megfelelő forrással.
Szerintem tiszteljük már meg Wass Albertet azzal,hogy a róla szóló topicban nem beszélünk dr.Kendéről.
Pontosítok:ne hozzuk már fel Kendét azzal,hogy megemlítjük egy Wass Albertről szóló topicban.
Az 1957-es népbírósági ítéletek, mint kizárólagos források?
Rólad is megvan a véleményem. Amúgy is.
Tóth Ilona védelmében
NSZ • 2002. április 25.
A Tóth Ilona-ügy megítélésében három markánsan különböző álláspont ütközik. Az első szerint a Tóth Ilona-per teljes mértékben koncepciós, azaz a medika csakis koholt vádak alapján vált a kádári retorzió áldozatává. Ezt fogadta el a „polgári-nemzeti” koalició is. Mások – így dr. Kende Péter (Szobor egy gyilkosnak?, április 22.) – teljesen azonosulnak az 1957-es ítélettel, és Tóth Ilonában lényegileg csak a közönséges gyilkost látják, láttatják. Én pedig azt igyekeztem bizonyítani (Tóth Ilona és kultusza, április 4.), hogy bár a Tóth Ilonával szembeni vádak igazságtartalmát nem lehet kétségbe vonni, a szigorló orvosnő mégis igazi forradalmár, hős volt, Magyarország függetlenségének és demokratizálásának kérlelhetetlen harcosa, aki rászolgált az utókor tiszteletére.
Dr. Kende eltévesztette a direkciókat: engem nem kell győzködni arról, hogy a Kollár-ügy létezett, a spicliséggel gyanúsított rakodómunkást Tóth Ilona harmadmagával likvidálta. (Kelemen Endre orvosprofesszor „kérlelhetetlen erkölcsisége” meglepett. Még nem láttam olyan ügyet, amelyben akár csak a legcsekélyebb mértékig is enyhíteni próbálta a szakértői véleményét bármelyik vádlott védelmében. Szerintem valószínűtlenül rosszindulatú volt.) Számomra inkább az lett volna érdekes, hogy miért ignorálja ennyire dr. Kende a tragédia bekövetkeztét előidéző forradalmi helyzetet, a rendkívüli körülményeket, amelyeket a cikkemben igyekeztem bemutatni.
Dr. Kende álláspontja az 1957-es népbírósági ítéletek tanulmányozása során kristályosodhatott ki, a jelek szerint csak ezeket vizsgálta. Márpedig ez az irattípus távolról sem a legtárgyszerűbb, legmegbízhatóbb forrás. A hatóságok szükségképpen mindig a végletekig leegyszerűsített képet vázolták, s ez tükröződik dr. Kende cikkében is.
Tudom,hogy az újságíró Kendéről van szó.Olvastam is a cikket,láttam is az illetőt.
http://www.rev.hu/html/hu/eletrajzok/kende.htm
A cikket,mint '56-os szakértő írta.
Mihancsik Zsófia: -- Lehet. Na jó, de a beszélgetésnek ezt a részét le kell zárnunk, mert már nagyon kevés időnk van, és én szeretnélek megkérdezni a Tóth Ilona-ügyről is. Akik nem olvassák a Népszabadságot, azoknak hadd mondjam el, hogy április óta konfliktusban áll a XVI. kerületi képviselőtestület és a Népszabadság, éppen a te vezetésed alatt álló rovat miatt. A képviselőtestület úgy döntött, hogy a polgármesteri hivatal felfüggeszti a lap előfizetését és hasonló lépésre kérte az intézményeit is. A fideszes frakcióvezető ezt azzal indokolta, hogy a lap kegyeletsértő cikket jelentetett meg a kerület díszpolgáráról, Tóth Ilonáról és ezzel áttételesen az önkormányzatot is megsértette. Elmondanád, miről van szó?
...
MZS: 1990-ben a Legfelső Bíróság, amelytől először kérték Tóth Ilona rehabilitálását, arra hivatkozva tagadta meg a rehabilitációt, hogy rendkívüli brutalitással, többszöri eszközváltással, az orvosi hivatás gyakorlásának felhasználásával történt az emberölés. 2001-ben, a második kérelemre rehabilitálták Tóth Ilonát; ekkor állítottak neki szobrot és ekkor lett díszpolgár is.
RS: Ez az egész témakör az Eörsi László cikkével indult; az ő véleménye eléggé közel áll az én véleményemhez. Ebből lett aztán egy nagy, kimerítő, részletes tanulmány, amely hamarosan megjelenik majd a Beszélőben, és ettől remélhetőleg sokan és sokkal okosabbak lesznek. Eörsi László cikke helyesli a 2001-es rehabilitációs ítéletet, és Kende Péter kivételével a többiek is helyeslik.
MZS: Arról a Kende Péterről van szó, aki a Viktor meg az orvosi műhibás könyveket írta, nem a történészről.
RS: Természetesen, hiszen az 56-os Kende Péter ilyet sohasem írna le. Ezt a rehabilitációs ítéletet én is helyeslem, de azt tudni kell, hogy az ítélet semmit sem mond arról, mi történt ott. Azt mondja, hogy bármi történt, az kapcsolatban volt a forradalmi eseményekkel, és Tóth Ilonáék forradalmi tevékenységével, ezért rehabilitálni kell őket.
Köszönöm,hogy bizonyítottad az elméletem.A botránykönyvet Dr.Kende Péter írta,a cikket Kende Péter.Nem rokonok,puszta névazonosság,és van köztük jó 30 év,amúgy Kende '56-os emigráns.Csak azt akartam megmutatni,ne vonjunk addig párhuzamot,amíg bizonyítva nincs ugyanarról a személyről van szó
Megnéztem a krater.hu-t, szerintem inkább mdf-közeli, ha már...
Ez is onnan van, interjúrészlet, Turcsány Péter alapító/főszerkesztő válaszol, aki az mdf Kulturális Kollégiumát vezeti.
– Szóljunk most egy kicsit részletesebben is egy másik nagy vállalkozásukról, a Wass Albert életmûsorozatról!
– Az elsõ Wass-kötetünket 1993-ban jelentettük meg. Sok-sok utánajárással, nagy-nagy nehézségek árán sikerült megszereznünk a kiadás jogát, és hatalmas öröm volt számunkra, amikor kezünkbe vehettük a még nyomdafesték szagú kötetet:a Jönnek – Adjátok vissza a hegyeimet! címû kettõsregényt.. Tulajdonképpen nem is lepõdtünk meg igazán, amikor azt kellett tapasztalnunk, hogy bizony elég kevesen voltunk, akik örültünk. Nem volt meg még akkoriban a közönsége ezeknek a könyveknek, az elsõ ezer példány két-három év alatt fogyott el. Kellett egy kis idõ, de úgy látszik, kellett hozzá a kiadói jog körüli sajtóbotrány is, meg az, hogy a Horn–Kuncze kormány nem engedte meg a kiadást, kellett egy kis eszmélés a nemzeti oldalon, kellett a merjünk magyarok lenni hozzáállás, illetve az, hogy merjük vállalni a határon túliakat.
Ez a hangulat viszont megteremtette azt az igényt, hogy az olvasók felfedezzék és olvasni kezdjék Wass Albertet, párthovatartozástól függetlenül.
