"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Számomra sem a kategorizálás volt a fő szempont a példabeszédből, hanem önmagam felé egy útmutatás. Azon kívül én is ugy vélem (ahogy korában is írtam) hogy adott helyzetnek megfelelően a legjobb belátás szerint kellene cselekedni (büntetni, leleplezni, de ha kell megtalálni a mentséget) de mindig az egyén érdekében. Persze ez sokszor nehéz, sokszor eredménytelen, kilátástalan és még többször tünik feleslegesnek - de amikor mi magunk vagyunk hasonló helyzetben, úgy vélem szintén ilyesmi megértő hozzáállásban reménykedünk.
Én szerintem a felebarátos történetben Jézus azt akarta mondani, hogy felebarát az aki segít a bajba jutotton, és nem megy el mellette, mintha nem is látná. Ez szerintem nem arra vonatkozik, hogy ilyen elv szerint ítéljük meg ki a mi felbarátunk, hiszen úgy folytatja, hogy cselekedjék így a kérdező (aki jó úton járt). Tehát szerintem felebarát mindenki aki segít a bajba jutottakon, és minden kereszténynek, ha hallgat a Jézus Krisztusra, akkor így kéne cselekednie.
(Az az igazság szerintem kicsit Jézus mosolygott a kérdésnél, és főleg a történet elmesélése közben, és amikor a választ kapta, akkor meg szerintem tuti, mert azt a választ kapta amire számított, és örült, és látta a fejlődést a írástudó gondolkodásában, hiszen rájött nem az a lényeg milyenek az emberek, hanem, hogy milyen ő. Miért várod el, hogyha valakit tolvajként, és nem emberként kezelsz, hogy ne lopjon meg?)
Bajba jutott egy tolvaj is, ha lp és elkapják, de azzal nem segítesz, ha elengeded a tárcáddal, hanem ha rámutatsz, hogy a rossz cselekedet rosszat szül. Nem megvered, vagy ilyesmi, és nem haragból hívsz például rendőrt, hanem azért, mert jót akarsz neki. Rá akarsz mutatni, hogy rosszat cselekedett, és az büntetéssel jár. Ez talán ilyen önigazolós cuccnak tűník, de mindenki magában tudja eldönteni, hogy adott dolgot, milyen szellemi háttérrel tesz meg. (Isten a gondolatok vizsgálója is, csak te és Ő tudjátok mit miért teszel)
Aki végső büntetésként elnáspángolja a gyermekét, hogy belátásra bírja, és nem rosszat akar neki hanem azt szeretné, ha jobb lenne, könnyebb legyen neki később az élete az szerintem jó indokkal teszi ezt. Ha azonban azért teszi, mert máshogy nem ért vele szót, akkor már bajok vannak.
Nem mondom, hogy mindenkin lehet segíteni, sőt ha valakinek kinyújtod a jobb kezed, és nem kéri, nem erőltetheted. De azért keresztényként szerintem azon kéne lennünk, hogy kitűnjünk a sokaságból, nem kifogásokat keresve, mert abban már nagy tapasztalata van az emberiségnek.
Bizony ez nehéz, de senki nem mondta szerintem, hogy könnyű élete van egy kereszténynek, aki mégis, azt szerintem átverték:-))). A könyörületesség is gyakorlással fejlődik, gyakoroljunk, szerintem:-))) (akár miniatür lépésekkel is).
Itt mindenki testvére a másik magyarnak, mert hivatalosan a magyar Jézus Vérszerződéses - Vérszövetsége, ami megy most akkor is az utódokra, ha nem tudunk rólla? Tehát azért ütöm meg a testvéri hangot, most minden előitélet levetve, mert csak az számit, testvérek, azaz magyarok vagyunk-e, vagy nem, s aki tagadja, azt most lehetne legalább felebaráttá tenni, ami szerintem barátkozást jelent-e: látod ha én nem bántalak, azt várom vissza?
Röviden, egy hatalmas feneketlen lukat kellett átugrani, most a kinai kérdezte tőllem millen nemzetiségü vagy, rögtön gondolkozás nélkül ugrottam, nos ez a kinai jól ismerhette a magyarokat? Most ténleg jól kihasználhatta a fele - barátságunkat?
Utánna jöttem rá, ez ténleg egy fél - barát, mert ha nincs haszon, nincs barástság, hisz ü is hiunhuj volt, azt mondta?
1004 éve a magyar, kije vagy mije az idegen urainak, felebarátja, mert végül is, mert jobban félt tüllünk, mint a haláltul? ahahááá... jobbágy, de most hogy jönne ide IRGALOM, MI VAGYUNK AZ IRGALMAS SAMRITÁNUSOK, MEG A ZSIDÓ ISTENNEL A KERESZTÉNY IDEOLÓGAI? mondom, csak 2 csoport, egynejü meg nem, ez az én fajom beli fajtám, az egynejü - férjü mindenek felett?
Szóval arról a példaként említett bizonyos rossz kolleganőről is azt hiszem igen keveset lehet tudni.
Arra mégis elég volt Neked, amit írtam a kolléganőmmel kapcsolatosan, hogy azt feltételezd: sem igazságossággal, sem jószándékkal nem tartozom felé - akkor bizonyára igazságtalan és rossz szándékú vagyok vele. Pusztán azzal, hogy kerülni igyekszem a társaságát.
Nekem nincs arra elhivatottságom, hogy másokat farigcsáljak, pl. arra igyekezzek rávenni mézesmázzal vagy akármi más módon, hogy hagyjon fel az egymás felé uszítással, a rágalmazással, a másokat befeketítéssel a maga javára. Másokat (mindenki mást) nekem sározna, engem meg mások előtt próbál besározni. Szíve joga, de az ilyen megnyilvánulások taszítanak engem (ez meg az én szívem joga!), az a bizonyos kolléganőm pedig kétféleképp szokott megnyilvánulni: vagy így, vagy pedig "mintha mi sem történt volna" - módon csacsogni, bizalmaskodni akar. Történetesen ez a másik megnyilvánulási forma az, ami majd' ugyanannyira taszít engem, mint az áskálódás. Így hát kerülöm, hogy része legyek.
Ha tetszik, nyugodtan kombinálj tovább ennyiből, szőj történetet a feltételezéseidből arról, hogy mit kellene csinálnom, mit NEM csinálok, és mitől fosztom meg őt igazságtalanul, mert "járna" neki.
Mentségeket meg keressen neki az, aki barátkozni akar vele - én nem akarok, és nem is kötelességem mindenkivel barátkozni. Velem sem kötelező senkinek barátkoznia, nem gondolom, hogy ennyitől máris rosszindulattal, ártó szándékkal lenne felém az, aki kerül engem.
Sophia: Ugy vélem, van egy nagy kettősség a legtöbb emberben. Egyrészt félti saját szuverenitását, másrészt olybá veszi, ha a másik ember nem változtat olyan tulajdonságán, amit ő maga rossznak tart. Ha neked belső indittatásból nincs "energiád próbálkozni", másnak miért ne lehetne ugyanilyen belső indittatásból baleknek lenni? Egyébként úgy vélem ezek a sarkítások nem nagyon szerencsések. A tenyérbemászó balekség és az önzés között igen nagyon sok az átmenet. Hiszen olyan is van, aki idegenekkel szemben nagyon vigyáz saját jogaira, de közvetlen hozzátartozója számára megszünik saját énje. Szóval arról a példaként említett bizonyos rossz kolleganőről is azt hiszem igen keveset lehet tudni. Főként ha az az általános nézet, hogy nem jár mindenkinek ugyanaz, mint annak akit szeret. Azon kívül könnyebben is lehet szeretni azt, aki bennünket szeret és velünk önzetlen és sokkal könnyebb ítélkezni afelett, aki velünk tesz rosszat. Igaz, sokkal tisztább a képlet, ha valakin látszik hogy éhes, rongyos, fázik. Azzal lehet jótékonykodni. De a szeretethiánynak már sokkal másabbak a tüneteti, amit úgy vélem sokkal nagyobb odafigyeléssel és sokkal megértőbb hozzáállásal lehet meglátni. Igaz, hogy ehhez kell az a bizonyos belső intittatás - de véleményem szerint mégis az első lépés a szándék.
„Ezt egy csalados ember nem teheti meg, mert akkor mar nem visel gondot a csaladjara (Pal szerint rosszabb a hitetlennel).”
Tisztázni kéne minden, magát kereszténynek valló embernek, hogy ő a tizenkettő, vagy az ötezer mintájára követője-e Krisztusnak? Mert ha az utóbbi, akkor helyén való az, amire itt Pálnál hivatkozol, Jézus viszont egész más feltételeket szabott a tanítványoknak.
Én azt érzem alapvetően hibás hozzáállásnak, ha valaki igazolni akarja a Biblia alapján akár azt a kijelentést, hogy „mindenkit szeretni KELL”, akár azt, hogy „NEM KELL mindenkit szeretni”.
Akkor is az, ha ezt mondja a Biblia? Btw a Biblia alapjan kit _nem_kell_ szeretni?
Aztán meg rosszul esik neki, ha ővele nem olyan áldozatkészek mások.
A csalodas mindenkinek rosszul esik. Azt azonban hajlamosak elfeledni az emberek, hogy a keresztyen ember safar. A safar nem bugyuta, aki oktalanul szetherdalja (v. inkabb szetszorja) a rabizott javakat. Hanem okosan gazdalkodik vele az o Ura dicsosegere. Ezert en nem ertek egyet azzal, hogy pl. a szegenyeken ugy segitsunk, hogy kozben magunk is foldonfutova valunk, mert szetosztogattunk szo szerint mindenunket. Ezt egy csalados ember nem teheti meg, mert akkor mar nem visel gondot a csaladjara (Pal szerint rosszabb a hitetlennel). Isten nem veletlenul teremtett ertelmet az ember lelkebe. Tehat mindent csak esszel, gondolkodva. Ez nem zarja ki - adott helyzetben - az onfelaldozast (= ez a szeretet vegso probaja: az eletedet is adnad erte, ha kell?).
a felebaráti szeretet nem azt jelenti, hogy nemhogy minden embert, de még az ellenségeimet is szeressem és tartsam oda a másik orcám is?
A masik orca odatartasa azt jelenti, hogy ne allj bosszut, felejtsd el a szemet-szemet/fogat-fogert elvet.
- ha olyan helyzetbe kerülök, ahol a felebaráti viselkedést tanúsíthatok (pl. ugyebár
bajbakerült embert látok), akkor előbb ki kell derítenem róla, hogy ő felebarátom-e és ő képes lenne-e velem irgalmazni és nem rossz-e? (főleg ha épp eszméleténél sincs, akkor van ám nehéz dolgom..)
Nem. (nem is igazan lehet....)
- véletlenül nem inkább a rossz embert az igazi kunszt szeretni?
De. Es ebben (is) tobb a keresztyen ember, mint a vilag fiai. Ha ugyan tobb....
- Jézus amikor imádkozott a gyilkosaiért és kínzóiért, akkor melléfogott volna?
Én azt érzem alapvetően hibás hozzáállásnak, ha valaki igazolni akarja a Biblia alapján akár azt a kijelentést, hogy „mindenkit szeretni KELL”, akár azt, hogy „NEM KELL mindenkit szeretni”.
Dilettáns és tudatlan vagyok, valószínűleg ezért szomorodom el, amikor úgy látom, hogy belemagyarázzák Jézus taníásába a különbségtevést, ami tudtommal a Sátán "szakterülete",ha nem tévedek. Szerintem nem azt mondta, hogy a szamaritánus a felebarát, hanem hogy a cselekedete felebaráti. Ha a kettő között csak én vélek felfedezni különbséget, akkor biztos velem van a baj...
Továbbra is azok a kérdések merülnek fel bennem, hogy: - a felebaráti szeretet nem azt jelenti, hogy nemhogy minden embert, de még az ellenségeimet is szeressem és tartsam oda a másik orcám is? - ha olyan helyzetbe kerülök, ahol a felebaráti viselkedést tanúsíthatok (pl. ugyebár bajbakerült embert látok), akkor előbb ki kell derítenem róla, hogy ő felebarátom-e és ő képes lenne-e velem irgalmazni és nem rossz-e? (főleg ha épp eszméleténél sincs, akkor van ám nehéz dolgom..) - véletlenül nem inkább a rossz embert az igazi kunszt szeretni? (aki velünk jó azt mindenki szereti...) - Jézus amikor imádkozott a gyilkosaiért és kínzóiért, akkor melléfogott volna? (mert azok nem igazán irgalmaztak neki, rádaásul rómaiak volta, akik aligha voltak hittársai.)
Csak amikor felebarátságra hivatkozva megszólnak, hogy nem tartom oda harmadjára is az arcom, meg nem megyek el kétannyira (amelyek ugyebár nem az irgalmasság cselekedetei), akkor meg vannak lepve, ha közlöm, hogy ezek csak a felebarátnak járnak, nem mindenkinek. Mert Isten nem várja el tőlem (csak egyes emberek a mindenki felebarát! csatakiáltással), hogy pl. szó nélkül laposra veressem magam egy ragadozóval, hanem Isten megengedi, hogy elhúzódjak az engem ütlegelőtől. Ha pedig speciálisan azt "várja" el, hogy tűrjem, azt közvetlenül a tudtomra adja.
Nem kerestem elo, hogy majd 2 eve mit irtam errol (ha egyaltalan), de en nem szollak meg ezert. Sot, en sem hagynam a masik topikbeli emlitett zsebtolvajnak, hogy elmenjen a tarcammal. Es meggyozodesem, hogy ez nincs a (felebarati) szeretet ellenere. Nem varom el senkitol sem (mert en se tennem), hogy csendben ulve hagyja, hogy laposra verjek (N-ik alkalommal). Ez miert lenne valoban jo a masik embernek? Ez miert lenne szeretetbol fakado tett? Szegeny ehhez az en fantaziam...
ott tévednek óriásit a keresztények, amikor többet akarnak tenni a felebarátért, mint önmagukért
Te hany ilyet lattal? Honnan tudod eldonteni, hogy X valoban tobbet tett a masikert, mint onmagaert? Nem veletlenul mondta Jezus azt, hogy eleg annyira szeretni a masik embert, mint onmagad, mert az onszeretet hatalmas ero. Egy bibliaoran felolvastam 2Tim-bol azt a reszt, ami az utolso idok emberenek lelkreol szol, miszerint lesznek az emberek onmagukat szeretok, nyereszkedok, hazugok, meg mindenfele rossz jellemvonas, amit csak elbirsz kepzelni.
Lehetetlen. Egyebkent a kerdes nem jo, mert az helyesen igy hangozna: 'Szerinted az Atya cafolja Jezust?'. Mert nyilvan Mozes (ahogyan Jezus sem) nem a sajatjat szolta, hanem amit Isten mondott neki. Igy pedig meg inkabb lehetetlen.
Nem látod, hogy Jézus pontosította Mózest:
De, azt igen. De amit te allitasz, hogy Jezus a felebarat fogalmabol itt elvett egy nagyot, ott hozzatett egy kicsit, az imho nem pontositas, hanem megvaltoztatas.
kivette a felebarátok közül azokat, akik izraelita létükre nem gyakorolták az irgalmasságot a rászoruló néptársukkal/felebarátjukkal!
Nem igaz.
jónak láttam megemlíteni, hogy a 2 önmagában nincs, csak az 1-gyel együttesen.
Kossz. Bar ez sosem volt kerdeses.
Légy szíves, válaszolj egyértelműen, hogy ne legyen félreérthető: szerinted azzal, hogy nem teszel egy ember ellenére, akkor azzal máris tettél érte? igen/nem választ kérek erre.
Az egyszeru valasz: igen. Eloszor arra gondoltam, hogy a valasz termeszetesen _nem_. De a dolgot jobban meggondolva, lehet olyan helyzet az eletben, amikor mar ez is olyan kellemes erzest kelt az emberben, mintha mar valoban tettek is volna erte. Lehet olyan allapot, hogy az embernek mar azzal is a javat szolgalod, ha elni hagyod, ha nem gyotrod. Van olyan helyzet is, amikor azzal teszed a legnagyobb jot az emberrel, ha beken hagyod.
automatikusan nem, csakis akkor, ha X is cselekszi/cselekedte az irgalmasságot (nem velem, hanem akárkivel)
Es ez alapjan te el tudod donteni X-rol, hogy valoban felebarat-e? Ez nemileg 'mission impossible'-nek tunik. Ez alapjan lehetetlen X-rol eldonteni, hogy felebarat-e v. sem. Meg arrol sem mondhato meg bizonyossaggal, hogy cseleszik-e massal jot, akivel naponta osszefutsz. Ha neked megis sikerul, hogyan?
Ha ő nem cselekszi/cselekedte, akkor ha irgalmasságot cselekszenek vele, úgy azon felül kap, mint amit ő cselekedett másokkal. De ez jól van így, mert Isten irgalmas.
Azt allitottad, hogy X-nek, ha nem felebarat (mert nem cselekszik irgalmassagot, egyszoval jot), akkor nem jar pl. az inged. Nem kell elmenni vele az extra merfoldre sem. Itt pedig azt allitod, hogy ha ennek ellenere te megis jot teszel vele (pl. extra merfold), az rendben van, mert Isten irgalmas. Most akkor hogy van ez?
De nem felebarát, nem kell vele kétannyira elmenni, ha magad miatt nem mennél arra etc.
A romai katonak felebaratok voltak (mert Jezus meg egy extra merfoldet rott ki mellettuk a tanitvanyokra a kotelezon felul)? Definiciod alapjan lehetetlen eldonteni. Sot, Jezus semmi ilyet nem emlit, hogy "kerdezd meg a katonat, szokott-e jot cselekedni masokkal". Ez nem kriterium.
Hadd kozelitsem meg a felebarat fogalma leszukitesenek problemajat masik iranybol. Azt allitod, hogy Jezus modositotta (leszukitette) a felebarat fogalmat. Azt is allitod, hogy a torveny be van irva a szivedbe. Ha ez igaz, akkor a IX. is be van irva, ami azt mondja, hogy ne tegy felebaratod ellen hamis tanubizonysagot. Ebbol a leszukitett felebarat ertelmevel osszevetve az kovetkezik, hogy *csak* a felebaratok ellen nem szabad hamis tanubizonysagot tenni, masok ellen nem tilos, szabad. Ez pedig nyilvanvalo keptelenseg, mert a 'te beszeded egyenes legyen' (igen=igen, nem=nem) elvaras minden egyes emberrel szemben kotelezettseg.
Csak azzal akarnám gazdagitani a gondolatokat, hogy mindenki felebarát, akiket nem ismerünk. Amiről szó van, ha irgalommal vagyunk egymás iránt, itt ténleg: NE TUDJA A TE BAL KEZED, MIT CSELEKSZIK A TE JOBB KEZDE, igy mikor valaki élet - halál hellzetbe került, mint az irgalmas samaritánus mesében, itt bekapcsol a jó ösztön, mert teljesen mindegy ki vagy mi az illető, most Jézus tanitása szerint, kötelesek vagyuk életet menteni, itt nemcsak Lelket, hanem maga a dobozt, az illető fizikai testét, na itt jönne be: NE ÖLJ?
Sajnálom, de a bajokat, betegséget meg a halált is, meg kellett volna előznünk? Mert a Kezdettől, ami mikor kezdődött, mikor Jéus értelembe ugy a Lélek, mint az ÉLet örök? A kezdettől fogva nem ugy van, ahogy az okosok, e wilági nagyok értelmezik a törvényt? A jóknak, Jézus jóknak, nincs halál, ezt tudom, tapasztalatból mondom, tehát rögtön jutalom: egy Élet - darabbal több? Tegyük fel, lett egy jó, egész - barátod?
Mindenki fél - barát, akit nem ismerünk, mikor megismerkedtünk egész - barát?
Amit hozzá tudok tenni, ha tudok, mindenkinek segitek, (nem vakon? balekként?)mert mindent visszakapunk, ha mi nem, a gyerekeink, biztos?
Csak 3 - féle kategória létezik :
1 -világi
2 -keresztény
3 -zsidó.
Ha valaki világi létére megtér azt sem hívjuk világi kereszténynek , miért kellene azt szidó kereszténynek hívni azt aki izraelita háttérből tér meg.
Egyébként Krisztusban nincs sem zsidó sem görög , sem férfi sem nö , sem szolga sem szabad.
"Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.
Ez zsidóknak szól. Mi közöm nekem a törvényhez (Tóra)?"
Ez nem csak a zsidóknek szól!
Legyélszives nézz pontosabban utána, hogy mi az amit az új.szöv- ben korrigált , módosított az ige.
Pld.: a szombat megtartását! A körülmetélkedést ...stb.
Szerinted mi az igazi önvédelem: ha elmenekülsz, vagy ha az ok szünik meg? Egyébként én nem tartok megvetendőnek semmiféle nézetet - ugy vélem beszélgetünk, aminek során kicserélődnek a gondolatok. Én személy szerint úgy vélem, amit meg sem próbáltam, azért felelős vagyok. De nem győzöm hangsúlyozni, nem minősítek, hanem a véleményem mondom, amit lehet elfogadni-elvetni-gondolkodni rajta- vagy elfelejteni.
Szerintem meg ott tévednek óriásit a keresztények, amikor többet akarnak tenni a felebarátért, mint önmagukért, és felvállalnak olyan dolgokat, amiket nem kellene, mert belerokannak, utána pedig mások segítségére szorulnak. (Most persze sarkítva fogalmaztam, de csak a tömörség kedvéért.)
Szóval, nem tudom, miért megvetendő dolog az önvédelem???
Ha elhajt, akkor megtetted, amit lehetett. Ha valamikor kesobb mwegis hozzad fordul, vagy felmerul ujabb lehetoseg, akkor ujra felveszed a kapcsolatot, addig meg a port is levered... es legfeljebb imadkozol erte vagy toprengsz a tovabbi lehetosegeken.
Ha elhajt, akkor ő fordult el. Ettől pedig az emberi méltósága nem csorbul - és hitem szerint ettől könnyebb lehet a belátás idővel. Még ha nem is leszek ennek részese. Mert amíg ő a kitaszított, a kifogások és a mártíromság is markában tartja. Ha meg nincs "energiád" a végigzongorázásra, akkor szerintem kaptál egy kis részt a felelősségből. Mert szerintem felelősséggel tartozunk egymásnak egymásért bizonyos szintig. Ezeket én sem méricskélem, és nem kigondolom. Egyszerüen csak így érzem. Persze ez senkit nem kötelez semmire - csak elmondtam.
