Ilyen ismeretei másnak sincsenek, szerintem nem is lehetnek mert az idő is a tér is annyira eltér az emberi léptékektől. Csak vázoltam egy modellt, hogy ha van halhatatlan lélek annak ilyesmi lehet materiális hordozója. A többi ember, a többi élőlény, a többi bolygó, a többi csillag, a többi galaxis....stb.... ezek pont úgy kontaktálhatnak egymással mint az agyunk sejtjei. a saját tudatunkról se tudjuk, hogy tulajdonképpen miben áll mi és hogyan hozza létre és hordozza.
Nem olyan sokat növekedett az, ami kontaktok mennek itt az milliomod résznyi az egészhez képest. Na de az agyunknak is csak nagyon kicsi részén valósul meg az amit tudatnak vagy léleknek emlegetünk.
Tudattalanok a kontaktusok az idegsejtjeink között is, azok milliós számú egyedeiből kialakuló mintázatok a gondolatok és azok úgy versengenek egymással mint a fajok evolúciója, csak ami itt 100 millió év ott egy század másodperc, de a mi 100 millió évünk is számíthat csak egy század másodpercnek egy más összefüggésben.
Mert mi az a tudat? A létezését úgy állapítjuk meg, hogy valami válaszokat ad a környezet hatásaira, de mi történik a 100 milliárd idegsejttel arról halvány fogalmunk is alig van. Ez a nagy tudat meg persze éppen olyan lassú a mi életünkhöz képest mint ennek a kommentnek az elolvasása nálad egy idegsejtnek ami az 5000 karjával folyamatosan kontaktálgat a többivel.
De lehet még nagyobb dimenziókban is gondolkodni mert kontaktálnak egymással a csillagok galaxisok is. Tehát a léleknek bőven van hol miben tovább élni ha van valami előttünk ismeretlen kapcsolata ezekkel a nagy anyagi kontakt hálózatokkal. ...és még befele az atom belseje felé is végtelen a tér.
Számomra nem definiáltad kellőképpen a kontaktus fogalmát. Mivel a természetben a kölcsönhatások közvetítői, mindenféle tudatosság nélkül végzik a dolgukat. A tudatosság általános kiterjesztése a természet minden résztvevőjére, a panteizmus, amit úgy, mint a többi istenhitet, nem lehet bizonyítani. Viszont az információk áramlása, az írással kezdve, mára egy mindent elsöprő áradattá növekedett, aminek személyre szóló része, elenyésző az árban lévő hordalékhoz képest.
Kontaktusokra gondolok, lejjebb fejtegettem, az a tudat ami most ezt írja és a másik amelyik olvassa se más mint idegsejtek közti kontaktok milliárdjai. De az is egy kontakt, hogy én most írom te meg olvasod és sok milliárd ilyen van, az is kontaktus, hogy megeszem a kenyeret amit valaki sütött, az is az ha megcsíp egy szúnyog. Honnan tudjam nem e része vagyok valaminek ami megint csak ír valamit vagy olvas?
Létezik egy részecskefizikus, aki szerint csak a négy típusú elemi részecske létezik öröktől-örökké. Ezekből áll minden, ami a világmindenséget alkotja. Ilyenformán igazad is lehet. De a relativitás megengedi, hogy én másként értelmezzem a válaszod. :)
Platón ideái, a halhatatlan, anyagtalan létezők közé tartozik. A lélek is egy idea, ami az IDEÁLIS EMBER tulajdonságait foglalja magába. Nyilvánvaló, hogy nincs olyan élő ember, aki megfelelne az ideálisnak, ezért van a keleti vallásokban reinkarnáció, hogy a lélek elérhesse az ideális szintet, ami kiemeli az újjászületés forgatagából az örök nemlétbe. A keresztény vallás a krisztusi élet-út követésével ad halhatatlanságot a hívő lélek számára. Az anyagi világban létezők virtuális lelke, a személyisége az, amely megmérettetik, és megítéltetik a társadalmi, vallási elvárások, és a dialektika módszertana alapján. Tulajdonképpen a halhatatlan lélek idea, mint etalon alapján.
Ha valamirõl beszélünk fontos, hogy mindenki egy-egy fogalom alatt ugyanazt a meghatározást értse. A lélek fogalmát többféleképpen lehet meghatározni. Ha egy élõ ember agyának tartalmát (személyi-(ön)tudat, tárolt élmények és érzelmek(emlékezet), gondolatok) nevezzük "léleknek", akkor ez a lélek a "tulajdonosa" halálával megszûnik, elpusztul, megsemmisül. A vallások által propagált lélek természetesen nem egyenlõ az elõbbi meghatározással, mert az sértené a vallásból élõk anyagi érdekeit. Az ember halandó testbõl és halhatatlan lélekbõl áll, tanítják a vallások. A lélek nem anyag, anyagtalan. Ha a lélek halhatatlan, akkor természetesen nem is születik, hanem örök.
2. Anyag, nem anyag?
Az elsõ probléma (és ellentmondás), hogyha az anyagi világ determinánsaival, vagy definicióival kell egy állítólagos "anyagtalan" valamit meghatározni. Minden embernek van lelke, aminek személyiségével kellene azonos lenni, különben nem lehetne megkülönböztetni a lelkeket egymástól. Ide kívánkozna a dimenzió, ami szintén anyagvonatkozású. Ha számoljuk a lelkeket, az is ellentmond anyagtalanságának. Az emberek létszáma, az összes, aki valaha élt és még "az idõk végezetéig" születni fog egy véges szám. Ha a lélek örök, akkor pontosan ennyi léleknek kell készenlétbe lenni a nem létezõ ( mivelhogy örök) kezdettõl fogva. A másik és lényegesebben döntõbb érv a vallások által definiált lélek ellen az, hogy ha van lélek, az csak anyag (anyagból) lehet. Miért?
"Én a magam részéről azt vallom, hogy a lélek azok a gondolatok, amik engem jellemeznek, amiket képzelek, amik megszemélyesítenek engem, mint lélek."
A személyiség fogalmát deffiniáltad. A probléma, hogy van e lehet e valami ezen kívül?
A tudat? Az újszülöttnek van olyan? Vagy később alakul ki? Miért nem lesz mindenki egyforma? Hozott valamit már a fogantatásig visszavezethetőt? Van valami kódolva úgy mint az újlenyomat?
"Illetve logikátlan lenne az, hogy a halál után a "semmi" van és eltűnik a gondolat, a gondolatom ereje.
Ez egy erősebb elmélet bennem."
Itt lejjebb olyasmiket írtam, hogy egy agyi idegsejtünk is meglehetősen bonyolult, az 5000 nyúlványával kapaszkodva más sejtekbe de a csatlakozó portok a szinapszisok se egyszerű igen/nem kontaktok. Mi van ha egy elpusztul? Átveszi a többi, a gondolat tovább él aminek a része volt.
"Lehet azt képzeljük, hogy minden ember - így magunk is - egy individuum és közben csak részei vagyunk egy nagy egésznek, és tévképzet az, hogy megismételhetetlen egyének lennénk."
A marxisták szerint olyan nincs, személyiség van de az a társadalom egy jelensége. De mi van ha még is van? Valami ami attól a pillanattól van ahogy a gének kombinálódtak? Illetve volt az előtt is de más formában.
Minden ilyesmiről beszélhetünk, meg beszélünk - úgy általánosságban a hétköznapokban - és felállítunk logikai rendszert, vonalat.
Aztán jobban elgondolkodunk, hogy hova visz, hogy mi is van, hogy egy idő múlva, a logikai vonalon elérünk ahhoz, hogy felfoghatatlan, elképzelhetetlenek ezek a dolgok valóban, nem tudunk abban a mélységbe utánanyúlni a miérteknek egész egyszerűen, mert nem értelmezhető, nem felfogható számunkra egy idő múlva a logikai vonal következő része...
A topik címe. "halhatatlan-e a lélek"
Én a magam részéről azt vallom, hogy a lélek azok a gondolatok, amik engem jellemeznek, amiket képzelek, amik megszemélyesítenek engem, mint lélek.
És egyik felől mint agyi tevékenység, egy mérhető energia van, talán ebben benne van annak a működésnek a mérhető része, amit léleknek nevezünk, és mint így a gondolat energiává alakulása meg kell, hogy maradjon energia formájában akkor, amikor a test leáll.
Illetve logikátlan lenne az, hogy a halál után a "semmi" van és eltűnik a gondolat, a gondolatom ereje.
Ez egy erősebb elmélet bennem.
De van ez, ami kisebb részben van elképzelésként bennem: másik részéről mostanában filózom rajta, hogy - mivel igazából ki tudja mi ez az egész Univerzum, világűr, bolygók, a Föld az egész emberi társadalom és ez az egész lét - lehetünk valóban bármik, lehet ez az egész bármi.
Lehet azt képzeljük, hogy minden ember - így magunk is - egy individuum és közben csak részei vagyunk egy nagy egésznek, és tévképzet az, hogy megismételhetetlen egyének lennénk.
Érdekes ez a kérdés is, mint, hogy meddig ér a Világűr, mi a határa, mi van azon túl, ha van egy nagy alkotó, akkor azon túl mi van,stb-stb és jön az, amit említettem az elején, hogy nem lehet, nem tud az ember utánanyúlni a buksijában, hogy elképzeljen vagy felfoghasson ebből bármit is...
Viszont valamiféle válasz szerintem lesz is, valamilyen formában, a halál által.
Megvallom, kíváncsi vagyok rá, borzasztóan szokott érdekelni teljesen tudományos szempontból.
Nem, nem vágyom a halált, szépnek tartom az életet és imádom, de teljesen kizárólag a tudományos része, hogy tudjak, fordulja az oldalam az ez irányú kíváncsiság.
És persze megvárom, ahogy és ami elő van írva, hogy eljussak addig, hogy kapjak majd választ.
Érdekesnek tartom ilyen szempontból, mert kell ott lennie majd valaminek egész biztosan, ami egy állomást jelent a létezésben, úgy vélem...
A "lélek" ha van, akkor egy információs csomag is.
Az magas, hogy mit kezdene hosszútávon az Univerzum, mondjuk egy kannibál előember lelkével, vagy egy véreskezű maja papéval, harcos bennszülöttekével,
de ugyanilyen homály idősebb Kihaénnem Falusi Sándor vagy özv. Tóth Pistáné lelkének felhasználása örök időkön át az Univerzumban.
Az Isten előtt való örök hajbókolás meg a pokoli szenvedések elég primkó elképzelés.
... a keresztén vallás szerint akkor történt valami amikor az Isten testet vett fel, akkor azzal az ember meg Isten lett. Erre a mostani eszmefuttatásra lefordítva, esélye lehetősége van fennmaradni ebben a magasabb létformában.
Lehet tudata az internetnek is, a facebookon pl kb annyi ismerős lehet ahány másik idegsejtel van kapcsolata egynek. A portok a szinapszisok is hasonló bonyolultságú szerkezetek mint egy iphon vagy laptop.
De az is egy fajta kapcsolat, kölcsönhatás 2 ember köz ahogy egyik megsüti a másik megeszi a kenyeret.
Ugyan ilyen hálózata lehet a galaxisoknak is, de létezhet egy atommagon belül is. Ahogy bennünk öntudatra éledt az anyag úgy abból gyanítható, hogy ez az anyag sajátossága, hogy ilyen formátumba rendeződik, ha így lenne ha tudnánk ha tudni lehetne, hogy így van, akkor a lélek tényleg valószínűleg halhatatlan mert egy magával az anyaggal a térrel az idővel.
Az időnek és a térnek van jelentése, és jelentősége az univerzumban, hiszen a téridő, mint egymás nélkül nem létező entitások szövedéke az, ami minden létezőnek szülője, fenntartója, befogadója, befoglalója, színpada, háttere. A tér, a terjedés, a mozgás, az erő maga, az idő pedig ehhez ad viszonyítást annak, aki meg akarja mérni. Nem a világegyetemnek, hanem annak van tudata, aki mérni szeretné a távolságot, az erőt, az időt. :)
Lehet tudata a világegyetemnek is, ha pl egy galaxis egy idegsejt megfelelője akkor egy kontaktus másik idegsejttel ami a mi agyunkban század másodperc ott az sok millió földi év. Na és aztán? a végtelen időben nem mindegy? De lehet egy atommag belseje is egy világmindenség amiben mire ezt leírom már lefutott egy ősrobbanástól a dinoszauruszokig egy folyamat. És? Így gondolkodva az időnek és a térnek nincs jelentése.
A tahion egy elég komplikált valami, ami nem lassulhat még a fény sebességére sem, olyan gyorsan változtatja a helyét. Nincs az az Isten, aki követni tudná, hogy mit csinál. :o))
"Egy Proton élettartalma hosszabb, mint az Ősrobbanástól eltelt idő, vagyis nincs okunk feltételezni, hogy megsemmisül. A kvarkokról nem is szólva. Ha mégis elbomlana egy kvark, ennek jeleit már látni kellett volna az LHC-ban. "
Mindig létezik a valami, ezért a semminek nincs értelme.
A biológiai élet az az ami nem örök, a lét ezen formája. A (tuttira nagyon ritka) megvalósulása miatt viszont valószínűleg nem egyszeri szerintem, újra és újra lesz majd, csak (hál'isten) nem így, ahogy nálunk. :-))
