Amúgy (halványuló) emlékeim szerint a recept:
Reszelt nyers krumpli, liszt, esetleg tejföl, aprított hagyma (kis bors, só ízlés szerint) sűrű masszává keverve, forró zsírba öntve (kb. 10 cm átmérőjű, 0.5-1 cm vastag lepényként) és kisütve, míg kissé megpirul. Van, aki utána fokhagymával enyhén megkeni, estleg tejfölt tesz rá.
A debreceni ("keleti") változatába tudtommal tesznek tojást is (talán nem mindenki), a Dunántúlon viszont nem...
A tócsni egy zsírban kisütött, nyersen lereszelt burgonyából, lisztből, tojásból és sóbol álló lepényszrűség. Általában egy kissé megpirítják. Egyébként nagyon finom. Egyes éttermekben sültekhez köretként adják. Szerintem sok szakácskönyvben megtalálod a receptjét. ;-)
Egy-egy palóc étel neve, vagy egy étel neve "palócul".
Sulyka: burgonyás, búzalisztes alapú enyhén vastagra metélt tészta, melyet általában pirítva fogyasztanak. Maga a tészta nem szürkül be, mint a sztrapacskánál, egy kissé keményebb, mint a nudlitészta. Túróval, pirított szalonnával is fogyasztják. (Nagyon finom.)
Nyögve: nem más, mint a sztrapacska.
Nánicka: ebben ugyan biztos nem vagyok, de azt hiszem, hogy ez egy kukoricalisztes tészta, melyeket a régi "masinák" lapján sütöttek ki. Sós.
Macok: ez a tócsni palócos elnevezése.
Egyébként tájjelegú étel még a ganca és a molnár-kalács is. Az előbbi kukoricadara-kása, melyet szintén szalonnával esznek. (Nekem nem ízlett, de másoknak nagyon "bejött".) A molnár-kalács pedig olyasmi, mint az édes fagylalt tölcsér, csak laposan szervírozva. Ennek biztosan van más elnevezése is, de azt sajnos nem tudom.
Nyárászkodik annyit tesz, valamilyen állat hangoskodik. Pl. mikor a kutya nem hagyja abba az ugatást, mert vmi idegesíti, vagy a tyúk egész álló nap kárál (ilyenkor ált. valami gond van, úgyhogy fordíthatjuk úgy is, hogy siránkozik)
A stifolder stimmel (amúgy pécsi vagyok, tényleg arra felé használják...)
A búb szót viszont kicsit másként: a púp megfelelője. Minálunk azt mondjuk, ha valaki beüti a fejét/megcsípi egy szúnyog stb.: búb van a fejemen/karomon stb....