„Ha valamely törvény megengedi a halottaknak, hogy beszéljenek,
ímé én a sírból hallatva kiáltást
sorsomat elmondom neked, idegen.
Boldog ősöktől származtam én,
az egész nyugati világ királyaitól,
Julius Caesarok neveltek engem,
szépséggel a Charisok koszorúztak engem,
Róma leghatalmasabb ura, X fia,
a [...] boldog Y,
[...],
minden pogány hatalom üldözője,
törvényes házasságban kapcsolt magához engem,
a vele együtt uralkodván az [...] földjén
világra hozok négy fiút
- akik az ősi bíborteremben születtek meg-,
derék külsejűeket, tüzet lehelőket a csatán,
és négy ékes leányt.
Látom férjem fényes győzelmeit,
diadalait napkelet és napnyugat felé,
diadalait északon és dél forró ege alatt.
Végül elhagyva a koronát, a bíbort,
a gyolcsruhát, a bíborköpenyt,
az apácák condráját öltöttem fel.
Meghalok [...] tartományában,
[...] császári palotájától távol élve,
hajó hoz vissza megint,
és poraim e helyre bíztam.
Ó, alkotóm és újraalkotóm megint,
aki lent adtál nekem világi hatalmat,
add meg odafenn a mennyekben is a részemet.”
Segítséget azért adok:
