Gőz-víz gyűjtőcsőhálózat szerelése a reaktor tetején, a reaktorcsarnoki padlózat alatt: (érdekes a kommentárban elejtett megjegyzés: a gőz-víz gyűjtőcsőhálózat teljes szerelése 200 ember 3-4 hónapi munkája)
Amúgy figyelmet érdemel a gépesítettség: mobil csővég-megmunkáló, csőhegesztő robot; a hegesztési varratok feszültségmentesítő hőkezelése beépítési helyzetben, penetrációs, ultrahangos, radigráfiás anyagvizsgálatok.
Annak idejen mar a konferenciakonnis halalra rohogtuk magunkat, amikor hivatasos tolmacsok probaltak meg oroszbol szinkrontolmacsolni reaktorfizikailag most is felkerhettek volna egy lroszoknal vegzett nyugdijast, hogy legalabb olvassa at a ferditest.
No, eljutottam a 133. oldalig, igazán újdonságot nem tudtam meg belőle. Elképesztően nehéz olvasmány, nem a tartalma, hanem a fogyatékos fordításból származó nehézkes, következetlen terminológiájú és magyartalan nyelvezete miatt. Meg is világosodtam: ez egyértelműen mondatszintű gépi fordítás; ráadásul a legrosszabb fajtából, amikor a fordító még arra sem veszi a fáradtságot, hogy korpuszt csináljon a fordításhoz, tehát a gép gyakorlatilag a szavak első szótári jelentéseit rakja össze mondatokká. Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt a szöveget a kiadó részéről senki nem olvasta végig, még a fordító sem. Felnőtt, művelt, magyar anyanyelvű ember ilyen szöveget nem ír le, egyszerűen anyanyelvi nyelvhasználó nem tud így fogalmazni. Sokszor fejben visszafordítottam angolra, hogy megértsem, mit is akart a szerző leírni.
Mindamellett a fordító részeiben belenyúlt a fordításba (gondolom ahol nagyon piros volt a szöveg), bár néha ezt kár volt megtennie. Olvasom az erőművet leíró részeket, és egyszerűen nem ismerek rá. Sokat mulattam amikor leírja ahogy Toptunovék dolgozni mennek:
"A turbinacsarnok és a reaktorok közötti rész képezte az állomás gerincét, itt helyezkedett el a deaerátor, azaz a légzáró légtelenítőfolyosó."
WTF? Mi ez a marhaság, ilyet egy szegény fordítógép nem tud magától kitalálni. A turbinacsarnok és a reaktorépületek közötti épületet oroszul "деаэраторная этажерка"-nak hívják, durva fordítással (a) gáztalanító állványa. Angolban Deaerator Gallery-nek szokták hívni, mert az épület felső szintjén vannak a tápvíz-gáztalanítók.
Szó esik egy rejtelmes "lefulladási egység"-nek nevezett szerkezetről. Hogy ez a név honnan jött, el nem tudom képzelni. Feltételezem ez az a kiváló szerkezet, ami a grnerátorok gerjesztésszabályozását volt hivatott a csökkenő fordulatú üzemben szabályozni. Persze erről így egy szó nincs, annál több arról hogy hol a reaktor, hol a turbina termeli az áramot. Tiszta sor a fordító még a legelemibb fáradtságot sem vette, hogy érthető magyar szöveget alkosson, követte az Európai Unió Fordítási Főigazgatóságának a közösségi jogszabályok fordításánál alkalmazott alapelvét: Minden szó legyen lefordítva, minden mondatban legyen alany, állítmány, tárgy, bővítmények; a mondatok szintaktikailag helyesek legyenek. Akinek ez nem elég, az olvassa el az eredetit angolul.
Mégegy gyöngyszem: "Miközben várakozott, a magban kezdett felgyűlni a neutron-karbantartó xenon-135 gáz ..."
Hogy micsinál a xenon??? Persze a leírásból látszik, hogy az írónak sincs igazából elképzelése sem a xenon-mérgezés fizikájáról. A "xenongödör" megint nevetésre késztetett. Vagy az orosz terminológiával jódgödör (йодная яма), vagy xenon-mérgezés. Mindegy.
Mindazonáltal felfedeztem a kötet végén a többszáz oldalnyi mellékletet. A jegyzetek különösen érdekesek, többet érnek mint a könyv főszövege. Azért itt is vannak érdekességek:
Amúgy azért az író is megéri néha a pénzét:
"... emellett eljárt horgászni az állomás környéki mesterséges csatornákhoz. A fogás általában jó volt: a halak imádták a az erőmű reaktorain keresztüláramoltatott, majd a szabadbabocsátott, még radioaktív, de kellemesen meleg vizet."
Persze, mert ezek a ruszki olyan hülyék voltak, hogy a drága pénzen előkezelt tápvizet egy menet után zutty! kiengedik a folyóba. Persze ez is hozzátartozik a szovjet paradicsom imázsához: a reaktoronként és óránként kiöntött 2800 m3, 168°C-os tápvíztől még a kijevi víztározóban is főtt halak úsztak.
Az ordító fordítási hibák nekem is fájtak, kb. ugyanazok, amiket te is említesz. Ez az "állomás" dolog is rögtön szemet szúrt, magyarul totál nem adja ki, fúj.
"Ugyanakkor az, ha a maghasadások során keletkező neutronoknak kevesebb mint egy százalékát használják, kimondottan szenzitívvé változtatja a kontroll folyamatát."
Jajjnekem, megjött a könyv és elkezdtem. Most épp a 61. oldalon tartok. A 4600,- Ft-os könyvet eddig az óvta meg a papírhulladékba hajítástól, hogy csupa jókat írtatok róla, tehát akár még fel is javulhat.
Az elején a mese-mese-meskete még viselhető, vélhetően az angolajkú publikum Szovjetunióhoz kötődő előítéleteinek megerősítésére szánták. Mindenesetre itt még - néhány kilengéstől eltekintve - nagyjából a realista vonalon mozog a történet. A fordítás közepes, eleinte meg voltam győződve, hogy valami 1994-ben született ifjú zseni fordította, aki a Szovjetunióról először az általános iskola 7. osztályában hallott, történelemórán. Persze azért kellőképp sajnáltam, mert az angol szövegből az orosz nevek visszafejtése nem egyszerű, de mondjuk nem is mindig sikerült.
Az események a 48. oldaltól durvulnak el, az "Alfa, béta, gamma" c. fejezetben. Ennyi sületlenséget egy helyen már nagyon régen olvastam. Az egy oldalra jutó természettudományi képtelenségek száma még egy laposföld-könyvben is imponáló lenne. Azon gondolkodtam, hogy a szerző, vagy a fordító volt-e agyalágyult. (A 49.-től az 59. oldalig a maghasadásra szinonimaként használja a fúzió kifejezést). Azután a 60. oldal második bekezdésétől változik a terminológia, vagy megcsinálták a fordítógépet, vagy egy képzettebb néger vette át a fordítást.
Szóval a fordító. Az első fejezet, illetve a második fejezet fogalmazása alapján azt hittem, valami kis csíra, akinek ez az első komolyabb munkája. De nem, a fordító Szántai Zsolt Értem én, hogy egy szépirodalmi (?) fordítónak nehéz kenyér egy ilyen tudománytörténeti (?) munka fordítása, de ez eddig nem túl szép munka. Az erőmű hol "állomás", hol "telep". Az urán - uranium (igen, így ékezet nélkül) valószínűleg a fordítógép bornírt tréfája lehet. Szerintem ennek a könyvnek a magyar szövegét először egy fizető olvasó olvasta végig, aki pénzért vette meg a már kinyomtatott könyvet.
Lelkes fiúk ezek, de se szobafestőnek, se villanyszerelőnek nem fogadnám fel őket. A lakásról annyit lehet tudni, hogy valamelyik régebbi kerületben van, egy nyolcemeletes házban. No ilyen van sok. Ha a fiúknak van sütnivalójuk ötért, akkor a külső és a tetőfelvételeket nem a saját házuknál csinálták. A tetőképek részben a Kurcsatov 20, részben a Leszja Ukrainka 28 (vagy 28/a) tetejéről készülhettek. Ez utóbbiakban vannak hasonló lakások, de összesen 288 lakás van ott (ebből 32 a III. emeleten), tehát tudja a fene.
Kedvenc ukrán jutyubereim immáron sokadik alkalommal térnek vissza illegálisan Pripjatyba. korábban inverterrel felkapcsoltak pár lámpát, elektromos kerékpárral meghajtották az óriáskereket, hogy forogjon, csináltak pár idiótaságot a Jupiter pincéjében, de a legutóbbi videóik a kedvencem. Lassan egy hete (ha jól rémlik) vannak a zónában, nekiálltak egy lakást felújítani. Valami ott dolgozóval összehaverkodtak, akitől pénzért kapnak áramot - már ez is eleve vicces, bedugtak a konnektorba ott egy mikró transzformátort, a szekunder oldal egyik felét földre tették, a másikat egy kábelen átvezették a panel tetejére, ahol egy másik trafóval ismét 230V-ra transzofmálták, azt meg rákötötték a ház elektromos rendszerére. az eredeti lámpákkal világítanak, az eredeti konnektorba dugva töltik a telefonjukat) :D
Nyilván pontos címet nem árulták el, de szerintem Csabi biztos mond majd egy utcanevet, házszámot, lakás címet, és a lakás egykori lakóinak neveit is akár :D
még egy jó pont a könyvnek: a legvégén közel 200 oldalnyi forrásmegjelölés, fejezetekre bontva, az erős (esetleg hihetetlen, vagy merész) mondatokat kiemelve. Eddig se hittem, hogy kitalált, valóságon alapuló regény volna, de így abszolút hitelesnek tudom venni.
Nyugi, dohányzom, de nem fogok az orrod alá pöfékelni, erre már kidolgoztam a protokollt. Takarításilag meg Mr. James Twelvetrees, a robotporszívóm a felelős, és tökéletesen végzi a munkáját, amióta megvan, azóta tudom, hogy milyen színűek a szőnyegek a lakásban. :-D
Azon spekuláltam, hogy a hagyományokhoz híven megrendezném a Brigádkongresszus Volume X.-et hűen a hagyományokhoz, nálam. Mennyire van rá igény, illetve kinek, mikor volna megfelelős?
Mar a kinai koronavirust is ujcsernobilkent emlegetik, pedig eddig alig szazszor annyian haltak bele mint csernobilba otven ev alatt, raadasul ez utobbiak azt se tudtak hogy a sugarzasba haltak bele, vagy a cigarettaba, esetleg a vodkaba.
Ez remek, de még mindig nem adtam fel a reményt, hogy a műkedvelőktől valahogy lecsorog a tudás a plebshez is egyfelől, másfelől Csabi előadásában számomra sokkal hitelesebbnek fest minden, mint bárki más tollából.
