Állja az elszabadult Duna-árt napok óta. A gáton:
ország, Dékettőnullakilenc. S „kicsi nép”?
Mérd csak alá! Hatalom s uralomvágy hányadosául
nektek a francia part, vagy mi dukálna?… A Föld?…
Ám ha segíthetsz itt, ahol első szolga lehettél:
védd a Riviérát ott. Minket elég ha kerülsz.
4.
VADONAT-Ó SÖPRŰ
Régi cirokszálakkal a tört nyelü seprű
turja, kavarja a port, csak mosolyogni lehet.
Bocs, hogy...
szerintem jobb lenne, ha az utolsó sorban elhagynád a rohanót. Hallgasd meg úgy...
ablakomon kopogtat
a Halál ifjú húga:
a vénséges vén idő.
Sőt, még jobb lenne így, de ilyesmit én sem merek csinálni...:
ablakomon kopogtat
a Halál ifju huga:
a vénséges vén idő
Tudod, ez a tapasztalatom mostanában. Te legalább megmondtad a véleményed. Köszönöm. Egyébként sajnos tényleg ez van... felhőálmokba kapaszkodom..., bármennyire nyálas is...:(
Aztán persze sírva zuhanok vissza a valóságba...
Én meg úgy látom kedves lator, hogy voltaképp egyazonarról beszólunk. :o)
Tehát ahány befogadó, (szükségszerűen) annyi különböző megítélés. Nem tagadom. ;o)
Az is igaz, hogy a művészet nem a tömegeknek dolgozik. (Hm. Ez esetben nyílván a Pókember művészfilmnek számítana. :oD)
Jó'van - volt egy "kis" csúsztatás a kinyilatkoztatásom végén - belátom már, na. :o)
Nos, akkor most hadd kérdezzek:
Ezek szerint a művészet olyan fogalom, amely valójában csak egyénenként határozható meg? :o)
Ez esetben törölni kellene az emberiség fogalomtárából, mert ha bárki bármikor kimondja (ill. leírja), az csak félreértést, egyet-nem-értést, sőt, káoszt okoz, nem? :oD
Yemaja: igen, néha megkérdik, hogy esetleg a nekrofíliával rokon-e (pedig ilyen növényt nem ismerek), de a scriptoman-t sem szeretem igazán... Inkább: közlékeny és kétértelmű. :-)
Áh, valószínűleg nem most, mivel sokan megtanultuk már kezelni a keresőszervereket... :-) A lényeg nem itt van, csak ez sem árt hozzá. Még csak nem is hallottam ezt a nevet korábban, azért néztem meg.
The mother goddess of the Yoruba people of Nigeria. She is the patroness of birth and worshipped primarily by women. The river Ogun is associated with her because the water of this river is considered to be a remedy for infertility. She is the daughter of the sisters Odudua and Obatala, and her brother is Aganya. Orungan, her son, raped her once and when he tried again, her body burst open and fifteen gods sprang forth (among which Ogun, Olukum, Shango and Shakpana).
Among the Brazilian Umbandists, Yemaja is the goddess of the sea and patroness of shipwrecked persons. In Santeria, Yemaja (Yemaya) is the equivalent of the Catholic saint Our Lady of Regla.
A leves sósságának mértékét beépített érzékelöszervünkkel, a nyelvünkkel analizáljuk és mérjük
mégpedig individuális érzékenységfokozatokban.
A müvészetek megitélésére legalkalmasabb eszköz agyunk, a benne keltett biokémiai átalakulások által keltett áramlökések görbéi.
Hogy az agy mire miképp reagál az a folyamatosan beletáplált adathalmaz minöségétöl és
mennyiségétöl függ. Aki az ilyen középiskolás tanár bácsik-féle müvészetmegitélési kritériumok
berozsdásodott bitjeinél elakadt az ne látogasson absztrak kiállításokat, ne hallgasson freejazzt.
A müvészetetnek nem feltétlen célja önmagát minnél nagyobb tömegeknek bizonyítani.
(Most többre nem érek rá, megyek vissza a híd alá) ;-)
Nincs ezen mit vitatni, mert nem nyitok vitát. [Tehát figyelj, mert most következik a kinyilatkoztatás. ;o)]
A művészet olyan fura egy érték, amelynek ugyan van mértéke - mert ezt érezzük -, ám mértékegysége nincs. S mivel mértékegysége nincs, így nem is mérhető. Ne is töltsük hát az időnket grafikonok firkálásával vagy statisztikák összefércelésével. ;oD
Hogy mi műalkotás és mi nem, azt a befogadó, mint önálló szubjektum határozza meg. A befogadó egy műalkotást látva (ill. olvasva) két következtetésre juthat: 1. "Jó!" 2. "Sz@r!"
Nos, minél több befogadó jutott arra a következtetésre, hogy valami jó, és minél kevesebb arra, hogy valami sz@r, annál inkább nevezhető a valami művészetnek.
Ha tehát te és én egyaránt azt mondjuk Kriptomán valamely versére, hogy az sz@r, és ő csupán egymagában hadakozik - saját művének befogadójaként -, hogy márpedig az hűdejó, akkor a verset fűzfapoémának nyilvánítottuk.
Éljen a demokrácia és a demarkáció! :oD
[A befogadók körének széltére-hosszára, illetve arra, hogy mennyire befolyásolja valakinek a befogadási készségeit mondjuk a szubkultúra vagy a stb., nos, arra most ne térjünk ki - nem akarok székfoglalót írni. :oDDD]
Ez a baj a szavakkal: tanulás és tapasztalás, valamint tanulás és tapasztalás közt nagyon nagy is lehet a különbség. Én a művészetekben tett kirándulásra gondoltam, nem az utazásra, mint ultima ratio-ra. Igen hosszú könyvek szólnak erről. Meg az esztétikai a prioriról, ami ugyan lényeges helyet foglal el, de egy műnek a többi része azért elég jól nyomon követhető. Talán próbáld meg esztétikai szempontok alapján elemezni, amit írtál - felderíteni a szerkezetét. Sokat segíthet a továbblépésben. Fenntartva, hogy nem szeretek ilyen tanácsokat adni...
- ki és hol jogosult megvonni a határt az incidens és a mü között?
Ezt meg szokták kérdezni, és a legkellemetlenebb, ám meggyőződésem szerint igaz válasz rá, hogy amíg bármilyen két mű közt nem érzed a különbséget szépségben, értékben, az azt jelenti hogy még nem tanultál, tapasztaltál hozzá eleget, valami hiányzik még. És ez bárkinél előfordulhat, csak a művek köre eltérő egyénenként, amire már van rálátása, és ez (jó esetben) folyamatosan bővül.
Egyébként fura dolog ez: az érték általunk képződik, az emberek tartanak valamit jónak vagy rossznak (ahogy te is utaltál rá valahol), mégis úgy érzem, az érték valami "emberen túli" (ahogy már említettem is), független attól, hogyan vélekednek róla általában az emberek, amit felismerni kell, aminek felismeréséhez fejlődni, tanulni kell...
Látod lator: "Egy művész lehet végletesvagymaníros, de nem feltétlenül az." :o)))
Ha jól értelmezem saját szavaimat, akkor azt kell hogy mondjam, hogy a VAGY nem ugyanaz, mint az ÉS! :o) Ha ennek ellenére mindkettőt magadra vetted, akkor ne az én kispolgáriasságomban keresd a hibát, hanem mosd ki a vajat a füled mögül! ;oD