Na kérem-szépen! Többszöri meghallgatás után azt mondom, hogy ez egy kurva jó anyag. Sokan mondják, hogy a régi klisékből ollóztak össze mixeket. Szerintem pedig csak arról van szó, hogy a Scorpions-nak is megvan a maga stílusa, egyénisége. Ezér van az, hogy amikor meghallunk egy számot tőlük, egyből tudjuk, hogy ez Scorpions. (Persze nagyban hozzájárul, hogy senki máséval nem keverhető össze Klaus hangja.) Én nem nagyon hiányolom a mid-tempójú számokat. Az, hogy négy lassabb nóta van rajta (én a The Good Die Young-on nem nevezném balladának) azért nem dok, mert a többi viszont kemény, döngölős, igazi hard nóta. Emiatt a kontraszt miatt fér meg a négy lassabb szám. A Lorelei hihetetlen jó! Nem is tudom, hogy 40 év után hogy tudnak egy ilyen számmal még előrukkolni. Hol volt ez eddig...? :) A "The Best Is Yet To Come" pedig tökéletes zárószám egy fantasztikus zenekar, fantasztikus pályafutásának nagyszerű búcsúalbumán. Róluk szól, és azt mondom, hogy ha ezzel fejezik majd be a koncertjeiket, ott szem nem marad szárazon! :) Egyébként óriási volt a prágai koncert! Új színpad dizájn, 200 nm-es videófal, brutális fénytechnika, valamint eszement jó hangzás. Voltam már egy pár Scorpions koncerten (kb.15-ön) de itt volt a legjobb a hangzás az összes közül. A kezdés is jó volt...az into után - ahol ugyanúgy jöttek ki a dob alól, mint a 84-85-ös Love At First Sting turnén /lsd. World Wide Live/ - egyből új számmal, a címadó dallal kezdtek. Heil-heil...Sting In The Tail... :) Ezen kívül a két - már hivatalosan megjelent - új számot játszották az albumról. (Raised On Rock; The Good Die Young) Voltak meglepetés dalok is, úgy mint az Animal Magnetism, vagy a három 70-es évek beli szám (Pictured Life; He's A Woman She's A Man; We'll Burn The Sky). Összesen 25 számot nyomtak le. A meglepetés azonban a végére maradt. Klaus megkérte a közönséget, hogy a koncert után senki ne menjen el, mert egy rövid szünet után visszajönnek, és elnyomnak három új számot (persze playback-ben) és rögzítik is őket. Ebből készülnek majd az új promó klippek. Így a 15.000 (mások szerint 18.000!!!) ember nagy része nem mozdult. A "The Good Diw Young" és a "Raised On Rock" után viszont nem a címadódal következett, hanem a "The Best Is Yet To Come"...és nem csak egyszer! Kétszer is elnyomták, mert - ahogy Klaus mondta az első után - valami gond volt a kamerákkal, és még egyszer fel kell venni. Összességében tehát azt mondhatom, hogy életem egyik legjobb Scorps koncertje volt. 25+4 dal, óriási hangulat, szuper látvány...és ha még hozzávesszük, hogy stage pass-t is kaptunk, így a soundchecket is végig tudtuk nézni, akkor azt mondhatom, hogy tökéletes nap volt a 2010. márcuis 15-e! :)
Én pont a duettől féltem. Scorps lemezen nekem Klaus mellé nem kell más hang. Szerencsére sikerült kb. úgy eldugni Tarját a nótában, mint az előző albumon Billy Corgan-t.
A The Good Die Young-ban énekel. Háttérvokálozik a refrén alatt,a többi részben pedig azt énekli hogy áááááááhhháááááááhhháááááááááááááááááááááááááááááááááá. :-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-) :-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-):-) Amúgy nem nehéz kihallani.Fülessel hallgasdd úgy könnyebb :-)
És rájöttem, mi zavar még. Vannak a nagyon húzós, nagyon heavy nóták, vannak a balladák, viszont hiányzik az átmenet: az olyan lassabb, hömpölygősebb, kimérten bólogatós darabok, mint pl. a Crossfire vagy a Rhythm Of Love. Ilyenből 2-3 darab még ha lenne, akkor az arányokkal meg a játékidővel is elégedettebb lennék.
Én összességében elégedett vagyok az albummal.Szerintem egész jóra sikerült.Bár az nekem is feltűnt, hogy úgymond saját maguktól loptak. SLY például nyugodtan lehetne Send me an angel II. :) :) :) :) De még van pár szám amiben felfedezhető a korábbi munkásságuk úgymond:) Ja és egy másik hasonlóságra akkor figyeltem fel, mikor begyűjtöttem a Pantera korai albumait. A Projects in the Jungle című albumon található Heavy Metal Rules című szám és a The Game Of Life című scorps nóta riffjei kísértetiesen hasonlóak. Aki tudja hallgassa meg:)
Abszolút sok. Három hallgatásnál járok, és egyelőre továbbra sem vágott a földhöz a dolog, hogy őszinte legyek. Aranyos, de ennyi. A hangzás is furán erőtlen, de lehet, hogy csak az mp3 miatt tűnik annak.
Meggyőző a lemez elsőre, ha valakinek túl súlyos volt az Hour 1, az most örülhet, hogy ez meg retrós. De azért a kliséket mintha túlzásba vitték volna, Raised on rock, Rock zone, Spirit of Rock - nem sok ez egy kicsit?
Old school lett a lemez, jó nyersen, gitárközpontúan szól, és a rockos, zúzós nóták tényleg nagyon húznak. Viszont 44 percre és 11 dalra sok kicsit a négy ballada. Összességében hozták vele a szokott szintet, ezzel nincs gond - ellenben úgy 8-10 perccel hosszabb játékidőt, és némi arányeltolást a karcosabb irány felé elviselnék azért.
Meghallgattam az összes számot.Hát nem tudom.Nem azt mondom, hogy gyenge anyagnak ígérkezik de osztom a véleményed.Tucatszámnak tűnik szinte az összes dal. Persze véleményt majd akkor lehet formálni ha megjelenik az album. Amúgy a lemez címadó dala kicsit AC/DC-s hangzású.Legalábbis nekem ilyen érzésem volt mikor hallgattam.
Megvan a megjelenési időpont (még három hét...), és a német Amazonnál már lehet kagylózni (még ha némelyikkel meg is viccelnek minket... ) - lassúban verhetetlenek most is, de a többit már tucatabbnak érzem, nincs egy Game Of Life vagy We Were Born To Fly szintű dal...
