Nektek volt már olyan, hogy egy álomalak figyelmeztetett, hogy TÁ-tok van?
Sajnos nem. De nagyon szeretném. Több profi tá-snál is bepróbálkoztam már, hogy jöjjön be az álmomba és ébresztgessen. De valahogy ez nem tetszik nekik....
Történt mostanában egy változás azzal kapcsolatban, hogy hogyan ébredek tudatomra álmomban.
Mostanában, hogy több TÁ-m van, mindíg úgy ébredek tudatomra, hogy ganakszom és aztán valóságtesztet végzek. Régebben, még egy hónappal ezelőtt is, minden esetben "csak úgy" tudatomra ébredtem. Másoktól is olvastam ilyen beszámolókat, hogy "csak úgy" ébredtek tudatukra és ők is kezdők voltak. Talán ez azt jelenti, hogy most már erősebb a tudatosságom.
Ma pl a számítógép előtt a székben "ébredtem" és arra gondoltam, hogy hogyan ébredhetek a székben, ha az ágyba feküdtem le. :D Akkor jött a kézteszt(ez azóta kedvencemmé vált) és az ujjaim megint nagyon rövidek voltak.
Sajnos az álomkép hamar elhomályosodott sőt el is sötétült. Ilyenkor mindíg ránéztem a kezemre és akkor helyreállt a kép. Eddig ilyenkor mindíg forogtan, de most érdekes módon ez is bevállt. Talán azért van ez a homályosodás meg sötétedés, mert kevés a kapcsolatom az álomkörnyezetemmel, nem fogok meg dolgokat stb. Lehet, hogy ezért is tartanak max néhány percig a TÁ-im, mint ahogy ez is.
Leszokni az tud (és ez minden szenvedélyre, függőségre igaz), aki felszámolja a függőség mögött lévő okokat (haragok, félelmek, egyéb rossz érzések, stb). Vannak módszerek, amik kifejezetten az iylen felszámolásokról szólnak, és a mindennapi életben is sokat lehet ezért tenni. Így természetesen a tá-ban is.
Szerinted akkor elméletileg lehetséges lenne. Majd próbálkozom, egy-két démon nem fog visszatartani (mondom ezt úgy, hogy ha álmomban találkoznék vele, lehet, hogy a bokámat is levizelném ilyedtemben :D)
Egyelőre odáig kéne eljutni hogy egy fránya TÁ-t átéljek, de eddig nem igazán megy, gyakorlatilag egyzer volt másfél hónap után, hogy hipnagóg képbe részlegesen voltam benne, pedig próbálkozom, de az az érzésem, hogy nem haladok sehova :(
Megpróbálhatod előhívni, azonban elég hosszadalmas és fárasztó csata lesz vele valószínűleg. A vágyakat még a középkorban is démonként jelenítették meg. Nem véletlenül, gondolom én.
Pont félreértettél. Nem dohányozni akarok álmomban (örülök, hogy olyankor legalább nincs eszemben...), hanem a vágyat, hogy dohányozzak legyőzzem könnyebben. Szerintem (elméletben) ez a vágy is meg tud jelenni, mint álomalak az álomban, és amennyiben így van, biztos lehet vele beszélni. De ez csak az én feltételezésem, mit gondoltok róla?
Nem akarok hülyeséget mondani, de én erre nem látok lehetőséget. Nem tudom, mivel akarnád csökkenteni. Ha pl. csak álmodban gyújtasz rá, nem megoldás, ugyanis a cigi nem az ember feszültségét vezeti le, hanem annak a feszültségét, ami két rágyújtás közt gyűlik fel amiatt, mert nem gyújtottál rá. Tehát rágyújtasz, jól érzed magad. Hiányzik a cigi, feszült leszel. Rágyújtasz, megint jólérzed magad, mert eltűnt az a feszültség, hogy nem gyújthattál rá. Ezért álmodban is csak ennyit tennél. De pl. akaraterőt tudsz növelni, az pedig közvetett úton segít a leszokásról.
Ha hülyeséget írtam, és le lehet vele szokni, akkor javítsatok ki, de én nem találtam semmiféle erre utaló jelet.
Volt. Menekültem egy álomalakkal, mert lőttek ránk, de valahogy sehogy sem tudtak eltalálni minket. Ekkor odaszólt nekem: "Nem gondolod, hogy ez így túl egyszerű" és így tudatomra ébredtem.
Különös dolog történt ma. Megint felkeltem éjjel, filmet néztem egy órán át, visszafeküdtem, elaludtam. Az iskolámban találtam magam. Nem tudom, hogy emlékeztek-e, de az egyik tudatos álmomban az egyik álomalak figyelmeztetett, hogy csak álmodok. Most is ez volt. Különös, mert ő tudta, hogy TÁ-t akarok, mondta is, hogy szándékosan "ébresztett" fel, hozott tudatomra. Megkértem, hogy ezentúl mindig próbáljon meg így segíteni.
A TÁ ma elég eseménytelen volt, csak sétálgattam az épületben, és eldöntöttem, hogy repülgetek egy kicsit. Utána nem sokkal felébredtem.
Nektek volt már olyan, hogy egy álomalak figyelmeztetett, hogy TÁ-tok van?
Hogy mit gondolok róla? Ha átgondolod, ami történt, pontról pontra és ha beszélgetsz komolyan valakivel erről a dologról, akkor sokkal jobb lesz. Sokkal jobb megbeszélni egy olyan emberrel, akihez közel állsz, mint hogy magadban tartsd.
Nekem pocsék volt apámmal a kapcsolatom, sosem tudtam lerendezni az ügyet, mert beszélőviszonyban is alig voltunk. De lezártam magamban minden ezzel kapcsolatos ügyet amennyira csak tudtam, azzal, hogy volt kivel megbeszélnem és azzal, hogy úgy tekintek az egészre mint egy hosszú és keserves szenvedésre, ami már a múlté. Már nem szenvedek miatta. Megtörtént és hagyni kell elmenni. Azon kívül........mindennek oka van. Ami nem öl meg, az erősít, fordíthatod a szenvedéseket a javadra is, ha jól megnézed. De nem titkolhatom magam elől sem: egy űr tátong bennem. Egy olyan űr, ami hiányérzettel jár. Ezen kívül mást nem érzek, nem érzem befejezetlen ügynek, csak annyit érzek, hogy belémcsapódott egy meteor, ami mély szakadékot hagyott maga után, de maga a meteor eltűnt.
Én speciel direkt nem is kérdeztem, hogy ki is az álmaid "célpontja", mivel véleményem szerint ezek a dolgok erősen magánügy szintűek. Persze félre ne érts, csupán arról beszélek, hogy azért nem is kérdeztem, mert nem akarok senkinek a magánszférájába taposni, de így, hogy magadtól mondtad el/ írtad le, így más a helyzet.
metálfarkas: igazad lehet, én csak a saját tapasztalatomat írtam le, ami persze mindenkinél máshogy van. Bennem akkor zárul le egy "ügy", ha végre értelmes válaszokat kapok a célszemélytől, mondanom sem kell, rengeteg olyan dolog van bennem, ami sajnos már soha nem lehet befejezett. Ezekkel magam küzdök nap mint nap, többek között ezeknek az "élményeknek" a könnyebb feldolgozása miatt döntöttem úgy, hogy TÁ-val próbálkozom, hátha mégis bennem van a válasz, csak nem tudom még.
Emiatt is örülök, hogy ilyen segítőkész társaságot leltem eme fórum képében!
Pontosan. Ha annyira szeretnétek tudni, az az illető az apám. Ezért jelent meg az első alkalommal az ő formájában. Hogy miért nem bocsátok meg neki, azt nem részletezem. De sajnos nehezebb, mint hittem... Minden erőmmel ezten vagyok, de nagyon nehéz.
Metálfarkas, neked mi a véleményed a történtekről?
Nagyon jó, nagyon tetszik. A megbocsátás az egyik legnehezebb dolog a világon. Valaki (?) arra akar rávezetni, hogy vedd észre, hogy hazudsz magadnak ezzel kapcsolatban. Megbocsátani nem elég "akarni", sokkal több kell hozzá, az csak az első lépés. Bocs, ez nem a TÁ-val kapcsolatos vélemény, hanem a "hozamával".
Véleményem szerint igazából csak Te tudhatod, hogy hazudott-e, át akar-e verni, vagy tényleg a megoldás útjára léptél-e. Talán azzal a személlyel kéne beszélned akivel fasírtban vagy/ voltál, mivel nekem úgy tűnik, hogy van még elintézetlen dolgod vele, emiatt nem bírod a "démonoddal" sem letudni a dolgokat. A befejezettlen ügyeknél nincs rosszabb...
Bocsi, de hosszú lesz. Akinek van ideje, kérem, olvassa el... Érdekelne, Ti mit gondoltok ezekről... köszi!
Ma nyolckor aludtam el, hogy kialudhassam magam sulira, és még TÁ-om is legyen. Felkeltem éjjel 1-kor az ébresztőre, olvasgattam egy órán át, majd szépen WILD-ezni kezdtem. Legnagyobb gondom az volt, hogy végig esett az eső, és tetőtéri szobám van, ergo csengett a fülem a víz kopogásától... végül úgy fél-vagy egy óra múlva elaludtam WILD nélkül, WBTB-vel, és sima álomban találtam magam. A szobámban voltam, nem tudtam, hogy ez álom. Az új osztályomból rengetegen az előszobában vártak rám, hogy együtt induljunk iskolába - ez volt úgy hajnali 3 óra körül, álomban :) Megkértem őket, hogy még had aludjak, mert fontos nekem, hogy kipihenhessem magam. Közben szitkozódtam, hogy nem sikerült tudatos álmot elérnem :P Végül álmodtam valamit álmomban (azaz ott is elaludtam), majd mikor felkeltem, már ott állt felettem az egyik lány, és nagyon győzködött, hogy induljunk már el. Jó, elindultunk, a busszal be is értünk az Örsre, és ott néhányan megálltak cigizni, néhányan továbbmentek, én addig az Örsön bolyongtam. Egy embert vettem észre, akit éppen vernek, és végül elájult. Azonnal hívtam a mentőket, de valamiért végül egy állatorvost küldtek ki... Ekkor vettem észre, hogy fázom. Nem tudtam, miért. Magamra néztem, hátha otthon hagytam a kabátom- nos, nem volt rajtam ruha. Azonnal rájöttem, hogy ez álom, és minden kitisztult. :) Kicsit szórakoztam a főúton, összecsippentettem az aszfaltot, és felszakítottam, meg óriási hullámokat küldtem a másik irányba, mint amikor valaki felrázza a takarót, vagy a szőnyeget portalanítja :) (mellékesen, most volt először nappali időben játszódó TÁ-om, sokkal jobban láttam mindent, mint gondoltam volna... Külön le is guggoltam a földre, és közelről vizsgáltam az aszfaltot, hogy mennyire részletes és valósághű :D ). Ekkor történt néhány jelentéktelen dolog, azt most nem írom le, nem húzom az időt. Valahogy már végül a suliban voltam, pontosabban a kertjében. Eszembe jutott, mit terveztem... csendesen, nyugodt hangon felszólítottam a démont, hogy jelenjen meg. Egyszerűen annyit mondtam: "Kérlek, mutasd meg magad, beszélnem kell veled!". Elindultam, ki a kapun. Ő már ott állt a kapu mellett. Azonnal felismertem, hogy ő az. Most nem akart a szemembe nézni. Valami hasonló játszódott le:
"- Nézd, tudom, ki vagy Te. Szeretném, ha megértenéd, hogy megbocsátok neki (az előző hozzászólásaim egyikében írtam, hogy egy gyerekkori trauma miatt nem bocsátottam meg egy személynek, és ő az oka ezeknek)...
- Nem. Nem tudsz megbocsátani.
- De, megbocsátok. Tudom jól, hogy a szívem mélyén még mindig gyűlölöm őt és haragszom rá, de Te is érezheted, hogy nem olyan erős már. És tudhatod jól, hogy nem mehet egy életen át tartó gyűlölet feloldása egyik napról a másikra.
- Ez nem megbocsátás.
- Tudom. De Te is ismered a körülményeket, tudod, mennyire lehet ilyenkor megbocsátani... szinte semennyire, én mégis próbálkozok.
- Jó.
- Nem beszélsz túl sokat...
- ...
- Rendben van. Csak szeretnélek megkérni, hogy menj el innen. Nem azt akarom, hogy soha többé ne lássalak. Ha ismét erősödik a gyűlölet, azonnal szembe szeretnék ezzel az érzéssel állni. És ennek Te vagy a megtestesítője.
- Jól van, jól van.
- Köszönöm...
[ Elindult a másik irányba, hátat fordítva nekem] "
Ekkor felébredtem.
Én úgy érzem, hogy elértem a lehető legjobb állapotot. Elfogadom, hogy még mindig nem bocsáthattam meg annak az embernek, de már nem akarom tiszta szívből gyűlölni. Úgy érzem, hogy máris csend van bennem. Mint amikor egy vihar lassacskán elmúlik. Nem azt mondom, hogy nem esik az eső. De nincs vihar bennem...
Ti mit gondoltok? Nem tudom, lehet, hogy csak áltatott engem, bár... már nem volt felettem ereje, nem éreztem azt a gonoszságot, mint az utóbbi két alkalommal...
Mindegyik szétesős. :D Csak van amikor megérzem azt, hogy szét fog esni, gondolom vlami jelből tudatalatt pl homályosodás és már akkor próbálok tenni ellene forgással, de végül mind szétesik.
Elárulod, hogy a spontán TÁ-id max meddig tartanak?
Szétesik az álomkép. Ha mázlim van akkor még mielőtt elkezd szétesni megérzem és forgok, de volt olyan is hogy teljesen elsötétült a kép és forgással sikerült visszajönnöm. Bárhogy is, pár perc és szétesik az álomkép(magától?).
Ha jól emlékszem akkor minden alkalommal ébredéssel végződik. sokszor már 1-2 perc után forognom kell, hogy bentmaradjak, de pár perc után már az sem segít. Hogy lehetne ezt kikerülni?
Igazából én laikus :D nem is értem, hogyan lehet egy TÁ mondjuk fél órás, hiszen a REM fázis nem tart ilyen sokáig.
