Én egyébként a Zabos Géza féle végólmos-csúszó ólmost használom. Végólmosnak látszik, mégis csúszó. A főzsinóron nincs csomó a horogig, az ólmot meg kötöm vékonyabbra, ha elakad, az szakadjon.
Ha faszul teszem fel a halfilét, az jól összepropellerezi /de az csak csavarodás/ nekem is. Arra figyelni kell, de egyébként nincs gubanc. Az előkém hosszát a helyzet határozza meg, de mindíg, minden esetben alá lóg az ólomnak. Nem mondom, hogy soha, de nem jellemző a gubanc. Mondhatom, hogy igen ritka.
Gubancgátló kütyü meg utoljára akkor volt a tulajdonomban, mikor kereskedtem vele. Használni soha.
Szinte teljesen igazad van. Folyó vizen a véghorgos, csúszós, az lehet átok. A zsinórnak támaszkodó folyás /tele nyárfaszösszel/ szembe húz a hal szándékának. Oldalelőkés megoldásnál csak kivételes esetben.
Keress az arzenálodban egy könnyű botot, aminek vékony a vége, az lesz a "féder"-bot és szereld könnyű fenekezőre! Véghorog-ütköző-csúszó ólom! Meglátod lesz eredménye! Ólom helyett kosár is mehet!
Hagyd a fenébe az úszózást, nem vagyunk mi vérprofik! :-O)))
Ezt nagyon megnézném élőben...... a spiccbotomon. :))
Itt meg a víz köti/kötné rá a csomót:
Hidd el, tudom hogyan kell úgy bedobni. Ettől függetlenül vallom: Jóval nagyobb a csomó lehetősége, a széthúzott sörétekkel, mint a kupacba rakottal, vagy egy nagyobb ólommal. Jóval több a bukta rajta, mint az esetleges nyereség egy kicsit érzékenyebb szerelésért.
Folyós vizen ennek szerintem egyenlő a nullával az értelme. Ott nincs piszmogás. Nincs óvatos kóstolgatás. Nincs jelzőólom megemelés. Ott bekapás, és elmerítés, vagy megállítás van.
Pedig még nekem is megy. Vízbe érés előtt, a damilt az újaddal óvatosan hozzáfogod a dob pereméhez, amivel szép lasan lefékezed a zsinort. Ez által a felszerelésed kiterül a víz felszínén, és úgy sűllyed a vízbe.
Mondjuk sokat nem fogok úszózni (se pergetni) , tönkre vannak a karjaim. 10 perc után először zsibbad a 2 kezem, utána fáj a vállam 2 napig☹️(ízületek...)
