az a helyzet, h ebből a táborból egészen konkrétan megszöktek a foglyok, persze sokan meghaltak közben, de akkor is fantasztikus, ahogy a katonák (azaz az életerős orosz hadifoglyok) és a nem annyira erős, ámde meglehetősen okos, nagyon nem katonák összefogtak, uis mindenkinek jönnie kell, senkit sem hagyunk itt.
ezt nem ismerem, de arra konkrétan emlékszem, hogy milyen borzadállyal néztem - tán 6-7-8 évesen - az ordítozó ss katonákat, a hörgő németjuhászokat és a saját sírjukat ásó, félelmükben magukat összefosó foglyokat egy filmben...
áááá, csak azért találtam a zsörtölődéseimnek ezt a félig nyilvános helyet, mert a fészbúkon ott van a teljes rokonság + a főnökeim, a filmvilágosok már szívből utálnak, de azért mégis muszáj kiírjam magamból ;-))) vedd úgy, hogy fekszem a díványon és kibeszélem magamból a frusztrációimat, vagy mi.
(amúgy a főszereplő osztja számomra rém ellenszenvesen az észt, nem tudom, miért lett most ő az egy és egyetlen megaszondója ennek a témakörnek. amúgy meg engem sem érdekel ;-) )
tudom, h ezeket nem tőlem kérdezed, úh nem érzek kényszert a válaszolásra, miszerint: fogalmam sincs, sőt nem is érdekel:)
egyébként ez a Saul ilyen kizárólagos érvénnyel készült? amiket elolvastam róla (nem sokat), abból ez nem jött át. meg amúgyis: fiatal rendező, nyilván a zsebében a bölcsek köve;)
na igen, de miért ez a kínkeserves tülekedés az egyetlen és kizárólagosan hiteles hírvivő szerepéért? ahány ember, annyi holokauszt és soá, ezt miért nem lehet elfogadni?
