"az ókori zsidó szellemiség, vallás, maga az Ótestamentum a babilóni és kánaánita közvetítéssel milyen sokat merített a szumír mitológiából"
Ami önmagában kétségtelen. Maga Kézai a torony építésének leírásakor Josephus Flaviusra hivatkozik; Szent Jeromos kommentárjait a 2000-es Kézai kiadás lábjegyzete szerint Sevillai Isidorius bővítette, Kézai ezeket és a saját írói vénáját, nomeg a mondai hagyományban fenntartott ősatya nevét használhatta fel Ménrót (nem pedig Nimród) és Havilah (nem Eviláth) történetének leírásakor.
"hogy nem hadakozott ellene ... az írott forrásokat előbbre tartja a parasztok meséinél. Amiket viszont hitelesnek fogad el, ha a kútfők is megerősítik őket."
Vagyis mégiscsak hadakozott... Jól tudta, hogy a hungarusok története még nincsen megírva, s hogy ilyenformán a parasztok meséit nem erősíthette meg semmi. Szabad az út a szabad interpretáció felé :)
"A köznépnek ebben a vonatkozásban nyilván megvolt az emlékezete, meg kellett, hogy legyen, ha már annyira hadakozott ellene a Névtelen jegyző."
A poén az, hogy nem hadakozott ellene. Arról ír, hogy az írott forrásokat előbbre tartja a parasztok meséinél. Amiket viszont hitelesnek fogad el, ha a kútfők is megerősítik őket.
"A steppén a törzsek nemzetségeit a hódítók vagy szétszórják vagy saját maguk közül emelnek uralkodót feléjük"
Elegendő, ha valamikor az adott nemzetségből egy tehetséges ember hadvezéri méltóságra emelkedik... onnantól kezdve az ő nemzetségének/népének a nevét viseli a birodalom. A szétszórt nemzetség tagjai onnantól kezdve kedvezményezett helyzetben vannak.
"Mármost ebben a helyzetben szinte adta volna magát a lehetőség, hogy a hunokat a kunokkal azonosítsa; azzal a néppel, aki az anyakirálynét adta, a davaj László pedig a hölgyeikkel hálta el élete utolsó éveit. Utalás az azonosságra: zéró..."
Fölösleges lett volna utalgatni, miután mindenki tudta, hogy melyik népről van szó. A nép körében a nyugaton használatos hun névalak nemigen volt ismert... Ők csak a kunt ismerték, így Atillát is nyilván a kunok királyaként tisztelték.
Nem-nem, Kézaira. Viszont a kitűnő zsidó tudós nevét elírtam, természetesen Krausz Sámuelről van szó.
Mint azt az 50 000 éves magyar írásbeliség topikban már idéztem volt (1071. hsz.):
Ninurta vagy Nimurta, Nimruda szumír hadisten volt, Enlil istenség fia. 1898-ban megjelent, Nemzeti krónikáink bibliai vonatkozásai c. értekezésében a kitűnő tudós, Krausz Sámuel rámutatott, hogy Kézainak alapos oka volt a középkor delelőjén ujjat húzni a Bibliával. Krausz – Hunfalvyval szembehelyezkedve – felismerte, hogy Kézai nem a Bibliából, hanem közvetlenül a babilóni mítoszokból merített. A Genesis szerint (10, 6; 10, 9) Nimród Kus fia, Kám unokája, Kézai ugyanakkor a Jáfet véréből származó Thana fiának nevezi őt. Krausz felhívja a figyelmet arra is, hogy sem a Bibliában, sem Szt. Jeromosnál nincs meg az a részlet, hogy a bábeli toronyépítést Nimród kezdte volna el, ilyesmiről csak Kézai ír. Honnan vehette ezt a magyar gestaíró? Bérósszosztól például? Ez a káld történetíró Kr. e. 270 körül ugyanis annyira hozzá hasonlóan adja elő az említett eseményt, hogy az összefüggés teljesen nyilvánvaló. A toronyépítés időpontját is csak Kézai (201 évvel a vízözön után) és Bérósszosz (131 évvel a dilúviumot követően) közli. Bérósszosz Nimrúddal kapcsolatban gyakran emlegeti a szkithákat, sőt a Tanais (Don) folyót, ami, figyelembe véve Ménrót atyjának, Thanának a nevét Kézainál, jelzésértékű. Krausz utal rá, hogy Epiphanius egyházatya szerint „a hellének azt a Nemrotot tartják Zoroaszternek, aki tovább költözvén a keleti területek felé, Baktriának alapítója lőn”. Nem tudja ezt másként Isidorus Hispalensis sem.
Kézai: „Ménrót, az óriás a nyelvek összezavarodásának kezdete után Eviláth földjére költözött, amely vidéket az idő tájt Perzsiának nevezték…” Krausz utal rá, hogy az ókorban Kis- és Nagy-Eviláthot is ismertek, és később ezt az országot Hunniának nevezték. Kosmas Indikopleustes, aki Kr. u. 510 körül beutazta Dél-Arábiát, Abesszíniát és Indiát, Keresztény topográfia c. művében így ír: „India és Hunnia, vagyis Eviláth.” (Fiók Károly már 1895-ben kimutatta Őstörténet és kritika c. tanulmányában a Századok folyóiratban, hogy az „Eviláth földje” sehol sem található a Bibliában, így ezt csak Hunfalvy koholta krónikáink hitelének lerombolása végett. A Bibliában csak „Havila” található, ami egy Édenkert tájékán fekvő túlvilági vidék, illetve Kus egyik fiának és Szem egyik ükunokájának a neve. Éles szemmel állapította meg továbbá Fiók, hogy Kázai Eviláthja a heftalita, azaz fehér hunok népnevének emlékét őrzi.)
Már Krausz utalt rá, hogy az Ószövetség igen sok elemet a babilóni hitvilágból vett át, azóta pedig – többek között Samuel Noah Kramer kutatásai jóvoltából – egyre-másra kerültek, kerülnek napvilágra az újabb párhuzamok, melyek azt igazolják, hogy az ókori zsidó szellemiség, vallás, maga az Ótestamentum a babilóni és kánaánita közvetítéssel milyen sokat merített a szumír mitológiából.
Ménróttal (korrumpált alakban: „Menproth”-tal, „Nemproth”-tal) kapcsolatosan Götz nyomán még annyit, hogy míg a Biblia az emberek hiúságával, hírnévre való áhítozásával magyarázza Bábel – azaz Babilon – tornyának felépítését, addig Kézai szerint a munkálatok oka az esetlegesen megismétlődő vízözön elleni védekezés volt. A mezopotámiai síkságon még ma is szigetszerűen emelkednek ki a hajdani zikkuratok romjai az áradások idején, és ezeket az templomerődöket valóban menedékül is felhasználták a szumírok az ősidőkben.
Nem említi a Biblia azt sem, hogy Nimród Eviláth földjére költözött, sőt, mint láttuk, maga az „Eviláth” kifejezés meg sem található a Szentírásban. Ráadásul Kézai következetesen „gygas”-nak, óriásnak nevezi Ménrótot, miközben az Ótestamentumban ugyanilyen következetesen a „nagy vadász” terminus található. A mondabeli, mítikus hősök állandó díszítő jelzői (epitheton ornans) ezúttal is módot adnak arra, hogy az elbeszélés, a hagyomány forrásaira következtessünk.
1etértek; a régészeti anyag nyilvánvalóan utal arra, hogy az onogur-avarok még 900 körül is szép számban éltek a Duna-völgyében. Ezek viszont nem tartottak fenn semmilyen politikai formációt, legfeljebb szabad jogállásúként, személyenként-családonként-nemzetségekként csatlakozhattak bevonuló hét meg három törzshöz.
"Ha Anonymus nem nyugati forrásokból, hanem a hazai szájhagyományból merítette Attila királyságát"
Én nem elsősorban Atilla királyságáról beszéltem, mert azt nyugati forrásból is ugyanúgy megismerhette, hanem elsősorban a heftalita-hun vonalról. A köznépnek ebben a vonatkozásban nyilván megvolt az emlékezete, meg kellett, hogy legyen, ha már annyira hadakozott ellene a Névtelen jegyző.
"Maradjunk annyiban, hogy írásos nyomát nem találhatjuk."
Semmilyen nyomát nem találjuk. Ezzel szemben nem nyom semmit a mérlegen bármilyen utólagos feltételezés. A szarvas-mondában szereplő 'Hunor' név 'Szkítiához' köti a perszonifikálódott népet, ez jó eséllyel lehet azonos a Hétmagyarhoz csatlakozó onogur törzsek emlékezetével.
"a nyugati névhasználat kisebbrészt az ő 'feléledésükre' utalhat, sokkal inkább viszont az előbbiekre"
A régészeti leletanyag alapján megengedhető a kétféle etnikum keveredése vagy legalább szimbiózisa és egymás mellett élése a X. század elejétől. A források utalásai lapján lehetetlen finom határvonalakat húzni.
Csi-csi elvándorlásától a kunok birodalomalapításáig cirka ezer, de inkább még több év telt el. Ez idő alatt ennek a népnek meg kellett őriznie identitástudatát, vele együtt pedig a nevét is, mialatt kínai, zsuan-zsuan és a felsorolt népek uralma alatt élt. A steppén a törzsek nemzetségeit a hódítók vagy szétszórják vagy saját maguk közül emelnek uralkodót feléjük; idővel a meghódolók az új közeghez idomulnak, mind nyelvileg, mind önelnevezésileg.
(Bon: az Európában 1000 körül megjelenő népet a források 'kumanii'-nak nevezik. A 'kun' név jóval későbbi fejlemény..
A tipográfia és a kiejtés mégse függetlenek egymástól..
Egyébként, mikor Kézai belekezd a hun történet taglalásába, nyíltan közli, hogy művét királyának ajánlja fel. Valamifajta példaképet, a világhódító Attila (Etele) királyt akarta példaként állítani a főuraitól rendesen megszorongatott Kun László elé. Mármost ebben a helyzetben szinte adta volna magát a lehetőség, hogy a hunokat a kunokkal azonosítsa; azzal a néppel, aki az anyakirálynét adta, a davaj László pedig a hölgyeikkel hálta el élete utolsó éveit. Utalás az azonosságra: zéró...
Ha Anonymus nem nyugati forrásokból, hanem a hazai szájhagyományból merítette Attila királyságát (ez vita tárgya is lehet), ugyanez a hagyomány Kijevnél csatlakozó törzsekről hagyott emléket, akik a, nem Attila népei b, nem hunok, hanem kunok c, vélhetően a kavarok csatlakozásának késői hirdetői.
"Hazai írott forrásaink nem lehettek?"
Ha lettek volna, az ezeket egyáltalán elolvasni Anonymus utal rájuk is, nem csak az igricek meséire.
"Kézai hogyan is adja elő a vízözönmítoszt, ujjat húzva a Bibliával, a középkor delelőjén...? "
Alighanem Kálti Márkra gondolsz, ő nem a Bibliával vitatkozik, hanem azokkal, akik szerint a magyarok nem Jáfet leszármazottai közé tartoznak. A középkorban szinte mindenhol arra törekedtek, hogy a saját népük történetét beépítsék a bibliai Genezisbe; éppen ez szól amellett, hogy a leírás a keresztény hagyomány, nem pedig a steppei örökség része.
"ő maga árulja el, hogy létezett egy, a nyugati latin nyelvű irodalomban elterjedttől eltérő, nyilvánvalóan annál bővebb változata a hun történetnek."
Mondom: semmilyen hun történetről nem ír, ami akár csak rokonítható volna Jordanesék Attila-sztorijával.
"Soha nem volt 'onogur' a köznép önelnevezése; ha erre van bármilyen nyom, akkor azzal robbantani lehet történészfronton"
Maradjunk annyiban, hogy írásos nyomát nem találhatjuk. Mivel a köznép az Árpád-korban nemhogy nem írhatott krónikát a saját népének tetteiről, de latin nyelven úgy általában írni sem tudott :)
Anonymus és társai pedig tettek róla, hogy a valós emlékezet a hivatalos lapokon végképp elhalványodjon...
"Ez csak némi frusztráció; szorosan kapcsolódik ahhoz a vicchez, hogymiszerint Párizsban azért nem rendeznek tűzijátékot, mert Franciaország azonnal megadná magát...Nem mondom, kinek"
Igen, a németeknek volt egy pár kalandja arrafelé. Amúgy a dolog teljesen érthető.
"ha az a nép valóban 'nem csekély számú' lett volna, valamiért nem volt képes birodalmat alapítani a zsuan-zsuanok, a türkök, ujgurok, kirgizek, oguzok, besenyők, kipcsakok regnálása időszakában."
Felteszem, tisztában vagy azzal, hogy a hunok hányfelé töredeztek a hosszú évszázadok alatt (pl. a Csi-csi-féle elvándorlás). Egyes részeik szilárd államot alapítottak, mások nem. Voltak, akik a türk fennhatóságot választották, mások az avarokkal nyugatra mentek. Nem értem az értetlenkedésed...
