Hátha szép feladat akkor gondoltam kiszámolom neked és sikerült, az eredmény 6 gammával és 8 szigmával lám.
A hány százmilliárd galaxisból az annyimint, mindegyik ütközik. Mind.
Az Univerzumok működése ciklusos, a hajtóerő a gravitonsugárzás. A galaxisok clusterekké állnak össze, a központi elliptikus galaxisok fogva tartják a többieket. Mi a Virgo clusterhez tartozunk amelyet a Nagy Vonzónak nevezett óriás tömeg tart fogva. A nagyobbak felfalják a kisebbeket. Ütköznek természetesen.
Ennek az lesz a vége, hogy az egyik kisgömböc túlhízik, berántja a többit. A gravitációs sugárzás sebességével összezuhan az Univerzum. Nem számít, hogy most még esetleg tágul, a gravitáció mindent legyőz, mert az a legerősebb kölcsönhatás a természetben. A fizikus azt hiszi az a leggyengébb? Ez jellemző rá. Azért hiszi, mert a sugárzás elnyelődése gyenge, nem maga a sugárzás. Az elnyelődés okozza az általunk gravitációnak nevezett jelenséget.
Tehát mind ütközik, egy master fekete lyukká alakul az Univerzum. Ez lesz a csírája egy újabb Ősrobbanásnak. A hajtóerő a gravitációs sugárzás amelyet a master továbbra is elnyel. Amíg ki nem pukkad.
Az egymástól való távolodás csak az összevissza mozgások nagy léptékű eredő átlagából jön ki. Ezen belül előfordulnak mindenféle más sebességek is.
Már Newton óta tudjuk, hogy dinamikai okot csak a gyorsulások mögött kell keresni, az állandó és változatlan irányú sebesség nem olyasmi, amit dinamikailag magyarázni kellene (mint azt Arisztotelész képzelte). Ez legfeljebb akkor szorul magyarázatra, ha valami súrlódás ellenére valósul meg.
Ahogy a galaxispor a gravitáció hatására csomósodik, szemcséinek kezdetben véletlenszerű apró sebességvektorai igen nagyra nőhetnek. (Egyrészt a gravitáció gyorsító hatása miatt nőnek a radiális sebességkomponensek. Másrészt, mivel csökken a szemcsék távolsága a felhő tömegközéppontjától, a perdületmegmaradás matt nőnie kell a tangenciális sebességüknek is. Harmadrészt az ismert parittyahatás miatt egyes szemcsék a többitől lényegesen nagyobb, és meglehetősen véletlenszerű irányú sebességekre tehetnek szert.)
Ez történik a porszerű anyag minden léptékében, a galaxisportól kezdve lefelé a csillagok porán át, a csillagközi tér mindenféle nagyságrendű rögeiből álló porfelhőkkel.
Az Univerzum tágulásából pedig olyan kis érték adódik az egymáshoz közeli galaxisok távolodási sebességére, hogy azt néha az ellenkezőjére fordíthatja egy-egy ilyen esetleges lokális sebességkülönbség.
Nagyságrendileg azt mondhatjuk, hogy durván 50% annak az esélye hogy egyetlen ütközés sem történik, kb ugyanennyi annak hogy egy ütközés történik, és töredéknyi valószínűséggel történik több ütközés.
>Ha a test nem lehet "nyugalomba", mert valamihez képest mozog, akkor mit jelent a "nyugalmi" tömeg?
#A mozgás relatív. Valamihez képest éppen nyugalomban is van mindig. A nyugalmi tömeg a tömege, amikor a test nyugszik. Ez abban a rendszerben egyezik a test tömegével, amelyben éppen nyugszik. (Értsd úgy, hogy ha csúszik egy mérlegen, akkor az nem a nyugalmi tömeget méri, hanem a mozgásit. A repülő madárra nagyobb newtoni gravitációs erő hat, mint a fán ücsörgőre. Ugyanarról a madárról van most szó.)
>Az a tömeg ami hozzám képest áll?
#Igen.
>Ha ehhez képest elmozdítom, akkor valamerre gyorsítanom kell.
#Igen.
>Tehát akkor a "nyugalmi" tömeg, a test ellenállása a gyorsítással szemben.
#Igen, de csak a nyugalomból való kimozdításnál. További gyorsításnál már nagyobb az ellenállása, mert akkor már a mozgási tömeggel áll ellen.
>Pontosabban a mozgási energia és a nyugalmi energia különbség nélkül nem mozdul, mert miért mozdulna?
Hány százmilliárd létező galaxisból hány ütközik? És amelyek ütköznek is, azoknak a sokmilliárd csillagából hány ütközik? Mert a galaxisütközésekkor lényegében csak a galaxisok gáz és plazmafelhői lépnek egymással számottevő kölcsönhatásba, mégpedig elektromágneses kölcsönhatásba. De a kompakt égitestek alig, azok egyszerűen átfűződnek egymásközt, hisz a galaxis térfogatának nagyon kis töredékébe vannak csomósodva, vagyis nemigen találkoznak egymással. Lásd pl. a "Lövedék"-halmazbeli ütközésről készült közismert méréseket.
Ekkor tulajdonképpen nincsenek források, csak fix külső gravitációs tér, melynek elszenvedői az m0ukul mennyiségek. Valójában ezt kellene nevezni energiaimpulzus-tenzornak, és a μ0ukul mennyiséget pedig a kinetikai energiaimpulzus-sűrűségtenzornak. Ez helyett, mivel az első mennyiség nemigen fordul elő, a második pedig gyakran, utóbbiból elhagyják a sűrűség megnevezését, hogy ne legyen annyi szó benne.
A térerősséggel szorozva a gravitáció által kifejtett négyeserőt: -m0ukulΓikl valamint annak sűrűségét: -μ0ukulΓikl kapjuk. Vigyázat, mert ez az erő nem vektor, legfeljebb pszeudovektor Γ miatt.
A teljes szempont az, amikor a gravitációs tér nem külső eredetű, hanem a források hozzák létre pont úgy, ahogy az elektrodinamikában a mozgó töltések. Azzal az eltéréssel, hogy itt m egynemű, és a μ0uk tömegáram-sűrűségvektor helyett célszerű a tömegáram-sűrűségtenzort μ0ukul használni. Egyszerűen azért, mert ez illeszkedik az eredményesen használható matematikai konstrukcióhoz, ugyanúgy, ahogy az elektrodinamikában a ϭ0uk . Ahogy az elektrodinamikában alkalmatossá válik a négyesáram-sűrűségvektor térszerű komponense (konduktív áram), hasonlóan, bár korlátozottan, alkalmassá válik a gravitáció elméletében a tömegáram-sűrűségtenzor tisztán térszerű hármastenzor része is. Ennek skalár komponense pl. az izotróp nyomás. Így összességében már nem csak kinetikai jellegű ez a tenzor. A teljes szemléletben a gravitációs forrásokhoz hozzájön még a gravitációs mező is. Erre az lenne az elektrodinamikai analógia, ha pusztán az elektromágneses mezőnek is lenne töltése, de nincs. (Pl. a kvantumszíndinamikában a gluonmező gluonjainak van színtöltésük.) Tehát így a térpotenciálok nem csak a gkl metrikus tenzor, hanem (-g)h(gklgmn-gkmgln), és a térerősségek sem csupán a Γikl mennyiségek, hanem az előbbi xn szerinti parciális deriváltja.
Ilyen koncepció alapján állítható fel a legszebben az Einstein-féle gravitációelmélet. Itt megtalálható a levezetés:
Majd hozzá fogok írni még magyarázó dolgokat, mint pl. amiket most írtam. (Csak nem tudom még, mikor lesz rá időm. Nagyon szépen kell átgondolni közben a dolgokat, ami így időigényes szülés, talán télen megteszem.)
". . . de anno még Einstein . . . is mondhatni laikus volt a saját elméletében, akkor neki is voltak laikus meglátásai . . . erre számtalan példa van, csak nem a laikusok könyvében. . . ne akarjátok ezt eltörölni, mert nem mindenki laikus . . . sok béna laikus egyetemi hallgató torkán, . . . a tudomány mindenkié, főként a nem laikusoké. Természetesen ettől még a laikusok a laikus gondolkodásaikban használhatják ilyen laikus módon, de ilyen laikus módon nem lehet komoly, nem laikus fizikát művelni. "
Éppen 11 laikus.
Szabiku egy laikusfób laikus. Aki egyszerre két doktori címet is adományozott magának. Nehogy má laikusnak mondhassa valaki.
Egyébként könnyen az is lehet, hogy félreolvasták a levelet.. xDD Ebben a csúnya írásban könnyen a fordítottja is lehet, hogy Einstein Barnettet éppen a arra bíztatta, hogy nyugodtan lehet használni a relativisztikus tömeget pl. a mozgó test tömegére, mint mozgási tömeg, mert az is tömeg. Az egyenlet is ezt mutatja. Barnett pedig ezért szerepeltette könyvében a relativisztikus tömeget. Vagy mert ő is látta, hogy Einstein komának fejlődnie kell még, hogy rendesen képben legyen. :D
Én tudom, hogy Einsteinnek ebbe a kinyilatkoztatásába kapaszkodik Pl. Hraskó Péter, aki egy Einstein-szindrómás Einstein-mániás (tehát halmozottan Einstein-szindrómás figura :D ), de anno még Einstein sem volt teljesen tisztában, hogyan is nézze a kitalálmányát, és amikor még ő is mondhatni laikus volt a saját elméletében, akkor neki is voltak laikus meglátásai, mint pl. ez is, amit beidéztél. (Laikus volt, hiszen négydimenziós tekintetben is csak Minkowski nyitotta fel a szemét, hogy egy másik példát is mondjak.)
Én nem úgy gondolom, hogy felesleges, és erre számtalan példa van, csak nem a laikusok könyvében..
Úgyhogy ne akarjátok ezt eltörölni, mert nem mindenki laikus. Tudom, hogy ezt nehéz lenyomni sok béna laikus egyetemi hallgató torkán, mert csak megkeverednek tőle, de nem az övék a tudomány, hanem mindenkié, és főként a nem laikusoké. :)
Természetesen ettől még a laikusok a laikus gondolkodásaikban használhatják ilyen laikus módon, de ilyen laikus módon nem lehet komoly, nem laikus fizikát művelni. Szóval értitek.. A nyalóka gyerekeknek való, legyen az ő szájukba, és nyeljék le... :DD
Semmit, mivel az csak egy egykomponensű skalár valós szám. (De nem attól skalár, hogy csak egy komponense van! Hanem attól, hogy a koordinátarendszer elforgatására értéke nem változik.)
A "pszeudotenzor" az tulajdonképpen nem tenzor, de azért illetjük olyan szókombinációval, amit idézőjelbe tettem, mert bizonyos és éppen érdekes transzformációkkal szemben tenzorként viselkedik, ami ebben az esetben a koordináták lineáris transzformációját jelenti. Ilyen tekintetben a Christoffel-féle szimbólumok is pszeudotenzorok.
Einstein 1948 Június 19.-én azt írta Barnett-nek (szabadfordítás) :
"Nem helyes bevezetni a mozgó test M=m1−v2c2√ relativisztikus tömegét, mivel nem lehet világos [egyszerű, egyértelmű] definíciót adni rá. Jobb, ha csak a testek nyugalmi m tömege kerül bevezetésre. Az M használata helyett célravezetőbb a mozgó testek energiáját és impulzusát felhasználni. "
A levél ellenére Barnett pár hónap múlva megjelent könyvében Einstein tanácsa ellenére mégis szerepel a relativisztikus tömeg.
Úgy látszik hogy ez a fogalom eléggé szívósan fennmaradt a bevezető szintű könyvek szintjén, de a lényeg, hogy a relativitáselmélet szakértői és részecskefizikusok manapság nem használják.
Nem azért, mert Einstein azt mondta, hanem azért mert tényleg sok félreértés elkerülhető, és mert a relativisztikus tömeg fogalma tulajdonképpen felesleges.
Természetesen ettől még elvben lehet használni, ha az ember tisztában van vele hogy mit jelöl.
Viszont nem tudom hogy miért küzdesz ilyen nagy elragadtatással a modern fogalomrendszerrel szemben.
"A kvantumelméletben eleve felesleges folyton a nyugalmi szóval illetni a tömeget, hiszen ott a mozgás nem klasszikusan jelenik meg."
És ha a tömeg is csak valószínűség?
Ha abból indulunk ki, hogy a Higgs-mező adja a w-bozonokon keresztül. Minden pillanatban kellene történjen egy ilyen kölcsönhatás. Sőt, két egymáshoz tetszőlegesen közeli időpont között is végtelen sok ilyen kölcsönhatás kellene történjen.
Az elektromos töltés négyesskalár (egyben hármas is természetesen), a tömeg azaz energia pedig csak hármasskalár, azaz csak a szokványos hármastérbeli forgatásokkal szemben viselkedik skalárként.
Dávid Gyula és Hraskó Péter teljesen tönkrevágták szűken számolva legalább n százezer számra tehető tudományos érdeklődésű ember megértését ezzel a hülyeségükkel, hogy a tömeg csak a nyugalmi tömeg.
