Mindkép térde fáj kiskorától. Zohlen teszt alapján állították fel a diagnózist a Sportkórházban. Ott elmentünk egy másik orvoshoz is, ő is ugyanezt mondta.
Előtte több dokinál jártunk, akkor csak a növekedésre fogták.
MR nem készült. Condrosulf terápia nem látom, hogy érne valamit.
Terhelés: a 4. emeleten lakunk egy belső kétszintes lakásban, plusz a suli is 4 emeletes, egyikben sincs lift. Most egy éve nem sportol semmit, csak szenved, még az iskolában sem tesizhet, puhul el.
Előtte sem volt olyan szintű a terhelés, ami egy extrém megbetegedést indokolt volna, inkább óvatos fajta, mint túlzottan mozgékony.
Nem értem én sem.
Esetleg javaslat, hogy kihez lehet menni, vagy merre tovább?
"Persze jóval nagyobb eséllyel pályázol a korai kopásra vagy egy esetleges újabb meniscus sérülésre, de ez minden sérülésnél így van."
Ezt megtudom erősíteni! A meniscus-műtétem olyan jól sikerült, hogy a porclágyulásom rakétasebességgel vált elég erős porckopássá, és azóta is csak kínlódok vele. A hókuszpókok nem segítettek. Azóta is fáj a térdem, és sántítok. Lassan az 1 éves évfordulüt ünneplem.
Igaz a meniscusszakadással már ülni és feküdni sem tudtam. 10x jobban fájt és akadályozott.
Úgy látszik nem igazán van meg az egyik a másik nélkül. :-(
Érdekes a diagnózis, úgy tudtam, hogy csak idősebb korban vagy nagyon erős és folyamatos terheléskor keletkezik. Emígy tudtommal csak konzervatív kezeléssel lehet gyógyítani. A Condrosulftól csodát nem kell várni, sajnos. Egy egyszerű szer, aminek hatásossága még vitatott is. Ellenben nem valószínű, hogy lenne bármi mellékhatása. Emígy pihentetés, jegelés, NSAID szedése a fájdalomra, és megfelelő gyógytornával a combizomzat megerősítése a hivatalos terápia, tudtommal.
Mivel gyerek, ezért kicsit bonyolultabb a helyzet: növekedésben van, és altatni sem szeretik a sebészek, ez szerintem külön történet.
Mindenképpen kérjetek egy másodvéleményt egy jó orvostól. MR készült? Mi alapján állították fel a diagnózist?
Semmi más baja nincs, "csak" évek óta fáj az egyik térde?
Sajnos pontosan ebben vagyok én is, ahogy kicsit előbb írtam is. Egyszerűen úgy érzem, hogy nem fair, hogy már nem focizhatok vagy fallabdázhatok többet. Vagyis de, csak éppen komoly kockázatnak teszem ki magam minden egyes alkalommal. Nehéz ezzel szembenézni, de nagyon. Én a sérülésemet követően elég komoly depresszióba estem, mert focista révén pontosan tudtam, hogy ez mivel jár, de valahogy nem akartam elfogadni és nem is vettem róla tudomást, hogy velem is pont ez történik. Most pl. megint mélyponton vagyok, hogy mindjárt két éve, hogy nem fociztam. Elmondani nem tudom, hogy mennyire imádom ezt a sportot, mennyire jót tett a kedvemnek, a fizikai állapotomnak (leszámítva pl. a térdem, ami az miatt kopott el és szakadt el:)), de jó kondiban voltam, bivalyerős. tökéletes súlyban, kirohantam a világból is, még 30 évesen is. Most meg meghíztam, zéró kondi.
Az rendben, hogy ott a bicajozás vagy az úszás, de egyiket sem szeretem, mindkettő arra volt jó, hogy még jobb kondiban legyek a focihoz (főleg az úszás). Bicajt sosem szerettem annyira, gyalogolni és futni sokkal jobban.
Mit szeretek (szerettem): foci, fallabda, futás, tenisz, úszás, síelés, korcsolyázás.
Mit szabad most: futni. Az úszás az bonyolult sajnos, a bicajt meg egyszerűen rühellem.
De én is lemondok ezekről, mert szintén szeretnék a gyerekeimmel és remélhetőleg az unokáimmal is aktívabb életet élni.
Azért a meniscus sérülés hidd el nem annyira vészes (persze függ a mértékétől is), hogy teljesen le kelljen mondanod a sportról. Azt sajnálom, hogy ilyen sokáig elhúzódott, amióta először bejelentkeztél, ha akkor megműtenek, már alig emlékeznél rá!
8 éves fiamnál egy éve diagnosztizáltak chondromalacia patellae-t egy sportorvosi vizsgálat kapcsán. 2 éves kora óta fáj a térde, addig az orthopédorvosok azt mondták, nincs baja, csak a növekedés...
Több mint egy éve minden mozgástól eltiltották, a 3. kúra Condrosulfot tartjuk. Még mindig rossz. Azt mondja az orvos, gyógytorna nem segít, csak a kímélet, de nehéz belenyugodnom, mert úgy látom, az sem segít.
Kisfiam nagyon szenved, hogy nem mozoghat, szeretném elvinni egy jó gyógytornászhoz Budapesten. Tudtok esetleg javasolni valakit, aki gyerekekkel is foglalkozik, hozzáértő, és várhatóan bevállal minket?
Igen, irtad es teljesen egyetertek veled, a leheto legjobb rosszat kaptam, a problema a sportaggal es a terdizuletet erinto terhelessel van. Persze valthatok sportot es àlmot is, nem is borulok most kardomba, de azert nezzuk realisan: az, hogy 20 ev mulva tudjak majd futni az unokak utan, vagy le tudjak terdelni jatszani veluk, barmilyen egyeb àlomnal fontosabb. Egyszeruen csak nem tartom fairnek, hogy valasztanom kell a sport es a hosszutavu teljes egeszseg kozt, ennyi. de mondom, tulteszem magam rajta, csak ez az ev eleve olyan f.s, nem is ertem, hogy sikerult igy osszejonnie mindennek.
Most hirtelen nem emlékszem, de ha jól tudom nálad "csak" meniscus sérülés van a térdben? Mert ha más nem sérült, akkor az összes létező komolyabb térdsérülés közül ez még messze a "legjobb"! Erről már beszéltünk itt régebben, szerintem veled is.
Ezt komolyan mondom, ha más sérülés nincs (pl. üvegporc, szalagok), akkor a meniscust egyrészt könnyen rendbe rakják (csak műtéttel lehet és általában eltávolítják a sérült darabokat, van ugyan már olyan lehetőség is, hogy visszavarrják, de ha jól tudom nem vált be), másrészt aránylag gyorsan és fájdalommentesen felépülsz belőle és legkevésbé fog korlátozni a későbbiekben. Persze jóval nagyobb eséllyel pályázol a korai kopásra vagy egy esetleges újabb meniscus sérülésre, de ez minden sérülésnél így van.
Focis (versenyszinten) haverok, akiket csak meniscusra műtöttek nagyon gyorsan újra a pályán voltak és szinte semmi, de semmi panaszuk azóta sem.
Bár gondolom mindezt már tudtad, de hátha egy kicsit felvidít:)
A térd fontos ízület, de ami miatt igazán szívás, hogy a legérzékenyebb is egyben. A legapróbb gondra is azonnal reagál, illetve nehezen gyógyul és könnyen sérül. Egyszerűen nem jól fejlődött ki az evolúció során (van nem jól lett összerakva teremtéskor, ki miben hisz), vagy csak pusztán nem ennyi időre lett tervezve (30-35 évre max).
A meniscus műtét tényleg nem nagy valami, és a beakadt meniscus sokkal nagyobb kínokat okoz, mint a műtét maga, legtöbben megkönnyebbülnek a műtét után, de nem is kicsit:)
Ezt sajnos én is éreztem, igaz, én nem a balesetem pillanatában, akkor az agyrázkódás, meg a léprepedés gyanúja elvonták a figyelmemet, de pár nappal később, amikor az MR után hazarohanva megnéztem a CD-t, akkor ott, a kanapén ülve, a szülinapi ajándékaim között tudatosult, hogy vége az álmomnak, hogy én még valaha versenysportolni fogok. Akkor még nem tudtam, mi sérült, csak azt láttam, hogy túl sok és túl nagy a ragyogó fehér folt a képeken. Kb 5 perc guglizás után tudtam, hogy ez meniszkusz, amit másnap a dokim is megerősített. Nagyon sokat olvastam utána és nagyon nem akarom a műtétet, mert a térd a legeslegfontosabb ízületünk, nem pedig doktorbácsik játszótere, de az elmúlt két hónap történései után már szinte várom, hogy kilukasszanak, kivágják, ami rossz és végre élhessek tovább normálisan.
Hát ez a fórum sajnos jellegénél fogva olyan, hogy itt mindenki panaszkodik ;-)
Nem randi, abból már kinőttem, bár most, hogy a kölök már önálló, egyre többet mozdulunk ki kettesben férjjel, az végülis randi, nem? :-)) Nagy nyelvtanulási projektben vagyok, a német C1 nyelvvizsgára készülök, közben ugye a fiziko, meg hát dolgozni is be kell járni, ami sajnos napi 3 óra utazás. De úgy szép az élet, ha zajlik, szóval nem panaszkodás ez, csak kicsit szűköcske az idő mostanában.
Ti már több hónapja szenvedtek vele de nekem ez az elmúlt három hét borzalmas volt.Egyszer szinte futok és semmi bajom nincs másnap reggel meg úgy ébredek hogy amikor ráállok a lábamra akkor a bokámtól a combomig minden lépésnél zsibbad az egész,szóval már nagyon várom a csütörtököt, bár kicsit izgulok.
Mit kell tudni a műtétről,mire számíthatok a műtét után?
Egy kicsit hozzászólnék a focis témához:
20 éve focizom versenyszerűen,nagy pályán. Heti 2-3 edzés és általában ugyan ennyi mérkőzés kivéve a téli és a nyári szünetben amikor 1-1 hónap teljes pihenőt kaptunk,tehát a foci az életem szerves része. Az elmúlt időszakban voltam nagyon fent amikor megnyertük a bajnokságot és az elmúlt 6 hónapban voltam nagyon lent is amikor a márciusi sérülés után végig járva az orvosokat,a gyógytornászt majd edzésbe állva végig csinálva az alapozást, újra megsérültem, mikor már az edzőim is azt mondták hogy minden rendben van és minden jó lesz. Amikor megtörtént a baj és feküdtem a földön akkor tudatosult benne hogy részemről ez volt itt a vége és nem a fájdalom miatt hanem az egészségem lebegett a szemem előtt. Feljebb már nem tudok kerülni sajnos, és mivel nem ebből élek nem tehetem meg, hogy kiessek a munkámból.Nagyon nehéz döntés volt, de az egészségem illetve az hogy rendesen tudjak járni és mozogni többet ér nekem, mint hogy tovább focizzak. Az elmúlt időszak megpróbáltatásaiból ezt a döntést hoztam meg,nem könnyű de sajnos az élet már csak ilyen.
Hát most leginkább a két héttel ezelőtti állapothoz hasonlít, amikor a hirtelen javulás után elindult a csütörtöki nagy beállás felé. Úgy látszik, feloldódás után mindig ez van. Pedig most sűrű hetek jönnek, nem ártana működnöm...
Igen, hát ez a baj, hogy belénk nevelték az otthoni orvosok, hogy ők az istenek, mi pedig jobb, ha titkoljuk, hogy tájékozottak vagyunk. Itt az orvosok szolgáltatónak tekintik magukat és versenyeznek a betegekért. Tavaly csináltak egy gyomortükrözést és a háziorvosom úgy ajánlotta az egyik praxist, hogy "itt mindig nagyon elégedettek a betegek". Akkor röhögtem ezen, hogy lehet valaki egy tükrözés után elégedett, de később megértettem. Az orvossal, miután felébredtem (itt rutin, hogy felszínes altatásban csinálják, lehet vitatkozni, h ez kell-e, túléltem én is már nagyon sokszor ébren), együtt megnéztük a videót és nem engedett el, amíg biztos nem volt benne, hogy nincs több kérdésem. Tény, hogy abból, amennyibe ez a kis kaland került, otthon az egész topikot végigMR-eznék, de egyrészt a jövedelemviszonyok is mások, másrészt nehéz nem észrevenni a "nem pénzkérdés" faktort. Hogy ügyelnek rá, hogy ajánlva legyenek, hogy kedvesek, hogy nem alattvalóként, hanem partnerként kezelnek. Szóval végül úgy esett, hogy én is elégedetten távoztam és hála az altatásnak, egész nap jó kedvem volt és nem fáztam :-D
jaja, néha szoktam szólni, de általában nem tetszik, tetszett az orvosoknak :) de nincsenek is hozzászokva itt.. sőt utána elzárkóznak, az ember meg úgy érzi, magára maradt..
mindig megadtam a tiszteletet és akkor szóltam csak, ha mindenképpen úgy gondolttam, hogy igazam van
akkor tessék erősiteni a combikádat is, ahogy eddig az utóbbi napokban :)
Kislányod :-) Türelem, lesz ez még jobb!!! Az én fiam égedelem rossz, igaz, ő már nagy, de szívén viseli a jóllétemet :-) Édesek ezek :-)
A tape-et említette a csajszi, de azt mondta, előbb mobilizáljuk a térdkalácsot. Igen, sajnos egyértelműen a háziorvosom sara, h 8 hétig semmi nem történt a lábammal. A baleset után azt mondta, beutalt, aztán kiderült, h mégsem. Itt hozzá vannak szokva a proaktív betegekhez, akik 3-4 orvoshoz is elmennek és nagyon határozottan szólnak, ha elégedetlenek, én viszont ugye még az "orvosnak igaza van, beteg kussol" rendszerben szocializálódtam :-(
hát guggolni sajnos nem fogok,napok óta próbálgatom, kb 20-30 fokig ment nehezen.. de ma mikor próbáltam, hirtelen hasitás az izületnél, ilyenkor mindig elkeseredek, ráadásul nem is számitottam rá..
megint próbáltam, megint.. ez pont ma volt
akkor ha ilyen rendesek voltak, nem lesz baj! egy kis jég..?? tudod, a jég a mániám, jót tesz :)
holnapra, vagy holnap utánra rendbe jössz!
csak azt nem értem, hogy tudták, hogy telik az idő, letapadnak a dolgok, közben miért nem tornáztatják a lábikód, amennyire lehet? mármint eddig..
egyébként nekem az az érzésem, nekem nem jön rendbe a térdem... minden jel, minden körülmény és történés ezt sugallja.. minden pozitiv dolgot vagy két negativ követ, rövid időn belül.. bár Loriana esetét nyomon követve még bármi elképzelhető..
ksilányom mindig kérdezi, apa, mikor gyógyul már meg a lábad, meg gyógyitósat játszik, most is könnybe lábad a szemem :(
na mindegy, majd lesz valami, pom pom meg szegény olyan gyenge időket fut, hogy igy is sajnálom, de nagyon igyekszik és ez becsületre méltó!!
Nem-nem, akkor nem fájt egyáltalán, én biztattam, h csinálja... Aztán mikor hazaértem, már vettem is be a gyógyszert. Most kicsit be van állva a lábam, de gondolom, ez első alkalom után nem meglepő. Azt mondta, nagyon le van épülve a quadricepsz és nagyon le van tapadva minden, a térdkalácsom pedig valami ferde pozícióban rögzült. Nagyon óvatos volt, nagyon empatikus és nagyon hozzáértőnek ítéltem meg. Kaptam házi feladatot is, olyat, amit a munkahelyen is tudok csinálni :-)
Nem olyan rossz, csak egyértelműen visszaesés, az pedig sosem happy. Sajnálom, hogy ezt neked is át kellett élned, de fogunk mi még versenyt guggolni, meg Pompomot a szigeten lekörözni :-)))
leirom, nekem hogy történt, a letapadt térdkalácsot 3 hónap után kezdték el mozgatni, a gyógytornász ismerősöm.. teljesen le volt tapadva az egész, meg sem moccant..
műtét után a csoportos gyógytornákon senkit nem érdekelt, hogy le volt tapadva, én meg aztán azt sem tudtam, hogy van olyan, csak utólag tudtam meg, ez mennyire fontos
először is kézzel, vagyis az ujjaival mozgatta, alányúlt és próbálgatta felhúzni
utána ragasztott kinezio tapet, felragasztotta a patellát, ezzel mankóztam pár napig..
utána jött a labdás sztori, térdhajlat alá és lábnyújtás, térdhajlattal labda lenyomás nyújtás közben.. 2 darabot ha tudtam..
utána haza, reggel már 5 db, este 5 db
utána következő torna pár nap múlva, vissza hozzá, kézzel mozgatta és labdás téma, kinezio tape...
utána pár napig otthon labdás akció, reggel este 10-10 utána már 20-20 és igy tovább, egyáltalán nem fájt, volt egy két kellemetlen érzés, meg rémüldöztem, mikor a mozgatása volt, de fájni nem fájt!
pont nekem, aki olyan mimóza vagyok, mint a harmat...
nálad mi történt? egy hóhérbrigád karjaiban kötöttél ki? annyira sajnálnám, ha sok fájdalmad lenne, nekem rengeteg volt...
Sziasztok, megvolt ma az elso fizikoterapiam. Megprobaltak feloldani a letapadt terdkalacsomat. Most megyek es beveszek egy dupla adag fajdalomcsillapitot. Palinkaval.
Ettől tartok én is:( Most hogy olvasom, újra kezdek elbizonytalanodni, hogy merjek-e újra focizni... Igen, tudom, minden a mellett szól, hogy ne, kivéve azt, hogy imádom és úgy hiányzik, hogy majd megőrülök... Amikor rossz napom volt, még az is jobb lett az esti focitól, egyszerűen lételemem. Ráadásul egy nagyon jó és összeszokott társasággal játszottam az elmúlt 6 évben, heti 2x, ezek rettentően hiányoznak. Mellette egy nagypályás volt még a héten, és általában még egy terem. Így ez heti 4 foci volt, de 3 szinte minden alkalommal, ebből egy igazán komoly (azt a leépíteni, mivel nagyon jó volt, de túl nagy volt már a terhelés, sajnos 30 után könnyebben és gyorsabban sérül az ember, aztán ez miatt nem tudtam hetekig focira járni).
Pedig most a hónap közepén, végén, terveztem a nagy visszatérést:)
Egy kollégám 36 évesen gond nélkül játszik, egy másik viszont 27 évesen végleg abbahagyta, mert minden foci után feldagadt a térde. Mindketten keresztszalag pótlás után. A többi haverom, aki ezen átesett nem mérvadó, mert ők még csapatban játszanak versenyszinten, de nehezen bírják.
A nagy csöndnek részemről az volt az oka, hogy kicsit megsérültem. Sajnos nem hegymászás miatt maradtam távol a fórumtól. Foci közben a combizmom, quadriceps femoris, meghúzódott. Érdekes, hogy a térdem akkor nem fájt, ellenben másnap reggeltől elkezdett - megint - akadozni. Be is dagadt, de most már úgy érzem, hogy jobb. Elég szomorú vagyok, mert az éles fájdalom némi akadással nem hinném, hogy gyulladástól lenne... Meglátjuk, már van időpontom kontrollra T.A-hoz. Addig még megyek focira, ha újra előjön, akkor az lesz az utolsó :(.
Kiderült hogy mi van a térdemmel. Hála égnek megúsztam egy "szokásosnak és elterjedtnek" mondható meniscus sérüléssel. Csütörtökön már túl is leszek rajta! :)
Igaza lehet a dokinak,hogy hegesedés miatt nem hajlik.Volt egy csaj a gyógytárnán egy időben operáltak minket szalagpótlással. Neki sajnos nem nagyon akart hajlani (talán 100 fokra ment neki) a térde. Megint műtét,de halottnak a csók.Újra hegesedés.Legalább is a doki ezt mondat neki.Nem T.A. műtötte.Igen futottam a Városligetben a múlt héten szombaton.2900 méteren 12.07-et adtam elő.Gondoltam,ha már Ti gizdaságból nem nyomjátok a km-et akkor futok helyettetek is.
