Ha ennyire nem vagy tisztában azzal a témával, amihez hozzászólsz, akkor vagy próbálj utánanézni, mielőtt leégeted magad, vagy ne foglalkozz vele. Mellesleg amire azt mondtad, hogy nagyjából ennyit tudunk, az önmagában téves volt, mert olyan, hogy "amikor a finnugor ősnyelv egységes volt", soha nem volt. Nem volt finnugor ősnyelv, se egységes, se nem egységes. Ez maga egy alapvetően logikátlan nyelvészeti hipotézis. A történelemtudomány tárgyát mindig a "tények" köré épített "mesék", "spekulációk" jelentik, és maguk a "tények" sem úgy tények, mint ahogyan ezt a természettudományokban értik.
Nincs finnugor nyelvészetre épített magyar őstörténet. A magyar őstörténetről gyakorlatilag semmit nem lehet tudni. Föl lehet állítani néhány hipotézist, amelyeket kb. két gépelt oldalon össze lehet foglalni. Azt ugye nyugodtan fel lehet tételezni, hogy valamikor a magyarok ősei is gyűjtögető halász-vadász életmódot folytattak, mivel a ez általában jellemző volt a homo sapiensre. Jó nyelvészeti bizonyítékok vannak rá, hogy amikor a finnugor ősnyelv egységes volt, akkor olyan emberek beszélték, akik gyűjtögető halász-vadász életmódot folytattak. Aztán az is biztos, hogy a magyarok ősei valamikor lovas nomádokká váltak, hiszen ilyenekként foglalták el a hont. Nagyjából ennyi. Eköré lehet mesét kerekíteni, spekulatívan gazdagítani többé-kevésbé megalapozott hipotézisekkel (végülis lehet arról ezt-azt tudni, hogy milyen a gyüjtögető halász-vadász, illetve lovas nomád életmód), de az már eleve véres amatőrség, ha valaki a magyar őstörténet kutatójának tartja magát. Nincs mit kutatni.
De a finnugor nyelvészetre épített magyar őstörténet nem a szumírmagyarológia miatt téves. Ha a szumírmagyarológia nem tudományos jelenség, attól a finnugor nyelvészetre épített őstörténet nem válik tudományossá, te pedig mindig ilyen hamis dichotómiában gondolkodsz. Például azért téves a finnugor őstörténet, mert nincsen társadalom- és természettudományos háttere annak a nézetnek, hogy vadászó-halászó hordák területi expanziót folytassanak a körülöttük élő, élelemtermeléssel foglalkozó emberközösségek rovására.
Nem, nem a történelmi összehasonlító nyelvészet, hanem a szumírmagyarológia kapcsán tettem ilyen megfigyeléseket. Tökéletesen adekvát módon, tekintettel arra, hogy a szimírmagyarológia nem tudományos jelenség.
Neked eddig semmiféle érved nem volt, egyfolytában identitásproblémákról, kollektív kisebbrendűségi kérdésről, politikai devianciáról, antiszemitizmusról, őstörténeti mítoszteremtésről, jobboldali szellemi környezetről, politikai szektáról, nacionalizmusról írogatsz a történeti nyelvészet kapcsán.
OFF
volt egy ilyen érzésem a szablyáról:)
Kicsit utánanéztem a dolognak szlovák oldalakon, sajnos ismeretterjesztő, vagy tudományos oldalt a kardféleségekről nem találtam.
A köznyelvben két szó használatos a mecs és a sablja (fon.), különleges megkülönböztetés nélkül, ám pl. a japán kardok, vagy Damoklész kardja az kizárólag mecs. Érdekes módon a sportkard inkább sablja, de találkoztam meccsel is. Továbbá a török kard is egyszer mecs, egyszer sablja.
Heraldikában egyértelműen a sablja olyan mint a huszárkard, a mecs pedig mint a lovagi.
Tehát valszín szakszóként van köztük különbség, csak én nem értek hozzá. Az ororsz szótárammban a szablja kategórikusan kardnak van fordítva, de lehet, hogy a szótárszerkesztő is annyit értett a fegyverekhez, mint én.:)
(Csehül persze nem sabla, hanem savle - mea culpa).
ON
"'A fő különbség a kardhoz képest az, hogy a szablya egyélű és ívelt."
A szablya ketelu, a fo vagoel hatso oldalan 1/3 hosszusagban a hegyetol, szinten van ele.
A csapas utan visszarantva ez az el is sebez.
Ez a kulonbseg a szablya es a kard kozott.
Mert ivelt a kard is lehet, de annak nincs ket ele.
Hülyeséget írsz. Egelyt mérésekkel lehet ellenőrizni, a történeti nyelvészetben viszont az adatok mögé épített gondolati konstrukció a lényeg. Érvek hiányában a finnugristák taktikája az, hogy egységesen a tudomány-áltudomány kérdésévé szeretnék tenni a finnugor származástant bármilyen szinten bírálókat.
Hogyha a "tudományos életben" dolgoznál, jól tudnád, miről beszélek. De írod, hogy amatőr egyetemista vagy; így viszont megtudtál valamit arról, hogyan is működik a tudomány, különösen egy olyan része (történeti nyelvészet), amiben még külföldi kontroll sem gátolja a hazai finnugrista maffiát.
Egyébként doktorandusz régészeket is ismerek, akik szintén azért kutatnak magyar őstörténeti szempontból semleges témát, hogy meglegyen a fokozatuk.
Franciául sabrenak mondják a szablyát, vagyis azt az egyélű könnyű fegyvert, amelyet - az 1934-es kis Larousse szerint - a lovasságnál, és a hajók fedélzeti harcainál használtak, és a német Säbel-ből eredeztetik. A vivókardot is igy mondják, ha lyól emlékszem.
Germanoknal valoban nem vagyok igazan kepben, de marhatenyesztestol fuggetlenul nagyot valtozott az eletmodjuk. Bo haromezer ev tavlataban pedig (a finn es magyar nyelv elvalasanak saccolt ideje)meg az is lehet hogy azok a nepek vannak kisebbsegben akik csont nelkul megoriztek a kulturajukat.
Az urál-altáji nyelvekről azért értekeztek, mert földrajzilag egymáshoz közel élnek az ilyen nyelveket beszélő népek. Ha jól emléxem egyébkéént, akkor ezek főleg török nyelvek, a finnugorokat nemigen értették ide. Merthogy az egy külön buli. Tehát ez csak egy csoportosítás volt, nem egy elmélet.
A kard gyűjtőfogalom is, meg egy konkrét fegyvertípus neve is. A szablyák a kardfélék közé tartoznak. A szablya belső-ázsiából származik, valamikot az 5. században fejlődhetett ki. Lovasnomádok fegyvere volt. Viszonylag hosszú, ívelt fegyver, amellyel vágni és szúrni is lehet, de inkább vágtak vele. A fő különbség a kardhoz képest az, hogy a szablya egyélű és ívelt. Az Árpád-korban eltűnik a magyar fegyverzetből és valamikor a 15. században jön elő megint, török hatásra. A magyarok továbbfejlesztik, s tőlünk terjed el aztán, mint a könnyűlovassági alakulatok fegyvere. Így tűnik fel a lengyelek és is.
Lengyelül valóban szabla-nak írják, nálam valószínüleg kimaradt az y :-))) Egyébként nem biztos, hogy a szablya nem szláv szó, nem tudok semmit az etimológiájáról.
Nem cáfolták, mert nem volt bizonyítva. Hipotézis volt, és hipotézisnek éppen most is hipotézis, de bizonyítékok mindmáig nincsenek mellette. A nyelvtan hasonlít, de se a szavak, se a ragok nem stimmolnak.
De nem volt ez irányzat. Szerintem minden összehasonlító nyelvész csalódott, hogy nem lehet a dolgot bizonyítani. Ötven évvel ezelőtt a legtöbb azt gondolta, hogy volt egy ősnyelv és minden nyelv abból származik, ennélfogva minden ma beszélt nyelv rokonsági viszonyát tisztázni lehet, és ezért nyelvcsaládokat kevés vagy nagyon kevés bizonyíték alapján is hajlamosak voltak rokonítani.
Nyelvészethez nem sok közöm van, de régebben létezett egy irányzat, ami egy nagyobb urál-altáji nyelvi egységbe sorolta ezeket a nyelveket. Lehet hogy azóta megcáfolták, nem követtem
A finnugor nyelveknek nem sok közük van az altáji nyelvekhez. Maximum azoknak, akik egymás seggében élnek, és nagy a keveredés. Pl. a csuvasról sokáig nem tudták eldönteni, hogy mi újság, végül kiderült, hogy törökök. A cseremiszekkel nagy haverok, ezek viszont finnugorok. Úgy emlékszem az is előfordult már, hogy az egyik fajta cseremiszekkel együtt ütötték a másik fajta cseremiszeket (ezekből is van kb. 3 féle).
A lényeg: kis finnuogor és altáji népek nagy számban élnek (de leginkább éltek) egy helyen, sok a szókölcsönzés, nyelvcserék is előfordultak, de nagyszerűen szét lehet választani a 2-t.
Sem a magyar, sem a többi finnugor nyelv nem rokonítható a török nyelvekkel. Vannak döbbenetes strukturális hasonlóságok, de sajnos egyetlen rohadt meggyőző szóegyeztetés sincs, ami nem átvétel.
Az izlandi-hindi nylevrokonság meg már mért ne tűnne valószínűnek? Az nemcsak valószínű, az olyan bizonyosság, mint a halál.
Nem vagy képben, a germánok sosem voltak halászó-gyűjtögető nép, marhacsordákat tartottak és inkább háborúztak vagy semmittevéssel töltötték napjaikat (lásd Tacitus). De nem ez a leglényegesebb, hanem hogy egy adott kultúra sokkal fontosabb mint távoli nyelvrokonságok, a honfogaló magyarokat pedig nehezen lehetne a rénszarvastartó (és nem lovasnomád) finnugorokkal összehasonlítani. Ha pedig általánosítok gondolatmenetedből, megint az izlandi-hindu rokonsághoz lyukadunk ki. Erre is vannak nyelvi bizonyítékok, csak mégse tűnik túl valószínűnek. Vagyis szerintem értelmetlen túl tág keretek között keresni a hasonlóságokat. A magyar nyelv kétségkívül rokonítható a finnugor nyelvekhez, de a törökhöz is, és a finnugor nyelvek is az altáji török nyelvekhez. Ebből nem következik semmi
Előre leszögezem a szúró-vágó fegyvereknél kevésbé tán csak az etimológiát és az összehasonlító nyelvészetet ismerem.
Node.
A szablja oroszul simán kard, a sabla (fon.) szlovákul és csehül detto, míg magyarul azt hiszem a szablya az egy speciális kardféleség. Persze erre fogadni nem mernék.
Nem tudom lengyelül a szabla pontosan melyik fegyvert képviseli a kardféleségek gazdag tárházából, ám ha eredeti lengyel helyesírással írtad, azt is sablának ejtik.
Ettől persze még lehet magyar eredetű, csak elgondolkodtató, hogy egy magyar szakszó miért vállt volna gyűjtőfogalommá a szomszédos népeknél.
