A vár létezéséről egy 1299-ben kelt irat számol be először, de feltételezhető, hogy már korábban is állt. Az 1241-42. évi tatárjáráshozott alapvető változást a magyar várrendszerben, a korszerűtlen, fa szerkezetű, rosszul védhető várak helyett számos kővárat építettek.
A térség a 13. században a második legjelentősebb hatalmi központ volt, Székesfehérvár után. Ez elsősorban stratégiai adottságainak volt köszönhető.
Csókakő is, mint akkoriban szinte az egész Vértes a Csák nemzetség fennhatósága alá került, amit 1326-ban más uralmakért cserébe Károly Róbert király szerzett meg tőlük. Később a vár Rozgonyiak tulajdonába került, akik a XV. század folyamán mintegy háromszorosára bővítették a várat, a felsővár köré megépítették az alsóvárat. A család kihalta után a vár többször váltott tulajdonost. Csókakő vára körül komoly védőgyűrű volt, mely mindenfajta külső erőnek addig könnyűszerrel ellenállt. A vár három oldalát meredek sziklafal védi, ezeket mesterséges sziklaárokkal is elhatároltak. A 16. században azonban védelmi jelentőségét elvesztette, mert a török hódítók hatalmas túlerejével szemben már kicsinek számított az erődítmény.
A török hódoltság idején, mint Székesfehérvár előretolt megfigyelőhelye játszott szerepet. 1687 őszén szabadult fel, ám a későbbiekben már egyáltalán nem volt hadászati jelentősége. Pusztulása ellentétben sok tárásával nem a Habsburg várrombolási lázhoz köthető, itt csupán az enyészet dolgozott.
A vár 1691-től üresen állt. Később felismerték régészeti jelentőségét, ám komolyabb helyreállítás ekkor még nem történt. 1953-ban műemlékké nyilvánították, majd 1960-ban új feltárási és helyreállítási munkálatok kezdődtek, melyek sajnos három évvel később félbe maradtak. Csókakő vára életveszélyessé vált, ezen csak az 1995-ben megalapított Csókakői Várbarátok Társaságaváltoztatott, megkezdve olyan munkálatokat, melyek még napjainkban is tartanak. A vár felújításának legutóbbi üteme 2014 tavaszán ért véget.
A vár leírása
Az omladozó vértesi végvárak közül Csókakő az egyetlen, amely nem az erdők sűrűjében bújik meg, hanem a hegység peremén, szőlőskertek között meredezik a ma is elevenen élő kis falu fölé.
A vár építésénél fontos szempont volt, hogy kis alapterületű hegytetőre épüljön, mert rövidebb hosszúságú védőfal is elegendő volt és nem kellett hozzá nagy létszámú várőrség. A vár legrégebbi része a felsővár, ebből maradt meg a legkevesebb falrészlet. Az alsóvárlegismertebb része a kaputorony, amely még Zsigmond király korában épült, meglévő maradványai a vár legimpozánsabb falrészlete.
2014 tavaszára a vár nagy része teljesen újjáépült, a fal körbeért a vár körül, elkészült az újjáépített kaputoronyhoz vezető felvonó híddal, rostéllyal, kapuszárnyakkal, valamint a toronyhoz kapcsolódó délnyugati várfalszakasz pártázattal, fa gyilokjáró folyosóval és feljáróval.
A félig a sziklába ágyazott várkápolnát is, szinte a semmiből varázsolták újjá. A török korból a barbakán tornya maradt meg legépebben.
A kilátás a várból egészen csodálatos a Móri-árok völgyteknőjére és a Keleti-Bakonyra. A romvárak szerelmeseinek mindenképp érdemes ellátogatni ide.
Csókakő falut a 81-es főútról leágazó bekötőúton érjük el, végig kell menni a falu főutcáján, amely a vár alatt egy nagy parkolóban végződik. A parkoló mellett játszóteret, pihenőhelyet, padokat találunk. Innen a táblákat követve gyalog egy szerpentinúton 15 perc alatt sétálhatunk fel a várhoz. Sportosabbak egy rövidebb úton is felmehetnek, a szurdokszerű völgyben a Kék jelzéseket követve pár perc alatt egy balra meredeken felfelé tartó lépcsősoron egy sziklaszoroson át bukkanhatnak ki a vár bejáratánál.
Ebben a térségben több helyszínt is megnézhetsz 2-3 napos úton.
Ólubló is erre van, de Palocsa várromja sincs messze. Érdemes megnézni a Nedec partján álló Vörös kolostort is,ami erődfallal rendelkezik. A középkorban jelentős kereskedő város Podolin is erre van, több középkori templommal,városfal maradványokkal. Erről nincs képem.
Palocsa: a várat kb 70-80 méternyire meg lehet közelíteni kocsival. A várból szép kilátás nyílik a tájra.
Szlovák oldalon az erődített Vörös kolostor a Dunajec parjától pár 10 méternyire áll. Zömében középkori,részben barokk.
A két vár a Dunajec két partja felett magasodik. Itt vezetett Krakkó felé a középkorban egy útvonal. Ezt őrizte a magyar Nedec és a lengyel Czorsztyn. A Dunajecet felduzzasztották vízierőmű miatt,ezért jókora tó keletkezett. Érdemes áthajózni Czorsztynhoz. A hajóról mindkét vár látványa fantasztikus. Nem tudom milyen széles itt a tó. Én kb 1,5 -2 km-re saccolom.
Tegnap este szóba kerültek, hogy vajon a régen élt végváriak zord telenként vajon mivel töltik az idejüket? Néha bizony előfordult, hogy ki kellett mozdulni a várbeli épületek jó meleget árasztó cserépkályhái mellől hadi események miatt.
Most egy olyan ostromról szeretnék regélni, amely mind a támadóknak, mind a védőknek a tűzfegyverek okozta sebeken kívül a csontig hatoló téli fagy nehézségeit is okozta. Ugyanis 1565 februárhónap elején Habsburg Miksa német-római császár és magyar király elrendelte kassai főkapitányának, Schwendi Lázár generálisnak, hogy seregével foglalja el az erdélyiek fontos várát, Tokajt. A főkapitány haladéktalanul összegyűjtötte csapatait és a szövetséges magyar urak kíséretében elindult a Hegyalja kapujának nevezett erődítmény ellen.
A tokaji viadal részleteiben Csorba Csaba: Várak a Hegyalján {1986} című könyvét tekintem vezérfonalnak. Természetesen számítok a Topiklakók segítségére és észrevételeire is.
Alul van Nedec vára, lengyelül Niedzica. Míg középen a felduzzasztott Dunajec folyó, amely egy vízierőművet hajt meg. Felül pedig a másik vár. Oda gyalogosan csak jó nagy kerülővel lehetne eljutni, ezért választotta Jazd a turistahajót.
Nem ismeretes előtted a pontos hadi cselekmény, hát elmagyarázom. Zrínyi serege főként lovasokból állt, legfontosabb céljuknak az eszéki híd elpusztítását tekintették. Ezt sikerült is elérni, hogy a törökök utánpótlási vonalát megszakítsák. A Zrínyivel szövetséges császári seregnek azonban csak olyan kis kaliberű lövegei voltak, hogy még a gyenge Pécs várát sem tudták velük elfoglalni. De a téli hadjárat nem a Dél-Dunántúl legfontosabb bázisa Kanizsa elleni ostromról szólt. Amikor pedig már tényleg a kanizsai vár ellen vonultak megvívni, akkor a rövidesen megjelenő hatalmas török felmentő sereg elől kellett visszavonulniuk Zrínyinek és generális társainak.
Még az eszéki hídról tudni kell, hogy a királyi sereg februárban felégette, de a törökök már azon esztendő májusára úgy visszaépíttette, hogy a Kanizsát sikerese felmentő török ármádia átmasírozhatott rajta.
Én abban a helyzetben Kanizsát nem ostromoltam volna, csak lövettem volna egész télen.
Télen a török passzív. Ezért egy aránylag kis sereg tudta volna védeni az ágyúkat, és hát három hónap alatt nincs az az erősség, amit ne lehetne szétágyúzni.
Valóban, most hogy szépen kitakarították a várrom falai körül és az udvarán felnőtt bozótost, a következő feladatot a roskatag kőfalak megóvása jelentené. De sajnos ilyen műemlékvédő munkálatok várható kezdéséről nem tudok.
Krakkótól szintén észak nyugatra, kb 35 km-re van Rabsztyn vára. Mint látható ez is csak egy dombocskán van. A felső vár erősen újjáépített,míg az alsó vár zöme még érintetlen.
Mivel te -- gondolom Töck Jenő Topiklakónak -- írod ezeket a várakat, tegyük hozzá ismét a megközelítését.
A Várhegy alatti parkolóból már viszonylag meredekebb, de aszfaltúton kell felballagni a lublói vár kapujához. Időnkénti pihenőkkel, de szerintem gyengébb fizikai állapotú emberek is fel tudnak oda jutni. De már talán az öregtoronybeli lépcsőzést nem javasolnám neki.
Lengyelország felé tartva érdemes megállni Ólubló váránál. Tavaly sajnos nem jutottunk be, de idén pótoltam. Ez is látványos felvidéki vár. Épületeinek zömén tető is van.
